Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-28 / 74. szám, szerda

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 28. Maga a vád is elég volt ahhoz, hogy lemondjon a valutaalap vezérigazgatói posztjáról Botránytársadalom Ahogy Dominic Strauss- Kahn (DSK), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezérigazgatójának vesszőfutása újra az érdek­lődés középpontjába ke­rül, érdemes elgondolkoz­ni azon, hogyan működik a közvélemény az ilyen ese­tekben. RAVASZ ÁBEL DSK-t anno New Yorkban tartóztatták le egy szobalány vallomása alapján, aki nemi erőszakkal vádolta az akkor po­litikai ereje teljében lévő, Sar­kozy elnök kihívását tervező közgazdászt. A bilincsben el­szállított DSK képe bejárta a vi­lágot, és maga a vád is elégnek bizonyult ahhoz, hogy Jemond- jon a valutaalap vezérigazgatói posztjáról - arról nem is be­szélve, hogy a francia elnöki tisztség megpályázására sze­mernyi esélye sem maradt. A grandiózus kezdet után a vád viszonylag hamar kifulladt - az ügyészek maguk is meg­kérdőjelezték Nafissatou Diallo vallomását, a bűnügyi eljárást pedig megszüntették. Az ügy­nek persze még nincs vége: mi­közben DSK barátai politikai karaktergyilkosságról beszél­nek, több jogvédő szervezet is a bevándorló szobalány vallo­másának szándékos és tenden­ciózus szétszedését látja a tör­téntek mögött. Egy mindenki számára elfogadható „igazság” tehát aligha tesz pontot az ügy végére, és ezen az a polgári per sem változtat, amely a héten kezdődött az USA-ban. Közben DSK életformája és nagy étvágya az érdeklődés kö­zéppontjába került. Egyéb vá­dak mellett legújabban egy prostitúciós botrány miatt ke­rült hivatalos vizsgálat alá. DSK nem tagadta részvételét a szexpartikon, ráadásul a pros­titúció Franciaországban nem illegális: a szélesen értelmezett futtatás, azaz a prostitúció le­hetővé tétele azonban az, és pontosan ez a vád az egykori IMF-vezérrel szemben. Az új­ságok címlapján pedig ez áll: újabb fordulat Strauss-Kahn szexbotrányában. Pedig a legújabb vádaknak kevés közvetlen köze van DSK amerikai ügyéhez, amelyben ráadásul a bíróságok szerint - egyelőre - ártatlannak tűnik. Ez azonban alig számít a bot­rány logikájában: maga a tény, hogy a nagy DSK-t bilincsben szállították el, azonnali karak­tergyilkosságot jelentett a köz­gazdász számára. A közvéle­mény szemében Strauss-Kahn szexuális bűnöző lett, és ebbe a „botrányba” jól illeszkedik az újabb vád, holott az IMF-vezér életmódjával a jelek szerint so­kan - beleértve a feleségét - tisztában voltak, sőt azt mini­mum tolerálták, esetleg el is fogadták. Bár a New York-i szobalány vádját ejtették, a közvélemény a legkisebb mér­tékben sem bízik sem a médiá­ban, sem a politikusokban, sem az igazságszolgáltatásban, ép­pen ezért a sár jelentős része rajta maradt DSK-n. Az üyen igazság relativizá- lódása az egyik legnagyobb probléma, amellyel napjaink posztmodem társadalmai szembenéznek. A jelenség nem „nyugati”: a napokban épp a rekordidővel Amerikában par­tot ért magyar kajakossal, Ra- konczay Gáborral kapcsolat­ban indultak meg a - média egy része által is megtámogatott - összeesküvés-elméletek. Az pedig már most is borítékolha­tó, hogy nincs az a bizonyíték, amellyel meg lehetne győzni a kétkedőket teljesítménye való­diságáról. Az olvasótól én is megkérde­zem: biztos DSK bűnösségében/ ártatlanságában? Vajon teljesen meg van-e győződve Rakonczay hajóútjának tisztaságáról? Ha mindkét kérdésre „nem” a vá­lasz, az nem az ön hibája, hanem annak a társadalmi rendszernek a sajátossága, amelyben ma élünk. Botrány botrányt követ, azok megnyugtató lezárása nél­kül. Semmi sem biztos, minden csak valószínű. Legalábbis azt hiszem...- Disznóság, hogy bárki miniszteri bársonyszékbe ülhet, nekem meg csak a büntetőpad jut! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Drága tojás a jó tojás VERES ISTVÁN Felment a tojás ára, behomá- lyosítva sok ember jövőké­pét. És pont most, húsvét előtt, amikor a legjobban fogy. Panaszko­dunk hát, megint drágul egy alapélelmiszer. Hová fejlő­dünk satöbbi. Pedig a törté­netnek pozitív oldala is van. A legtöbb embert valószínű­leg nem érdekli, miért szö­kött az égbe a tojásár az uni­óban. Azért, hogy a tyúkok­nak jobb legyen. Megújult az uniós ketrecszabvány, pálci­kás ülőke meg komfort jár a szárnyasoknak, hogy jobban érezzék magukat. De kit ér­dekel ez? Tojtak eddig is, mi meg megettük. Már a tyú­koknak is jogaik vannak? Ez is csak egy ok a sok közül, hogy megcsapolhassák a pó- gárok pénztárcáját. Amikor valaki házat épít, értelemszerűen nem olyan téglákat használ, amelyek már majd szétporladnak, ugyanis a ház élettartama ez­zel jócskán lerövidülne. Mi­nőségi alapanyagokkal az eredmény is minőségi lesz. Ugyanez a helyzet a táplálko­zással is. Az emberi szervezet abból áll, amit megeszik. Gasztroenteorológiai köz­hely, hogy a falusi baromfi- udvarban nevelkedett tyúk húsa és tojása egészségesebb, mint a csirkegyárakban öm­lesztve tenyésztett szárnya­soké. A tyúk egyszerűen job­ban érzi magát, ha egy tágas udvarban füvet és magokat csipegethet, mint amikor to­vábbi tyúkok ezreivel kell megverekednie a nagyüzemi tenyészetben a gépekkel elé­jük szórt, genetikailag modi­fikált tápért. Más genetikai információt hordoznak ugyanis, húsuk és tojásuk el­fogyasztásával pedig ez az in­formáció az ember szerveze­tébe kerül. Egészségesebb te­hát az a tyúk, amelyik jókedvűen éli le az életét. Az új, uniós szabványú ketrecek azért kellenek, hogy a tyúkok jobban érezzék magukat, és egészségesebb tojásokat toj­janak. Ne azt a pár centet saj­náljuk hát, amit ezekért a to­jásokért ki kell adnunk, ha­nem a tyúkok milliárdjait, amelyek pusztán azért jön­nek a világra, hogy valaki megegye őket. Érezzünk együtt a tyúkokkal. Önzetlen felebaráti szeretetünk gya­korlásának nagyon szimpati­kus módja ez. Mellesleg a Va­tikán zászlója is erre int min­ket: a tojást juttatja eszünkbe a sárgájával, a fehéijével és a benne megbúvó kis barnás izével. Legyen ez az idei hús­vét üzenete. KOMMENTÁR A doktorok Maradonája NAGY IVÁN ZSOLT Hivatalos: Schmitt Pál plagizált! Az ügyet vizsgáló egyetemi bizottság nyilvánosságra hozta jelentését és ez áll benne. Más sza­vakkal, de ez. Ám a következő mondatban az egyetemi, szakmai tekintélyek elnézően elmosolyodnak és jelzik: ezért azért nem a bohó másoló deák a hibás, hanem az, aki nem mondta neki, hogy nem illik ilyet csinálni. És ezzel részükről az ügy le van zárva. (Bár egy különvélemény volt, de az lapzártáig nem derült ki, hogy miben külön­bözött.) Miként az első nyilatkozatok alapján le van zárva az ügy a Fidesz és a KDNP