Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-03 / 28. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 3. Hasznos tanács 17 Nem minden hatéves gyerek érett az iskolai követelmények teljesítésére, ilyenkor az ő érdekében gyakran jobb, ha marad még az óvodában Iskolakezdés: menjen vagy maradjon a gyerek Az iskolaérettség fontos mutatói ♦ fizikailag megfelelően fejlett - testsúly, magasság ♦ tud egyedül öltözni, mosakodni, a vécét használni, ismeri és betartja az alapvető higiéniai szabályokat ♦ tud futni, ugrálni (egy lábon is), a labdát elkapni, bukfen­cezni, lépcsőzni ♦ megfelelően tartja az íróeszközt, tudja utánozni a betűk formáját, tud emberi figurát rajzolni, itt fontos, hogy vala­mennyi fő testrészt megrajzolja, tud vonalat, kört, hullámo­kat rajzolni, az ollóval a megrajzolt formát kivágni, gyur­mázni, gyöngyöt fűzni ♦ ismeri a hét napjait, tud a térben és időben tájékozódni ♦ képes egy ideig a születőikül maradni ♦ képes egy feladatra legalább 20 percig összpontosítani ♦ megfelelő szókincs, érthető, tiszta beszéd, a hangok he­lyes ejtése ♦ tudja a nevét, lakcímét, családtagjai nevét, ismeri az év­szakokat, a színeket, a geometriai formákat, állatokat, növé­nyeket, testrészeket ♦ tud tízig számolni, meg tudja mondani az adott tárgyak számát, meg tud oldani egyszerűbb matematikai jellegű kérdéseket ♦ nem fél új kapcsolatokat kialakítani ♦ tanulni akar, érdeklődik, sokat kérdez Azt a gyermeket, aki szeptember elsejéig be­tölti a hatodik életévét, a törvény szerint be kell íratni az iskolába. Más kérdés azonban, hogy a beíratott gyermek való­ban elkezdi-e szeptem­berben az iskolát, vagy egy évet még halasztani fog, azaz marad az óvo­dában. SÁNDOR RENÁTA Néhány évvel ezelőtt a szü­lők még maguk dönthettek ar­ról, hogy a gyermek elkezdi-e az első osztályt hatévesen, vagy várnak még egy évet, s csak hétévesen kezd iskolába járni. Ehhez nem volt szükség orvosi, pszichológusi ajánlásra. Állítólag azonban nagyon sok szülő kihasználta ezt a lehető­séget, s akár nyomós indok nélkül, később adta be a gyer­meket az iskolába, mondván „ráér még a kötelességekkel.” Tavalyelőtt azonban életbe lé­pett a törvény, miszerint csak akkor maradhat a gyermek plusz egy évet az óvodában, ha a szakemberek - pszichológus, óvónő, gyermekorvos, logopé­dus - még nem ajánlja az isko­lakezdést. Az érem másik oldala, hogy sok szülő akkor is „erőlteti” az iskolakezdést, ha a gyermek még láthatóan nem érett az is­kolára. Sokan ebből hiúsági kérdést csinálnak, nem akar­ják, hogy „megszólják” gyer­mekét, amiért az hatévesen még az óvodában marad. Pedig abban, hogy a gyermek még nem iskolaérett, nincs semmi rendkívüli. Az ilyen gyermek ugyanis akár magasabb intelli­genciával is rendelkezhet, mint a többiek, egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos területeken még nem érte el azt a fejlettségi szintet, amivel az iskolában helyt tud állni. Mikor érett a gyerek az iskolára Mindenképp figyelmeztető jel az iskolaéretlenségre, ha a gyerek még nem vágyik isko­lába, nem akar menni. Másik oldalon lehet, hogy a gyermek ugyan azt mondja, ő már sze­retne iskolás lenni, a szülő így azt gondolja, gyermeke meg­érett az iskolára, ám ez sokszor csak azt jelenti, hogy a gyerek mindössze együtt akar lenni az óvodai barátaival Az iskolaérettségnek több összetevője van, biológiai és pszichológiai. Előfordulhat, hogy a gyerek csak egy-két te­rületen marad el egy kissé kor­társaitól. Mindenképpen ér­demes figyelembe vennünk a szakemberek ajánlását, s ha még nem javasolják az iskola- kezdést, nem érdemes azt eről­tetni. Érthető persze a szülő ál­láspontja, hogy jó lenne, ha a gyermek az összeszokott óvo­dai osztályával, barátaival együtt kezdené meg az első osztályt. Ez valóban nagy pszi­chológiai támasz a gyermek­nek, ám ha a szakemberek nem ajánlják az iskola megkezdését, érdemes megfogadni a taná­csukat. Sokkal nagyobb kárt okoz a gyermeknek ugyanis az, ha még nem teljesen iskolaérett, és mégis beadják őt az első osz­tályba. Fennáll a veszélye, hogy nem lesz képes lépést tar­tani az amúgy is magas köve­telményekkel, elmarad az osz­tálytársaitól, ezt pedig nagy kudarcként élheti meg, ami esetleg a későbbi tanulására és akár egész életére kihathat. A törvény értelmében ugyan van mód arra, hogy ha a gyer­mek nem képes teljesíteni az iskolában, a szülő kivegye, és visszavigye az óvodába - ez azonban a lehető legrosszabb megoldás. A gyerek ugyanis ezt szintén nagy kudarcként éli meg - azt érezheti, hogy ő rosszabb, mint mások, nem ké­pes arra, amire a többiek. Vegyük figyelembe a szakemberek ajánlásait A szülőnek tehát nem kelle­ne a szakemberek ajánlása el­lenére beadnia gyermekét az első osztályba. A gyerekek érettségi foka ugyanis külön­böző, s az, hogy ha a mi gyer­mekünk valamilyen téren még nem eléggé fejlett, még nem je­lenti, hogy kevésbé okos, mint a többiek. Mindössze arról van szó, hogy még szüksége van egy kis időre, az óvodában töl­tött plusz egy év pedig általá­ban elegendő. Kár volna tehát, ha a gyermek csak azért lenne gyengébb tanuló, mert éretle­nül került az iskolába - egy év­vel később ugyanez a gyermek sikerrel tudja venni az akadá­lyokat. Mit csinál a pszichológus Az óvodákba már ezekben a napokban, hetekben ellátogat­nak a pedagógiai-pszichológiai tanácsadók munkatársai. A pszichológus különböző tesz­teket készíttett a gyerekekkel, rajzoltat - a rajzból ugyanis nagyon sok mindenre követ­keztetni lehet. Nem iskolaérett az a gyer­mek, aki például egy emberi alakot úgy rajzol meg, hogy kü­lönállóan, egymástól távol raj­zolja a testrészeket, esetleg túl sok testrészt nem rajzol meg - az iskolaérett gyermek már ké­pes egészben látni a figurát, így a fő emberi testrészeket- fej, szemek, orr, száj, haj, fülek, nyak, törzs, kezek, lábak, ujjak, lábfej- megrajzolja. Bizonyos játékos tomagya- korlatokat is végeztet a pszi­chológus - ezekből ugyancsak következtetéseket vonhat le, hogy biológiailag mennyire érett a gyerek. A beszélgetés során felméri szókincsét, mennyire képes érthetően kife­jezni magát, tiszta-e a beszéde, tudja-e például a saját és csa­ládtagjai nevét, a lakhelyét. A szakember felhívja a szülő figyelmét az esetleges hiányos­ságokra, arra, milyen területen kell még a gyereknek fejlődnie, mi az, amit gyakorolnia kell. Érdemes a gyereket külön pszi­chológushoz hordani az ilyen esetben - sok szülő ugyan téves előítéletek miatt még ma is ódzkodik ettől, mondván, az ő gyerekének nincs szüksége pszichológusra. Azt kell azon­ban tudatosítani, hogy a pszi­chológus nem mumus, a gye­rek pedig nem lesz megbélye­gezve amiatt, hogy szakem­berhez hordja őt a szülő. Gye­rekorvoshoz vagy logopédus­hoz sem szégyelljük elvinni a gyermekünket, a pszichológus pedig éppolyan szakember, mint az előbbiek. A gyermek jövője érdekében tehát nem kellene figyelmen kívül hagyni az ajánlásait. Az iskolakezdésig még sokat fejlődhet Azt is vegyük azonban figye­lembe, hogy az iskolakezdésig még hét hónap hátravan. Ez idő alatt egy üyen korú gyer­mek még rengeteget fejlődik, tehát az, akit a pszichológus ezekben a hetekben még nem talál iskolaérettnek, elképzel­hető, hogy szeptemberre „érett” lesz, érdemes tehát a nyár folyamán még kikérni a szakemberek véleményét. Gyakorlásként lehet vele betűformákhoz hasonló ábrá­kat, vonalakat, köröket rajzol­tatni, tanuljon rövidebb ver­seket, játékos formában szá­moltassunk vele - például a házakat, fákat, autókat az ut­cán. Balkezesség Nem függ össze az iskola­érettséggel, de fontos megemlí­teni a balkezesség kérdését. Ma már nemcsak a szakemberek, de a szülők is tudják, hogy a balkezes gyereket tüos „átnevelni.” Ha a gyerek balke­zes, nem szabad őt arra kény­szeríteni, hogy jobb kézzel ír­jon, mert ezzel nemcsak lelki, de kifejezetten biológiai-egész­ségügyi károsodást is okozunk neki. A balkezes gyereknek ugyanis a balkezesség éppoly természetes állapot, mint a jobbkezeseknél az, hogy a jobb kezük az ügyesebb. A legtöbb gyereknél már egészen kicsi kortól egyértelmű az, hogyjobb vagy balkezes-e, van akinél azonban még az óvoda utolsó évében is kérdéses, a gyerek mindkét kezét egyformán használja. Az egyik kéz azon­ban mindig domináns. Hagy­juk, hogy a gyerek erre maga érezzen rá, melyik kézbe fogja a ceruzát. A balkezes gyereknek az írás­tanulás kissé nehezebb, mint a jobbkezeseknek. Nálunk a jobbra dőlő írásmódot tanítják, bal kézzel pedig ezt nehezebb megtanulni - más és több izom­csoportot mozgat ugyanis meg, a jobbkezeseknél csak a csukló és az ujjak vannak igénybe véve írás közben, míg a balkezesek­nél az egész kar is, eleve más a kéztartás. A balkezes kisgyerek, tehát amikor még tanulja az írást, hamarabb elfárad, s álta­lában lassabban is ír, mint a jobbkezesek - ezt a pedagógus­nak figyelembe kellene vennie. Már az óvodában vannak észlelhető jelek, érdemes odafigyelni rájuk Diszlexia - gyógyítható tanulási zavar ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A diszlexia az egyik leggya­koribb tanulási zavar, azt jelen­ti, hogy a gyermek nem képes megtanulni olvasni, vagy csak nagyon nehezen. Erre legin­kább már csak az első osztály­ban derül fény, elsősorban a pedagógus veszi részre. A diszlexia legjellemzőbb tünetei, hogy a gyerek nem tudja megkülönböztetni a han­gokat - ajánlatos ilyen esetben először mindenképpen hallás­szervi vizsgálatot végeztetni, hogy nem hallási probléma van-e a háttérben. A diszlexiás gyermek fordít­va ír le betűket - képtelen pél­dául megkülönböztetni a „d” és a „b” betűket olvasáskor, össze­téveszti az „u”-t az „n”-nel, a „z”-t az „sz”-szel, de nehézsé­get okoz a többi betű felismeré­se is, kihagy betűket a szavak­ból, vagy rossz sorrendben írja őket, eltorzítja a szóalakokat, felesleges betűkkel és szóta­gokkal toldja ki a szavakat. A diszlexiás tanulási zava­rokra már óvodás korban is vannak figyelmeztető jelek. Ha például nagycsoportban még nem tudja a helyes sor­rendben elmondani a hóna­pok neveit, nehézséget okoz számára a jobb és bal megkü­lönböztetése, nem tudja el­tapsolni a legegyszerűbb rit­musokat, nagycsoportban is beszédhibás, nem tudja meg­jegyezni a mondókákat, jog­gal gyanakodhatunk arra, hogy diszlexiás. Ebben az esetben már az óvodás gyere­ket ajánlatos szakemberhez, logopédushoz vinni, aki cél­irányosan foglalkozik vele, és a szülőnek is tanácsot ad, ho­gyan tanuljon gyermekével, mire figyeljen oda. A diszlexia gyógyítható, de mindenképpen szakember se­gítségére van szükség. Ha már az óvodában felismerjük a disz­lexiára való hajlamot, és minél korábban fordulunk a gyer­mekkel szakemberhez, lehet, hogy ez a fajta tanulási zavar ki sem alakul. Ha viszont csak az első osztályban vesszük észre, akkor is van segítség. Gyakran teljesen kigyógyít­ható ebből a tanulási zavarból a gyermek, nem mindig száz- százalékos eredménnyel, ám ha a szülő elhanyagolja a prob­lémát, akkor biztos, hogy gyermeke sikertelen lesz az is­kolában - hiszen az olvasás mindennek az alapja - ami valószínűleg az egész további életére kihat. Azt is tudatosíta­ni kell, hogy a diszlexia (illetve a többi tanulási zavar, a disz- gráfia - írászavar, és a diszkal- kúlia - számolási zavar) nem a gyermek intelligenciaszintjétől függnek. Nagyon sok esetben ezek a gyerekek magasabb in­telligenciával rendelkeznek, mint azok a társaik, akiknek nincsenek ilyen tanulási ne­hézségeik. Gondoljunk csak ar­ra, hogy - a „pletykák” szerint - például Albert Einstein, Agatha Christie, Walt Disney, Pablo Picasso, Leonardo da Vinci is diszlexiás volt... (sán) (Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents