Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-23 / 70. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 23. Kultúra 17 A rendező a groteszk humorra hegyezi ki az előadást, s nem igazán kíváncsi a mögöttes tartalmakra Isten hozta, Őrnagy úr! A jelmezek túlságosan sokatmondóak, nem igazán hagyják kibontakozni a viselőit (Roman Uhliar felvétele) Azt mondják szlovák színházi szakemberek, hogy Zólyomba a legjobbkor érkezett meg a Tóték, illetve annak rendezője, Ľuboslav Majera. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Majera olvasata meglehetősen egyoldalúra sikeredett, az Örkény minden művében felbukkanó tragikus szálat (amely megkülönbözteti a groteszket a szimpla bohózattól) a vajdasági rendező szemmel láthatóan nem akarta felfejteni. Az utóbbi években inkább a könnyed vígjátékokhoz szokott zólyomi közönség számára valószínűleg egy lépést előre jelent a most bemutatott Ör- kény-változat, a Tóték előadástörténetében azonban inkább némi visszalépést a szerző által elképzeltektől. „Az az alapvető meggyőződésem, hogy az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ez, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan” - a szerző maga adja ezt az utasítást a Tó- tékhoz, s hogy mennyire lehet azt a hrabali humorral vegyíteni, ahogy azt az előadás dramaturgja, Ján Chalúpka sejteti egy interjújában, nem igazán derül ki. A kettő inkább leoltja egymást, így marad egy külsődleges szinten működtetett verbális humor, amelynek talán legbiztosabb jele az előadás utolsó, immár tapsrend közben színpadra tett jelenete, amikor a négy, gyerekkorú tűzoltó behozza a fekete szalaggal átkötött kartondobozt, mintegy jelezve a négybe vágott Őrnagyot, s Ágika, aki nem titkolt érzelmeket táplált az Őrnagy iránt, egy fehér virágcsokrot is a képzeletbeli sírra helyez. Mátraszentannán, ahol történetünk játszódik, Gyula leveleiből próbálják elképzelni, milyen is a háború pokla, a negyr.„ gi A bővített recenziót ilHŠrtf# az ujszo.com-ra _________kattintva olvashatják. ven fokos ukrajnai hideg. A mátrai kis faluban csend és béke, valamint gyantaszag honol, ahol mind a lajttulajdonos (magyarul illemhelytisztító), mind a rossz hírű nő a mesterségével van elfoglalva, s az egyetlen esti szórakozást a dobozolás jelenti (ez hozza be először a kisfaluba a háború világát). Ide érkezik meg az Őrnagy, hogy a frontszolgálat következtében megtépázott idegeit némileg kivasalja. De gyorsan kiderül, erre nem elég ez a pár hét, sőt, talán egy egész élet is kevés lenne rá. Ľuboslav Majera - aki évekig a zólyomi társulat házi rendezőjének számított, s majd 15 éves kihagyás után tért vissza - Ján Chalúpka dramaturggal együtt a darab feltétlenül meglévő groteszk humorára hegyezi ki az előadást, s nem igazán kíváncsi a mögöttes tartalmakra. Valószínűleg ez eredményezi, hogy az igen dinamikusan induló előadás idővel megfárad. A Majera által választott koncepció sokkal több húzást igényelt volna, s akár egy-két szereplőt is nyugodtan elhagyhattak volna. Ahogy nem tesz hozzá az előadáshoz a gyerek tűzoltóegylet sem, amely inkább erőltetett ötletnek tűnik, mintsem a rendezői koncepció részének. Juraj Fábry szinte üres díszletét katonai álcaháló keretezi, mintha csak e mögé bújtatná Tóték otthonát, ahonnan nekem leginkább a kakukkos óra hiányzik. Tóték ülnek a dobozaikon, s nem nagyon tudnak mit kezdeni az Őrnaggyal, akiről nem igazán derül ki, hogy csak átmeneti, háború okozta idegbaj fogságába került-e, ami a dobozolással gyógyítható vagy komolyabb, gyógyíthatatlan a baj. Majera mindenesetre szokatlan módon felerősíti az Őrnagy és Ágika közötti viszonyt, amely ugyan Örkénynél is megvan, ám itt már az az érzésünk, hogy az Őrnagy talán nem is a felrobbantott vasúti híd miatt tér vissza Tótékhoz, hanem Ágika végett. Talán. Peter Canecký jelmezei túlságosan sokatmondóak, nem igazán hagyják kibontakozni a viselőit. Ez is oka annak, hogy a színészi teljesítmények meglehetősen lagymatagok, sok újat nem adnak hozzá a figurákhoz. Ez alól tűnik üde kivételnek a már előbb említett rendezői elképzelés okán Barbora Špániková Ágikája, aki inkább tűnik eladhatatlan vénlánynak, mint annak a fiatal, a világra rácsodálkozó bimbózó szépségnek, akit Venczel Vera játszott Fábri remekében. Vladimír Rohoň és Svetlana Sarvašová a Tót házaspár szerepében többnyire megszokott klisékből építkeznek némi burleszktöbblettel megfejelve. Michal Ďuriš Őrnagya más, sokkal visszafogottabb nyelven beszél, mint a háziak, s akad egy-két pillanata, amikor a figura tragikumából is megsejtet valamit. A rendezői koncepciónak esik áldozatul az est legegyenletesebb alakítását hozó Štefan Šafárik Postása, aki amolyan narrátorként indítja az előadást, de a szerepe a végére teljesen elsikkad. Iveta Marcineková Gizi Gézánéja sokkal többet és többször beszél a kelleténél, a nővé avanzsált Cipriani (Jana Piková) , a vashulladékból előkerített lajt tulajdonosa (Richard Sanit- ra) és a nőket hajszoló lelkész (Radoslav Kurie) viszont annyit van a színen, amennyit még elviselünk belőlük. A darab utolsó, Mariska által mondott mondata (Fiam! Fiam! Egyetlen, kicsi kis fiam!) a színrevitelek többségében értelemszerűen elsikkad, hiszen kimondta már ezt maga az előadás. Itt nem is igen lett volna mit keresnie. Mindazonáltal a zólyomi közönség, köztük a mellettem ülő gyetvai középiskolások elégedetten vonulnak kifelé, s talán ha kiejteni nem tudják is, de megjegyzik Örkény István nevét. Mondhatnánk, hogy ez nem is olyan sok, de ismerve a közép-európai viszonyokat, talán mégsem olyan kevés. FULVIDEK Vadvirágok PUHA JÓZSEF A minap egy elismert magyarországi popzenész bosszankodott a megváltozott zenehallgatási szokásaink miatt. Szerinte egyre többen vannak, akik nem tudják, hogyan kell zenét hallgatni. Baj, ha a rádió, a CD a háttérben szól, mert a zene túlnyomó többségére - az övére is - oda kell figyelni. Csak akkor érthető meg. Most bemutatok egy olyan nagylemezt, amely háttérzenének is tökéletes. Persze ez is igazából akkor élvezhető, ha átadjuk magunkat neki. Bohus Zoltán Zumi készítette, ötvenedik születésnapja alkalmából. Nyilván az alapoknál kell kezdenünk, muszáj írni arról, milyen zenét vonultat fel a hanghordozó, hiszen Zumi ismerői (szinte) semmilyen stíluson sem lepődnének meg. A pályafutását a Ghymes elődjének tekinthető Tilinkó zenekarban indító, rendkívül sokoldalú zenész CD-je tizennégy instrumentális szerzeményt vonultat fel. Kilencben egy szál zongorán játszik, amelyhez az utolsó ötben szaxofon társul, amit zenésztársa, Buják Andor szólaltat meg. A nyugalmat sugárzó zene abszolút időálló, készülhetett volna akár húsz évvel ezelőtt is, és bizonyára húsz év múlva is aktuális lesz. Még komoly stúdiótechnika sem kellett hozzá, a felvétel Andor hálószobájában készült. A CD-t ajánlom felvezetőként Zumi jubileumi, holnap a somorjai művelődési központban tartandó nagykoncertjéhez, vagy utána, levezetőnek. Háttérzenének is, és odafigyelve rá. Értékelés: RÖVIDEN XII. Vámbéry Napok Dunaszerdahely. A Vámbéry Polgári Társulás szervezésében ma tartják a XII. Vámbéry Napokat. Programján 9 órától a Vámbéry Ármin Földrajzverseny szerepel, melyet Török Benedek nyugalmazott tanár vezet. A verseny helyszíne a Csallóközi Múzeum. 