Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-03 / 53. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 3. Vélemény És háttér 7 A rendelet megváltoztatásához vagy eltörléséhez elég lesz a kormány döntése Kevésnek találtattunk Közel háromnegyed év elteltével a Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta a tavalyi népszám­lálás első eredményeit. JURAJ HRABKO Azért is tartott ilyen hosszú ideig, mert a statisztikusok­nak különféle módszerekkel át kellett számolniuk az ada­tokat. A végeredmény: csak­nem 100 ezer ember ignorál- ta a népszámlálást. Lehet, hogy többen voltak, de ez nem lényeges. Az eredmények önmagukért be­szélnek, és a következő nép- számlálásig érvényesek. Hi­hetünk abban, hogy a statisz­tikusok nem kapták vissza a kérdőívek 1,7 százalékát, de ez nem igazolja, hogy a töb­bit kitöltötték - főként azt nem, hogy becsületesen - azok, akiknek ki kellett tölte­niük, és hogy a biztosok nem könnyítették meg a munká­jukat azzal, hogy a kérdőíve­ket ők maguk töltötték ki otthon. Darabszámra fizették őket, éppen úgy, mint azokat, akik a 99% nevű párt meg­alakulásához szükséges alá­írásokat gyűjtötték, amelyek­kel most komoly gondok vannak. Az eredmények valószínű­leg nem leptek meg senkit, bár a Híd vezetői asszimiláci­óról beszélnek, az MKP pedig vészhelyzetről. Vitatkozha­tunk azon, hogy a szlovákiai magyarok számának csökke­nése olyan kiugró, amilyen­nek a statisztikai adatok mu­tatják, mivel a statisztikusok szerint a lakosság 7 százaléka nem jelölte be a nemzetisé­gét. A negatív trend a nép­számlálás nélkül is nyilvánva­ló, és azt jelzi, hogy ebben a választási időszakban sem si­került sokat tenni ez ügyben, sőt, nem változott semmi. Rudolf Chmel, a kormány al- elnöke ugyan kijelentette, hogy „a kisebbségek jogaira Az eredmények valószí­nűleg nem leptek meg senkit, bár a Híd asszi­milációról beszél, az MKP vészhelyzetről. és kötelességeire, beleértve a nyelvi jogokat is 2021-ig nincs hatással”, de ez inkább óhaj, mint valóság. Csak ak­kor lenne realitás, ha a ma­gyar kisebbség politikai kép­viselete addig a kormánykoa­líció tagja lenne. Ez is kérdé­ses abban az esetben, ha az alkotmánybíróság a kormány azon rendelkezéseit fogja vizsgálni, melyek a kétnyelvű településeket érintik. Mert a törvény mást mond, mint a kormány rendelete. Ha sem a Híd, sem az MKP nem lesz a kormánykoalíció tagja, még gyorsabb lesz a folyamat, még bíróságra sem kell adni az ügyet - a rendelet megváltoz­tatásához vagy eltörléséhez elég lesz a kormány döntése. Jó, hogy van emberi jogo­kért és nemzeti kisebbsége­kért felelős miniszterelnök­helyettes. Még jobb lenne, ha tenne is valamit a kisebbségek jogainak és jogállásának meg­erősítéséért. Ellenkező eset­ben csak luxus, mint a nép- számlálás, amely több mint 30 millió eurónkba került. Ráadásul az eredményei pon­tatlanok és irreálisak.- Fogy a magyar, te meg már nyolckor aludni akarsz? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Röhögni Putyinon JUHÁSZ KATALIN Nem kell kü­lönösebb jós­tehetség az orosz elnökvá­lasztás ered­ményének megsaccolásá- hoz, úgyhogy foglalkozzunk ennek kapcsán inkább a művészettel. A napokban járta be Euró­pát a hír, mely szerint Vlagyimir Putyinról szóló szatirikus hangvételű szín­darab debütált Moszkvá­ban, pár nappal a választá­sok előtt. Már a címe is so­katmondó: Berlusputyin. Dupla csavar ez, mivel a tartalom, melyet evokál, va­lós hasonlóságon alapul. A darab ugyanis egy Nobel-dí- jas, politikailag is aktív megmondóembemek számí­tó olasz író, Dario Fo Ber- lusconi-szatírájának orosz adaptációja. A darab eredeti címe Ab­normális kétfejű (L'abnormalo bicefalo), és mondanom sem kell, hogy alaposan felkavarta az ér­zelmeket Rómában. Az oro­szok azt a dramaturgiai megoldást is átvették belő­le, hogy a történetet aktua­litásokkal gazdagítják, rea­gálnak a napi történésekre, a néző tehát szinte minden este frisset és mást kap. A Berlosputyinban bulvár­pletykák is felbukkannak a főhős magánéletéről, ami veszélyes húzás ugyan a Teatr.doc színház részéről, a közönség viszont igen há­lás tud lenni az ilyesmiért. A rendező azt nyilatkozta, amíg Putyin hatalmon van, játszani fogják a darabot. Az alaptörténet a követke­ző: a volt olasz kormányfő merénylet áldozata lesz, agyának felét átültetik Pu­tyin fejébe, mivel az meg épp akkor szenved balese­tet, és épp szüksége van egy fél agyra. A műtét után azonban váratlanul liberális irányba fordul, olyannyira, hogy még a parlament előtt is megbánást tanúsít. Ám végül, egy botoxtúladagolás miatt visszájára fordul a fo­lyamat. Ä Putyint alakító színész fe­detlen mellkassal jelenik meg a színpadon, mellizma­it habpótlással erősen ki­emelték. A Putyin feleségét játszó színésznő pedig a vé­gén kolostorba menekül fér­je elől. Az 59 éves Putyin botoxos fiatalításáról szóló pletykák évek óta köröznek az interneten, de szóvivői következetesen tagadják, hogy efféle kozmetikai eljá­rás alá vetette volna magát. A világhálón időről időre a kormányfő házasságáról is megjelennek a találgatások. Putyin ugyanis hónapok óta nem mutatkozott feleségé­vel. Szóvivője ezt egyszerűen azzal magyaráz­ta, hogy a politikus rendkí­vül elfoglalt. Az orosz állami média, de még az ellenzékinek tartott újságok sem merték eddig kibeszélni Putyin magánéle­tét. Ezért hatalmas az ér­deklődés a színdarab iránt. Kíváncsian várjuk, mit lép erre a történet valódi fősze­replője... KOMMENTAR Jégre mentünk LAKNERZOLTÁN Megállította a Fidesz a támogatottságcsökke­nést, egyúttal konszolidációt hirdetett. A mi­niszterelnök azt mondta, a vékony jégen hala­dás titka a sebesség. Önértékelése szerint ő gyors volt és átért. Igaz, amikor ezt mondta, még annyira hideg volt, hogy nem lehet pon­tosan tudni: ajég lett vastagabb a lába alatt, vagy ez már tényleg a túlpart. A konszolidáció ígérete telitalálat, mert a magyar társada­lom a hideg polgárháború, majd a fülkeforradalom és sza­badságharc, egyszóval a viharkabátos nehéz idők után meg­nyugvásra, békére és biztonságra vágyik. Történelemtől mentes hétköznapokra. Más kérdés, hogy amikor Orbán Vik­tor konszolidációról beszél, akkor saját rendszere stabilizá­lására gondol. Igaz, ennek az alaptörvénykezésen és a ha­talmi berendezkedésen túlmenően feltétele az is, hogy a biz­tonságérzet reménye visszatérjen a magyar társadalomba. Ez lesz a Fidesz második kormányzásának legnagyobb vizs­gája. Magyarország - külső okokból is, de nem csak azok mi­att- a megszorítás kellős közepén áll. Ez lassan háromszor akkora, mint amit a Széli Kálmán Terv előirányzott egy évvel ezelőtt. Se a növekedés, se a foglalkoztatás, se az infláció nem a terveknek megfelelően alakul. Az egészségügy a pénzügyi kiszáradás szélén áll, a fővárosban minden eddigi­nél mélyebb krízisben van a közösségi közlekedés. Olyannyi­ra, hogy az összes többi budapesti közszolgáltatáson spórol­ni kell ahhoz, hogy a járművek még egy ideig járhassanak. A kormánypárt vezetői nehéz első félévet emlegetnek, egy­úttal reménykednek abban, hogy 2012 második felében ne­kiindul az eurózóna gazdasága és viszi magával Magyaror­szágot. Addig létre kellene jönnie a Nemzetközi Valutaalap­pal kötendő megállapodásnak is, amellyel kapcsolatosan egyelőre a tárgyalási feltételekről való alkudozás zajlik. Orbán Viktorról tudható: nem kockázatkerülő politikus. Me­rész volt tőle vékony jégre lépni, de legalább ekkora merész­ség volt azt állítania, hogy már átért a túlpartra. Számos ha­tásos politikai fegyverrel rendelkezik: a maga javára fordít­hatja az Európai Unió nehézkes működését, az IMF érdekelt­ségét a nemzetközi pénzügyi helyzet stabilizálásában, vala­mint a Fidesz törzsszavazóinak szabadságharcos retorika iránti fogadókészségét. A történet leggyengébb pontjának az ország működtetésére való alkalmasság látszik. Márpedig ez olyan alapvizsga, amit minden kormánynak le kell tennie, ha nem akar megbukni. Szerencsére jön a tavasz, amely elhozza az olvadást. Kiderül majd, hogy ez már tényleg a túlpart, vagy a kormányfő téve­désből egy jégtáblán tűzte ki zászlaját, ami lassan elfogy alóla. A szerző magyarországi politológus Ne kapjon tiszteletdíjat Nem szűnik a vita a bukott német államfő tiszteletdíja kö­rül, egy reprezentatív felmérés szerint a németek több mint 80%-a elutasítja Christian Wulff élethosszig tartó java­dalmazását, a Bild című lap be­számolója szerint pedig ellen­zéki és kormánypárti politiku­sok is követelik, hogy a volt el­nök mondjon le a havi 16 583 eurós juttatásról. A konzerva­tívokkal közösen kormányzó liberálisok egy parlamenti képviselője, Erwin Lotter ügyészségi vizsgálatot is szor­galmaz annak feltárására, hogy a szövetségi elnöki hiva­talban miként születhetett az a döntés, hogy Wulffot megilleti az évi 199 ezer eurós tisztelet­díj. Jürgen Koppelin, a liberáli­sok költségvetési szóvivője pedig úgy vélte, a legjobb az lenne, ha a volt államfő le­mondana az ellátmányról, vagy felajánlaná jótékony cél­ra - írta a Bild. Wulffnak azért sem volna szabad felvenni a pénzt, mert „egy kínos affér miatt megszégyenülve távo­zott hivatalából” - mondta a lapnak Peter Danckert szociál­demokrata parlamenti képvi­selő, hangsúlyozva, hogy a tiszteletdíj kifejezés a bukott államfő esetében „egyáltalán nem helyénvaló”. Egy repre­zentatív felmérés szerint a né­metek 84%-a ellenzi, hogy Wulff megkapja az elnöki nyugdíjat. Az ARD közszolgá­lati televízió csütörtök esti hír­adójában ismertetett közvé­lemény-kutatás szerint a la­kosság csupán 15%-atartjahe- lyesnek az államfői hivatal döntését, mely szerint megille­ti a juttatás a távozó szövetségi elnököt. Tegnapi lapok felhív­ják a figyelmet, hogy a döntést Lothar Hagebölling, az állam­fői hivatal vezetője hozta meg, aki Wulff bizalmasa volt már akkor is, amikor a keresztény- demokrata politikus 2003 és 2010 között Aísó-Szászország miniszterelnöke volt. A man­dátumuk lejárta előtt távozó elnököknek akkor jár tisztelet­díj, ha politikai vagy egészségi okbólmondanakle. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents