Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-20 / 67. szám, kedd
Egy futballfüggő naplójából (vabank) Ha itt a tavasz, nincs mese, menni kell. Be a dzsungelbe, a legmélyére, a forrást kutatva rendíthe- tedenül, a futball esszenciáját tetten érni a régiók alján. „Ön, ha nem tévedek, dr. Livingstone.” A felfedezők izgalmával vágtam neki a nyugat-szlovákiai régióbajnokságnak. Körutamat a DAC-stadionban kezdtem. Megpróbálhatom röviden összefoglalni a látottakat, bár soha ne akard megtudni, kedves Olvasó, milyen (ún. maradandó) élmény egy vasárnap délelőtti DAC B- FC Horses Šúrovce labdarúgó-mérkőzés. Hogy a játékosok mit csináltak a pályán, az nem derült ki számomra, pedig 45 percen át próbáltam megfejteni. Talán fociztak; a labdára irányuló, többé-kevésbé koordináltnak tűnő mozdulatsorozatok alapján legalábbis erre következtetek. A lelátón 17 néző foglalt helyet (később még jöttek hárman). Ezen persze nincs mit csodálkozni, a meccs 10:30-kor kezdődött, nyilván mindenki elment misére, Krisztus urunk feltámadását megünneplendő. És ez így van rendjén. Az a 17+3 pedig, aki ott volt, biztosan valami csoportos pszichodráma-gyakorlaton vett részt, és ezen a héten a Texasi Láncfüré- szes III. helyett inkább DAC B-FC Horses Šúrovce labdarúgó-mérkőzésen borzongtak. A pszichoterápiának ezt a formáját egyébként támogatom, mentálhigiénés okokból mégis jobbnak láttam, ha a szünetben (0—0-s állásnál) búcsút intek ennek a matinénak, és megnézem, mi a helyzet Kosúton. ,A tavaszi erdő, hol szagos mügét szed a szerelem, és az esős temető, hol tanárok esernyői feketéllnek” - ezzel a mondattal felvértezve toppantam be a galántai területi bajnokság I. osztályában játszott Nemeskosút-Sopornya mérkőzés második félidejére. S íme, hát megleltem hazámat. Takaros tribün, bájosan göröngyös, dimbes-dombos pálya, szinuszgörbét imitáló, kanyargó mészcsíkkal, s hozzá szégyentelenül forró márciusi napsütés. És sima hazai vereség. Gyere ki - hörögte egy rekedtes hang a bírónak, aki lesre hivatkozva megállított egy hazai támadást -, gyere ki, nem hallod, gyere ki! A bíró hallotta, de inkább nem reflektált a barátinak erős jóindulattal sem nevezhető invitálásra, most inkább nem tett szóbeli vizsgát a téden lesre vonatkozó szabályismeretből az oldalvonal mellett, s ezt meg lehetett érteni. Ha már lúd, legyen kövér - ezzel a jelszóval folytatódott a csallóközi groundhopping Nádszegen. A Chelsea- Leicester kupameccset cseréltem be a Nádszeg-Vásárút derbire, és nem bántam meg. Becsülettel hajtó játékosok, sok hangos kibic a korlát mellett - így kell kinézni« egy falusi focimeccsnek. Egy hetven fölötti, baseballsapkát viselő férfi például többször is nyomatékosan figyelmeztette az ellenfél játékosát, hogy hagyjon fel az apróbb, ún. taktikai jellegű szabálytalanságok folyamatos elkövetésével; amely figyelmeztetés a helyi dialektusban a következőképpen hangzott; „Ne buze- ráld űtet, mer bemegyek, s lemetílem a füledet.” Az intés hatott, a fülme- télés elmaradt, én pedig a szünetben szedtem a sátorfámat, hogy elérjem a Tallós-Hidaskürt meccs második félidejét,, de bevallom, nehezen hagytam ott a nádszegi pályát, ahol olyan andalítóan búgott a hangszórókból a lakodalmas tinglitangli („hogy mi lesz a vége, nem tudom, meghalok egy züllött hajnalon”). Az a züllött hajnal még nem jött el, a következő állomás Tallós, a kertekből elém táruló hátsó udvarok szociohorrorjával egyetemben. Apa, anya, gyerekek a tűz körül, a füsttől vonyító kiskutya a ketrecben. A tallósi meccs sem volt rossz, bár a hidaskürti védők karatéban talán többre vitték volna: íveléseknél, szögleteknél mindenkit beleaprítottak a lecsóba. „Tedd ki a szilire a csíkhó” - üvöltötte az edző, együtt élt a játékkal, egyik cigarettát a másik után szívta, idegesen, kapkodva, aztán amikor védencei berúgták a második gólt, megnyugodott, s már egy mosolyt is megkockázatott. A meccs eldőlt. Már csak a csoda segíthetett volna a hidaskürtieken. Egy öreg vendégdrukker nem adta fel, még a 89. percben is rikácsolva buzdította csapatát. „Jáccá vabankot!” - ezt kiabálta. Vabank. Ez volna a kulcsszó. Talán nem is a csapatnak kiabálta, hanem csak úgy, magának. Dupla vagy semmi, vabank. Csak így van értelme, igaz? Úgyhogy, kedves Olvasó, ne habozz: itt a tavasz, kapcsold ki azt a fránya tévét, és irány a pálya! Gazdag József BILBAÓI ÓDA A HÉT REKORDJAI: MUAMBÁÉRT FUTBALLVILÁG: 1 A FUTBALLHOZ GERRARD-TRIPLA IMÁDKOZTAK HETI KRÓNIKA Aki nem látta a Bilbao-MU Hihetetlenül hangzik, de igaz: Szívrohamot kapott a pályán A legfontosabb események: mérkőzést, sürgősen pótolja! Fernando Torres gólt lőtt! a Bolton fiatal futballistája. Abidal, Drogba, Huszti, Németh. 12. oldal 13. oldal 14. oldal 16. oldal 1 ,Á