részéről is. És ebben igazából nincs is semmi meglepő. Aligha számíthatott ugyanis arra bár­ki ma Magyarországon, hogy a kétharmados többsége birtokában éppen minden felforgatásán ügyködő Orbán Viktor államfőjelöltjéről és e minőségében egyik legfőbb gyakorlati támogatójáról öt tudósember azt fogja mon­dani, hogy lopott. Legalábbis így, közvetlenül biztos nem. Mert azért mentségükre szóljon: kimondták. Csak kicsit másképp. Olvassunk bele egy pillanatra a szövegbe. „A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos for­dításon alapul”,-jegyzik meg óvatosan, néhol pedig pontos oldalszámokat is megjelölnek, meg forrásokat. Ám azért hozzáteszik: a dolgozatot elfogadó Testnevelé­si Egyetem követett el szakmai hibát, mivel „ezt a szö­vegazonosságot nem tárta fel időben, így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”. A testületből pedig lapzártánkig szinte senkit sem lehetett elérni, akit mégis, az nem akart nyi­latkozni. Amin megint csak nem lehet meglepődni. Az ügy ugyan­is kitartóan és rémesen kínos. A vizsgálóknak pláne, hi­szen pontosan tudják, ilyenkor címet visszavonni illenék, oszt ha a jelentkező nagyon doktor akar lenni, fusson neki még egyszer, ha van még ereje és önálló gondolata a témáról. Nem fogják ezt tenni. A döntés tehát egyetlen ember kezében van, őt pedig úgy hívják: Schmitt Pál. Védekezett, amíg csak tudott (bár nem túl meggyőzően), de vége. Most kellene feláll­ni: doktorit visszaadni, lemondani, és elvonulni. Lehet persze minderre azt mondani, amit egy ismerősöm jegyzett meg: mindenki tudja, hogy Maradona 1986-ban kézzel ütötte be a labdát az angoloknak, mégsem vették el az argentinok világbajnoki címét. Csakhogy ő még ugyanazon a meccsen szerzett egy olyan gólt is, amilyet keveset látott a világ. Schmitt Pálnak azonban nincs nagy gólja. Meg nincs is semmi a vüágon, aminek ő lenne a Maradonája. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ 800 ezer nincstelen Szerbiában nyolc-ki- lencszázezerre tehető a hajléktalanok száma, illet­ve azoké a szegényeké, akiknél fennáll annak koc­kázata, hogy koldusbotra juthatnak - összegezte fél­éves kutatásának eredmé­nyeit egy belgrádi intézet. A szociálisan veszélyez­tetett lakosság problémái­val foglalkozó Hausing Centar nevű intézet leg­utóbbi felmérése szerint Szerbiában a hajléktalanok jobbára férfiak, alacsony iskolázottságúak, munka- nélküliek vagy bizonytalan és gyengén fizető munká­juk van. A hajléktalanok általá­ban nem voltak házasok, s többségük belgrádi. Legnagyobb részük több mint öt éve tengődik mun­ka nélkül, de minden ne­gyediknek több mint tíz éye nincs munkája - áll a B92 rádió és televízió hon­lapján megjelent tanul­mányban. A hajléktalanok leggyak­rabban fizikai munkát vé­geztek állami vagy társa­dalmi tulajdonban levő vál­lalatoknál, de már nem kapnak se fizetést, se nyugdíjat. A felmérés alapján a haj­léktalanszállók lakóinak 40 százaléka alkohol- vagy drogfüggő, minden har­madik közülük már átesett ideggyógyászati kezelésen. Az intézet munkatársa, Milena Timotjevics szerint meglepő, hogy a hajlékta­lanok több mint fele lelke­sen vesz részt a választá­sokon, ami bizonyára azzal függ össze, hogy sokat várnak a választási Ígére­tektől, valamint az állam­tól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents