Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-10 / 59. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 10. www.ujszo.com Gazdag József sportújságíró (balra) és Hadas Miklós szociológus be­szélget a Komáromi Szalon legutóbbi estjén. (Molnár Mónika felvételei) Gazdag József volt a Komáromi Szalon vendége Futball és identitás Egy sikeres pálya mérföldkövei: „Kívülről a változás érződik jobban, belülről a folytonosság" Tóth Krisztinával a Nappaliban Tóth Krisztina és beszélgetőtársa, Garajszki Margit ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Telt ház előtt zajlott a Komá­romi Szalon elnevezésű be­szélgetőest-sorozat újabb fel­vonása a révkomáromi Mokka kávézóban. Hadas Miklós szo­ciológus, a Selye János Egye­tem Szociológia Tanszékének vezetője ezúttal Gazdag József sportújságíróval, lapunk Foci- tipp mellékletének szerkesztő­jével beszélgetett a futball je­lentéstartalmairól, s arról, hogy a labdarúgás jelenségei miként értelmezhetők a társa­dalomtudományok felől. Kivel azonosulnak a szlová­kiai magyarok: a szlovák vagy a magyar válogatottal? Milyen mintákat találunk Európában arra, hogy a kisebbség miként viszonyul a többségi nemzet emblematikus csapatához? Amikor a spanyol válogatott vi­lágbajnoki döntőt játszik, kinek szurkolnak a baszkok, és kinek a katalánok? Léteznek-e a glo­balizálódó sportvilágban olyan „hagyományőrző” futballklu- bok, amelyek tudatosan erősí­tik szurkolóik ideológiai, etni­kai vagy vallási identitását? Lé- teztek-e ilyen elkötelezettségű, a magyar közösséget képviselő futballklubok a két világháború közötti Csehszlovákiában, mi­ért volt rendkívüli csapat a Fü­leld TC, s mivel magyarázható, hogy egy csallóközi gyerek ma már a DAC helyett a Barcelona vagy a Real Madrid meccseit nézi szívesebben? Az est másik központi témá­ját a foci és a sportfogadás egy­re riasztóbb horizontokat nyitó kapcsolata jelentette, s a több mint kétórás beszélgetésbe ak­tívan bekapcsolódott a futball aktuális kérdéseire fogékony közönség is. A Komáromi Szalon szerve­zői minden második szerdán 18 órára a révkomáromi Mok­ka kávéházba (Megye utca 11.) várják az értelmes beszél­getésre vágyókat, akik nem közömbösek az aktuális társa­dalomtudományi problémák iránt. A következő, március 21-i beszélgetés tervezett té­mája: „A szlovákiai magyar saj­tó helyzete és feladata”, az est vendége pedig Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője, valamint Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője lesz; a beszélgetést Hadas Miklós és Sánta Szilárd irodalomtörté­nész vezeti majd. (ú) Tóth Krisztina volt az MKKI e heti vendége, és aki hallotta-látta, amint Garajszki Margit cseveg vele, hallhatóan-látha- tóan jól érezte magát. CSANDA GÁBOR Mondjuk, a sikerhez sok minden eleve adott volt: az in­tézet földszinti nappalija köny- nyen belakható, otthonos terü­let, szerte mindenütt könyvek és folyóiratok, a világítás meg­hitt, hangosításra nincs szük­ség, a kávé jó, a közönséget csaknem teljesen írók alkotják - szemben a közönséggel két in­telligens (és szép) profi mű­fordító alakítja a társalgás me­netét, tényleg csevegnek, lazán és mégis bizonyos keresettség­gel, mintha csak a beszélgetésre kíváncsiak kedvét keresnék, mintha magázódnának, de ta­pintatosan. Amire nem számítottam, mert a könyveiből ez ennyire nem tűnt föl: hogy a felolvasott prózák ennyire (nagyon) keve­rik a nézőpontokat, hogy az el­beszélő mindegyik szereplőből képes nézni és értelmezni is akár ugyanazt a helyzetet. A Kacér című tárcanovella egy rá­kos anya helyzetéből indít, aki fölkeresi egykori évfolyamtár­sát, a jelenlegi igazgatót, hogy ne buktassa meg a fiát, s miköz­ben az igazgatóval beszél, az optika átköltözik az igazgatóba, és innentől kezdve az igazgatóé Tóth Krisztina nem először olvasott fel Pozsonyban, de nem is ez a fontos. Való­színűleg nem először kapta egymás után ugyanazokat a kérdéseket, de ez sem fontos. Alina Moldova egy román ál­lampolgár, aki korábban az írónő ellopott irataival több­ször utazgatott Európában, az Egyesült Királyságból pedig ki­utasították, ez a fontos, meg az is, hogy Tóth Krisztina a lopás­ra lopással válaszolt: Álma Moldovának a nevét tulajdoní­totta el. Erről mindenki meg­győződhet, ha elolvassa a Kö­zép-európai triptichont a Ma­gas labda című verseskötetből. lesz a történet, az ő szemével lá­tunk tovább, általa látjuk a lá­nyát, s még nála is többet, mert azt is látjuk, ahogy elvörösödik. Ugyanez lepett meg a Jelenkor decemberi számából felolvasott Ez milyen mozi? című szöveg­ben is: elindul a történet: indul (bevásárolni) egy nő, az ő sze­mével látva pereg a történet, mely egy váltással (egy mobilte­lefonra felvett filmmel) átkerül a férjéhez, innentől a férj törté­netévé válik, aki fölkeresi a nő orvosát, hogy adja vissza a műtétre befizetett előleget, és innentől kezdve az optika átköl­tözik az orvosba, az övé lesz a történet, mely már arról szól, „Találkozni szerettem volna ezzel a román nővel, Alina Moldovával, de anyukám azt mondta, hogy ez nem jó ötlet” - árulta el az írónő kedd este a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által megrendezett, Csevej a Nappaliban elnevezé­sű beszélgetéssorozat harma­dik estjén. „Szétfagytak a csap­telepek a hidegben, ezért az írásra szánt napok egy része a vízvezeték-szerelő keresésével telt” - tudtuk meg a Mezőkö­vesd melletti tanya kapcsán, ahová az írónő itt-ott elvonul dolgozni. Nagyon fontos, hogy az egyik közeli udvarban lakik egy agresszív zsemleszínű ku­tya, akit Negrónak hívnak. Tóth Krisztina beköltözik a milyennek látja az orvos a páci­ense férjét. Azt nem monda­nám, hogy föltétien rossz ez így, még azt se, hogy mesterkélt, csak meglepett, hogy ami ol­vasva nem zavart, az hallgatva megütötte a fülem. Amire viszont számítottam, mégis váratlanul ért: a felolva­sott szövegek hatása. Ahogy ké­pes egy-egy szó vagy mondat mosolyra vagy kacagásra fa­kasztani, s rögtön utána egy tel­jes bekezdés letaglózni. Azt hi­szem, ez az, amiért a Tóth Krisz- tina-próza szerethető; és nehéz eldönteni, miért szereti az em­ber, hogy egy irodalmi mű ennyire nyomorúságosnak, eny­szövegbe, mint egy házba. Ez az oka annak is, hogy már jó ideje nem fordít, azt mondja, azért, mert az utóbbi időben a prózaírásé a főszerep, és egy­szerre csak egy szövegbe tud beleköltözni. Van egy kész kö­tete, Az égő menyasszony. Akár meg is jelenhetne, de egyelőre nem jelenik meg. „Leginkább az én időhúzásom miatt” - teszi hozzá karjait széttárva a szerző, akitől azt is megkérdezték, hogy a de­pressziót és kiszolgáltatottsá­got árasztó költeményeiben az itt-ott megjelenő humor jelen- ti-e a kiút újra és újra felbukka­nó reménysugarát. „Aki ezek­kel a szövegekkel kapcsolatba kerül, az nem hülye” - fogal­nyire kiszolgáltatottnak, ha ennyire megalázottnak mutat­ja. „Nem fogsz te engem égetni! ” - hajtogatja kínjában (az epe­görcstől) az apa a lányának, és távozóban a jó társaságtól, a Nappaliból és az MKKI-ből (megszokásból így hívjuk a Po­zsonyi Magyar Intézetet) képze­letben én is ezt gondolom a Tóth Krisztina-szövegekről, mintegy vigaszként: nem fogtok ti en­gem égetni. Aztán mégis, csak­úgy, mint a könyveit letéve, visszamarad valami kevéske rossz érzés, valami makacs elke­seredettség. De hát ha az ember ezt szereti, alighanem erre van szüksége. mázott a Porhó, a Vonalkód, a Magas labda és a Hazaviszlek, jó? című kötetek jegyzője. Ő az, aki nem olvas kritikát, mert nem akar párbeszédbe ele­gyedni a kritikussal, nem akar­ja beengedni a fejébe „azt a másik valamit”. Jó volt hall­gatni, ahogy felolvas verseket, amelyek még nem jelentek meg, és prózákat, amelyek már megjelentek. A kopasz fejű nő fia egyébként a végén összejött a rátarti igazgató lányával - ez is fontos. Meg az is, hogy Tóth Krisztina szerint nincs női iro­dalom... mert akkor férfiiroda­lomnak is lennie kellene... ha már férfiak is írnak... ugyanar­ról, mint a nők... és majdnem ugyanúgy. De csak majdnem. Pillantás a közönség soraiba: Bolemant Lilla, Mészáros András, Kottái István, Száz Pál és Grendel Lajos (A szerző felvételei) Ő az, aki nem olvas kritikát, mert nem akar párbeszédbe elegyedni a kritikussal „Beköltözöm a szövegbe” VERES ISTVÁN SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents