Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-26 / 72. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 26. Szamárság, de minimum pótcselekvés azon lamentálni, más ember lett-e vajon a Smer elnöke Miért „lajtos” Fico? Sok okos és ugyanannyi felszínes, tudományos és áltudományos mondat leíródott, elhangzott már a parlamenti választások óta, amelyek Robert Fico színeváltozásának, ha úgy tetszik, megszelídülésének okait firtatják. BARAK LÁSZLÓ Miközben majdnem biztos, hogy Szlovákia volt és leendő miniszterelnöke korántsem lett más ember, mint amilyen volt első országlása idején. Mindössze talán nem egy fafej, mint hazai és külföldi politikuskollégái közül néhányan... Talán ezért volt képes tanulni azokból a hibákból, amelyek négyéves kormányfői regnálása után oda vezettek, hogy nem akadt koalíciós partnerre 2010-ben, holott akkor is megnyerte a választásokat, mint a minap. Igaz, 2010-ben nem szerzett abszolút többséget, mint most. így keletkezett annak idején a négy, majd öt, sőt hat „párt“ alkotta Radičová-kormánykoalíció. Amely másfél éven belül tulajdonképpen törvényszerűen vérzett eí az önös politikai érdekek meg egy-két politikus dilettantizmusa okán. Nem kevésbé pedig a fehérgalléros maffiózók manipulációi miatt. Ezért lett Robert Fico az előrehozott választások abszolút győztese. A triumfért tehát majdnem csak annyit kellett tennie, hogy felismerje a helyzetet, amikor a porban heverő hatalomért lehajolhat... Részben ezért nem adhatja most önmagát: az öncélúan pöf- feszkedő, bosszúálló, gádásta- lan, vagyis bunkó politikust. Elsősorban viszont azért nem, mert nyilván tudja, egyáltalán nem lesz holmi sétagalopp a kormányzás. Az állampénztár ugyanis tulajdonképpen üres. Az Európai Unióban pedig megelégelték, hogy az államszövetség egésze, de végső soron csakis gazdasági nagyhatalmai rovására felhalmozott hitelekből rázza a rongyot a periférián országló politikusok többsége. Ebben a helyzetben aztán nincs mód a potenciális választók megvásárlására. Azaz leheteden olyan állami juttatásokkal közpénzből kényeztetni a népességet, amely közpénzek mögött nincsen gazdasági teljesítmény. Sőt, az államháztartási hiány féken tárása érdekében esetieg az olyan „népjóléti” alrendszerekhez is hozzá kell nyúlni, amilyen a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatásügy stb. Ezzel egyidejűleg pedig meg kell sar- colni a rendkívül komoly gazdasági és politikai befolyással bíró bankokat, multinacionális cégeket. Már ha legalább részben nem maguktól az emberektől akarja megszerezni a pénzt Fico saját választási ígéreteinek teljesítéséhez, mely szerint nem élhetnek rosszabbul az emberek az ő kormányzása alatt, mint addig... A kormányzás tehát már önmagában olyan társadalmi konfliktusokat gerjeszthet, melyek Fico szája széléig érnek majd. Igencsak ostobának, de legalábbis rövidlátónak kellene lennie tehát, ha most ugyanúgy kikezdene szinte valamennyi társadalmi réteggel, a kisebbségekig bezárólag, a média egészével, sőt, az EU-val is, amint azt első regnálása idején szinte delíriumban csinálta. Robert Fico és bizalmi köre gyaníthatóan ebből a felismerésből indult ki, amikor elkezdte a szelíd, megértő, együttműködésre kész államférfi szerepét játszani. Szamárság, de minimum pótcselekvés hát azon lamentálni, más ember lett-e vajon Fico, mint amilyen volt. Ezért tekinthető voltaképpen kihasználatían ziccernek, hogy az általa lehetséges koalíciós partnernek megszólított KDH és a Híd vezetői talán érzelmi alapon, avagy mert nem ismerték föl a helyzetet, flekkből elutasították közeledését. Ellenkező esetben ugyanis közvetlenül lett volna módjuk ügyelni arra, hogy Fico „lájtos” állapota ne múljon el egyik napról a másikra, mint a nátha. Ami nagyságrenddel több lett volna bármilyen pártérdeknél, hiszen mindent felülíró közérdek ez! Mármint, hogy az országot ne egy öncélúan pöf- feszkedő, bosszúálló, gátlástalan, vagyis bunkó politikus vezesse. Es ha idővel ne adj isten mégis elfutottak volna Ficóval a lovak, még mindig le lehetett volna ugorni a szekérről... Ráadásul senki nem tehetett volna szemrehányást azért, hogy meg sem próbálták azt normális irányban tartani... Ebbe beleszámoltad a magasabb adókat és a megszorító intézkedéseket is? (Peter Gossónyi karikatúrája) KOMMENTÁR Paff VERES ISTVÁN T eljesen paffok vagyunk. Nem tudjuk, nem értjük, mi ez az egész Robert Ficóval. A Smer elnökét mintha kicserélték volna a választások estéje óta. Nem fenyeget, nem agresszív. Normális, kedves. Mint akit megszállt a szentlélek. Okunk van feltételezni, hogy ez nem alakoskodás. Arra ugyanis a leendő miniszterelnökjelenleg nincs rászorulva. Akkor meg miért csinálja ezt? Mi ehhez nemvagyunk hozzászokva! Kérjük vissza az agresszív és könyörtelen Ficónkat, akitől félhetünk! Az ellenzéki pártokigencsakbennevannakadzsuvában, méghozzá hosszú távon. Ha ugyanis Fico a következő négy évben folytatja a két hete megkezdett szimpátia-hadjáratát, nem lesz, ami ismétegyesítseajobbközép pártokat. 2010-benFicoeluta- sítása volt a kötőanyag, ami összehozta őket, viszont ha a Smer az agresszív kommunikáció helyett az előzékeny, együttműködő hangnemet folytatj a, az ellenzéki pártok 2016-ban ver- senytfognak futni, hogyFico koalíciós partnerei lehessenek. Magyar térfélen egy fokkal összetettebb a helyzet, de csak egy fokkal. Fico arrajátszik,hogyadéliszavazókfejébőlkitörölje azt a képletet, amely a magyar pártoknakhúsz éve megélhetést ad: a nemzetiségi félelmet. Nemlesz ideje kisebbségi témákat feszegetni, meghagyjaaz eddigi nyelvijogokat-nyilatkozta. Ficóból nem lesz szalonna, várjukki a végét-mondjáksokan. Az új taktika viszont alighanem messzebbre mutat. Kiiktatja a politikai közbeszédből a kisebbségi témákat, gazdasági és szociális pluszokkal pedig egyre több szavazót szerez majd magá- nakDél-Szlovákiában, elhitetve az itteni magyarokkal, hogy nem újabb kisebbségijogokkelleneknekik, hanem anyagijólétre szenderülés.Namegszlováknyelv-tudás az érvényesüléshez. Dušan Čaplovič leendő oktatásügyi miniszter már jelezte is, hogy ez az egyetlen célja a magyarokkal - tanuljanak meg szlovákul. Ennek érdekében valószínűleg tenni is fog. AszlovákszavazókkörébenaSmernekmégegyszerűbbadol- ga: ha egyszer F ico ennyire jó fej lett, már csak azoknem fognak rá szavazni, akik zsigerből gyűlölik őt. A liturgia nyelvén szólva ő lesz az út (az au tópályák úgy is a szívügye), az igazság (akár a kuyájából is főügyészt csinálhat) és az étel (mert nem akarja, hogy dráguljanak az élelmiszerek). Három az egyben: megnyerő kiszerelésben kapható, újradizájnolt miniszterelnök. Úgy felvirágzunk 2016-ra, hogy a lábunk sem éri a földet. FIGYELŐ Skócia a neten már „független” Skócia elnyerte függetlenségét - igaz, egyelőre csak az interneten. Ä skót kormányfő, Alex Salmond az év elején jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást tart függetlenné válásáról. A Mail on Sunday című brit lap szerint a brit kormány lehetővé kívánja tenni, hogy a Skóciában bejegyzett internetes honlapok címe a .scot fölrajzi helymegjelöléssel végződhessen a Nagy-Britanni- ában honos, az Egyesült Királyság angol nevére utaló .uk helyett. Skóciai kampányszervezetek ezt évek óta szorgalmazták. (MTI) Nagy sikerrel működnek angol és német nyelvtanulási módszerek, azokat ingyen kaptuk meg a brit és német állami kulturális intézményektől Már megint tanuljunk po slovensky LOVÁSZ ATTILA A nyolcvanas évek első felében pártunk és államunk kitalálta, hogy a magyar iskolákból érkező gyerekek szlovák szaknyelvtudása csapnivaló, és ezt a párt központi bizottsága mindenáron meg akarta oldani. Akkor született az a zseniális ötlet, hogy a magyar tannyelvű középiskolákban a természettudományi és műszaki tantárgyakat szlovák nyelven oktassák. Csehszlovákia ekkor degradálta az alternatív oktatás kifejezést. Az ellenállás akkora volt, hogy a KB elnöksége végül lemondott e zseniálisnak kikiáltott programról, arra viszont jó volt, hogy e sorok írójának generációja megtudja, kicsoda Janics Kálmán és Duray Miklós, hogy néhányan (nem ellenállóként, ne hazudjunk egymás szemébe, inkább ifjúkori renitenciából) széthordhattuk Duray tütakozó levelét, mert akkor még nem fa- cebook volt, hanem postaláda. Meg arra is jó volt, hogy bizonyos időközönként hasonló csodálatos ötleteket lengedeztes- sen néhány, úgymond szakpolitikus, amikor éppen jobb dolga híján a magyar iskoláknak akart bemutatni. Az elmúlt tíz év örökzöldje a szlováknyelv-oktatás minősége. A premisszát, mely szerint a szlovákiai magyar gyermek számára a szlovák nyelvtudás prioritás, elfogadhatjuk, de első körben engedtessék meg, hogy ne értsek vele egyet. A szlovákiai magyar gyermeknek sok mindenre szüksége van az érvényesülés során, de bizonyára az égvilágon semmi szüksége nincs egy olyan szintű szlováknyelvtudásra, amelyet akadémiai körök fogalmaznak meg, s amüyennel a szlovák ajkú lakosság nyolcvan százaléka sem rendelkezik. A nyelv a megértés eszköze, ergo a gyermeknek jó szöveg- és hallásértésre van szüksége, valamint arra, hogy az SMS-sek és esetek nyelvén túl el tudja mondani a mondanivalóját. Aki azt gondolja, hogy ezt magyar középiskolában érettségizett gyermek képtelen megtenni, nem itt él, és a honi magyarokról Kotlebáék weboldalain tájékozódik. Ám ha a premissza igaz, és elfogadjuk, hogy a szlovák yelv- tudás megszerzése prioritás, akkor nézzük meg, miként lehet ezt valóban elérni. Nem kell fölfedezni a spanyolviaszt, megtették eleink, módszertani kérdésekben Európában mindent kitaláltak már. Nagy sikerrel működnek angol és német nyelvtanulási módszerek, azokat ingyen és bérmentve kaptuk meg nagyon jól pénzelt brit és német állami kulturális intézményektől, elég tájékozódni egy kicsit. Az angol térhódítása mégsem a csodálatos módszertannak köszönhető, hanem annak, hogy az angolt a nem angol ajkú gyerekekkel egyszerűen megszerettetik. A másik szempont: az angoltudásnak a gyermek a gyakorlatban is hasznát veszi, naponta, ha otthon ül, akkor a virtuális világban, vagy ha van lehetősége utazni. Hiába van e kis országban másfél millió embernek érettségije oroszból, annak sem emocionális, sem gyakorlati haszna nem volt, mindenki magasról fütyült rá. A szlovák nyelv elsajátításának nem szakmai, hanem érzelmi gátjai vannak. Ha ugyanis nem röhögnék ki a „sa, si” vonatkozó névmások hibás használatát, aneméppen akadémiai szinten ejtett umlautos ä hangzót, vagy ha a szlovák törvényhozásban a lágyított ľ hangzót nem csak két ember használná következetesen (hogy tudjuk: Iveta Radičová és A. Nagy László), ha arra törekednénk, hogy gyermekeinknek a szlováknyelv-tudás öröm és sikerélmény legyen, akkor higgyék el a szakpolitikus urak és hölgyek, a módszertani, a tananyagbéli gondokat a szakma a tetszés szerinti tanév első negyedévében megoldaná. Ha nem azt plántálnánk a hazai magyar gyerekbe, hogy ha nem tud szlovákul, akkor sikertelen, illojális és hülye, hanem azt hogy a szlováknyelvtudásával sikeres, kedvelt és szlovák barátai által becsült ember lesz, akkor Dušan Čaplovič miniszteri posztra készülő történész-politikusnak nem kellene azzal foglalkoznia, mennyire kell színvonalasabbá tenni a szlovák nyelv oktatását. Amely - hangsúlyozom - már ma is színvonalasabb, mint politikus ura- imék állítják.
