Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-06 / 55. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 6. www.ujszo.com Hogyan nem szabad elő műsort csinálni „Rádiófejek” a tévében összefoglaló A dunaszerdahelyi magyar zenészekből álló Gwerkova trió kapta a kritikusoktól Az év albumának járó díjat az idei Radio jJead Awards-on. A Rádio_FM által alapított, negyedszer megrendezett verseny során az interneten lehetett szavazni az év albumára, az év dalára, a legjobb újoncra és a legjobb koncertfellépőre. Emellett egy 15 tagú zsűri döntött arról, melyik legyen az év albuma. Ez utóbbi kategóriában került ki győztesként a Gwerkova NADA című lemeze. Zenéjük szférikus, kísérleti elektronikával dúsított popként kategorizálható, ha mindenáron be szeretnénk sorolni valahová, a név pedig onnét származik, hogy a tagok közül ketten, Gáspár Mária és a szintén jelölt Mous- tache-ban is gitározó Vermes Zsuzsi régebben közös lakást béreltek a pozsonyi Gwerkova utcában. A közönségszavazáson a Noisecut Háj a Lov című lemeze kapta a legjobb albumért járó elismerést, a legjobb dal a Puding Pani Elvisovej Astoria című slágere lett, az év újonca a Dynamo Team, az év koncertfellépője pedig szintén a Puding Pani Elvisovej. Mediális összefogás eredményeként az STV 2-n élőben nézhettük, a Rádio_FM-en pedig hallgathattuk a gálát, bár ez a szó kissé túlzó műfaji megjelölés a látottak alapján. Ez a két óra ugyanis főleg a szervezetlenségről, felkészületlenségről, amatőrizmusról szólt, arról, hogyan nem szabad élő műsort csinálni. A két műsorvezető, Daniel Báláz és Pavol Hubinák feladata az lett volna, hogy a színfalak mögött interjúkat készítsenek a díjazottakkal. Ez a rész rendkívül nyögvenyelősre sikeredett, kényszeredett kérdésekre kényszeredett válaszok érkeztek. „Unalmas volt, de legalább hosszú” - jellemezte saját munkáját a végén Daniel Baláž, és nem idézném őt, ha nem lenne teljesen igaza. Az est során legalább ötven- szer említette például azt, hogy nem mondhatja ki a rendezvény helyszínéül szolgáló klub nevét, ami azért furcsa, mert aznap délután a Rádio_FM-en legalább ötvenszer bemondták az MMC klub nevét. Szintén kedves momentum volt, amikor a műsorvezető megkérdezte az első ízben kiosztott életműdíjak átadóitól, hogyan találták ki ezt a díjat. Juraj Kušnierik a .týždeň című hetilaptól és a SME-s Oliver Rehák pedig közölte a műsorvezetővel, hogy ez nem az ő ötletük volt, hanem a Rádio_FM vezetéséé. Ilyesmit azért illene tudnia annak, aki az említett rádióban dolgozik... Az estét a fellépő zenekarok mentették meg, tudniillik zeneileg színvonalas programot prezentáltak, nem őket terheli a felelősség a műsor mélyrepüléséért. A Gwerkovának gratulálunk, de a többiekre is érdemes odafigyelnünk, mert a hazai alternatív szcéna izgalmas és érdekes. Ez a díj pedig megérdemli az országos publicitást. Csak nem éppen úgy, ahogyan azt vasárnap este láthattuk... (juk) A Gwerkova megköszöni (SITA-felvétel) Új napi sorozat az m1 műsorán - legalább két évadon át ezt kínálják nekünk fő műsoridőben Megérkeztek a Marslakók Vasárnap este elindult a magyar köztévé napi sorozata, a Marslakók, amely a Barátok közt és a Jóban-rosszban versenytársa kíván lenni, és a fikciót kívánja keveri a valósággal, lévén, hogy a tervek szerint az adásidő 20 százalékában az aznapi hírekre, történésekre kíván reagálni. JUHÁSZ KATALIN A producer Jáksó László, akinek cégével rögtön két évadra kötött szerződést a köztévé, a projekt kétmilliárd forintba került nekik. Ennyiért joggal szerepelhetnének a szerződésben nézettségre vonatkozó kívánalmak, információink szerint azonban a siker nem feltétel, konkrét mutatókban nem egyeztek meg. A Marslakók első részét nézve gondolom, velem együtt sokan beleborzongtak abba a felismerésbe, hogy ezentúl (a nyári hónapokat kivéve) minden hétköznap este ezt kínálják majd nekünk fő műsoridőben. Az MTV már korábban deklarálta, hogy igyekszik igényesen bulvárosodni, ennek azonban eddig csupán pár bénácska kísérletét vehettük észre a képernyőn. Az adásidő nagy részét az archívumban való kotorá- szás során talált anyaggal töltik ki, a hírműsorokban pedig nonstop kormánypropaganda folyik. Azt, hogy most a tudvalévőén balos Jáksó kapott egy tündérmesébe illő szerződést, jófejségnek is tekinthetnénk, ha nem tudnánk, hogy Orbán Viktor főtanácsadójának testvérével kezdett el a tévés projekten dolgozni évekkel ezelőtt, illetve hogy sokáig azzal az újságírónővel járt, aki jelenleg Orbán Viktor Facebook-ol- dalát szerkeszti. De ne turkáljunk a múltban, hagyjuk meg ezt az örömet a sorozat szereplőinek, akik a sztori szerint egy internetes bulvárújságnál dolgoznak. Rámenős riporternő, fiatal számítógépes guru, nőcsábász fotós, alkoholista oknyomozó A szereplők, a producer, az MTVA elnöke és az első vágás (Képarchívum' A Marslakók című sorozat előzetesét I I megnézhetik az ujszo.com-on. újságíró, céltudatos főszerkesztő, határozott jogásznő. Néhányukkal tegnapelőtt már megismerkedhettünk. Nos, a start tényleg látványos és eseménydús volt, szinte minden jelenetből sütött a ráfordított munka és a belefektetett pénz. Égő ház, autóbaleset, épkézláb dialógusok, és az első halott is megvolt. Aki nagyon figyelt, azt is észrevehette, hogy a gyanús nagyvállalkozó verőembere szlovák rendszámú kocsival jár, gondolom, ennek később még lesz jelentősége. A főszereplők a sorozatban saját keresztnevükön játszanak, állítólag ez is a valóság és a képzelet összemosását segíti. Az egyik szereplő tényleg internetes újságíróként dolgozott évekig, miután otthagyta a színművészetit. Ma- zányi Eszter az én ízlésemhez képest kicsit túlpörgeti a szerep adta helyzeteket, azaz a színésznő legyőzte benne a riportert - de ezt hagyjuk, mert most úgy érzem magam, mint azok az orvosok, akik a kórházsorozatokat kritizálják. A rendszergazdát játszó Boronyák Gergő hihetőbb karakter, a vén róka szerepében néhány percre feltűnő, ám központi alaknak tervezett Horváth Lajos Ottó szintén élethűnek tűnt, és nagyon várom Schlanger Andrást a főszerkesztő szerepében, mert őt remek karakterszínésznek tartom. Egy napi sorozatot persze majd csak hónapok múlva lehet értékelni, akkor derül ki, hogy a nézők meg- szerették-e a karaktereket és a konfliktusokat. A Marslakók dupla epizóddal rajtolt, ötven percbe sokminden belefért, a későbbiekben azonban napi huszonöt percesre tervezik, ami a sorozatok őshazájában, az USA-ban a sitcom műfajának időtartama. A bevett gyakorlat szerint ugyanis a heti sorozat ötven perces, a sitcom huszonöt, a szappanopera hosszúsága pedig valahol a kettő között mozog. Valódi konfliktusok kibontására tehát nem biztos, hogy elegendő a Marslakók műsorideje, a cselekményt csak fel- skiccelni lehet, azzal, hogy majd másnap kibontják. „A közszolgálati televízióban egy napi sorozat másról kell, hogy szóljon, mint a kereskedelmi szektorban: itt az emberi kapcsolatok bonyoló- dásán túl az országgal, a sajtó és az emberek viszonyával, a mindennapok gondjaival, a közhangulattal is kapcsolatban kell lennünk, a történet nem lebeghet két méterrel a Föld felett”magyarázta Jáksó László, hozzátéve, hogy a külső felvételek aránya is jóval nagyobb lesz a műfajban megszokottnál. Míg például a Barátok köztben a jelenetek alig tíz százalékát forgatják a megépített díszleteken kívül, a Marslakókban ez az arány a negyven százalékot is eléri majd. Kérdés, hogy az aktuális témák valósága hogyan fér össze a sitcom fikciójával, hiszen az ilyen sorozatok fogyasztója épp a mindennapi valóság elől menekül a képernyőn szereplők magánéletébe. Az újságírás mint téma sem sűrűn fordul elő a tévés piacon. Szerkesztőségekben játszódó sorozatokkal ugyan próbálkoztak Amerikában és Nagy-Britanniában is, ilyen volt például a Dirt: A hetilap címen futó széria a Jóbarátokból ismert Courtney Cox főszereplésével, vagy az Ugly Betty, ami egy divatlap kulisszái közt játszódott. Ezek a sorozatok azonban pár évad után általában kimúltak, míg a legsikeresebb szériák történetei főleg orvosi, tárgyalótermi vagy rendőrségi helyszíneken bonyolódtak. Erőt, egészséget és sok sikert kívánunk tehát Jáksó Lászlónak a műfajteremtéshez. Anyagi gondjai biztos nem lesznek: havi egymillió forint honoráriumot kap a köztévétől, vagyis a magyar adófizetőktől. A segítség - Tate Taylor filmjének főszereplője könyvet ír az előkelő déli családoknál szolgáló cselédekről, méghozzá a szolgálók nézőpontjából Csokoládés amerikai pite KASZÁS DÁVID Amerikai Egyesült Államok. Hatvanas évek. Itt-ott lángol a Mississippi. Mi polgárjogi mozgalmaktól mégis oly távoli, aluszékony kisvárosba látogatunk. Egy tollforgató hajadon, a csavargó Eugenia „Skeeter” Phélan (Emma Stone) könyvet írna fehér családoknál szolgáló afroamerikai cselédekről. „Rendben, Miss Phelan, lássuk, mije van!” Kezdetben nem sok, amit mindenki tud, de amiről senki sem beszél, arról maguk a szolgálók sem nyilatkoznak. „Vagyis ezt az oldalt még senki sem hallgatta meg?” A Született feleségek árnyékában aligha, akik fejükön annyi hajlakkal tömörülnek, hogy robbannának, ha rágyújtanának. Csupa fodorral, selyemmel, keresztény álszellemben sanyargatják inasaikat. Az újságíró-palánta noszogatására, s az elviselhetetlen sértések hatására a riportalanyok mégis megnyílnak, elszántságuk hatalmas lavinát indít el. A kisasszonynak azonban saját portáján sem ártana söprogetni, ahol a bátorság néha-néha átugrik egy generációt... Mi viszont nem szökkenhetünk, hiszen hónapok óta cikkeznek a tengeren túlon erről a tanmeséről. Magam sem bántanám a feketerigókat, társasjátékuk „igazi ünnepi forgatag”. Viola Davisnek adtak végre egy fél főszerepet! Megérdemelte, akárcsak Jessica Chastain. Mozgalmas időszakon esett át (Az adósság, Az élet fája, Co- riolanus, Take Shelter, Texas gyilkos földjén...) S végül, de nem utolsó sorban: Bryce Dallas Howard! Egy kanál vízbe fojthatnánk a gazembert! A Golden Globe- gála házigazdája (Ricky Gervais) szerint Adam Sandler és Eddie Murphy az egészet eljátszhatna volna. Csoda csúnya emberek... Tate Taylor, az Én, a kém hadnagya, s a csodálatos country noir (Winters Bone - A hallgatás törvénye) epizo- distája próbálkozott már film- rendezéssel (Chicken Party, Pretty Ugly People). Ismerősének támogatásával (a perelt Kathryn Stockett azonos című kötetét csomagolta át celluloidba) szemléltette, az álomvárosiak szerint milyen lehetett a mélydéli szegregáció. A könyvpiacra is ráférne egy kis frissítés. Amerikai pite-re- ceptet innen se rendelünk. Lapot csak született feleségnek osztanak (Képarchívum)
