Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-30 / 76. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 30. Vélemény És háttér 7 Az érdekelt biztosító kártérítési eljárás során behajthatja a két kölyök családján a keletkezett kárt Részfelelősség Legelső cikkemet romákról a kilencvenes években írtam, emlékszem, teljesen felkészületlenül ért a téma, de tudósítói, riporteri munkakörben nincs duma, a terepre kell menni. LOVÁSZ ATTILA A történet lényege, hogy egy pozsonyi trolin megvertek két roma fiút, a támadók többen voltak és akkortájt még eléggé ismeretlen mélynemzeti mozgalmak valamelyikéhez tartoztak. Bőrfe- jűeknek mondták őket. A gyerekeket este fél kilenckor verték meg - és most tessék figyelni amikor az edzés utánra áttett angolórájukról mentek hazafelé. Lakásuk szokványos két és félszobás lakótelepi panel, a szülők egyszerű emberek, az anyuka takarított, az apuka az egyik pozsonyi gyárban dolgozott váltott műszakban. Sok pénzük nem volt, de azt a gyerekek taníttatására fordították. Akkor vontam le először azt az azóta gyakorlatban sokszor igazolt tanulságot, mely szerint ha kollektív előítélet alapján büntetünk, akkor mindig az szívja meg, aki semmiről nem tehet. A történetet roma ügyekben mindent megoldani tudó, hőzöngő ismerőseimnek meséltem el gyakran, de előfordult már, hogy példának használtam nem roma témában is. Mertjó példa. Két hete ezeken a hasábokon mérgelődtem egy szlovák-magyar náci összeborulás miatt. A cikk zárásakor nem volt világos, mi történik egy Koüeba-féle tüntetésen Krasznahorkaváralján, a nagy összeborulás nem történt meg, de mentségemre legyen mondva, egy hétig a neten kemé- nyen hirdették. Majd leszedték. A cikk kapcsán kaptam hideget- meleget, merthogy védem az alkalmazkodni nem képes romákat, akiktől öreg emberek félnek, és akikre semmi nem hat. Nos, mivel Krasznahorka tragédiája még mindig keményen foglalkoztatja azokat is, akik nem segítő szándékkal nyúlnak a témához, leszögezném: a józan ész védelmében csaptam a billentyűk közé, mert a történelem, de mindennapi életünk számos példája is azt mutatja, a rosszul megfogalmazott kérdésekre rossz válaszokat adunk, a rossz diagnózis alapján rossz lesz a kezelés. Bekövetkezett. Azt nem boncolgatnám újra, miért kiáltotta ki bűnbaknak a helyi romatelepet a sajtó, mert lerágott csont. Az viszont meglepő, hogy miután a sikeres nyomozó munka után meglett a két cigarettázó renitens kamasz, máris lett megoldás. A sajtóban megjelent hírek szerint ugyanis az érdekelt biztosító kártérítési eljárás során behajthatja a két kölyök családján a keletkezett kárt. Jogilag tiszta a kép - vagyis tiszta lehetne. Ha nem jártam volna a helyszínen és nem sétáltam volna a vár tövében ezen a héten. Bozótban, olyan száraz füvön, hogy porzott, és megrögzött dohányosként legalább háromszor eszembe jutott, most a másik oldalról éghetne a vár, ha rágyújtanék, és eldobnám a csikket. Nagymellényű kijelentés e témában volt elég. Sokszor oly hangos, hogy a közadakozásra vagy a segítségre buzdító tartalmakat is túlharsogta. A legérdekesebb, hogy az égvilágon senki nem teszi föl a kérdést, mekkora részfelelósség terheli azokat az állami alkalmazottakat, vezetőket, akiknek többrendbeli hanyagsága vagy tehetetlensége miatt a tűz nem volt megállítható, a bozót nem volt eltakarítva, a zsindelytető nem volt megjavítva. Mekkora részfelelőssége lesz annak az államnak, amelynek a kulturális értékei országszerte elpusztulhatnak egy eldobott cigarettacsikk miatt? Az a bizonyos kártérítés, sikeres bírósági beadvány nyomán, olyan mértékű, hogy a renitens kamaszok szülei életük végéig fizethetik, ha megmarad a jövedelmük, a létminimumig mindet elvéve tőlük. Tévedés ne essék: nem akarok feloldozni senkit a felelősség alól, nem tisztem. Csak roppant kíváncsian várom, hogy a független bíróság