Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-13 / 61. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 13. www.ujszo.com Külső segítségre általában nincs szükség A juhok ellése ISMERTETŐ A káros környezeti és tartási hatásokra az állatok kóros viselkedési formákkal válaszolnak Stresszhatások következményei (Archív felvétel) A juhok általában 140-150 napig vemhesek. Az elles megindításában a magzati hormon- termelés a meghatározó. Azonos fajtán belül az ikrek az átlagnál rövidebb vemhesség után születnek, így az ikrekre korábban kell számítani. Az anyák szervezete már az ellést megelőző 4-6 napban elkezdi a felkészülést. A nemi utakban vérbőség lép fel, ellazulnak az ízületek, a méh izom- zatának ingerküszöbe és a testhőmérséklet csökken. A has és az ágyék megereszkedik, a horpasz besüpped. Az egész külső habitus az, ellazulás állapotát veszi fel. Az állat viselkedése is jellemzően megváltozik. Óvatosabban mozog, ugyanakkor kevesebbet tartózkodik egy helyen, állandóan keresgél. A tolófájások megkezdődése előtt a társaitól külön vonul, és az első lábaival a terepet rendezgeti, majd a kiválasztott területen különböző irányokból többször lefekszik, helyezkedik. A vízhólyag nyakcsatornába nyomulása kezdi meg a szülőút tágítását. Miután a pérarésen kibúvik, felszakad. Az anya ilyenkor még gyakran feláll, és új testhelyzetet vesz fel. A fej és nyak felemelése, kinyújtása, az egész test görcsös megfeszülése jelzi a tolófájások beindulását. Ezzel közel egyidőben megjelenik a lábhólyag, melyet az előnyomuló lábak felrepesztenek. A juhoknál a fejfekvéses el- lés a gyakoribb, de a farfekvés sem okoz különösebb gondot. Az ellés lefolyása általában könnyű, problémát csak a túl nagy fej, vagy a lábak vissza- hajlása okozhat. Külső segítségre általában nincs szükség, de a szapora fajtáknál, a második, esetleg harmadik, negyedik bárány kitolásakor az anya már annyira elfárad, hogy a bárány lábának enyhe húzásával nem árt segítséget nyújtani. Az ikerbárányok általában 20-30 percenként követik egymást, közben az anya feláll és elkezdi gondozni a már megszületett utódot. Az újrainduló tolófájások kezdetén e tevékenységét megszakítja. Ilyenkor fontos, hogy a már megszületett bárány a közelben maradjon, mert ha a kontaktus megszakad, gyakran az anya nem fogadja el később a saját elsőszülöttét. Az anya-bárány kapcsolat kialakulásának első, legfontosabb mozzanata a magzatmáz lenyalása, melyet az anya a bárány fejénél kezd. Ennek befejezésekor a bárány általában feláll és kísérletet tesz az első szopásra. A gondozó a bárány ápolásánál abban segíthet, hogy a magzatmázat az orr és a száj környékén letörli, elősegítve ezzel a szabad légzést. Ha az anya az ellést követően nem tud felállni, kifáradt, a bárányt célszerű a fejéhez helyezni, hogy a magzatmázat lenyalhassa. (átk) A sertéstenyésztésben az egyik leggyakoribb állategészségügyi probléma az optimális termelési feltételek hiányosságaiból eredő, így az állatokat folyamatosan terhelő és károsító tényezők az ún. stresszorok hatása. ISMERTETŐ A zsúfolt tartás, a nem megfelelő mikroklíma, az etetési idők be nem tartása, a gyakori falkásítás miatti szociális rangsorváltozások olyan halmozott káros hatások, amelyekre az állatok kóros viselkedési formákkal válaszolnak. A témáról Dr. Zomborszky Zoltán írt cikket, amelyet rövidítve ismertetünk. A tártós meleg, a hőstressz következménye az istálló