Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-08 / 57. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 8. www.ujszo.com RÖVIDEN Dubtechno az NFG-ben Dunaszerdahely. Holnap az NFG klubban a Recreaction- partin dubtechno DJ-k szettjeire lebeghetnek az érdeklődők. A Recreaction-estén a dubtechno stílusé lesz a főszerep, ami egy különleges vállfája az elektronikus zenének, azon belül is a technonak. A dubtechno budapesti művelői közül Father OhmicRon (Ohmikron Apó), Solomon és Deák Krisztián érkezik, akik külön-külön és együtt is zenélnek - közös formációjuk neve Odúm 3. Klasszikus, lassú ütemű 4/4-eket spé- kelnek meg elnyújtott, atmoszférikus hangokkal. Az utazás lassú, lebegő lesz, de azért a végére a lüktetőbb deep house- darabok sem maradnak el; a képi világról ezremek, azaz Tarr Kálmán gondoskodik. A parti 2 rórakor kezdődik. (N) Woody Allen dzsigolót játszik Los Angeles. Woody Allen, aki több mint egy évtizede nem állt a kamera elé más rendező filmjében, elvállalta John Turturro felkérését, aki dzsigolószerepet kínált neki független komédiájában. A Variety szerint a Fading Gigolo című produkciót Turturro rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzi. Emellett ő alakítja az egyik főhőst, aki barátjával (Allen) nem lát más kiutat a pénzhez jutáshoz, minthogy beszállnak a dzsigolóbizniszbe. Némi bonyodalmat okoz, hogy a haszid zsidó közösség, amelyben élnek, ezek után kissé gyanakodva tekint rájuk. A film forgatása áprilisban kezdődik. (MTI) PENGE Nem sikerült Gyűjteményes kötet esetében a legfontosabb kérdés talán az, mennyiben sikerül a szerzőnek olyan válogatást létrehoznia, amely színvonalát tekintve homogén; a költői életút beszédmódjait, nyelvi és poétikai korszakait tekintve pedig heterogén. Hiszen az ilyen kötet célja az, hogy komplex képet adjon a szerzőről, ez azonban egyfajta kritikai munka eredménye. A gyűjtemények kritikai rovata „megőrző” funkcióval bírnak, és a válogatás szempontja nyilván nemcsak a sokoldalúság bemutatása, hanem az is, hogy az új kötetben csak az erősebb szövegek kapjanak helyet. Feliinger Károly új kötetéhez nagyon kellett volna egy szigorú szerkesztő: bár a kötetben szereplő versek nyelvi és poétikai szempontból igen változatosak, sajnos a színvonal (a nyelvi kidolgozottság, a tematika és forma harmóniája, az ötlet és lelemény) szempontjából rendkívül egyenetlennek mondható a kötet. Feliinger többféle hagyományt igyekszik megszólítani, szövegeiben megjelenik a népiesség, a szecessziós versnyelv, a tárgyias-hermetikus líra, a szabadvers különböző válfajai; azonban probléma, hogy ezek nem termékenyen épülnek be a saját versnyelvbe - mintha a saját nyelv még nem lenne kész, pedig korántsem pályakezdő alkotóról van szó. A frag- mentáltság, amely itt az egyik legkedveltebb poétikai eszköz, nem a jelentés sok- szorozódásának irányába mozdítja el az értelmezést, hanem a felületesség, elnagyoltság, tét nélküliség élményét eredményezi. Ugyanez mondható el a motivikus és intertextuális hálózatról, amely a könyv tematikáját szövi át: bár a Jézusra, a megváltásra vonatkozó utalások, a biblikus vagy lételméleti szöveghelyek időnként képesek érdekesen működni (pl. a Kierkegaard vagy az Útra készen), addig a filmes és irodalmi allúziók, kultúrtörténeti utalások öncélúak, indokolatlanok. Teljesen elhi- bázottnak érzem pl. a Tala- mon-verseket, a Maszkok című írás pedig (nem egyedüliként a kötetben) nemcsak hatásvadász, hanem egyszersmind a dilettantizmus határán mozog. A Csomagmegőrző nem jól sikerült kötet. Es azt hiszem, a válogatáskötetnek még nincs is itt az ideje. Feliinger Károly: Csomagmegőrző. Válogatott és új versek. Mosonvárme- gye Könyvkiadó, Feketeerdő, 2011 Értékelés: «#00000000 Kellinger Káról} Csomagmegőrző ■ ViMuMOtuli és új »II Beszélgetés Káéi Csabával, akinek győri rendezését március 10-én ismerheti meg a közönség Szenvedély és végzet: Carmen Kdei Csaba (balról) a Carmen makettje mellett Szolnoki Apollónia (Carmen) és Soskó András (Don Jósé) társaságában (A szerző felvétele) Káéi Csaba film- és operarendező film, reklámfilm és televízió-sorozatok rendezése mellett számos operát állított színpadra. Nevéhez fűződik a 2003-ban bemutatott Bánk bán operafilm. Egy éve a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. vezérigazgatójává nevezték ki. A közönség Győrben március 10-én ismerheti meg Carmen rendezését. CSERMÁK ZOLTÁN Az operarendezők ábécéjében (Aida, Bohémélet, Carmen) is a Carmen a legnépszerűbb és a legtöbbször játszott mű. Dallamait a zeneszerzők tucatjai dolgozták fel. Tud-e mégis újat mondani e színpadra állítással? Győr talán kivétel, mivel a Rába-parti városban több mint három évtizede nem játszották Bizet remekművét. A bemutatót nagy várakozás előzi meg. Mostani rendezésemmel nem akarok színháztörténetet írni, és a korábbi „sztárdarabokkal” versenyezni. A győri Carmen vezérfonala az örökérvényű emberi érzés: a szenvedély. A mai kor furcsa kapcsolatban van az érzelmekkel. Kiüresedést látunk, ami a 20. század történéseire vezethető vissza, a kataklizmák teremtette cinizmusra, illetve az azt követő nihilre. Az embereket szembesíteni kell azzal, hogy érzelmeink mégsem vesztek ki, mindig motiválnak minket, s gyakran felülkerekednek a logikán is. Az érzelmekkel együtt kell élnünk, fel kell dolgozni azokat, és meg kell tanulnunk velük bánni. Egyes hatalmak ezt „biztonsági okból” próbálták belőlünk kitörölni, de az emóciók alvó vulkánként bármikor kitörhetnek. Nagy veszteség, hogy az angolszász mentalitás nyomán a me- diterráneum is amerikanizáló- dik, így a déli népekből is kezd eltűnni a szenvedély. Pedig az emberek vágynak az erős érzésekre: egy lángoló szerelemre, mély kapcsolatra. A hagyományos vagy a prózai dialógusos változatot álmodta színpadra? Praktikus okokból nem a prózai változatot választottam. Egyrészt az hosszabb, másrészt a recitativós verzió sokkal közelebb áll az opera szelleméhez, s egyben gördülékenyebb is. Noha a Nemzeti Színháznak van prózai társulata, ez esetben nem jelenthet előnyt, mivel nehéz vegyíteni a művészeket. A dalművet egyébként magyarul adjuk elő, így senkinek sem jelenthet problémát az amúgy is ismert történet követése. Pályája kezdetén a műszaki egyetemi diploma színház- és filmrendezői végzettséggel, reklámfilm-rendezői karrierrel társul. Hol volt az a pont, ahol az operával jegyezte el magát? A zene szeretetét örököltem, családomban anyai ágon több kiváló muzsikus is volt. Amikor Kijevben elkezdtem egyetemi tanulmányaimat, gyakran kerestük fel az ukrán főváros operaházát. A kulturális élmény mellett az előadások másért is vonzottak. Kijevben az idő tájt üresen kongtak az üzletek, viszont az opera büféjében kaviáros és lazacos szendvicset is lehetett kapni. Talán a párizsi irodalmi élmények is motiváltak minket, de barátaimmal gyakran páholyban, pezsgő mellett fogyasztottuk a már említett finomságokat, miközben élveztük a zenét. A kijevi opera társulata egyébként nagyon jó volt, az orosz operairodalom alkotásai mellett Puccini, Verdi remekművei is repertoáron voltak. Ráadásul mindent eredeti nyelven énekeltek. A szakmán kívül a nagyközönség a Bánk bán filmhez köti elsősorban a nevét. Visszatekintve az impozáns névsorra, ön tanult többet a jelenlevőktől, vagy öntől tanultak a szereplők? Talán erről a szereplőket kellene megkérdezni. A magam részéről a sors nagy ajándékának tartom a filmet, a csillagok kedvező állásának és részben a szerencsének is köszönhetően egy „sztárprodukciót” mutathattunk be. Marton Éva és Rost Andrea pályája zenitjén volt, viszont a világjáró művészekkel nehéz volt időpontokat egyeztetni. A forgatási helyszínek kiválasztása sem volt könnyű. Csikós Attila díszlet- tervezővel fél Magyarországot beutaztuk, a nemzeti operát szerettük volna eredeti történelmi, autentikus környezetben előadni. Eredeti helyszínként egyedül az esztergomi vár királyi kápolnája maradt ránk, a teremben minden bizonnyal Bánk bán és Gertrúd is megfordult. A többi forgatási színtérnek is történelmi épületeket: a jáki, az ócsai, a bélapátfalvi templomot választottuk, egyedül Gertrúd szobáját kellett díszletekből felépíteni. Újabb feladatot jelentett, hogy e korbeli viseletek sem maradtak fenn, így a jelmeztervező bizánci, itáliai öltözetekből alkotta meg a szereplők kosztümjét. A film mégsem nyerte el méltó helyét a magyar film- történetben! Ez talán túl sommásan hangzik. De valóban, minden bizonnyal a bemutató körüli huzavonák és politikai felhangok is nyomot hagytak a mozik közönségében. Ennek ellenére 2003-ban a Bánk bán a második legnézettebb film volt, több mint 130 ezren látták a filmszínházakban. Csak összehasonlításképpen: Milos Forman Amadeus című alkotására csupán félszázezer ember volt kíváncsi. A DVD-piacon is jól szerepel az operafilm, a magyar listákon az első tízben jegyzik. Külföldön is népszerű volt, Amerikától Tokióig számos fesztiválon mutatták be. Amerikában különösen közkedvelt volt, sikersorozata Los Angelesben kezdődött, s a forgalmazó mozihálózat népszerűségi listáján a második helyet érte el. Ha már szóba került a kaliforniai város, kevesebbet hallani a Los Angeles-i Bánk bán produkcióról. Van remény rá, hogy az amerikai közönség is megismerje a nemzeti dalművet? A teljes interjút- az ujszo.com-ra _______kattintva olvashatják. A tárgyalások nem szakadtak meg, kíváncsian várom a döntést. Plácido Domingóval régóta kapcsolatban vagyunk, eredetileg őt kértem fel a Bánk bán címszerepére. A világhírű tenor három hónapig tanulta a szerepet, de úgy érezte, magyarul nem tudja tudása legjavát nyújtani, így kérte, hogy tekintsünk el az alakításától. Ekkor vetődött fel, hogy nem mint énekes, hanem mint karmester népszerűsítené a művet, a rendezést pedig rám bíznák. A MÜPA, a legjelentősebb magyar kulturális intézmény első emberének nevezték ki egy éve. Bokros teendői mellett tud-e továbbra is hódolni kedvenc időtöltésének, az operarendezésnek? A feladatok tengerében kicsit önpusztítóan élek. Reggel nyolc órától délután ötig dolgozom a Művészetek Palotájában, utána tudok mással is foglalkozni, de vezetői munkám mellett évente egy-két produkciót tudok csupán elvállalni. Ebből az egyik nyári vendég- szereplés; az elmúlt évben a szombathelyi Iseum megnyitására színpadra állított Varázsfuvola rendezését vállaltam el. Ön reklámfilmrendezőként több mint 700 reklámfilmet rendezett. Ha a mostani előadás reklámját bíznák önre, mit tartamazna a szinopszis? Az előadás erősen expresszív kíván lenni, s mint említettem, az érzelmekre épít. Tanárom, és évfolyamvezetőm Szabó István mondta egyszer, hogy „az a film, amit nem lehet egy mondatban elmondani, az nem jó”. A Carmen és a reklámfilm tartalma dióhéjban: „a féktelen szenvedély és a végzet találkozása”.