a károkozás müyen mértékét állapítja meg. Fontosüzenetlesz.Ha ugyanis a krasznahorkai tragédiából csak a kár marad meg, és két földönfutó család, akkor nem értettünk meg semmit. Sem az értékek védelmében, sem a romakérdésben, sem a mérlegelés igazságszolgáltatásra háruló felelősségében. JEGYZET Pénztárcánk bánja PÉTERF1 SZONYA Ajárványügyi szakértők szerint a hazai lakosság nem ügyel az egészségvédelemre, nem él a védőoltás (ok) lehetőségével, noha a sajtó egyre többet foglalkozik a civilizációs betegsé- gekelleni védekezéssel. Nemrég az allergológusok verték félre a harangokat, hiszen a meleg időjárást a lakosság majd 40 százaléka, tüsszögés- sel, szemgyulladással „köszönti”. Sajnos, az allergiában szenvedő nem kerülheti el betegségét védőoltással, igaz, nem fordul időben szakorvoshoz, hogy legalább enyhítse a tüneteket, elkerülje a szövődményeket. Főleg azért, mert februártól zsúfoltak az allergológusok rendelői. Ezért aztán a szenvedők tetemes összegeket költenek a sokat reklámozott szem- és orrcsep- pekre, amelyek átmenetileg enyhítik a viszketést, a könnyezést, az orrdugulást, de függőséget okozhatnak. Amit persze a reklámok nem hangsúlyoznak, s a betegtájékoztatók sem említik. Ha mégis, parányi betűkkel. Jó hír: a hazai gyógyszertárakban is megjelent az az orrcsepp, amely orvosolja a szénanáthát kísérő orrfolyást, csak érdeklődni kell a patikákban. Tény viszont, hogy évről évre drágábbak az allergia elleni sze- * rek,s akadnak szakértők, akik szerint hamarosan megnő azok száma, akik anyagi okok miatt nem kezeltetik magukat. Nem meglepő, hogy a szintén aktuális, kullancs elleni védelem is az anyagiakon bukik. Bármennyire jó a lakosság tájékoztatása, s alig akad felnőtt, aki ne tudna a kullancscsípés okozta agyvelőgyulla- dásról, illetve a Lyme-kórról, és a védőoltásról, valamint arról, lassan nincs kullancsmentes térség határon innen és túl, jelenleg mégis csupán a lakosság 1 -2 százaléka kér védőoltást. Nyilván anyagi okok miatt, a szérum három adagja több mint 60 euró, s három-öt évenként további injekció szavatolja a biztos védettséget. Ugyan az egészségbiztosítók minden évben egyre több fertőzött kezelésére költenek tetemes összegeket, az állam nem téríti, a magánbiztosítók is csak részben járulnak hozzá a költségekhez. A szakértők szerint a megoldás adott: a családi kassza megfontoltabb kezelésével, a felesleges kiadások csökkentésével, sőt, szerintük a családtagok meg- aj ándékozhatnák egymást a védőoltással. Utalnak arra, hogy követhetnénk az osztrákokat, akik közel 90 százaléka beoltatja magát. Nem beszélnek viszont arról, hogy az osztrák sógorok az orvosnál vagy a patikában ugyan kifizetik a szérum árát, de néhány napon belül az egészségbiztosítók átutalják a védőoltás teljes összegét, s nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a határon túl mekkora az átlag- fizetés és az átlagnyugdíj. Persze, a beteg érdekeit hangsúlyozó gyógyszergyártó cég is léphetne: árcsökkentéssel növelhetné az oltási kedvet. KOMMENTÁR Viszlát, Iván! MOLNÁR IVÁN A pár napon belül leköszönő Radičová-kor- ^ mány tárcavezetői közül a legnagyobb csaló- dást minden bizonnyal Ivan Miklós pénzügyőr f miniszter okozta. Voltak persze miniszterek, wgjjk akik sokkal nagyobb botrányokat kavartak, többségük azonban a semmiből bukkant elő, I és pár éven belül már nem is emlékezünk rájuk. Miklós azonban a jobboldali választók számára olyan megbízható politikusnak számított, akivel szemben jóval nagyobbak voltak az elvárások. Atöbbség azt várta tőle, hogy 2010-ben ott folytatja, ahol 2006-ban abbahagyta. Hogy Szlovákia gazdasága ma nem ott tart, ahol például Magyarországé, az nagyrészt épp Miklošnak köszönhető, aki 1998 és 2002 között a kormány gazdasági alelnökeként, 2002 és 2006 között pedig pénzügyminiszterként olyan reformokat