Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-19 / 66. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 19. Kultúra 7 Hatos Pál: „Olyan nyelvet kell beszélnünk, amelyet a másik fél megért" Tradíció és progresszió Hatos Pál: „Nálunk nem kormányközeli vagy kegyvesztett művészek vannak, hanem »csak« jó művészek (Kép: Hegedűs Róbert) A budapesti Balassi Intézet égisze alatt tizenkilenc magyar kulturális intézet igyekszik jó hírét kelteni a magyarságnak külföldön, ezekből három Európán kívül, New Yorkban, Delhiben és Kairóban működik. JUHÁSZ KATALIN Hatos Pállal, a Balassi Intézet főigazgatójával a kulturális diplomácia jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. A magyar kultúrát mindenütt egyformán kell bemutatni? Ugyanazt prezentálják a francia közönségnek, mint az amerikainak vagy éppen a szlováknak, vagy figyelik a helyi sajátosságokat, igényeket, a keresletet? Abszolút figyeljük. A kulturális diplomácia annak a művészete, hogy hogyan fogalmazzunk meg olyan üzeneteket, amelyeket mások hajlandóak megérteni. Kell hozzá egyfajta önérzet, egészséges öntudat, a saját értékeink tudata, de emellett kell egyfajta udvariasság is, ami az egyénre és a közösségre is jellemző. Olyan nyelvet kell beszélnünk, amelyet a másik fél megért. A pozsonyi magyar intézet eléggé speciális helyzetben van, hiszen egyrészt a szlovák többség felé képviseli a magyar kultúrát, másrészt viszont az itteni magyar kisebbség is igényli, majdhogynem elvárja az anyaország gondoskodását e téren. Hogy lehet ezt a kettősséget megoldani? Az első lépés, hogy ne kettősségként kezeljük a kérdést. Nem szabad abból kiindulni, hogy a pozsonyi intézet csak a szlovákokhoz vagy csak a helyi magyarokhoz szól. Szerintem egy ilyen dilemma konfliktusokhoz vezethet. A pozsonyi intézetnek van egyfajta közösségszervező, közösséggeneráló szerepe az itteni magyarok számára is, de mindenekelőtt nyitottnak kell lennie a szlovák nemzet felé. És ebben a helyi közösség is tud segíteni. Az a mód, ahogyan megszólítjuk a magyar vagy a szlovák közönséget, már lehet különböző. A kultúrán belül beszéljünk most művészetekről. Egyfelől kialakult egyfajta pántlikás kirakatművészet, amely a paprikás, csikós-gu- lyásos Magyarország-imázs- ra épült rá. Emellett léteznek sokkal haladóbb művészeti ágak, amelyek lépést tartanak a legmodernebb európai törekvésekkel, viszont az említett klisék felől nézve nem annyira „magyarosak”. Melyik irányt képviseli a Balassi Intézet? Szerintem csak jó és rossz művészet létezik. Egyik művészeti ágban sem az számít, hogy hagyományos vagy avantgárd, hanem csakis a minőség. Ahogy Kassák Lajos avantgárd volt, úgy Jókai hagyományos, és egyiket sem lehet kitagadni a magyar kultúrából. Az egyik felbontotta a nyelvet, új megszólalási módokkal kísérletezett, míg a másik összegzett és könnyed nyelvezettel, nagy mesélő- kedwel szólt az olvasókhoz. Mind a tradíció, mind pedig a progresszió a művészeti törekvéseknek egyfajta paradigma- tikus kifejezése. Nyilvánvalóan szemben állnak egymással, de ez egy örök küzdelem, amelyből új alkotások születnek. Mert minek tekintsük például Martin Heidegger filozófiáját? Ez egy nagy, konzervatív bölcselet, miközben egy teljesen új filozófiai nyelvet hoz létre. Szóval nem itt van az igazi választóvonal. Az a közönség, akikhez szólunk, érzi, hogy jó, minőségi alkotást mutatunk-e neki, vagy rossz, kompromisszumokkal terhelt, unalmas dolgot. Gondolom, önök azt szeretnék, hogy minél több külföldihez eljusson a magyar kultúra, minél többen érdeklődjenek a rendezvényeik iránt. Márpedig a legtöbb emberhez a könnyen fogyasztható kultúra jut el. És ha az a cél, hogy széles körben ismerjék a magyar művészetet, akkor ez nagy dilemma... Én nem a mennyiségre helyezném a hangsúlyt. Egyébként is nagyon nehéz mérni, mit „fogyasztanak” többen külföldön, Tamási Áront vagy Garaczi Lászlót. Mi a magyarság jó hírét szeretnénk eljuttatni a nemzetek közösségébe. Ez inkább minőségi, mint mennyiségi elvárás. Persze lehet nagyon sok eseményt generálni, a statisztikákban jól mutat, mégsem történnek nagy dolgok, míg egy évekig előkészített, komoly program- sorozat akár évtizedekre hatóan hozhat eredményeket, új találkozásokat. Mennyire szól bele a Balassi Intézet a programok szintjén akár a pozsonyi, akár a többi intézet kínálatába? Azt, hogy kiket és hová hívjanak, nem mondjuk meg. De a Goethe Intézethez, a British Councühoz, a Francia Intézethez hasonlóan nálunk is vannak olyan üzenetek, amelyeket célba akarunk juttatni, amelyeknek van aktualitásuk. Ilyen volt például a magyar EU-el- nökség vagy a Liszt-év. Nyilvánvaló, hogy amikor a fél világ a londoni olimpiára fog figyelni, nem árt, ha a magyar sport és a magyar kultúra kapcsolatait tematizáljuk, például nemrég elhunyt kiváló színészünk, Garas Dezső klasszikus szerepével a Régi idők focijában. Tehát inkább a stratégiai irány adott, ehhez a konkrét eszközöket és szereplőket a szubszidiaritás elve értelmében az intézetek keresik meg. Az is a kulturális diplomácia feladata, hogy a mindenkori magyar kormány népszerűsítése érdekében vesse be magát. Vannak olyan művészek, akik a jelenlegi kormányzathoz húznak, és vannak, akik az előző kormányzat „kiemelt” művészei voltak... Kikre gondol? Akár színészekre, akár zenészekre, írókra, akik deklarálják ezt, illetve tudatosan felvállalják politikai szimpátiájukat. Megjelenik-e ez a szempont a válogatásnál? Nem, abszolút nem jelenik meg. Tessék megnézni a programjainkat, kiderül belőlük, hogy nálunk nem kormányközeli vagy kegyvesztett művészek vannak, hanem „csak” jó művészek. Mi változott az új intézet- igazgatók kinevezése óta eltelt körülbelül másfél év alatt a magyar kulturális intézetek munkájában? A kulturális diplomácia is egyfajta menetrendet követ, mint ahogy egy nagykövet sem élete végéig nagykövet. Tavaly és tavalyelőtt sok ilyen álláshely lejárt, ezekre új pályázatokat írtunk ki, a váltás tehát abszolút szerves és folyamatos. Az új igazgatók munkájában tapasztalható egyfajta irányváltás, de ez természetes dolog. A kulturális igazgató ugyanis nem karrierdiplomata, nem egy hivatali ranglétrán emelkedik egyre feljebb, hanem kívülről jön, a kulturális életben elért eredményei alapján választódik ki. Ambíciói, elképzelései, tapasztalatai, kapcsolatrendszere az, ami képessé teszi e feladat ellátására. És mint minden kulturális jellegű munka, ez is nagyon egyéniségfüggő, az illető személyisége határozza meg a munkavégzés mikéntjét, a tájékozódást, a preferenciákat. Ez szerintem rendkívül pozitív dolog, mert egy-egy új vezető nem rutinmegoldásokat hoz, hanem kreatív, új szemléletet. És ezeket a változásokat már lehet érezni. Idén melyek a kiemelt programok, illetve mi a fő irány a Balassi Intézetben? Réthelyi Miklós, a kultúra irányításáért is felelős miniszter, ületve L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke nemrég jelentették be, hogy idén kiemelt támogatás, százmillió forint jut az úgynevezett Publishing Hungary programra, a kortárs és klasszikus magyar szépirodalom, valamint az esszé, társadalomtudomány, történettudomány külföldi bemutatására. Soha ennyi pénz nem jutott a nemzetközi könyvvásárokon való magyar részvételre, mint a következő három évben várható. Ez fordításokat és személyes jelenlétet egyaránt jelent, a könyvkiadókkal és a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve, a kulturális intézetek hálózatának segítségével. Újabb német díjra jelölték Nádas Péter regényét Párhuzamos történetek MTl-ÚJ SZÓ Újabb német díjra jelölték Németországban Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét: a Brücke Berlin elismerés lehet a harmadik rangos irodalmi díj, amelyet a németül alig egy hónapja megjelent alkotásnak ítélnek oda. A kétévente kiosztásra kerülő kitüntetést a BHF Bank a Goethe Intézettel, a Literarisches Colloqium Berlinnel és a Porosz Kulturális Örökség Alapítványával közösen adományozza kiemelkedő német fordítással megjelenő kortárs közép-európai kötetek elismeréseként. Az idén június 5-én adják át Berlinben. Ajelöltek ötös listáját a lipcsei könyvvásáron jelentették be, ahol díjazták is a Párhuzamos történetek február közepén megjelent német fordítását; Christina Viragh kapta meg a könyves fesztivál 15 ezer eu- róval járó műfordítói díját a Nádas-regénnyel végzett munkájáért. Az eddigi két elismerés a fordítót tünteti ki, a Brücke Berlin viszont a szerzőnek és a fordítónak egyaránt szól. Alkotó és fordító viszonyáról Nádas Péter Lipcsében elmondta: a fordító „hozzá van kötve nemcsak az eredeti szöveghez, hanem a személyhez is, ugyanakkor két kultúra között kell hajóznia”, ráadásul nem csupán nyelvi, hanem szellemi értelemben is, hiszen a fordítónak mindkét kultúráról „óriási műveltséggel kell rendelkeznie.” A Párhuzamos történetek című Nádas Péter-opus szlovákul a Kalligram Kiadónál már 2009-ben megjelent, Juliana Szolnokiová fordításában. Pozsony. Jeles szlovák és cseh képzőművészek alkotásaiból készült válogatással emlékezik szerdán, március 21-én a Pozsonyi Magyar Intézet Kassák Lajosra. A megnyitó kezdete: 17.00. A kiállításnak része a Szlovákiai Magyar írók Társaságának A Kassák-kód című kiadványa. Kurátor: Juhász R. József multimediális művész. A kiállítást megnyitja: Beke László művészettörténész. Társrendező: PIM - Kassák Múzeum, Budapest, (cs) Juhász R. József: Kassák (1988, kollázs) 125 éve született a magyar avantgárd atyja A Kassák-kód Pozsonyban ÚJ SZÓ-HÍR RÖVIDEN Meghívó a barackligetbe Dunaszerdahely. Holnap, március 20-án 18 órától a Barackliget című szlovák film vetítésére invitálja az érdeklődőket a Családi Könyvklub. Helyszín a városi művelődési központ, a film után beszélgetés következik Peter Bebjakkal, a film rendezőjével, valamint a szereplőkkel: Mokos Attilával, Nádasdi Péterrel és Molnár Xéniával. A drámai sodrású alkotás,középpontjában egy szerelmi háromszög áll. A nagyvárosi szlovák főhősnő (Tóbiás Szidi) csallóközi magyar környezetbe csöppen, ahol a lenyűgöző természeti környezet mellett egy testvérpár is „fogva tartja” őt, akik a maguk módján mindketten beleszeretnek, (juk) Rév István Árpád kisplasztikája. Art deco és modernizmus - Lakásművészet Magyarországon, 1920-1940 címmel kiállítás nyílt a budapesti Iparművészeti Múzeumban. A tárlaton, amely szeptember 30-ig tart nyitva, az első világháborút követő két évtized lakás-, bútor-, kerámia- és textilművészete tekinthető meg. (Kép: MTI/Szigetváry Zsolt)
