Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-12 / 60. szám, hétfő
Vélemény És háttér 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 12. Ha Fico nem akar Mečiar sorsára jutni, higgadtabb kormányzati retorikát kell alkalmaznia Nem tisztább a kép Felébredtünk vasárnap, megláttuk az eredményeket, és ha nem jött volna a hír, hogy Krasz- nahorkán az expozíció kilencven százaléka megmenekült, akár szomorúak is lehetnénk. LOVÁSZ ATTILA Lehetnénk, ha nem lett volna a Napnál világosabb, hogy az eredmény borítékolható volt, s a kérdés az elmúlt napokban úgy hangzott, hány mandátummal kormányoz a Smer. Most már tudjuk, alkotmányos többség nem lesz, de ilyen biztos és stabil kormánytöbbség mellett nem is kell a kormányzásra készülő csapatnak. Mivel nem felméréseket, hanem választást kell nyerni, és a választásnál pontosabb preferencia-felmérés nem létezik, most a reflexiós szándékkal készülő elemzéseken a sor. Melyik párt lesz képes az igazi önreflexióra, nem tudjuk, de ez legyen a pártok dolga. Lehet félrebeszélni, nagyokat mondani, halandzsázni és sumákolni, ha valami nagyon nagy tragédia nem éri ezt az országot, 2016-ig a szombaton megválasztott leosztásban várhatjuk a közéleti gondok megoldását, tematizálását, és, úgy bizony, nagy optimizmusra nincs kilátás. Ebben a pillanatban a Smernek nincs alternatívája, és nem a Smer politikusain múlik, hogy lesz-e. Másfél évig azt hajtogattuk, hogy van egy gyönge kormányunk, a koalíciós partnerek vitájával terhelve. Eközben nem gondoltunk arra, hogy a demokrácia maga a vita, és nem biztos, hogy a stabilitásnak az a formája, amit egy határozott, erős kormány kínál majd fel, jó lesz nekünk. Mert a vita idegesítő, amikor azt látjuk, hogy fontos dolgok körül zajlik az érvelés, és a megoldás nem bír megjelenni. Egy stabil kormánynál- erre mérget vehetnek -korábbanjön majd a megoldás, de ha minket érint, és vita nélkül, egyszerűen döntés formájában kapjuk meg, még visszasírjuk a tusakodó és vitatkozó kormányzatot. Szerény véleményünk szerint ettől az eredménytől a Smer elnöke nem boldog. A világgazdasági válság, az EU gondjai, az euróövezet előtt álló kihívások idején egy egyedül kormányozó politikai erő rengeteget veszíthet, belső, koalíciós reflexió nélkül hatalmas hibákat követhet el, és semmi sem garantálja, hogy éppen saját választói nem fordulnak szembe vele. Ha Robert Fico nem akar Vladimír Mečiar sorsára jutni, higgadtabb kormányzati retorikát kell alkalmaznia, figyelnie kell az ellentábor véleményét. Előző kormányzása idején olyan képet alkotott saját magáról, hogy erre nem képes. Nos, neki megadatik, hogy ezt a képet javítsa. Ha sikerül neki, mi járhatunkjobban. A hazai magyar választói térfélen pedig stabilizálódott állapot tanúi lehetünk. Az, ami 2010-ben egyszeri kudarcnak tűnhetett az MKP számára, mára igazolást nyert. Szavazói bázisát valóban nem veszítette el, de újabb szavazókat sem sikerült toboroznia. Stabilizálódik-e mint komolyan vehető regionális párt, kiderül. A 2010-ben meghirdetett megújulás késik, nagyon, de nemreménytelen. A Híd abszolút számban több szavazót veszített, de nagyvonalakban ugyanaz érvényes - stabilizált egy választói réteget, de újat nem nagyon szerzett magának. Igaz, benn van a parlamentben, ami az elkövetkezendő időszakban lényegesen jobban láttatja a nyilvánosság előtt, de lehet, egy nagy - nem feltétlenül kívánt - funkciója is adódik. Ha ugyanis a Smer a várhatóan nem népszerű intézkedések sorát a magyarkártyával akarja elfeledtetni, és nekifeszül egymásnak a magyar és a szlovák kormányzat (ütközési felület van elég), akkor a villámhárító a Híd lesz. Ebből kijöhet mint ügyes, tárgyalóképes, frontot tartam képes erő, s kijöhet mint abszolút vesztes, hitelét is veszítve. Világos, hogy az első alternatívánál járunk jobban, de akkor emberjogi, kisebbségi kérdésekben pallérozott, felkészült, érvelni képes formát kell hoznia. Ha a választások előtt nagyon bizonytalan volt a kép, a választásokon csak egy dolog tisztázódott. Az elkövetkező időszak politikájáért, eredményeiért és kudarcaiért, politikai kultúrájáért a Smer lesz felelős. Miként birkózik meg a feladattal? Nos, ebben nem lett tisztább a kép.- Természetesen választottam! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Bevöröslött MOLNÁR NORBERT Határozott balra át, erős populizmussal fűszerezve - így döntött az ország. Egy párt kezébe adta a kormányrudat, egy olyan pártéba, amelynek elnöke 2006 és 2010 között megmutatta, hogy hatalma megtartása érdekében bármilyen lépésre képes. Kormánya idején az igazságszolgáltatást szinte államosította, a köztelevízió és a közrádió a kormánypártok belső üzenője lett, a közpénzeket pedig olyan bödönben tartotta, amelybe bárki bármikor belenyúlhatott, ha elég közel állt a kormánypártokhoz. Olyan áron is, hogy eladósítsa až egész országot. Közben filléreket szórt a balga népnek, amely még hálás is volt érte. Két évböjt után húsvéti ajándékot kapott ajobboldaltól, visszatérhet. Hangsúlyozom: nem a nép, hanem ajobboldal juttatta hatalomhoz Robert Ficót. Még két évig a hatalom közelébe sem szagolt volna. De vannak ennek az idei választásnak pozitívumai is. Nem kell a kardunkba dőlni. Cinikusan hangzik ugyan, de ennek az országnak végre stabil kormánya lesz. A két év bizonytalanság után határozottság jön. Számunkra biztosan kellemetlen lesz ez a stabilitás, de az ország szempontjából, amely az európai válság vizein hánykolódik, bizonyos szempontból akár pozitív is lehet. Persze, minden a kormány intézkedésein múlik. Bizonyítsa be Robert Fico, hogy megy ez neki, nem csak a szája jár. Az egyetlen határozottan pozitív történés az, hogy a primitív nacionalizmus nem lesz jelen a parlamentben. Ján Slo- tát és bandáját hazaküldte a nép - majdhogynem ez volt az egyetlen racionális döntése szombaton, a 99% nevezetű vállalkozás kiszavazása mellett. Egyértelmű negatívum ajobboldal totális veresége, de magának kereste. Vajon hova tűnt az SDKÚ-ra két évvel ezelőtt leadott szavazatok kétharmada? Tragikus, hogy egy Igor Matovič nevezetű nacionalista pojáca lett majdnem a legerősebbjobboldali politikus. Negatívum, hogy a Híd 30 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint két éve. Negatívum, hogy a Magyar Koalíció Pártjának ismét nem sikerült átugrania az öt- százalékos küszöböt. A szlovákiai magyar pártoknak nem sikerült mozgósítaniuk a választókat, noha a választások előtt úgy tűnt, ténylegesen elkezdtek foglalkozni valós problémáikkal, bár a kampány finisében már látszott, hogy megint inkább egymással vannak elfoglalva. De azért mégis pozitívum, hogy legalább a Híd bejutott. Ám hogy mire lesz képes ellenzéki pozícióból, azt csak sejteni lehet. Valószínűleg kevésre. Várjuk meg azonban, van-e Robert Ficónak új arca. Mert új szavai már vannak: nem akar harcban állni a sajtóval, nem akarja az ellenzéket ellenségként kezelni, komoly ellenőrző funkciókat akar a kezébe adni, nem akaija eladósítani az országot, támogatni akarja a vállalkozókat és még sorolhatnám. Most már csak arc kell ehhez. Félek, nem lel rá. Devanéleta vörösön túl is. FIGYELŐ Bizonytalanság A szlovák parlamenti választás eredménye bizonytalansági tényezővé válhat a külföldi befektetőknél, ha az új kormány szelektív adóterhekét vezet be - vélik cseh gazdasági elemzők. A jobboldal vereségéhez a rosszul megválasztott nyugdíjreform és a tervezett kormányzati takarékossági intézkedésektől való féle- lemjárulthozzá. (MTI) Ha a romlott tejet vesszük meg újra és újra, a gyártó rájön, jó ezeknek a romlott tej is, továbbra is azt szállítja; így van ez a politikusokkal is Nem szavaztam, avagy mire jó a legkisebb rossz? VERES ISTVÁN Ez a szösszenet még a választások előtt íródott. A szerző azt szerette volna, ha csak ezen a héten jelenik meg; senkit nem akart eltántorítani az urnáktól. Ha valaki magától jutott el odáig, hogy nem megy el szavazni, az úgysem ment. Ázért senki ne hagyja ki a választásokat, mert „valaki azt mondta”. Vannak emberek, akiknek van pofájuk nem élni a lehetőségekkel. Rájuk szokták mondani, nem érdekli őket a közös jövő. Pedig lehet, hogy pusztán mindegy nekik, kik látják el az úgynevezett aktuális érdekképviseletet, van-e valaki egyáltalán, aki érdekképvisel. Mást meg a baromfitenyésztés hagyja hidegen, pedig az is sok mindenkinek a jövőjét befolyásolja. Elég megvenni egy csomag fertőzött húst, máris a saját bőrünkön érezhetjük a baromfitenyésztés hatásait. Mindenkit érint, mégis alig érdekel valakit. Borzasztó. Szlovákiában a magyarok általában nagy számbanjámak választani. Ha az ország vezetése az elmúlt két évtizedben elkényeztette volna őket, valószínűleg nem lennének ennyire mozgósítható szavazók. Híd vagy MKP? Válasszuk a legkisebb rosszat, ezt is sokan mondják. Ezért a legjobb lenne, ha a Híd és az MKP minél hamarabb egyesülne, és LRP - a Legkisebb Rossz Pártja néven virágoztat- nák fel Dél-Szlovákiát, nem kellene dilemmázni, kinek ki a legkisebb rossz. A szlovákiai magyarok azért járnak szavazni, mert félnek attól, mit tesz velük a szlovák többség. Ilyenkor az jut eszembe: ha lettországi orosz lennék, sajnálnám, hogy elcsatoltak az anyaországtól, és automatikusan a helyi orosz kisebbségi pártra szavaznék. Ha horvátországi szerb lennék, automatikusan a helyi szerb pártra szavaznék. Ha csilei argentin lennék, a helyi argentin pártra szavaznék. Ha a földklakók kisebbségének tagja lennék a Marson, ciki lenne a marslakók pártjára voksolni. Még gondolkodni sem kell, olyan egyszerű a döntés. Túl egyszerű. És mivel nem kell gondolkodni, elég néhány ötletes óriásplakát, szórólap vagy rendezvény, s dőlnek a szavazatok. Amikor tehát a legkisebb rosszra szavazunk, jusson eszünkbe, egyeseknek az nyújt megélhetést, hogy mi a legkisebb rosszra szavaztunk. Ha a romlott tejet vesszük meg újra és újra, a gyártó rájön, jó ezeknek a romlott tej is, hisz megveszik, és továbbra is szállítja a romlott tejet. így van ez a választott politikusokkal is. Beülnek a parlament padsoraiba, ketten-hár- man irányítják a dolgokat, a többieknek pedig abból áll a szereplésük, hogy szavaznak szintén a legkisebb rosszra, ilyen vagy amolyan törvényekre (néha félre is szavaznak). A legviccesebb pedig az, hogy jelöltek százai kínálják magukat kariká- zásra úgy, hogy tudják, még annyira sem lesznek képesek teljesíteni, mint az eddigiek. 2016-ig Robert Fico és párttársai diktálnak. Letesztelhetjük, hatással van-e a politika mindennapi életünkre, vagy csak a sajtó csinál mindenből világvégét, mi meg elhisszük. Mert mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik nem hogy szavazni nem járnak, de a híreket sem követik. Hogy tudnak ezek enélkül élni? Pedig egyszerű. Aki nem szereti a focit, nem jár meccsekre. Akinek mindegy, ki játssza az aktuális országvagy nemzetmentő szerepét, nem megy szavazni. Nem ez a logikus?
