Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-20 / 67. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 20. Vélemény És háttér 7 A kettős állampolgárság módosítása a szlovákiai magyarok elleni diszkriminatív intézkedés Status quo újratöltve A Smer választásokat nyer, kormányt alakíthat, a magyar képviselők ellenzékben, majd Robert Fico kijelenti, hogy kabinetjének nem áll szándékában változtatni a kisebbségi status quón. Most épp 2012-t írunk, de ugyanez a hír egyszer már megszületett, méghozzá hat évvel ezelőtt. TOKÁRGÉZA Azt a történetet ismerjük. Az MKP 2006 és 2010 között ellenzékben gyakorlatilag egész politikáját a status quo mint egy homályos fogalom védelmére, majd annak megsértésén való kesergésre építette fel. A Smer-kormány ezzel kapcsolatban már a kezdetektől sem tartotta be az ígéretét, Ján Mikolaj hírhedt földrajzinév-ügyével kapcsolatban pedig végérvényesen kiderült, hogy a fogalom üres, semmit nem jelent a nacionalista kormánypártoknak. Az előjelek most is hasonlóak. Robert Fico a kisebbségi jogok érinthetetlenségéről szóló kijelentésében az a legszebb, hogy a jövőbeni kormányfő két olyan intézkedést helyezett rögtön kilátásba, amelyek a tágabb értelemben vett status quót azonnal fel is rúgják. A kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes posztjának megszüntetése szimbolikusan helyezi alacsonyabb szintre az etnikai problémát, míg a kettős állampolgárság módosítása gyakorlatilag is a szlovákiai magyarok elleni diszkriminatív intézkedés: hiszen célzottan a magyarországi lakhely nélküli felvidékiek számára lehetetleníti el a magyar állampolgárság felvételét. A kérdés ezek után az, hogy miféle status quóra gondolhatott Fico, amit a Smer állítólag meg szeretne tartani. A kétnyelvű ügymenetet könnyítő határozatokat, melyek a kisebbségi nyelvhasználati törvényhez köthetőek, akár érvényben is hagyhatja. Ugyanis azok ebben a pillanatban nagyon kevés konkrét vállalást tartalmaznak a hivatalokra nézve. A kisebbségi helynévlistáról a gyakorlat megmutatta, hogy a hivatalok az elmúlt években az érvényes törvények ellenére sem tették ki a táblákat. A status quo kilátásba helyezése más esetekben kimondottan baljós előjel: hiszen Pered az előző hétvégén határozott arról, hogy megváltoztatja a nevét, márpedig ez pozitív előjelű változás - lenne. Úgy, ahogy hat éve az MKP képességeit haladta meg a helyzet kezelése, a Híd is hasonló csapdába eshet a Smer nemzetiségi politikájának kezelésénél. Pedig a megoldás viszonylag egyszerű: az etnikumból és nemzetiségből fakadó jogokat, követeléseket nem az aktuális állapothoz kell mérni, hiszen akkor különbséget kell tenni elfogadható és elfogadhatatlan, a status quót sértő és nem érintő visszalépés között. Helyette egy pártnak fel kell állítania azokat a célkitűzéseket, amelyeket el szeretne érni a kisebbségpolitika terén, és ehhez mérni az aktuális jogállást. Ez persze munkát, elveket és konfrontatívabb hozzáállást igénylő feladat. A következő négy év során eldől, miként birkózik meg vele a Híd. Azt kérdezed, történt-e valami érdekes, amíg az autószalonon voltál? Ellopták a kocsinkat. (Peter Gossányi rajza) A Magyarországot sújtó döntés akkor született, amikor Spanyolország engedményeket kapott Első osztály, másodosztály HORBULÁK ZSOLT Az Európai Bizottság bekeményít. Három hete vezető hír volt, hogy Magyarországnak közel 500 millió eurós támogatást fagyasztanak be. A határozatot