14 órától a Vámbéry téren megkoszorúzzák Vámbéry Ármin mellszobrát, ahol ünnepi beszédet Kocsis Károly, az MTA levelező tagja mond. 14.30-tól tartják a földrajzverseny ünnepélyes kiértékelését, (tb) A második Stay Tuned! parti Dunaszerdahely. Holnap tartják a 2. Stay Tuned! partit az NFG klubban. DJ-szettel készül Subotage, Bálién és Volton Vegma is. Papp László, alias Subotage, az NVC egyik alapító tagja, zenész, DJ. 2004-ben egy magyarországi fesztiválon született meg az akkor még kéttagú Subotage. Ma már szólóban lép fel, szettjei a kattogós minimaltól egészen a dallamos cutting edge zenékig kalandoznak. Az estet színesíti Rőth Balázs, azaz Bálién, aki nem újonc a szakmában: 2007 óta foglalkozik DJ-zéssel. Számtalan szlovákiai és magyarországi fellépés van mögötte. Volton Vegma (régebben Hardcrash, polgári nevén Végh Zoltán) a pattogós ütemekkel tűzdelt, valódi undergound techno képviselője. Egy ideje saját trac- kek írására összpontosít. A parti 21 órakor kezdődik, (tb) A 4 real című CD-jüket mutatják be, melynek stílusa úgy jellemezhető, hogy melankolikus pop-rock, alternatív elemekkel A Royko Passage együttes koncertje a következő Deja vu klubesten ELŐZETES Pozsony. Március 28-án lesz a következő Deja vu klubest a Hlava 22. kávézóban (Bazová 9.). A házigazda Deja vu mellett fellép a hazai blues jeles képviselője, Erich Bobos Procházka. Bemutatkozik továbbá a Soundbridge együttes, az est fő sztárja azonban a Royko Passage lesz, amely a 4 real című CD- jük bemutatóját tartja. Matrka Simon, a Royko Passage dobosa az együttessel kapcsolatban elmondta: „A zenekar 2003-, 2004- vagy 2005-ben alakult. Két jó barát alapította, Matyi meg én. Ahogy megalakultunk, néhány perccel később hozzánk csapódott Dávid is, ő Matyi testvére. Eleinte Post Coi- tum-számokat játszottunk, amely egy fiktív zenekar volt, ebből nőt ki a Royko Passage. A Post Coitumnak két tagja volt, Matyi meg én. Különböző, előre elhatározott témákra írtunk számokat, mármint a Matyi írta őket, én meg szövegekkel és kreatív ötletekkel járultam hozzá. Közben nagyon jól szórakoztunk, széklábon zenéltünk, serpenyőbe énekeltünk... A Post Coitum-dalokat később eredeti Royko Passage-számok váltották fel. Kezdetben csak annyi volt az ambíciónk, hogyjó zenét Még jobban szeretnének játszani, még jobb hangszereken (Képarchívum) játsszunk, s mind több hölgyrajongót meghódítsunk. Ez azóta se változott, annyi különbséggel, hogy még jobban szeretnénk játszani, még jobb hangszereken. A zenekar 2006-ban átköltözött Londonba. Engem itt hagytak, mert még tanultam, s ennek köszönhetően kötelességeim voltak. Londonban egy olasz fiú helyettesített, akit történetesen szintén Simone-nak hívtak. Pubokban, klubokban léptek fel, és sok új szám íródott, rockosabb lett a stílus. Matyi zeneszerzői személyisége is ott kristályosodott ki. A 4 real anyagát tavaly októberben rögzítettük Pozsonyban. A keverést Matyi végezte Londonban, sok időt szentelt neki, a végeredmény szerintem remek. 13 dalt rögzítettünk a stúdióban, ebből tíz került fel a lemezre. Stílusukat úgy jellemezném, hogy melankolikus pop-rock, alternatív elemekkel, de nem vagyok a skatulyázások híve. A lemezbemutató kapcsán egy kisebb turnéra készülünk, ezt indítjuk március 28-án a Deja vu klubban, de fellépünk egyebek közt a duna- szerdahelyi NFG-ben is.” A koncertek a Deja vu klubban 19 órakor kezdődnek, a belépés díjtalan, (s-c)
