Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-27 / 73. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 27. Közélet-hirdetés 3 (Vladimír Šimíček felvétele) Nagy reményekkel indult, tavaly nyáron úgy tűnt, túl van a nehezén - Matovič, Dzurinda és Sulik te alaposan kivette a részét a megbuktatásából 21 hónap után búcsúzik a Radičová-kormány Holnap utoljára találkoznak a Radičová-kabi- net miniszterei, jövő hétfőn pedig hivatalosan is befejezik. 21 hónap után búcsúzik a megbízatási idejét nagy reményekkel kezdő jobbközép kormány. Vezetője, Iveta Radičová a politikából is távozik - talán csak átmenetileg. MÓZES SZABOLCS 2010 elején kevesen gondolták, hogy nyáron jobboldali kormány alakulhat Szlovákiában, megalakulása után pedig még kevesebben számítottak rá, hogy alig másfél év után megbukik, az előrehozott választások után pedig összes pártja ellenzékbe szorul. A 2010-es választások után a jobboldal viszonylag gyorsan megegyezett a kormány- alakításban, a posztok elosztásának kérdésében is heteken belül dűlőre jutottak. A jobboldali pártelnökök 2010 nyarán optimistán nyilatkoztak, kiemelve, hogy a megegyezés még könnyebben született meg, mint 2002-ben. Úgy tűnt, a közös program és a pártokra jellemző hasonló értékrend megfelelő záloga a négyéves kormányzásnak. Zajos vitákra azonban már akkor számítani lehetett, arra viszont aligha, hogy a kabinet alig több mint egy év után befejezi tevékenységét. Súlytalan kormányfő Abban az összes elemző egyetért, hogy a szétesés egyik oka a miniszterelnök személyében és pozíciójában keresendő. Iveta Radičová volt az egyetlen ’89 utáni kormányfő, aki nem pártelnökként került a kormányfői székbe (1994-ben a rövid ideig kormányfősködő Jozef Moravčík is egy akkori koalíciós pártocska elnöke volt). Ez az elmúlt közel két évben többször is meglátszott a kormányzás minőségén, amikor az SDKÚ-n belül kellett csa- tároznia a miniszterelnöknek. Radičová emellett nem tipikus „politikus típus”, sokkal inkább illett volna köztársasági elnöknek, mint kormányfőnek. Magas beosztású koalíciós politikusok szerint nem tudta kezelni a konfliktusokat, még ha szándékai nemesek is voltak. Dzurinda az ő helyében már régen rendet csinált volna - hallottuk szinte mindegyik párt egy-egy prominens képviselőjétől, persze, általában név nélkül nyilatkozva. Radičová helyzetét nem könnyítette, hogy nem voltak tisztázva pártbeli főnöke, Mikuláš Dzurinda ambíciói. A pártelnöki posztról továbbra sem akart lemondani, miniszteri posztot akart magának, ez pedig minduntalan felvetette a kérdést, hogy a jövőben esetleg vissza akar térni a kormányfői székbe. Radičová kerülte vele az összeütközést, nem mert újabb frontot nyitni pártján belül azzal, hogy esetleges megpályázza az SDKÚ elnöki posztját. A kormány bukásának egyik népszerű narratívája szerint Dzurinda kielégítetlen ambícióit kell keresni a háttérben, aki meg akart szabadulni Radičovától, csak elszámította magát. Elkopik a parlamenti többség A bukás további fontos összetevői a szűk kormány- többség, valamint a koalíciót alkotó pártok „alegységei” voltak. Amikor 2010 augusztusában Igor Matovič először állt elő követeléseivel, már látszott, a kabinetnek ezen a téren nagy gondjai lehetnek. Matovič és három embere egyre több ügyben okozott fejtörést a koalíciónak, végül tavaly februárban, miután nem szavazta meg az állampolgársági törvény koalíciós módosítását, kizárták az SaS frakciójából. Ezzel tulajdonképpen oda is lett a kormánytöbbség a parlamentben. Gondok akadtak - igaz, jóval kisebbek - a Híd frakciójában tevékenykedő négy OKS-s