Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-21 / 68. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 21. Vélemény És háttér 5 Egy új jobboldalnak víziót kell adnia a választóinak - ez 2012-ben nem sikerült Jobboldali identitásválság A Smer második kormányzati ciklusa új kihívás elé állítja az úgynevezett jobboldali pártokat. RAVASZ ÁBEL Szlovákiában ugyanis eddig egy nagyon egyszerű definícióval határozták meg magukat ezek a pártok: ők azok, akik nemcsak a gyakorlatban, hanem elviekben is ellenzik a Me- čiar/Fico nevével fémjelzett, szó ciális-nacionalista-populista vonalat. Ennek a gondolati világnak a terméke volt mind az 1998-as parlamenti választás (Mečiar vs mindenki más), mind a 2010-es választás (Fico vs jobboldal) kampányának ideológiája. Csupán anti-Ficónak lenni azonban most már két dolog miatt sem lesz elég. Egyrészt a jobboldal korábban sem makulátlan megítélését a Radičová- kormány bukása, valamint a kampány során előkerült különféle ügyek tovább rontották, és falssá tették azt a moralizáló tónust, amit eddig a jobboldal megengedett magának a Smerrel szemben. Másrészt Robert Fico jelenleg egy mérsékelt államférfi szerepét játssza, és ha ebből nem billenti ki valami, akkor a jobbközép pártok nagyon nehezen tudnak a jelenlegi alapállásukból fogást találni rajta. Ugyanis logikusan vetődik fel a kérdés: miért kellene egyáltalán fogást találni egy mérsékelt Ficón? Csak azért, mert ő Fico? Erre a kérdésre persze egybehangzó nem a válasz a jobboldalon, a miértekben azonban jelentős eltérések vannak. Pedig pontosan az ezekre a kérdésekre adott válasz elemei - a gazdaságpolitika (vélt vagy valós) felelőtlensége, a zsákmányelv, a korrupció, a nacionalizmus, a progresszív adózás és a többi - azok, amelyekre a jobboldalnak fel kell építenie új imázsát. Most már nem elég annyit mondani, hogy Fico az ellenfél: arról kell beszélni, miért az, és mivel tudna jobbat nyújtani egy újabb jobboldali kormány, majd egyszer. Az a rövid távú megoldás, hogy a pártok egy- egy „specialitás” mögé bújnak (az örök vezető SDKÚ, a keresztény KDH, a liberális SaS, a kisebbségpárti Híd), önmagában most már nem fog működni. Egy új jobboldalnak víziót kell adnia a választóinak - ez 2012-ben nem sikerült. Víziót nemcsak a baloldallal szemben, hanem a jobboldali popu- lizmussal szemben is, amely az Egyszerű Emberek (és részben az SaS) képében óriási szeleteket szakított ki magának a jobbközép pártok korábbi bázisából. A jelenlegi európai politikai helyzet ugyanis annyiban mindenképpen új, hogy sokkal közelebb van egymáshoz jobb és bal, mint a populizmus és annak elutasítása. A szlovák jobboldalnak sokkal inkább ellenfele egy vérmes populista, mint egy mérsékelt baloldal. A trükk persze az, hogy egyáltalán nem biztos, Robert Fico mérsékeltsége néhány hétnél tovább tart - bár az sem kizárt, hogy sokáig kitart. Fico ugyanis mindig pontosan úgy viselkedik, ahogy a választói elvárják, ami a lehető legtöbb támogatót hozza neki. Amíg a Smer a jelenlegi, gyanúsan „bölcs” politizálását folytatja, addig a jobboldalnak újra fel kell fedeznie alapértékeit. Anélkül ugyanis mire tér nyílna a Smerrel szembeni fellépésre, bedarálja őket a jobboldali populizmus egyre erősödő irányzata, tokkal, vonóval, keresztényekkel, magyarokkal, liberálisokkal, mindennel együtt.- Milyen nagyszerű lesz a tarka rétet csodálni az egyszínű kormány után! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Gorillák, oligarchából SZOMBATHY PÁL Itt volt az ünnep, megint eljött az EU-be- szólogatások ideje. Persze általában amolyan Kádár-rendszerből örökölt bátorsággal, a sorok között, utólag széttáródó karokkal: hát megint félreértik ott Brüsszelben. A főalak a verbálkirály, a gyarmattartók ellen kiabáló szabadságharcos, ki közben saját nemzeti gyarmatosítóit engedi a hazai terepre: még kereskedelmibb tévét a közmédiából, baráti nagybirtokokat a kisgazdaságok helyett, drasztikus járatcsökkentések a vasúton - mindezeknek az ellenkezőjét ígérték a kampányban. És azok akkor vonzó, korrekt és becsületes célok voltak a korábbi kormányok érzéketlenségei és kritikátlan tőkebarátsága után. S azóta is: a magyar miniszterelnök verbális kapitalizmuskritikája sok tisztességes megállapítást tartalmaz. Csakhogy az élet, meg a ravaszság cáfolja őt, cáfolja ő magát. Orbán bevallottan bűvészkedik a szavakkal: ne azt nézzék, mit mond, hanem, hogy mit csinál - szólt a használati utasítás. És a tettek nem a szerény anyagi helyzetű tömegeket szolgálják. Nem véletlenül indult el az oligarcházás jobbról-balról. Innentől felfeslik a nyílt titok: kikből is állhat az új nemzeti burzsoázia, amely átrendezné a magyar tulajdonlás világát; még egyszer, utoljára, a maga javára. Magyarország Szlovákiához hasonlítva szétszakadtabb ország, nagyobbak a jövedelmi különbségek. A társadalmi fejlettség mutatószámában öt hellyel van előbbre Szloválda Magyarországnál; az úgynevezett Gini-együttható szerint a világon az ötödik a háztartások közt legegyenletesebben eloszló jövedelmeket illetően. Ez a magyar kurzus a korábbi ígéretek ellenére nem követ el mindent az életnívó-különbségek csökkentéséért, sőt. Mintha Orbán fogoly lenne; túsza annak a hatalmi víziónak, melyet megkapott játékszerként - cserébe oligarcha-hátországa szabad mozgást kért, azt kellett kapnia a gazdaság, a tulajdonlás gyakorlati területén. Az ismerős Gorillák. Ott vannak egész Kelet-Európábán, nálunk meglehet több Gorilla-főnök van, nem mindenki ugyanahhoz jár ugyanabba a lakásba a politikai utasításokért kurzusoktól függetlenül. Magyarország alighanem gorillailag is kettészakadt. Az igazán nagy kihívás a sajátokat is megfékezni a multik mellett. A szó-Orbán gyakran igazságos és innovatív. Csak sajnos aztán elszáll és jön az oligarcha-valóság. Lehetne fordítva? A szerző magyarországi publicista Ismét csökkent a csehországi magyarok száma: 14 672-ről (2001) 9049-re (2011), hasonló csökkenés volt az előző évtizedben is Majdnem hárommillió cseh nem vállalta nemzetiségét MTl-ISMERTETÉS Majdnem hárommillió cseh állampolgár a 2011 májusában végzett népszámláláskor nem vállalta nemzetiségét. A népszámlálás előzetes demográfiai adataiból kiderül, hogy a nemzetiségi hovatartozást jelölő rovatot a 10,5 milliós Cseh Köztársaságban 2,74 millióan nem töltötték ki, 2001-ben 173 ezer. Az ugrás óriási, a szakértők egyelőre nem találtak magyarázatot rá. A nemzetiségi rovat kitöltése nem volt kötelező, bár a nemzeti kisebbségek szervezetei ismételten követelték a kormánytól. A nemzetiségi rovat nem kötelező jellegét az Európai Unió írja elő, s azt nem lehet módosítani. A lakosság legnagyobb része - 6,73 millió ember - a cseh nemzetiséget jelölte meg. A második helyen a morva nemzetiség áll, melyet 522 474 személy vállalt. A cseh