Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-27 / 73. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 27. Közélet-hirdetés 3 (Vladimír Šimíček felvétele) Nagy reményekkel indult, tavaly nyáron úgy tűnt, túl van a nehezén - Matovič, Dzurinda és Sulik te alaposan kivette a részét a megbuktatásából 21 hónap után búcsúzik a Radičová-kormány Holnap utoljára talál­koznak a Radičová-kabi- net miniszterei, jövő hét­főn pedig hivatalosan is befejezik. 21 hónap után búcsúzik a megbízatási idejét nagy reményekkel kezdő jobbközép kor­mány. Vezetője, Iveta Radičová a politikából is távozik - talán csak át­menetileg. MÓZES SZABOLCS 2010 elején kevesen gon­dolták, hogy nyáron jobbolda­li kormány alakulhat Szlová­kiában, megalakulása után pedig még kevesebben számí­tottak rá, hogy alig másfél év után megbukik, az előreho­zott választások után pedig összes pártja ellenzékbe szo­rul. A 2010-es választások után a jobboldal viszonylag gyor­san megegyezett a kormány- alakításban, a posztok elosz­tásának kérdésében is hete­ken belül dűlőre jutottak. A jobboldali pártelnökök 2010 nyarán optimistán nyilatkoz­tak, kiemelve, hogy a meg­egyezés még könnyebben szü­letett meg, mint 2002-ben. Úgy tűnt, a közös program és a pártokra jellemző hasonló értékrend megfelelő záloga a négyéves kormányzásnak. Za­jos vitákra azonban már ak­kor számítani lehetett, arra viszont aligha, hogy a kabinet alig több mint egy év után be­fejezi tevékenységét. Súlytalan kormányfő Abban az összes elemző egyetért, hogy a szétesés egyik oka a miniszterelnök szemé­lyében és pozíciójában kere­sendő. Iveta Radičová volt az egyetlen ’89 utáni kormányfő, aki nem pártelnökként került a kormányfői székbe (1994-ben a rövid ideig kormányfősködő Jozef Moravčík is egy akkori koalíciós pártocska elnöke volt). Ez az elmúlt közel két évben többször is meglátszott a kormányzás minőségén, ami­kor az SDKÚ-n belül kellett csa- tároznia a miniszterelnöknek. Radičová emellett nem tipi­kus „politikus típus”, sokkal in­kább illett volna köztársasági elnöknek, mint kormányfőnek. Magas beosztású koalíciós poli­tikusok szerint nem tudta ke­zelni a konfliktusokat, még ha szándékai nemesek is voltak. Dzurinda az ő helyében már régen rendet csinált volna - hallottuk szinte mindegyik párt egy-egy prominens képviselő­jétől, persze, általában név nélkül nyilatkozva. Radičová helyzetét nem könnyítette, hogy nem voltak tisztázva pártbeli főnöke, Mikuláš Dzurinda ambíciói. A pártelnöki posztról továbbra sem akart lemondani, minisz­teri posztot akart magának, ez pedig minduntalan felvetette a kérdést, hogy a jövőben esetleg vissza akar térni a kormányfői székbe. Radičová kerülte vele az összeütközést, nem mert újabb frontot nyitni pártján be­lül azzal, hogy esetleges meg­pályázza az SDKÚ elnöki poszt­ját. A kormány bukásának egyik népszerű narratívája sze­rint Dzurinda kielégítetlen ambícióit kell keresni a háttér­ben, aki meg akart szabadulni Radičovától, csak elszámította magát. Elkopik a parlamenti többség A bukás további fontos összetevői a szűk kormány- többség, valamint a koalíciót alkotó pártok „alegységei” vol­tak. Amikor 2010 augusztusá­ban Igor Matovič először állt elő követeléseivel, már lát­szott, a kabinetnek ezen a téren nagy gondjai lehetnek. Matovič és három embere egyre több ügyben okozott fejtörést a koa­líciónak, végül tavaly február­ban, miután nem szavazta meg az állampolgársági törvény ko­alíciós módosítását, kizárták az SaS frakciójából. Ezzel tulaj­donképpen oda is lett a kor­mánytöbbség a parlamentben. Gondok akadtak - igaz, jóval kisebbek - a Híd frakciójában tevékenykedő négy OKS-s honatyával is, emellett a koalí­ció 2011 elején formálisan el­vesztett még egy képviselőt, a függetlenné váló KDH-s Andrej Ďurkovskýt. Radičová elejétől fogva kerülte a kis csoportosu­lásokkal való egyézkedést, frakcióikra - az SaS-re, ületve a Hídra - hárítva a megegyezést. A kormány elég korán, már fél évvel megalakulása után a szétesés határára került, ami­kor a főügyészválasztás miatt egy szavazat híján megbukott. Akkor hét koalíciós képviselő támogatta Dobroslav Trnka új­raválasztását - a mai napig nem tudni, kik voltak a reni­tensek. Sorozatos viták Ha megkérdeznék a válasz­tókat az elmúlt másfél év kor­mányzásáról, nagy valószínűséggel a viták jutná­nak eszükbe. A kormány látszó­lag többet foglalkozott saját magával és belső problémáival, mint a valós gondokkal - ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a demokrácia alapja a párbeszéd és a vita. ,A politikai pártok részéről nagyobb fegyelemre van szük­ség, hogy először egymás kö­zött vitassuk meg a kérdéseket, s ne használjuk a médiát nyomásgyakorlásra” - mondta lapunknak tavaly júniusban a kormányfő. Ám nem csak a kormányzati kommunikációval akadtak gondok, a koalíció 2011-ben már szinte egyetlen jelentős reformlépésben sem tudott megegyezni. Ennek mintapéldája volt a járulékre­form, amelyről hosszú hóna­pokon keresztül vitáztak, pedig szinte alig hozott volna plusz- bevételt az állami költségve­tésnek. A helyzetet rontotta, hogy a koalíciós partnerek egyre frusztráltabbak lettek a tény­től, hogy prioritásaik közül alig sikerült valamit az első évben megvalósítani. Ebben a tekin­tetben relatíve még a Híd állt a legjobban, tény ugyanakkor, hogy tervezeteit több helyen is alaposan lenyesegették a koa­líciós pártok. A legnagyobb elégedetlenség az SaS háza tá­ján volt, egyik nagy, választá­sok előtti témáját sem tudta át­ültetni. A tavaly őszi bukás má­sik népszerű magyarázata ép­pen a liberálisokhoz kapcsoló­dik: e szerint Sulíkék belátták, hogy a következő három évben még ennyit sem tudnának el­érni - ami új pártként végzetes lehet számukra - ezért szét­robbantották a koalíciót. Gyenge miniszterek A kormánnyal kapcsolatos legnagyobb csalódást a gyenge miniszteri teljesítmények je­lentették. A tárcavezetők közül csak Lucia Žitňanská teljesít­ményét szokták az elemzők ki­emelni, az ő munkája csak azért nem lett sikertörténet, mert a Harabin-féle igazság­szolgáltatással és a Trnka-féle főügyészséggel a törvényi kor­látok miatt nem lehetett ered­ményes csatát vívni. Ivan Mikloš kiégettnek tűnt, az SaS- es tárcavezetők csak keresték önmagukat, ám a legnagyobb gond azzal volt, hogy a legin­kább reformokra szoruló terü­leteken - oktatásügy, egész­ségügy - szinte nem történt lé­nyegi előrelépés. Emellett az eímúlt másfél évben - a 2002-2006 közötti időszakhoz képest - nagyon kevés eredeti ötlet, elképzelés érkezett a kormánypártok részéről. Kérdés, mennyire volt törvényszerű a kabinet bukása. Utólag egyre többen mondják, hogy elkerülhetetlen volt, ám tavaly ősz elején még nem tűnt így. Sokkal valószínűbb, hogy az idő előtti vég azért követke­zett be, mert már egyik fél sem tudott visszavenni korábbi po­zícióiból, s egyik sem akart komoly arculatvesztéssel tá­vozni a csatatérről. Iveta Radičová Szlovákia el­ső női miniszterelnöke volt, és végig a jobboldal legnép­szerűbb politikusa tudott ma­radni. A következő héten kilép a politikából, egyelőre több mint kérdéses, 2014-ben elin­dul-e a köztársasági elnökvá­lasztáson. Nyelvi jogok i Szlovákiában Nvelvi i 0 n 01 kSz 1 01 /á i ár a h ián ■ ANYANYELV­HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ Március 29-én, csütörtökön melléklet Keresse az újságárusoknál!

Next

/
Thumbnails
Contents