Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-31 / 77. szám, szombat

SZALON

2012. március 31., szombat

6. évfolyam, 13. szám

Bibó, Patočka, Mítosz - Európát nem a politika vagy a gazdaság felől értelmezték, hanem egy etikai szemléletből

A méltóság forradalma, avagy a hisztériáról

Aki nem tud sokat a magyarok viszontagságairól, az is tudja, hogy a magyarok szeretnek lelkesen forradalmat csinálni, és a sok bukott forradalom évfordulóit még lelkesebben megünnepelni.

PATÓ ATTILA

Március 15-én, a ’48-as forradalom megemlékezésein különösen nagy tömeg vonult fel Budapesten, sok ezer lengyel szimpatizánssal. Kb. kétszázezren a nemzet erejét és egységét, a feltétien függetlenségi vágyat óhajtották demonstrálni. „Rabok tovább nem leszünk” - idézte 1848 költőjét a miniszterelnök, és a tömeggel együtt ezt most Brüsszelnek is üzenték. Természetesen pár ezren az utcán, többen pedig egyéb formában nyilvánították ki, hogy van, aki másképpen gondolkodik.

A demonstrálok érzelmi túlfűtöttsége, másrészt a szembenállók iránti gyanakvás, sőt gyűlölet miatt felmerül, hogy az egésznek - talán mindkét oldalon - van bizonyos hisztérikus jellege. Már csak ezért is célszerű Bibó Istvánt megidézni, aki a nemzeti hisztériáról is elég pontos képet adott.

A méltóság forradalma

Érdemes tudni, hogy Bibó feltűnően szelíd és csöndes forradalmár volt. Az 1956-os forradalomban államminiszterként, amikor már minden elveszett, a Parlamentben egyedül volt, aki a helyén maradt. Irodájában a világ közvéleményének szóló felhívást fogalmazott, és „könnyű fröccsök szerkesztésével” töltötte az időt, amíg a szovjetek (menetrendszerűen) megérkeztek - utána hat évet (az általános politikai amnesztiáig) töltött börtönben. 1989- ben, tíz évvel a halála után a rendszerváltás emblémája volt. Azóta kissé feledésbe ment, jóformán csak szimbolikusan van jelen egy-két évforduló kapcsán. Talán azért is, mert igen fájdalmas diagnózist fogalmazott meg a magyar és a középeurópai nemzetek történelmét illetően.

Bibó István diagnózisa

A modem tömegek megnyilvánulásai és élményei ellentmondásos alakzatokat nyújtottak a 19. és 20. században. A forradalmak az emberi méltóságot óhajtották megvalósítani a politikában, de ezen túl Bibó a nemzetet teremtő élmény forrásának is nevezi a nagy rendszerváltó eseményeket. Bibó pontosan leírja a 20. századra degenerálódott tömegjelenségnek, a hisztériának a diagnózisát is. Különösen érzékeny volt a „közép- és kelet-európai kisállamok nyomorúságára”, mely éppen abból a félelemből fakad, hogy a kis nemzetek folyamatosan halálos veszedelemben forognak a nagyok mellett (a „nagy németek” pedig a még nagyobb nemzetek mellett). A hisztéria megnyilvánulásai természetesen a méltósággal ellentétes irányban hatnak. Ezzel összefüggésben pontosan írta le a magyar történelem zsákutcáját, a holokauszt és a magyar történelem összefüggéseit, a magyarok felelősségét az ország zsidóságának pusztulásában.

Európa szeUemei

A hisztériát mint magyar jelenséget megérthetjük, de nem szakíthatjuk ki az európai kontextusból. Különösen izgalmas újraolvasni Bibó hisztériadiagnózisát például a „szeptember 11.” élmény után - javasolja egy francia szerző,

Edvard Munch: Sikoly. A négy kompozícióban készült festmény közül ez az 1895-ös keltezésű az utolsó, mely még magángyűjtő tulajdonában van. Május 2-án a Sotheby's New York-i aukciósházában árverésre bocsátják (TASR/AP Photo)

Alexandra Laignel-Lavastine (Esprits d’Europe. Paris, Call- mann-Lévy, 2005). Az utóbbi évek válsághangulatának, feszültségeinek és hisztérikus vitáinak tapasztalatai csak

nyomatékot adnak az ajánlatnak. A kötet három közép-európai személyre összpontosít: Bibó mellett Jan Patočka és a nem olyan rég emigrációban elhunyt lengyel Czeslav Milosz szellemi és morális hagyatékára. Nem csupán az köti össze őket, hogy a 20. század fordulatai során egyik zárt rendszerből a másikba estek - hiszen ezzel nem voltak egyedül. De kivételes erővel tudtak tágabb - valóban európai kontextusban - reflektálni saját közösségük sorsára, oly módon, hogy ezzel a kor és az utókor Európájának is üzentek. Annál is inkább érdekes lehet a könyv számunkra, mert egyenesen azt provokálja, hogy nevezett személyiségek Európát nem a politika vagy a gazdaság felől értelmezték, hanem egy etikai szemléletből: a szabadság számukra nem csupán jogi szótár része, hanem az emberi méltóság hordozója. Nem csupán a bőrükön tapasztalták meg a közösségük sorsát, a szabadság hiányvonatkozásainak bőségét, hanem függetleníteni tudták magukat egy-egy ideológiai vagy egy nemzet perspektívájától: leginkább akkor, amikor saját nemzetük vagy Európa igen fájdalmas diagnózisát fogalmazták.

Emlékeztető

Európa jól tenné, ha merítene a közép-európai tapasztalatokat megfogalmazó szerzők szellemiségéből. Az, hogy a kötet elismerésben részesült,

2012-ben emlékeztetheti a nyugati olvasókat, hogy Kelet- és Közép-Európa nem csupán a szegény(ebb) és néha valóban a leigázott barbárok képét tudja mutatni a nyugati munkaerőpiacokon. Igaz, szégyenkezhetünk magunk is, amiért bennünket is emlékeztetni kell arra, hogy a méltóság forradalmárai ma is releváns üzenettel bírnak. Már csak azért is, mert az utóbbi időben magunk is megfeledkeztünk róluk. Pontosabban mintha félnénk átvenni a diagnózist tartalmazó borítékot. A paradox éppen az, hogy a borítékban ez áll: „Demokratának annyit jelent, mint nem félni.” (Bibó István, 1911-1979).

AFORIZMÁK

Feministák szerint a nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül.

TOMI VINCE

♦ Aki pénzért nősül, legalább ésszerű oka van rá.

♦ Mindenkihez jó volt. És semmit se akart cserébe.

♦ Minél több hamburger, annál kevesebb ökör.

4 A kivétel erősíti a szabályt. Amíg el nem évül.

4 Barátok közt nem illik okosnak lenni.

♦ Csak az szegény, aki gazdag akar lenni.

4 Sok fáradságunkba kerül, míg gyerekeinket leszoktatjuk rossz szokásainkról.

4 Háború. Diplomaták szabadsága.

♦ Etika. A hatalom törvénytelen gyereke.

♦ Bigámia. Bűncselekmény és büntetés.

4 Aranylakodalom. A félj szentté avatása.

♦ Férfiak rágalma, hogy a nők mindenhonnan elkésnek. Néha el sem jönnek.

♦ Messzire jutott. Sosem szállt el magától.

4 Unalmasnak lenni az irodalomban csak klasszikusnak szabad.

♦ Jó barátok voltak. Sokat tudtak egymásról.

4 Előfordul, hogy csak a kapitány süllyed el. Az utasok megmaradnak.

4 Túl öreg a becsület. Nem is nagyon tiszteljük.

4 Ne dicsérd a napot nyugdíjemelés előtt.

♦ Siker az, amit barátaid nehezen bocsátanak meg neked.

♦ Szépen beszélünk, és azt gondoljuk, amit akarunk.

4 A politikusok javíthatatlanok. A választók szintén.

4 A híd összeköti a két partot. De kettészeli a folyót.

4 Mások hibája szemünk előtt van. Sajátunk a hátunk mögött. 4 Egyetlen szabály sincs kivétel nélkül.

4 A prostitúció nem is lenne nagy szerencsétlenség. Ha csak a szexre korlátozódna.

4 Aki nem tekint hátra, nem kelt figyelmet.

4 Seniti ne alázza meg önmagát. Erről a barátok gondoskodnak.

4 A bizalmatlanság nem becsületsértés.

4 Nincs semmi rossz a légvárak építésében. Ha nem kell beköltözni.

4 Kezdetben volt a szó. Utána a félreértés.

4 Ha mindenki bátor, van ok félelemre.

4 Érdemes tisztességesnek lenni. Legrosszabb esetben senki sem fog irigyelni.

4 A siker nyilvános. A balsiker magántemetés.

4 Nincs saját véleménye. De legalább harcol azok ellen, akiknek van.

4 A kétszínűség óvatossággal kezdődik.

4 Félkegyelműekben nincs hiány. Dosztojevszkij hiányzik.

4 Az idealizmus nem felel azokért, akik hisznek benne.

4 Ha van pénzed, szinte hibátlan vagy.

4 A politikus nem képmutató. Őszintén hazudik.

4 Aki semmit se tud, mindent elhisz.

4 A pénz korrumpálja az embereket. Főleg azokat, akiknek nincs. ,