Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-10 / 59. szám, szombat
o N OD 2012. március 10., szombat, 6. évfolyam, 10. szám Két rivális rokonsága 16-17. oldal (A szerző felvételei) Együtt a szüleivel. Édesanyja, Failoni Donatella neves zongoraművésznő, édesapja, Oszter Sándor színész Mintha újjáéledtek volna a képek Nagy vágya teljesült Oszter Alexandra színésznőnek, ugyanis grafikáiból és festményeiből nyílt kiállítás Budapesten. A közelmúltban készült alkotásai kerültek a kiállítóterembe, ahol érdeklődéssel fogadták a színésznőt és a műveit is. Egy angol hölgy például azonnal meg akart venni egy képet, erre azonban majd csak a zárás után kerülhet sor. Oszter Alexandrával közvedenül a kiállítás megnyitója után beszélgettünk. Egy képzőművész életében az a legnagyobb megtiszteltetés, amikor alkotásaiból kiállítás nyílik. így van. Igaz, édesapám, Oszter Sándor már otthon „zsűrizi” a képeimet. Talán kevesen tudják, de apukám is imád festeni, és gyermekkoromban többször még versenyeztünk is, hogy melyikünk készít szebb képet egy adott témáról. Sokáig úgy tudtam, hogy én sokkal ügyesebb voltam, mint ő, de aztán apu évekkel később bevallotta, hogy hagyott győzni. Visszatérve a kiállításra, a képek alkotójaként úgy érzem, mintha az alkotásaim újjáélednének a kiállítóteremben. Talán ez a megvilágításnak köszönhető, és főleg a képeket körülvevő életnek, a látogatók sokaságának is. Hányadik kiállítása a mostani? Ez a harmadik kiállításom, az előző kettő külföldön volt. Mikor készültek a most kiállított alkotások? Ezek mind a közelmúltban, ugyanis nem szeretem a régi képeimet. Azokat igyekszem elfelejteni. Az a hitvallásom ezzel kapcsolatban, hogy az alkotó aktuális lelkiállapotát mindig a friss alkotások képesek megmutatni, s erre az érdeklődők talán jobban is kíváncsiak. A színek használatával is nagyon sok mindent ki lehet fejezni, mondhatom úgy is, hogy a színek az alkotó lelkivilágának a tükrét is képezhetik. Kedvenc színeim a bíborvörös, a fekete és a fehér. Mindennap fest? Általában igen. Amikor nincs színházszereplésem, és fiam, Axelo már elaludt, leülök és dolgozom. A képzőművészet teljesen kikapcsol. Képes vagyok órákat egy helyben ülni. A témák pedig szinte maguktól jönnek. Ha például napközben valami érdekes dolog bevillan, azt késő este már vászonra vagy papírra is viszem. Egyébként azt vettem észre, hogy amióta megszületett gyermekem, aki most 20 hónapos, szinte belső kényszert érzek az alkotásra. Annak idején képzőművészeti főiskolára járt Miért nem fejezte be? Egy év után hagytam ott a szarvasi iskolát, mert visszautasíthatadan ajánlatot kaptam Bodrogi Gyulától. Gyuszi bácsi amatőr színészként látott, és nagyon megtetszett neki az alakításom. Ezek után pedig megkeresett, és szerepet adott a József Attila Színházban. Sokan azt hiszik, hogy édesapám miatt döntöttem így, de ez nem igaz. Ugyanis éppen azért jártam a szarvasi főiskolára, hogy semmiféle színészi ráhatás ne érjen. Az alkotásait elkészíti, kiállítja, „megunja”. M i a további sorsuk? Előfordul, hogy vesznek is képeket, de természetesen nem ezeknek a bevételéből élek. A maradék pedig otthon, a raktáramban porosodik. De mivel termékeny alkotónak is nevezhetem magam, nagyon sokat ajándékozom is belőlük édesapámnak, aki lényegében ezt meg is követeli. Különböző ünnepek alkalmából pedig a rokonait is meglepem. Ünnepet említett, hamarosan itt a húsvét. Ugye, tojásfestéssel is foglalkozik? A tojásfestést a jelenleg már nyolcvanöt éves nagymamámtól tanultam, aki Sopronban él. A mami gyönyörű perzsaszőnyegeket szőtt, képeket és tojásokat is festett. Tavaly festettem először lúdtojásokat, és akkora sikerük volt, hogy mintegy 200 darabot el is tudtam adni. Legközelebb hol lesz kiállítása? Őszinte leszek, ezt még nem tudom. Oda megyek, ahova hívnak. Lehet ez természetesen Szlovákia is. Albert József