ún. „szobarendjének” felborulása, amikor az állatok nedves itató és etető, valamint trágyázó istállóterülete a száraz pihenő területtől nem különül el. Ilyenkor az állatok a bélsárral, vizelettel szennyezett felázott területekről megfertőződhetnek a dugóhúzó alakú leptospi- rákkal vagy a gennykeltő baktériumokkal. Az istálló padozatán a bálsárral, vizelettel ürülő patogén baktériumok koncentrációja nő, amely a sertéshizlalás során olyan fertőző betegség állandósulásához vezethet, mint a sertésdizentéria. Az ilyen környezetben, ha a padozat sem a megfelelő, a lábvégek kipálása, vagy sérülése miatt gyakoribbak a fájdalommal járó lábvégbetegségekből adódó veszteségek. A nem megfelelő higiénia körülmények egyéb betegségek forrásai lehetnek, mint például az E. coli endotoxin eredetű betegség, ami a kocák relatív tejhiánya, és a szopósmalacok éhezését idézheti elő. Amennyiben az egyszerre be- és egyszerre kitelepítés alapelve nem valósul meg egy telepen, az időszakos takarítás, tisztítás és fertőtlenítés, pihentetés elmaradása az istálló gyors biológiai elfáradásához vezet. Ekkor olyan virulens baktériumtörzsek elszaporodása, paraziták és vírusok koncentrált jelenléte jellemzi az istálló légterét, padozatát, felületeit, amelyek óhatatlanul az állatok egészségét veszélyeztetik. A hőstressz önmagában is rontja a kanok és a kocák reprodukciós paramétereit, csökkenti a szoptató kocák étvágyat, tejtermelését. A nedves bőrfelületen párologtatással és hővezetéssel fokozódik az állat hőleadása. Ez kedvező is lehet a nyári időszakban, ezt használják fel a sertések ún. adiabatikus hűtési módszerénél. A téli időszakban viszont a nedves hideg hatására nő a fá- zás okozta megbetegedés. A lehűlés csökkenti a nyálka- és savóshártyák helyi vérellátását, azok ellenálló-képességét, huzattal társulva bélhurutot, kötőhártya-gyulladást, orrhurutot, tüdő- és mellhártya- gyulladást idézhet elő. A tartós relatív hideg az újszülött szopós malacok ún. hipogliké- miáját okozza. Az újszülött malacoknak fejletlen hőszabályozásuk és gyenge hőháztartásuk miatt - szőrtelen, csupasz bőr, a kevés hőszigetelő bőralatti zsírszövet és a májban raktározott glikogén - biztosítani kell az optimális hőmérsékletet. A hidegben összebújt malacok energiájuk nagy részét hőtermelésre fordítják, kezdetben mozgásuk, szopási kedvük gyengül, később nem képesek szopni, az állatok lehűlnek, perifériás keringésükben a vércukor- koncentráció végzetesen lecsökken. Az alacsony vércu- korszint remegést, idegrendszeri tüneteket okoz, emiatt sokszor tévesen fertőző betegség lehetőségére gondolnak. A stresszorok következményeként a társas együttélés egy másik kóros viselkedési jelensége az energiát pazarló és sérüléseket okozó verekedések állandósulása. Ennek legsúlyosabb következménye a falkán belül a kannibalizmus rossz szokásának a rögzülése. A verekedésekből származó fedett és nyílt sérülések, sebek csökkent ellenállóképességű területek révén táptalajai és kapui lehetnek a gennykeltő baktériumoknak, amelyek ilyen környezetben gyakran vérfertőzést, tüdő-, és ízületgyulladást, a kocákban geny- nyes csecsbimbó-, vagy méh- gyulladást idéznek elő. A gennyesedéssel járó kórkép gyógykezelés hiányában veszélyeztetheti az állat életét, másrészt húsminőséget rontó tényező is lehet (tályogképződés). Itt kell megjegyezni, hogy fertőzött fiaztatók- ban, a nem csíraszegény körülmények között elletett kocák napos malacai köldökön keresztül is befertőződhetnek gennykeltő baktériumokkal, amelynek gyakori következménye a gennyes ízületgyulladás. (agrárgazda) (Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele) A föcstej semmilyen más műtejjel, táplálékkiegészítővel, tejpótlóval nem helyettesíthető, az állatok sorsa attól függ, hozzájutnak-e időben Az újszülött állatok első tápláléka ellenanyagokban gazdag ISMERTETŐ A föcstej, más néven kolost- rum az ellést követő, a laktáció első időszakában termelődő tej, amely az újszülött állatok első tápláléka. A haszonállatok újszülöttjeinek sorsa nagymértékben függ attól, hogy életük első óráiban hozzájutnak-e a számukra oly fontos föcstejhez. Összetétele állatfajonként változó; a később képződő tejnél nagyobb a fehérje- (főként az albumin-), az ásványianyag- és zsírtartalma, valamint vitaminokban és különböző ellenanyagokban is gazdag. Dr. Böő István állatorvos szakmai írásában, amelyet rövidítve ismertetünk, elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy az újszülött állatoknak milyen fontos, hogy ehhez az első táplálékhoz időben és kellő mennyiségben hozzájussanak. A föcstej a tejelválasztás első hat napjában képződik, színe sárgás vagy vörhenyes, a hagyományos tejnél sűrűbb és sós is, ezek miatt hashajtó hatású. Hatására beindul az emésztőrendszer működése, megfelelő időben távozik a bélszurok is, melynek visszamaradása egyébként emésztési zavarokat okozna (csikónál végzetes lehet). Olyan ellenanyagokhoz juttatja az újszülöttet, melyek a környezetében mindig jelenlévő kórokozóktól megvédik. Mindenesetre az újszülötteknek igyekezniük kell a szopással, mert a föcstej ellenanyagtartalma elléskor, fialáskor a legnagyobb, azután rohamosan csökken, és ezek a nagy molekulájú fehérjék az újszülöttek bélcsatornájából csak egy ideig képesek felszívódni. A megfelelő mennyiségű föcstej felvételére, az első szopásokra különösen télen kell odafigyelnünk, hiszen a hideg a szopásokat hátráltatja. Erre különösen ügyelnünk kell azoknál az utódoknál, melyek nagyon kicsi energiatartalékkal és csupaszon születnek (malac, nyúl). Fontos tudni, hogy a föcstej semmilyen más műtejjel, táplálékkiegészítővel, tejpótlóval nem helyettesíthető. A boíjú a születése utáni másfél napban minél több föcstejet kapjon: a születése utáni első hat órában 2 liter, később pedig napi 6-7 liter föcstejre van szüksége. Olyan tartásnál, amikor a borjú legalább néhány napig az anyjával van, ezzel nincs gond, hiszen a borjú naponta 8-10-szer is szopik. Ott, ahol a borjút elveszik anyjától és a föcstejet itatják, ez úgy érhető el, ha az első két napon legalább napi 4-5 alkalommal, a továbbiakban pedig legalább napi 3 alkalommal itatunk. A bárány számára életfontosságú, hogy az első napon legalább 2 dl föcstejhez jusson. A kecskegidák az első napokban minél többször, akár 3CMÚ-szer szopjanak, ami csak úgy lehetséges, ha állandóan anyjuk mellett vannak. A malacoknak minél előbb, és az első napokban minél gyakrabban, akár naponta 20-22-szer kell szopniuk, mert az első 12 órában legalább 150 gramm, az első 24 órában legalább 250 gramm föcstejet képesek megemészteni, fejlődésükhöz körülbelül fél liter szükséges belőle naponta. A születés utáni első héten a malacok szopását ne korlátozzuk, annyiszor szopjanak, ahányszor csak akarnak. Ne mi szabjuk meg a szopási időt. (agrárágazat) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
