Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-04 / 29. szám, szombat

Pozsony egyik domináns épülete a zeneművészet szimbólumává vált. Felújítása után az épület további művészeteknek is helyet ad. Már meg is tekinthető egy érdekes kiállítás a képzőművészeti egyetem diákjainak műveiből, kulturális rendezvények lesznek az alagsori stúdióban, valamint a magastetős belső udvartéren is. (Fotók: Somogyi Tibor, TASR, SITA)

M

ária Terézia idején magtár állt a helyén... A tősgyökeres pressburgerek - és nem csak ők - már valószínűleg sejtik, hogy a pozsonyi Vigadóról lesz szó. Miért is? A főváros egyik domináns épületét csaknem négy évig tartó felújítási munkák után a múlt hét végén Beethoven 9. d mól szimfóniájával nyitották meg újra. A Szlovák Filharmónia és a közönség visszatérhetett a Vigadóba. Annakidején, pontosan 1901-ben a város megvette az előbb említett magtár épületét, amelyben kulturális céloknak megfelelő termeket akart kialakítani. Egy ideig nem tudták eldönteni, hagyják-e meg az utókornak a komor épületet vagy bontsák le, és pompásabb, a zenének, színháznak méltóbb helyet adó, a bécsihez és a budapestihez hasonló vigadót építsenek-e a helyére. Végül a második elgonA folyosó és az impozáns lépcsősor falai visszakapták az elegáns fehér, halványszürke és arany színkombinációt

dolás valósult meg. Jakab Dezső és Komor Marcell budapesti mérnökök tervei alapján újbarokk palotát építtettek, amelyen a rokokó és a szecesszió stílusjegyei is fellelhetők, így kapott Pozsony 1919-ben egy régebbi időkre emlékeztető, ám modern vasbeton konstrukciós elemekre emelt remek épületet, amely évtizedeken

keresztül szolgálta a városiakat. Ide költözött a Városi Zeneiskola, itt rendezték be az egyik legelegánsabb éttermet, mozit nyitottak, folyamatosan adtak koncerteket, színházként is működött, majd farsangi mulatságoktól és báloktól voltak hangosak a termek.

Amikor az 1970-es években, a komor szóéiban koncertlátogatóként

jártam fel-alá a Vigadó termeiben, elképzeltem, amint a békebeli időkben a hosszú fodros ruhás kisasszonyok megemelik szoknyájukat, s szép cipellőben sikkesen lépdelnek felfelé a csodálatos lépcsőházban, hogy amint felérnek, rögtön táncra is perdüljenek párjukkal a Kék Duna keringőre. „Itt voltak a legelegánsabb pozsonyi bálok” - emlékeztettek mindannyiszor az idősebbek, s elárulták: akkor az összes termet megnyitották, parádézhattak ám a kisasszonyok.

A bálok hagyománya a kilencvenes években éledt fel újra, 2004-től itt rendezték meg évről évre a pozsonyi magyar Vigadó-bál is. A főszerep persze mindig is a zenéé volt, elvégre a Vigadó a Szlovák Filharmónia otthona.

2009-ben bezárták az épületet, mert a statikusok veszélyesnek ítélték. Még ugyanabban az évben megkezdődtek a nagyszabású felújítási munkák, melyeknek eredményét érdemes megnézni. Ami mindjárt szembetűnik, az a külső homlokzat, amely visszakapta eredeti rózsaszínű árnyalatát. A legtöbb munka valószínűleg a neorokokó stílusban készült stukkókkal volt, ugyanis az évtizedek során különböző helyreállítási munkákat végeztek, és az eredeti forma elveszett a rétegek alatt. Gabriel Drobniak, az építkezés főmérnöke szerint az a filozófia vezérelte őket, hogy az épületet megtisztítsák az összes rétegtől, másodlagos építményektől, amelyek az 50-es évektől „rakódtak rá” a Vigadóra. „Három irányvonalat választottunk: az első maga az egész objektum rekonstrukciója, az épület teljesen új infrastruktúrát kapott. Aztán következett az udvar és a föld alatti terek, ahol új próbatermet és raktárhelyiségeket alakítottunk ki, amelyek nagyon hiányoztak az épületből. A harmadik vonal a Medená utcai szárny fölötti épületrész, ahova az iroda- helyiségek kerültek” - számolt be a TASR hírügynökségnek Gabriel