honatyával is, emellett a koalíció 2011 elején formálisan elvesztett még egy képviselőt, a függetlenné váló KDH-s Andrej Ďurkovskýt. Radičová elejétől fogva kerülte a kis csoportosulásokkal való egyézkedést, frakcióikra - az SaS-re, ületve a Hídra - hárítva a megegyezést. A kormány elég korán, már fél évvel megalakulása után a szétesés határára került, amikor a főügyészválasztás miatt egy szavazat híján megbukott. Akkor hét koalíciós képviselő támogatta Dobroslav Trnka újraválasztását - a mai napig nem tudni, kik voltak a renitensek. Sorozatos viták Ha megkérdeznék a választókat az elmúlt másfél év kormányzásáról, nagy valószínűséggel a viták jutnának eszükbe. A kormány látszólag többet foglalkozott saját magával és belső problémáival, mint a valós gondokkal - ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a demokrácia alapja a párbeszéd és a vita. ,A politikai pártok részéről nagyobb fegyelemre van szükség, hogy először egymás között vitassuk meg a kérdéseket, s ne használjuk a médiát nyomásgyakorlásra” - mondta lapunknak tavaly júniusban a kormányfő. Ám nem csak a kormányzati kommunikációval akadtak gondok, a koalíció 2011-ben már szinte egyetlen jelentős reformlépésben sem tudott megegyezni. Ennek mintapéldája volt a járulékreform, amelyről hosszú hónapokon keresztül vitáztak, pedig szinte alig hozott volna plusz- bevételt az állami költségvetésnek. A helyzetet rontotta, hogy a koalíciós partnerek egyre frusztráltabbak lettek a ténytől, hogy prioritásaik közül alig sikerült valamit az első évben megvalósítani. Ebben a tekintetben relatíve még a Híd állt a legjobban, tény ugyanakkor, hogy tervezeteit több helyen is alaposan lenyesegették a koalíciós pártok. A legnagyobb elégedetlenség az SaS háza táján volt, egyik nagy, választások előtti témáját sem tudta átültetni. A tavaly őszi bukás másik népszerű magyarázata éppen a liberálisokhoz kapcsolódik: e szerint Sulíkék belátták, hogy a következő három évben még ennyit sem tudnának elérni - ami új pártként végzetes lehet számukra - ezért szétrobbantották a koalíciót. Gyenge miniszterek A kormánnyal kapcsolatos legnagyobb csalódást a gyenge miniszteri teljesítmények jelentették. A tárcavezetők közül csak Lucia Žitňanská teljesítményét szokták az elemzők kiemelni, az ő munkája csak azért nem lett sikertörténet, mert a Harabin-féle igazságszolgáltatással és a Trnka-féle főügyészséggel a törvényi korlátok miatt nem lehetett eredményes csatát vívni. Ivan Mikloš kiégettnek tűnt, az SaS- es tárcavezetők csak keresték önmagukat, ám a legnagyobb gond azzal volt, hogy a leginkább reformokra szoruló területeken - oktatásügy, egészségügy - szinte nem történt lényegi előrelépés. Emellett az eímúlt másfél évben - a 2002-2006 közötti időszakhoz képest - nagyon kevés eredeti ötlet, elképzelés érkezett a kormánypártok részéről. Kérdés, mennyire volt törvényszerű a kabinet bukása. Utólag egyre többen mondják, hogy elkerülhetetlen volt, ám tavaly ősz elején még nem tűnt így. Sokkal valószínűbb, hogy az idő előtti vég azért következett be, mert már egyik fél sem tudott visszavenni korábbi pozícióiból, s egyik sem akart komoly arculatvesztéssel távozni a csatatérről. Iveta Radičová Szlovákia első női miniszterelnöke volt, és végig a jobboldal legnépszerűbb politikusa tudott maradni. A következő héten kilép a politikából, egyelőre több mint kérdéses, 2014-ben elindul-e a köztársasági elnökválasztáson. Nyelvi jogok i Szlovákiában Nvelvi i 0 n 01 kSz 1 01 /á i ár a h ián ■ ANYANYELVHASZNÁLATI ÚTMUTATÓ Március 29-én, csütörtökön melléklet Keresse az újságárusoknál!