Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-01 / 51. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 1. Vélemény És háttér 7 Putyin újabb két választási cikluson át, egészen 2024-ig a Kreml ura lehet Régi elnök új ellenzékkel Klasszikus értelemben nincs tétje a vasárnapi orosz elnökválasztásnak, nem kell majd izgulni azon, kit hirdetnek ki győztesnek. AAALINÁK ISTVÁN Valójában nagy a tét, mert nem tudni, hogy a minden eddiginél nagyobb hazai és külföldi nyomásnak kitett biztos győztes, Putyin hogyan fog viselkedni. Sejteni az eddigiek alapján persze lehet, de sok függ attól, hogy a beígért változásokból mit és mikor hajlandó megvalósítani. Mert ez csak tőle függ. Az orosz állapotok sanyarúsá- gának mértékére jellemző, hogy ellenzéki politikusok és tekintélyes szakértők már azt is nagy sikernek tartanák, ha Putyin nem mindjárt az első fordulóban nyerne, hanem csak a másodikban. De még ennek is nagyon kicsi a valószínűsége. Vele szemben nincs alternatíva, az ellenzék harmatgyenge, nem tud olyan vezéregyéniséget felmutatni, aki egy kicsit is meg tudná őt szorítani. A moszkvai tüntetések európai értékeléseit olvasva az embernek néha az az érzése, hogy azok inkább tükrözik a Putyin- ellenes európai közvélemény és a szerzők óhaját, mint az orosz valóságot. Igaz, a tízezres megmozdulások újdonságnak számítanak az orosz politikában - bár nem előzmények nélkülinek.. Új elem a közösségi oldalak szervező ereje is. Tény, a putyini éra kezdete óta, vagyis több mint tíz év alatt felnőtt egy fiatal, lazább gondolkodású s talán önérzetesebb nemzedék, amely épp oly természetesen használja az internetet, mint bárki másutt a világon. A moszkvai tüntetések kapcsán gyakran lehet olvasni az orosz polgári öntudat feltámadásáról. De mikor támadt fel? Putyin és Medvegyev szeptemberben tette azt a hihetetlenül dölyfös, arrogáns, a demokratikus elveket sértő bejelentést, hogy március 4-e után felcserélik a funkcióikat: megint Putyin lesz az államfő, Medvegyevet pedig kinevezi kormányfőnek. Ezzel azt üzenték az embereknek: fölösleges a választási színjáték, mi már mindent eldöntöttünk. Minden normális demokráciában már másnap fellázadtak volna a polgárok. De az oroszok valójában csak később, a decemberi parlamenti választások után kezdtek tüntetni. A hírmagyarázók meg azt emelték ki: a választási csalások ellenére Putyin meggyengült, mert már csak simán nyert az állampárt, alkotmányozó többségét elvesztette. Ez sem teljesen igaz. Más, a parlamentbe jutott szatellitpártok szavazataival Putyin továbbra is azt viszi keresztül a dumában, amit csak akar. Minden esély megvan tehát arra, hogy Putyin újabb két választási cikluson át, egészen 2024-ig elnök legyen. Sok mindent ígért a mostani kampányban, s csak egyben lehetünk biztosak: erős elnök lesz, az erős Oroszország jelszavával. Az a kérdés, felismeri-e egy liberálisabb politika szükségét, különben a december óta erősödő civil összefogás megrendítheti az általa kiépített hatalmi struktúrát. Orosz szociológusok szerint a csúcsfunkciók háromnegyedét még mindig a szilovikok töltik be. És bár egyik nyilatkozatában majmoknak, meg külföldi ügynököknek nevezte az ellene tüntetőket, tart tőlük, ezt a még maradék szabad média - a No- vaja Gazeta és az Echo Moszkvi rádió - elhallgattatása is jelzi. Ha okos politikus lenne, kiegyezne a nagyvárosi ellenzékével, nem nyomná el a sajtó- és szólásszabadságot, nem lehetetlenítené el a civil szerveződéseket. Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vidék még mindig - majdnem teljesen - az övé, hiszen az ellenzéke főleg Moszkvára és Szentpétervárra koncentrálódik. A még mindig nagyon elmaradott orosz vidéken élőket nem a szabadságjogok érdeklik, hanem a megélhetésük. Ez pedig 2000 óta javult, s a kisembert nem érdekli, nem is tudja, hogy a valamivel könnyebb életet nem a (szükséges, de elmaradt) reformok hozták meg, hanem az olaj és a gáz világpiaci árának emelkedése.- A választások után koalícióra lépünk, ugye?! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Nemzeti csirke IAMPL ZSUZSANNA Amikor annyi az áru, mint ezekben az ínséges időkben, az eladás tudománya, a marketing különböző eszközöketvetbe. Ilyen a gerillamarketing, ami sokkoló erejű ötlet. Például egy sziklába vájt alagút kimeneti oldalánál étterem van. A bemeneti oldalra hatalmas panelt erősítettek, amely nyitott szájú embert ábrázol. A nyitott száj maga az alagút. Aid az alagút felé száguld, egyszeriben mintha egy ember bendőjében találná magát. Ahatás döbbenetes: nincs olyan sofőr, aki az alagúton áthaladva ne állna meg a vendéglőben. Tegnap a hentesnél én is megdöbbentem. Ártatlan csirkevásárlással kezdődött. Megkaptam az árut. Látom, hogy a fólián kívül van még rajta egy papírcsomagolás is. „Családfával rendelkező őszinte csirke.” Ott a képe, széppirostarajavan.Beszélis: „Szlovák vagyok és büszke vagyok rá! Nem bánom, ha nacionalizmussal vádolnak...” Elmondja, hogy sosem doppingolt, mert ez ellenkezik a meggyőződésével. Megkérdezi, általában tudjuk-e, honnan származik a baromfi, amit veszünk. Tudjuk-e, mivel etették. Milyen környezetben nőtt fel. Mert ő, a családfával rendelkező őszinte csirke egy ízig- vérig, a szárnya csücskétől a leszopott combcsontj áig hazai termék. Szlovák farmon, szlovák farmerek tenyésztették, szlovák gabonát csipegetett. És ez fontos, mert „a származás és a frissesség számít”! Ilyen jó ötlettel már rég nem találkoztam. Ráadásul tetszik az „ügy”, mert ha választhatok, inkább a hazai terméket veszem. Meg aztán én is vállalom a saját nemzetiségemet, a csirkéhez hasonlóan nyilvánosan is, például a népszámlálási füzetkékben, amelyek csak azért nem jutottak el minden magyar háztartásba, mert némely magyar aktivista „elfelejtette” őket kiosztani. Ez persze nem nagy ügy, sok magyar van, aki nem szégyelli nyilvánosan a nemzetiségét, bizonyára az internet névtelen mellveregetői sem. Mégis inkább negatív értelemben sokkolt ez a reklám. Mert eszembe jutottak a hazai magyar baromfitenyésztők. És a hazai magyar búzatermesztők. Jó, a papíron „slovenská farma” és „slovenský farmár” szerepel, amit jó szándékkal fordíthatok szlovákiainak is a szlovák helyett. Ha a csirke is szlovákiai lenne, nem is kukacoskodnék. De nem az! A csibe, aminek eszembe nem jutott volna eddig, hogy van nemzetisége, ugyanis egyértelműen kimondja, hogy „som Slovák!” Ha már ennyire hangsúlyozni kell a baromfi nemzetiségét, akkor biztosan van neki. Ez viszont azt jelenti, hogy nemcsak sok magyar szülő gyermeke asszimilálódik, hanem a magyar gazdák csirkéi is. Akár tudtukon kívül. Vagy a cég eleve nem vesz magyar nemzetiségű csirkét? Persze, mivel a csirke rendeltetése a tepsi, a lábas, végül pedig a tányér, nem kellene ezzel foglalkoznom. Viszont rossz szájízzel teszem a szatyromba szegény hideg párát, mert önkéntelenül arra gondolok, hogy már csak egy dolog van, amit nem adtak a csőrébe. Az, hogy kizárólag szlovák fogyasztónak szánták. KOMMENTAR Ennyien vagyunk - hogyan tovább? MÓZES SZABOLCS 458 ezer. A lakosság 8,5 százaléka. A nemzetiségüket bevallók 9,4 százaléka. Az otthoni nyelvhasználatot feltüntetők 10,1%-a. Ennyi a magyar a népszámlálás szerint. Akármelyik adatot vesszük is figyelembe, egy dolgot világosan láthatunk: kevesebben vagyunk. Ha pedig a friss adatokhoz hozzátesszük az elmúlt évtizedek adatsorait, akkor láthatjuk, hogy évről évre, évtizedről évtizedre csökken számarányunk és súlyunk. Mondjuk meg őszintén: ezt már eddig is tudtuk. Vártuk. Legfeljebb a fogyás mértéke lehet meglepő, ténye nem. Az igazán fő kérdés az, hogyan állunk ehhez a tényhez? Milyen következtetéseket vonunk le belőle, milyen irányba indulunk el? Elindulunk-e egyáltalán? A szokásos magyar pesszimista világlátással fogadjuk a hírt vagy mint kihívással nézünk szembe vele? Ha meg akarunk maradni, akkor innen kell felállni. Nem azon keseregni, hogy csak ennyien vagyunk, s attól rettegni, hogy legközelebb még kevesebben leszünk. (Mert biztos, hogy kevesebben leszünk, pár év alatt a demográfiai trendek nem állíthatók meg, a tét az, hogy két-három évtized múltán már egészséges növekedést láthassunk.) A kérdés az, meg akarunk-e maradni, mert ez csak rajtunk múlik. Ezt kell tudatosítani: csak rajtunk múlik. Csak rajtunk. A magyarság kihalása egy nagy könyvben sincs megírva. Hiába alkotunk nemzeti kisebbséget, nem törvényszerű, hogy egy kisebbség elfogyjon, nem alaptéttel, hogy a többség asszimilálja. S még egy fontos dolog: merész, de a megmaradást, a bővülést jelentő célokat kell kitűzni. Le kell lassítani az asszimilációt - halljuk gyakran. Nem. Ennél több kell, ez ugyanis egyet jelent a kihalással. Csak még jobban fáj, mert tovább tart. Aki feltett kézzel megy a csatatérre, nem számíthat győzelemre. A népszámlálás még egy dolgot tisztán kimutatott: az elmúlt húsz év magyarságmentő cselekvései nagyrészt kudarcot vallottak. Talán a stratégiák többsége is. Jó lenne újragondolni az egészet, még mielőtt olyan szám alá csökken a magyarság aránya, ahonnan még nehezebb lesz a visszaút. Egy biztos: visszaút mindig van. Innen is. Találjunk rá! FIGYELŐ Csúcson Merkel népszerűsége Németországban az államfőváltás körüli bonyodalmak ellenére a legutóbbi parlamenti választások óta a legmagasabbra emelkedett Angela Merkel kancellár népszerűsége egy tegnap ismertetett közvélemény-kutatás szerint. A Stem hírmagazin megbízásából február 20-24. között végzett felmérés alapján Angela Merkel a választói bizalmat mérő skálán a százból 64 pontot ért el, ami kétpontos emelkedés a decemberi kutatás eredményéhez képest, és a legmagasabb érték a második Merkel-kormány 2009- es hivatalba lépése óta. A kancellár népszerűsége növekedett, noha a felmérés előtti napokban lemondásra kényszerült a szövetségi elnöki tisztségről Christian Wulff, aki a Merkel vezette konzervatívok jelöltje volt a 2010- es államfóválasztáson. Merkel pedig arra kényszerült, hogy támogassa a Wulff ellen 2010-ben versenybe szállt Joachim Gauckjelölését a megüresedett posztra. Merkel a következő választások előtt bő másfél évvel stabilan vezet két lehetséges kihívója, Peer Steinbrück és Frank- Walter Steinmeier szociáldemokrata politikusok előtt, akik 56 ponton állnak. Gauck jelölését a koalíciós partner liberálisok kényszerítették ki, de népszerűségük nem emelkedett jelentősen azzal, hogy érvényesítették akaratukat a konzervatívokkal szemben. A liberális párt (FDP) választói támogatottsága 1%-kal 3%-ra emelkedett, így továbbra sem éri el a parlamentbejutáshoz szükséges 5%-ot. Az FDP legismertebb politikusai sem profitáltak Gauck jelöléséből, Phüipp Rosier pártelnök bizalmi mutatója 1 ponttal javult, 31 ponttal a lista végén áll az előző FDP-elnökkel, Guido Westerwelle külügyminiszterrel. A koalíciós társ CDU/CSU pártszövetség támogatottsága 38%, nem változott az előző felméréshez képest, a 2009-es választáson még 14,6%-kal történetük legjobb eredményét produkáló FDP lecsúszása miatt nem maradna fenn a konzervatív-liberális koalíció, ha most vasárnap lennének a választások. Az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) és a kormányzásra kiszemelt Zöldek együttes támogatottsága sem volna elég a kormányalakításhoz. (MTI)