kezdeményezett, amelyeknek köszönhetően Szlovákia hosszú ideig az egyik leggyorsabban növekvő gazdasággal büszkélkedhetett, kiérdemelve a „tátrai tigris” becenevet. Épp az ő reformjainak köszönhető az is, hogy a gazdasági válság kitörése után Szlovákia nem omlott össze, holott az időközben az ország kormányzását átvevő Fico-kormány mindent megtett érte. 2010-ben ezért azt vártuk tőle, hogy rendbe hozza mindazt, amit Fico miniszterei elszúrtak. Mit kaptunk e helyett? Egy langyos minisztert, akinek a szórványos kezdeményezéseit hol az egyik, hol a másik koalíciós párt képviselői szavazták le, miközben ezek a kezdeményezések már eleve nem voltak olyan határozottak, mint korábban. A reformok helyett ugyanakkor a nyakunkra hozta az egyik legjobb barátját, Miroslav Mikulčíkot. Előbb a Központi Adó- igazgatóság vezetőjének tette meg, ezen a poszton azonban nem sokáig bírta ki, a kassai adóhivatal körül kirobbant botrány miatt kénytelen volt lemondani, Miklós azonban nem hagyta cserben. Előbb a tanácsadójává tette meg, később pedig az adóhivatalok új információs rendszerének a kiépítését bízta rá. Hogy ezt hogyan teljesítette, azt ma mindannyian jól látjuk a hajukat tépő adóhivatali alkalmazottak arcán. Miklós persze szinte az összes felelősséget az adóigazgatóság volt vezetőire hárítj a, a romok eltakarítását pedig az új kormányra hagyja, abban bízva, hogy parlamenti képviselőként csendesen meghúzhatja magát. Nem lenne szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az elpuskázott információs rendszer miatt többmilliós kárt okozott az országnak. Ha Miklošban maradt volna egy kis becsület, már parlamenti képviselőnek sem jelöltette volna magát, a leköszönő pénzügyminisztertől így csak az Auróra együttes egyik emlékezetes számának a soraival búcsúzhatunk: „Búcsúzzunk szépen Iván / Aki elmegy, az legyen vidám / Búcsúzzunk szépen Iván / Neked is jobb lesz talán / Mi kívánunk neked ennél is jobb helyet...” TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ Német és amerikai lapok is foglalkoztak a Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktori dolgozatát vizsgáló bizottság összefoglalójával. „Schmitt Pál magyar elnök visszautasította a lemondást, miután hírneve csorbát szenvedett azzal, hogy egyeteme megerősítette: doktori dolgozata jelentős részét másolta 1992-ben” - így foglalta össze a The Wall Street Journal (WSJ). Az amerikai üzleti lap európai kiadása megírta, hogy az ellenzék, diák- és oktatói körök Schmitt lemondását követelik. Az államfő az internetezők kedvenc céltáblája lett, olyan képletekkel gúnyolják, mint Ph+D = (Ctrl+C) + (Ctrl+V). AWSJ utalt a korábbi esetekre, amikor Schmitt hivatala vagy maga az államfő hibás szövegeket tett közzé. Az amerikai lap ismertette, hogy a Fidesz tömör nyilatkozatban minősítette lezártnak az ügyet, Schmitt Pál pedig hangsúlyozta: egy pillanatig sem gondolta, hogy le kellene mondania. A Die Welt német konzervatív lap a vélemény rovatában tárgyalta az ügyet. Közölte a magyar köztársasági elnök arcképét, mely alatt 5-ös, a második legrosszabb jegy szerepel. A lap megjegyezte: „most már Magyarországnak is megvan a saját plágiumbotránya”. Hozzátette, hogy a bizottság elnöke a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnöke, e testület tiszteletbeli elnöke pedig Schmitt Pál. „Micsoda véletlen” - írta a Die Welt. A Berliner Zeitung német baloldali lapban Frank Herold is megjegyezte A budapesti plagizáló című írásában, hogy a vizsgálóbizottság elnöke egy hónapja a MOB al- elnökévé lépett elő, a MOB tiszteletbeli elnöke pedig az államfő. Herold megjegyezte: ha lenne díj, amely a plágium kifejezés „simulékony körülírásáért” járna, akkor a budapesti Semmelweis Egyetem bizottsága megérdemelné. (MTI) • A kormány néhány hónapos munkája után kiderül, jól tettük-e, hogy visszajöttünk Afrikából.