Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-29 / 75. szám, csütörtök

www.ujszo.cora ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 29.

Vélemény És háttér 7

Gondolatrendőrség kellene ahhoz, hogy ki lehessen szűrni azt, aki készül valamire

A biztonság súlyos ára

Biztosan vezető téma lesz a francia elnökválasztásig a terrorizmus, ez a mostani elnök, Nicolas Sarkozy alapvető érdeke, amit a népszerűségi statisztikák is alátámasztanak. Ez az első, amiben biztosak lehetünk. A másik: akárki lesz a győztes, újra kell gondolnia a francia biztonságpolitikát, a terrorellenes harcot.

MAL1NÁK ISTVÁN

A toulouse-i mészáros elleni, elpackázott kommandós akció akár Sarkozy ellen is szólhatna, de nem így van. Társadalmi igény a keménységre van, ő pedig sokkal keményebb, mint riválisa, a szocialista Francois Hollandé. Tegyük félre a kétségkívül érdekes, de csak belpolitikai használatra szánt nyilatkozatokat, a kampányretorikát, s máris láthatjuk, hogy a Toulouse- ban történtek minimum két területen hatással lesznek az európai politikára. Az egyik Schengen és a menekültkérdés uniós kezelése, a másik az uniós terrorellenes harc.

A három katona, három zsidó gyerek és egy rabbi életét követelő gyilkosságok után Sarkozy rögtön keményebb biztonsági intézkedéseket javasolt, így pl. a dzsihádista weboldalakat gyakorta figyelő személyek elleni szankciókat. S amire az egész unióban felhördültek, az a kijelentése volt, hogy Franciaország a schengeni övezetből is kilép, ha az EU nem szigorít külső határainak ellenőrzésén. A határok átjárhatósága, a szabad mozgás ugyanis európai alapértéknek tekintendő. Azonban látni kell, hogy e bejelentést ideológiailag és politikailag a „három nagy” több mint egy évvel ezelőtti megállapítása alapozta meg. Merkel, Sarkozy és Cameron egyetértett abban, hogy a multikulti csődöt mondott. Köznyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a bevándorló (főleg iszlám) közösségek nem hajlandók integrálódni a befogadó társadalmakba, ez utóbbiak pedig egyre kevésbé hajlandók őket tolerálni. Az ide- genellenesség minden nyugateurópai országban nőtt és tovább erősödik, mind az arab, mind az afrikai bevándorlókkal szemben. Ami Schengen ellen szól: pl. a The Daily Mail tegnap idézte az amerikai Brookings Intézet becslését, mely szerint csaknem kétmillió menekült érkezett tavaly Európába az arab tavasz következményeként, ami vitathatatlanul fellazította az európai határellenőrzési rendszert.

A másik az, amit a Stratfor amerikai biztonságpolitikai elemző cég úgy fogalmazott meg, hogy a terrorizmus nem szűnik meg, csak változik. A magányos, a hétköznapi terroristákról van szó, s ennek a jelenségnek főleg a 77 embert lemészároló norvég Anders Behring Breivik őrült tette óta szentelnek egyre nagyobb figyelmet a szakértők. Bár a jelentések ellentmondásosak, a francia szolgálatok mindent elkövetnek azért, hogy üyen

pszichopata tettesként állítsák be Mohammed Merah-t is. A fiatalember állítólag csak dicsekedett azzal, hogy az al-Kaida tagja. Nem volt ő szakállas isz- lamista, nem járt gyakran mecsetekbe, és saját zsebből fizette az Afganisztánban és Pakisztánban kapott kiképzést is. (Ha az utóbbi időben munkanélküli volt, honnan szerezte rá a pénzt?) Merah többször is a rendőrség meg a titkosszolgálat látókörébe került, de nem tartották veszélyesnek. Ez nagyon fontos tanulság. Az ilyen emberek kiszűrése rendkívül nehéz, hiszen nem kötődnek szorosan semmilyen szervezethez. A lebuktatásukhoz szükséges intézkedések - az internethasználat ellenőrzése, telefonok lehallgatása stb. - viszont az emberi és szabadság- jogok korlátozásával járnak együtt. Ezt tudomásul kell venni, Európában is ezzel kell majd élni. És még ez sem garancia a biztonságra. Egy brit hírszerző azt mondta, gondolatrendőrségre lenne szükség ahhoz, hogy ki lehessen szűrni azt, aki készül valamire.

KOMMENTAR

Palira véve

KOCUR LÁSZLÓ

Van abban valami sorsszerű, hogy lapunk hasábjain éppen aznap jelent meg a tanárnemzedékeket nevelő Jakab István cikke a doktori címek használatáról, amikor a Schmitt Pál államfő kisdoktorijával szemben felmerült plágiumgyanú miatt felállított bizottság nyilvánosságra hozta - ahogy várható volt - dodonai ítéletét. A köztiszteletben álló nyelvész e szavakkal zárta írását: „A nem jogszerűen használó személlyel szemben az őt meg nem illető cím használatáért - akárcsak mások szellemi termékét jogtalanul felhasználó író, költő esetében - hamar kialakul az elmarasztaló társadalmi vélemény: idegen toliakkal ékeskedik.”

Már a pártállam idején is aktív magyarországi újságíró kollégától hallottam korábban a „telefondoktor’ kifejezést. Azokat az elvtársakat nevezték így, akik a megyei pártbizottságról betelefonáltak a jogi egyetemre: ugyan küldenének már át nekik egy doktori címet. A hírforrás maga is megnevezte egy dél-magyarországi egyetem egyik oktatóját, aki pártvonalon lett doktor úgy, hogy értekezése a címen túl csak üres fehér lapokat tartalmazott.

A magyar államfő ennél azért többet tett, a Testnevelési Egyetemre benyújtott egy doktori értekezésnek látszó tárgyat, melyről két évtized elteltével kiderült, nem saját kútfőből merítette. És itt ki is tehetjük a pontot. Ennyi történt. A következmények nélküli országban a következő napon is felkelt a Nap, Schmitt Pál ezt a földteke másik feléről nézhette, jó messze a sajtótól, a vazallusi pozícióba kényszerített MTI-n keresztül azért megüzente, eszében sincs lemondani, mert az eredmény őt igazolta. A zavaros indoklással a téma iránt érdeklődők már részleteiben is megismerkedhettek, felesleges lenne tehát újra felmondani. Az olyan sorok láttán, mint: „a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul”, vagy „a TF szakmai hibát követett el, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”, az olvasó nehezen tudja eldönteni, hogy valóban egy akadémiai közegből kikerült szöveget lát-e a képernyőn, vagy az Anonymous hackelte meg a Semmelweis Egyetem honlapját, a Móricka legutóbbi számát töltve fel rá.

Göncz Árpád, Mádl Ferenc vagy Sólyom László után Schmitt Pált eleve nem tűnt velük azonos súlycsoportban levőnek, egyértelmű pártkötődése sem javította a helyzetét, ezért hiábavaló lenne most az elnöki tekintély devalválódásáról értekezni, az már korábban megtörtént. Ha viszont az ország szemet huny a szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonosság felett, azzal az egész, sajnálatos módon egyre inkább diplomagyárba hajló felsőoktatás komolyságát veszélyezteti. Mert hogyan kérhetné ezek után számon egy témavezető a diákjától a szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonosságot más forrásokkal, ha az „álamfőnek” szabad...

JEGYZET

„Plagi bá, szívből gratulálok!”

KISS TIBOR NOÉ

Í

~"|l Fordulópontod hoz érkezett H Schmitt Pál ^ plágiumügye. fcu A köztársasági oí elnök disszer- tációját elemző bizottság jelentéséből egyértelműen kiolvasható az, amit az első perctől kezdve mindenki tudott:

Dr. Schmitt Pál valójában nem doktor, azaz a disszertációja plágium. A bizottság igyekezett mindezt szépen becsomagolni, s az egyetemre tolni a felelősséget.

„A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a

dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak” - áll a közleményben, amely sorban igazolja az elsőként a HVG által kiderített tényeket, Schmitt Pál dolgozatának közel kilencven százalékát pontos forrásmegjelölés nélkül lemásolta két külföldi sporttudós munkájából.

Az ügy túlmutat önmagán, mondhatni, szimbolikus. Schmitt nem mondott le, a kormányoldal és a kormány- párti sajtó szerint nincs ügy, minden rendben. Az ellenzéki és független értelmiségiek reakciója a gúnytól a megdöbbenésig terjed, a „hivatalos” média és a blogszféra kritikusan elemez, az érvek ismertek és jogosak, ezek közül is a legfontosabb: Schmitt Pál az ügyben tanúsított magatartásával bebizonyította, hogy köz- társasági elnöknek alkalmatlan. Ha valaki nagyravágyó, akkor lopott doktori dolgozattal eligazgathat egy vívóklubot, rosszabb esetben vezethet egy söntést, de köz- társasági elnök - morális okokból - nem lehet. Schmitt-ügyben azonban nemcsak értelmiségiek, újságírók és politikusok nyilvánultak meg, hanem elmondták véleményüket az „átlagemberek” is. A plágiumbotrány kitörése óta Schmitt Pál Facebook-olda- lán egyre-másra jelennek meg a hozzászólások - egy régi bejegyzéshez, ugyanis a

köztársasági elnök profilja a közösségi oldalon 2011 februárja óta nem frissült. A Facebookra tett hozzászólásoknak valódi tétjük van, itt ugyanis nem az arctalan tömeg fröcsögi a világba indulatait, hanem magukat vállaló, azonosítható személyek nyilvánulnak meg, s az ő túlnyomó többségük a köztársasági elnök távozását követeli.

Idézetgyűjteményünkben csak a nyomdafestéket elbíró vélemények szerepelnek. Január 12.: „Egy államfő tudja, hogy ebben a helyzetben mi a teendője. Kérdés, hogy állnak ezzel az álamfők.” (SZG)

Január 13.: „Ha van mit, igazán többet érne beismerni, mint tagadni. A polgárok nagy része bízni szeretne a vezetőiben, és nem csalódni. Csalódás ért bennünket már millió.” (GZ)

Január 14.: „Valaki megmagyarázná Schmitt Pálnak, hogy ha fogom, és lemásolom Eszterházy Péter Kis Magyar Pornográfiáját, kiadom bolgárul és az én nevem írom a címlapra, ez akkor is lopás, ha a Bolgár Iro- dalomtudósok Szövetsége és a NOB egyhangú nyüat- kozban állítja, hogy én vagyok a szerző?” (PA)

Január 20.:,Apámnak mindig mondtam hogy minek tanulni, analfabétán is viheti valamire az ember :)” (KG) Március 6.: „Le kellene már mondani? 225 oldalból csak

a borító saját munka...” (VB) Március 27.: „Pál Úr, miért nem fordít egy jó kis alkotmányt nekünk?” (KD) Március 27.: „Plagi Bá, szívből gratulálok, tízmillió embernek mutatta meg, hogy törtető senkik országa a miénk, ahol a csalást, hazugságot, lopást erényként tisztelik és díjazzák. Csak így tovább, még sok szép hivatali évet kívánok!” (BI) Március 27.: „Egy nemzetféltő sport- és úriember számára ilyenkor csak egyetlen kiút lehetséges. Ha már nem vállalható a példa amit mutat, akkor lemond. Kérem, őrizze meg a hivatalának és saját magának maradék méltóságát, és tegyen így!” (VM)- Igaz, hogy a tojás drága, de a mamuthús ingyen van!