a múlt héten, bizonyos feltételekkel, szentesítették. Csehország, a hasonló döntést megelőzendő, egyelőre nem hív le uniós pénzeket. Az egyszerű szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy az unió nem konzekvens. A Magyarországot sújtó döntés akkor született, amikor Spanyolország engedményeket kapott, túlzott hiányát még tovább növelheti. Nemcsak a hivatalos magyar politika, hanem több független hír- magyarázó is kettős mércét emleget. Másrészt azt sem szabad elhallgatni, hogy Magyarország egyelőre még a hozzáférhető forrásokat sem tudja teljes egészében felhasználni. Tény, hogy már nagyon itt lenne az ideje, ha Magyarország rendbe rakná költségvetését. A hiány formálisan az unióhoz való csatlakozás óta van szem előtt, mi itthoniak azonban tudjuk, hogy az ország már a 70-es évek vége óta állandó válságban van. A helyzet érdemben való javítására nem segített sem az uniós tagság, sem az elmúlt évtized gazdasági fellendülése. Persze az unióval kapcsolatban korábban is voltak kételyek. Már a csatlakozás idején kikötötték, hogy a keleteurópaiak számára csak öt plusz kétéves késéssel nyitják meg a munkaerőpiacot, a mezőgazdasági támogatásokat pedig szintén fokozatosan emelik a nyugati szintre. Ma úgy tűnik, ez a tendencia erősödik. A válság kapcsán hangzik el, hogy a maastrich- ti kritériumokat, ha nem is enyhíteni, de kevésbé merevvé kellene alakítani. A hiány esetében tekintettel kellene lenni a gazdaság ciklikusságára. Az Európai Pénzügyi Stabüitási Eszköz hátterében is tulajdonképpen ez áll, a nehéz helyzetbe került tagállamokat nem hogy bírságfizetésre kötelezik, hanem egyenesen további támogatásokat kapnak. A meglepő éppen az, hogy az elhúzódó gazdasági válság közepette csak Magyarországnak kell halálpontosan betartania a szabályokat. Jól látja a bizottság, hogy Budapest csak egyszeri források segítségével tudta 3% alá nyomni a költségvetési hiányát, de Görögország és Olaszország már az eurózónához való csatlakozás idején pontosan ilyen intézkedésekkel (áfacsökkentés, privatizáció) javította mutatóit. A Magyarország elleni szankciókat Ivan Miklós szlovák pénzügyminiszter is teljes egyetértéssel szavazta meg. Igaza van, hogy a bűnösök meg nem büntetése a jókat sújtja, ellenben Szlovákia is túlzott hiánnyal küzd, ezért könnyen ő is szé- gyenpadra kerülhet. Két szomszédja már ott van. KOMMENTÁR A vesztesek NAGYANDRÁS Az elkövetkező négy évben Szlovákiában a régi ellenzéki pártok lesznek a kormány leggyengébb kritikusai, legalábbis így tűnik a választások óta eltelt idő alapján. Az SDKÚ, az SaS és a Híd rosszabb eredményt ért el, mint két évvel ezelőtt, a KDH is csak 10 ezer szavazattal kapott többet, mint másfél éve, és egy mindössze képviselővel növelte a csapatát, ám négy év ellenzékiség jutott neki is. A választási eredménnyel csak Igor Matovič lehet elégedett. A korábban megszokott, klasszikus kormánypárti-ellenzéki elosztás ebben az időszakban valószínűleg már nem fog működni. Eddig bármilyen két kormánypárt közelebb állt egymáshoz, mint bármelyik ellenzéki párthoz, és viszont. Úgy tűnik, Ficóék a kormányzás mellett még az ellenzékkel való játszadozás jogát is megkapták. A választások előtt sok politológus arról beszélt, hogy eltűnik a jobboldal és a baloldal közötti eddig átléphetetlen árok. Sokan számítottak arra, hogy a Smer mellé beáll valamelyik jobboldali párt, s talán ez be is következett volna, ha a Smer nem nyeri ennyire túl magát. Az ellenzék leginkább magával lesz elfoglalva. Ajobbol- dal több sebből vérzik. Korábbi vezető ereje, az SDKU elbúcsúzni nem tudó elnöke és a Gorilla árnyéka miatt teljesen gallyra tette magát, s nem sokon múlott, hogy a parlamentből is kiírja a pártot. Amíg az SDKÚ-ban nem megy végbe a teljes tisztújítás, rettentően nehéz lesz felállni, de az is elképzelhető, hogy sohasem lesznek képesek lemosni Mikuláš Dzurinda nevét, mert az az elmúlt 10-14 évben egyet jelentett az SDKÚ-val. Az SaS csúfos szereplése nem a pártelnökének utolsó pillanatban felbukkant botrányai miatt jött össze, azok legfeljebb még közelebb tolták a veszélyzónához. A liberális párt vezetői minden valószínűség szerint nem értették meg, mit is vártak el tőlük saját szavazóik. Vagy ha megértették, ők tudták a legkevésbé teljesíteni. Új pártként, kormányzati pozícióból ekkorát bukni nem irigylésre méltó. A KDH, az elmúlt húsz év legunalmasabb jobboldali pártja az égvilágon semmit sem tett, pontosan annyi (0,5 százalékkal több) szavazatot tudott csak összeszedni, mint két évvel ezelőtt úgy, hogy a másik két jobboldali partnere több mint 360 ezer szavazatot veszített. Erre a pártban senki sem lehet büszke, így náluk is teljesen felesleges, sőt inkább ciki a jobboldal vezető ereje állandó jelzőt használni. A Híd nem tette meg a történelmi lépést, pedig ez a párt lehetett volna, amely végleg betemeti az egyre kisebb árkot a két oldal között, ám megvolt a veszélye annak, hogy szavazói és korábbi partnerei a földbe döngölik. Minden külső tanács és nyomás ellenére talán azért tűnhet logikusnak a lépés, mert az elmúlt két évben is kiderült, hiába van kormányon egy magyar párt, hiába ér el valós eredményeket, ha túl nagy az ellenpropaganda, vagy valaki még többet kér, az emberek nem elégednek meg az eredményekkel. És egyelőre az együttműködés is csikorog. Az egész választás legnagyobb nyertese Igor Matovič lett. Neki egyáltalán nem ült a kormánypárti politikus szerepe, vérbeli ellenzéki. Nem létező párttal, pártstruktúra nélkül, háttéremberek hiányában felesleges kormánypárti képviselőként a parlamentben ülni. Matovič tudatosan készült az ellenzéki pozícióra, az elmúlt kétéves lebegés nem volt neki jó. Most itt az óriási lehetőség, míg a többi ellenzéki párt még sebeit nyalogatva próbálja összeszedni magát, s közben ilyen-olyan ügyben kacsingat a kormány felé, ő az első pillanattól kezdve harcra készen áll. Az első csörte a parlamenti alelnöki posztért megmutatta, senkit sem fog kímélni, nincsenek partnerei, egyedül játszik. Születőben van Robert Fico ellenpólusa, az ideális jobboldali populista politikus. TALLÓZÓ PER SPIEGEL A Der Spiegel című német hírmagazin internetes kiadása, a Spiegel Online Gyöngyöspatáról és a magyarországi romák helyzetéről közölt riportot. Az Autoriter kormány - az Orbán-rendszer elrabolja Magyarország lelkét című budapesti és gyöngyöspatai keltezésű írásban a szerző, Till Mayer kifejtette: „a kisebbségek elleni terror és a >faji elkülönítés* az iskolában” valósággá vált a jobboldali konzervatív kormány uralma alatt Magyarországon, Gyöngyöspata pedig „az elhibázott romapolitika jelképe” lett. A politikusok „évekig nem törődtek a kisebbséggel, ami a jobboldali szélsőségesek malmára hajtotta a vizet” - tette hozzá a szerző, megjegyezve, hogy mindezekről a dolgokról „nincsen független tájékoztatás, mert a sajtószabadság is odalett”. (MTI)