nemzetiséget vállalók a lakosság alig 65 százaléka, míg a morváké tíz év alatt megugrott: 2001-ben 380 474 volt a számuk. A morva nemzetiség állandóan vita tárgya. Sok szakértő azt állítja, morva nemzetiség nincs, a morvák csehek, s csak területi alapon különülnek el. A harmadik legnagyobb nemzetiséget a szlovákok alkotják (149 140), őket a lengyelek (39 269) és a németek (18 772) követik. A szlovákok és a morvasziléziai régióban élő lengyelek száma nagyot esett, a németeké mérsékelten emelkedett. A lengyelek a népszámlálás előtt széleskörű kampányt folytattak a régió lakossága körében a lengyel nemzetiség vállalása érdekében. A mágikus adat a településenkénti „legalább 10%” volt. A cseh törvények alapján a tízszázalékos arány komoly jogokat biztosít a kisebbségeknek: hivatali anyanyelvhasználatot, kétnyelvű feliratokat, kisebbségi tanácsok alakítását, támogatásokat. A nyugat-csehországi karls- badi régióban a németek már a lakosság 1,5 százalékát alkotják. Sok köztük a németországi „bevándorló”. A II. világháború után mintegy hárommillió szudétanémetet telepítettek ki Csehországból. A hatodik helyen a 13 150 roma áll, 2001-ben 11 700-an voltak, de többségük egy másik nemzetiséget is bejelölt. Egy évtized alatt 261 százalékkal megugrott az idegenek száma. Prágában az idegenek, akik egy részét, például az oroszokat és az ukránokat nemzetiségnek ismer el a törvény, már a lakosság 14%-át alkotják. A vietnamiak száma meghaladja a 60 ezret, de őket a cseh állam nem ismeri el nemzetiségként. A vietnamiak száma folyamatosan emelkedik. A magyarok száma ismét csökkent: 14 672-ről (2001) 9049-re (2011). Hasonló csökkenés volt az előző évtizedben is: 19 932-ről (1991) 14 672-re (2001). Százalékban kimutatva a magyarok számának csökkenése felgyorsult: míg 1991 és 2001 között 26%-os csökkenést mutattak ki, az újabb tízéves ciklusban meghaladja a 30 %-ot. ,A 2011. májusi nép- számláláskor országosan 9049 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2001-ben pedig 14 672” - tájékoztatott Josef Škrabal. 1991 és 2001 között - 19 932-ről 14 672-re esett vissza a magyarok száma. ,A népszámlálási adatok még nem véglegesek, de a számok nagyobb módosulására nem reális számítani” - mondta a Cseh Statisztikai Hivatal (ČSU) lakossági statisztikai osztályának igazgatója. - Ősszel már végleges adatokat tudunk közölni” - vélekedett Škrabal. Hozzátette, hogy régiónként (megyénként) már kezében vannak az előzetes adatok. „Csehország 15 régiója (14 megye és Prága) közül Prágában él a legtöbb magyar: 1434. A fővárost Morvaszilézia megye követi 1391 magyar lakossal” - mutatott rá az igazgató. 2001-ben Prágában 1671, a morvasziléziai régióban 2514 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A legkevesebb magyart 2001-ben és most is a két morvaországi, a Zlíni, valamint a Vysočina régióban mutatta ki a népszámlálás. Az előbbiben 171, az utóbbiban 167 magyart találtak a számlálóbiztosok. Tíz éve Zlín- ben 270, Vysočinában 242 magyar élt. „Számítottunk a csehországi magyarok számának csökkenésére, de nem ilyen arányban. Amint kezünkben lesznek a részletes adatok, elemezni fogjuk azokat, s megnézzük, mit tudnának tenni a helyzet javulása érdekében a csehországi magyar szervezetek. Lehetőségeink azonban korlátozottak” - mondta az MTI tudósítójának Kocsis László, az Együttélés politikai mozgalom magyar tagozatának elnöke.
