Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-28 / 49. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 28. Vélemény És háttér 7 Hogy eddig nem keveredett botrányba, az nem azt jelenti, hogy holnap nem derül ki róla valami... Tanmese Riško diákéveiről Richard Sulik az év ele­jén valószínűleg még ab­ban a hitben élt, hogy márciusban patyolatfe­hér ingben slattyog majd be a parlamentbe. Azóta egy csomó mindent meg­tanult. VERES ISTVÁN Közben a Sasanka-videókból kiderült, az SaS elnöke 2010- ben abban reménykedett, hogy az akadékoskodó Iveta Radi- čovát félreállítva Ivan Mikloš vezeti majd a kormányt. Hogy tavaly ezért buktatták-e meg Radičová kormányát, vagy az euróvédőfal miatt, az persze továbbra is titok. Olyan ez az egész történet, mint az ősrégi mese a tücsökről és a hagymáról. Aki mások ügyébe beleszól, maga esik be­le. Az SaS elnöke néhány hete még tragikus gyakorisággal ta­nácsolta Mikuláš Dzurindának és Ivan Miklošnak, hogy távoz­zanak az SDKÚ éléről a búsfe­nébe. Sulik valószínűleg azt hitte, hogy attól, mert rá nem vetett setét foltot a Gorilla ár­nyéka, akkor most már ő fogja megmondani, hogy kinek mit hová. Nem mintha nem lett volna igaza abban, hogy Dzu- rinda és Mikloš lassan elgon­dolkodhatnának azon, hogy politikai szerepvállalás helyett inkább hobbikertészettel tölt­sék a drága időt. Metszés, kö­tözés, permetezés, bújtatás. Hogy valaki eddig nem keve­redett botrányba, az nem azt jelenti, hogy holnap nem derül ki róla valami. Ez az, amit Sulik az elmúlt hetekben maga is megtapasztalhatott. Valaki (aki berágott rá), előkapott egy kompromittáló videófelvételt, elnevezte Sasankának (magya­rul Tengeri rózsaként ismer­jük), felrakta az internetre, Riš­ko lufija pedig máris fonnyadni kezdett. Az ilyesmi persze megesik a legjobb családban is, csakhogy nagyon úgy tűnik, Sulik eddig nem tudta, hogyan működnek a dolgok. A videók, amelyeken Marián Kočner maffialistán szereplő vállalko­zóval Sulik annak házában tár­salog, 2010-ben készültek, valószínűleg azzal a céllal, hogy valaki valamikor közzé­tegye őket. Az is lehet, hogy a Feketepiacon a radioaktív re­tek és a robbanó répa közt he­vertek valamelyik pulton, és egy ártani akaró érdeklődő borsos áron megvásárolta őket. Ez már aligha derül ki. Ami viszont kiderült, hogy az SaS sem különb a többi pártnál, még ha magáról ezt gondolják is a politikusai. Ve­gyük csak azt, mennyire libe­rálisak (mert ugye ma ők a szlovák liberálisok). Náluk a liberalizmus azt jelenti, hogy vannak gazdasági elképzelése­ik (ritka nemes erény egy pártnál), a többi kérdésben pedig az aktuális erőviszonyok szerint foglalnak állást. Van egy kulturális miniszterük, aki foggal-körömmel védte a na­cionalista államnyelvtörvényt annak módosításakor. Volt egy képviselőjelöltjük, aki három héttel a választások előtt rá­jött, hogy ő nem is liberális, hanem kommunista. 2010-ben választási listájukon helyet ad­tak négy embernek, akikről azt sem tudták, kicsodák (ők let­tek az Egyszerű Emberek). Most meg van egy tapasztalat­lan, de tanulékony elnökük, aki botrányba keveredett. Míg korábban a hasonló cipőben járó politikustársait a fenébe küldözgette megtisztulás cél­jából, ő maga azt ígéri, hogy ha az SaS-ben nem ő kapja a legtöbb karikát a választáso­kon, akkor önkritikát gyako­rol, és nem ül be a parlament­be. Mily nemes ígéret! Mily emelkedett szellemre vall! A lényeg az, hogy immár az SaS is tagja a klubnak. Őket is köti a szabály: ha a felszínen akar­nak maradni, úgy kell evezni­ük, mint a többieknek. Hogy Riško ilyetén kikupálódását a szavazók mennyire méltányol­ják, az március 10-én kiderül.- Máskor ne gyere értem autóval, édes fiam, majd eltötyögök gyalog. Azt hallottam, hogy drágább a benzin literje, mint boldogult if­júkoromban a pálinkáé... (Peter Gossányi rajza) A szlovák gazdaság nem tud jelentős mértékű szétosztogatható többletet produkálni Tét nélküli meccs, avagy ficói évek HORBULÁK ZSOLT Már hónapokkal a választá­sok előtt mindenki biztosra veszi a Smer győzelmét. Ez persze azt is jelenti, hogy meglehetős biz­tonsággal előrejelezhetó az is, milyen intézkedések várhatók az új kormánytól. Természetesen nyitott kér­dések még bőven vannak. Pél­dául az, lesz-e koalíció, és ha igen, milyen összetételű. A vá­lasztások igazi talánya pedig az, mely pártok jutnak be a parla­mentbe. Ha Smer, akkor „szociális” kormányzás, nyugalom és biz­tonság. Habár ezek kampányló­zungok, sok minden megvaló­sulhat belőlük. A nyugalom mindenképpen, hiszen a Smer egy monolit vezérelvű párt. Nem nagyon lesznek majd reni­tens képviselők, akik a párt szennyesét, értsd korrupciós ügyeit, kiteregetnék. A szociális kormányzás leginkább a gazda­ságpolitikát hatja majd át. Akár abban is lehetne reménykedni, hogy a szlovák gazdaság piac- orientált jellege megmarad - ezt láttuk 2006 és 2010 között -, de most más szelek fújnak a vüágban. A szlovák gazdaság nem tud jelentős mértékű szét­osztogatható többletet produ­kálni, és külföldről sem lehet könnyen pénzt szerezni. Az el­adósodásra most nagyon oda­figyelnek. A költségvetési hiány csökkentése céljából jövedele­mátcsoportosításnak mondott adóemelések várhatók. Erre persze minden más kormány rákényszerülne, de ennek meg­valósítása „smeres” lesz. Beve­zethetnek egy magasabb jöve­delemadó-kulcsot. Valószínű, hogy lesz osztalékadó is. A ma­gánnyugdíjpénztárak sorsa nagy kérdés. Nagy a valószí­nűsége annak, hogy a rendszert nem számolják fel, és a féléves hozammérést nem vezetik be újra. Egy kivételre azért lehet számítani: a munkapiacra be­lépők számára eltörlik a kötele­ző tagságot. A Smer talán egy elegánsabb megoldással fog él­ni: csökkenteni fogja a nyug­díjpénztárba irányított befize­tés mértékét. Gazdaságélénkítő csomago­kat a Fico-kormány is bevezet majd. Ilyenek lesznek az állami megaberuházások, jellemzően az autópálya-építések. Ezek lát­szólag minden igényt kielégíte­nek: fejlesztik az infrastruktú­rát, látványosak, bőséges állami megrendelést jelentenek, és messze elkerülik a magyar vidé­keket. Mivel így egyszerre sok munkahelyet lehet teremteni, a külföldi beruházók is számít­hatnak állami támogatásra. Iga­zi kérdés az, hogy sikerül-e a kis- és középvállalkozások számára egy hatékony védő-ösztönző rendszert kialakítani. Végül arról sem lehet megfe­ledkezni, hogy Fico szinte bizto­san négy évig lesz miniszterel­nök. Tulajdonképpen csak egy ok van, amiért önszántából le­mondana: ha megválasztanák köztársasági elnöknek. KOMMENTAR Politikai biztosítékok TOKÁR GÉZA Ahogy azt várni lehetett, a Gorilla-iratok j léte úgy vált a választási kampány fő témá­kj|S jává, hogy már senkit sem érdekel, mi is • f|f, JĽ szerepel bennük. A kölcsönös sárdobálás, Jgfl| az elutasítás és vádaskodások, valamint f M a hirtelen napvilágra kerülő további komp- romittáló iratok azt mutatják, a politika és az üzlet összefonódása mindennapos. Párttól és oldal­tól függetlenül. A felháborodás előbb megoszlik a sze­replők között, majd apátiába fordul, a gyakorlat tovább folytatódik. Robert Ficótól és a Smertől álszent az a hozzáállás, misze­rint a pártnak semmi köze nincs a Gorillához, hiszen való­ban Fico az egyetlen politikus, aki az iratok tanúsága sze­rint személyesen is megjelent Haščák lakásán és beszédbe elegyedett a Penta társtulajdonosával. Az viszont egy má­sik kérdés, hogy miről. Maguk a Gorilla-lehallgatás anya­gai is furcsán kettősek ebben a tekintetben, hiszen míg Fi- cóval Haščák a jövőbeni koalíció kérdéseit és a szlovákiai politika állapotát boncolgatja, a korábbi anyagokban konkrét ügyletekről és milliós províziókról esik szó. De mi értelme ennek a hirtelen váltásnak? Mivel a Gorilla-irat arra mutat rá, hogy az egész politikai elit romlott, a ké­sőbbi miniszterelnökkel való tárgyalások biztosítékként szerepelnek benne. Biztosítékként, hogy a Fico-kormány idején a hatalom az anyagokat ne tudja felhasználni az egyik oldal (és mindenekelőtt a Penta) célzott lejáratásá­ra. Az elképzelés jónak bizonyult, hiszen az anyagok vizs­gálata annak rendje és módja szerint el is akadt pár éve, Fico pedig most is hallgat. Nagyon hasonló stratégia alapján készült a Richard Sulik­ról kiszivárgó anyag is, mellyel kapcsolatban az SaS veze­tőjének személyi felelőssége is felmerült: nem önmagában a felvetett téma kompromittálja a politikust, hanem a be­szélgetőpartner személye. Sulik tehát úgy kényszerül ma­gyarázkodni, hogy tudni nem, csak sejteni lehet, pártja milyen álláspontot foglalt el a főügyészválasztás kapcsán. Ezek a biztosítékok korábban arra szolgáltak, hogy egyik párt se bolygassa túlságosan a másik viselt ügyeit. Most, a választások előtt, az interneten keringenek. Míg a bot­rányban érintettek politikai ellenfeleinek bőven elég, hogy elhangzik a nagy vetélytárs neve (és itt Fico és Sulik mellett ugyanúgy meg lehet említeni akár Dzurindát, Miklošt vagy Bugárt), addig a médiának és az oknyomozó újságíróknak egy lépéssel tovább kellene járniuk, még­hozzá a konkrét botrányokat kutatva. Azt, hogy ki, miben, hogyan érintett. A társadalom megtisztulásához csak az vezethet, ha konkrét személyeket konkrét bűncselekmé­nyekért vonnak felelősségre. Máskülönben az történik, ami Szlovákiában korábban annyiszor: a politikusok jön­nek és mennek, de ez a csere nem lesz minőségi. Hiszen a politikai biztosítékok nyilvánosságra kerüléséből eddig csak egy tanulságot vonhattak le az érintettek: okosan kell lehallgatni, a veszélyes bizonyítékokat pedig még jobban el kell rejteni. TALLÓZÓ KRÓNIKA A Kolozs Megyei Tanács elkülönítette a kolozsvári műemlék épületekre kitű­zendő ötnyelvű tájékoztató táblákra szánt pénzkeretet - írja a Krónika című erdé­lyi magyar napilap. A Kolozs Megyei Tanács hatvanezer lejt (mintegy tizennégyezer eurót) külö­nített el arra a célra, hogy Kolozsvár műemlék épüle­teire ötnyelvű - román, magyar, angol, francia, német - ismertető táblák kerüljenek. A határozat- tervezetet a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciója terjesz­tette be. A szövetség ko­lozsvári szervezete úgy te­kinti, ezzel egyik legfonto­sabb célkitűzése valósul meg. „A táblák óriási szol­gálatot tesznek a város jel­legzetességeinek, törté­nelmének, kultúrájának bemutatására, egyben Ko­lozsvár multikulturalitásá- nak alapfeltételét is ké­pezik” - fogalmazott a szö­vetség közleménye. Kolozsváron a város tu­risztikai-fejlesztési straté­giája szerint 149 épületre kell többnyelvű ismertető táblát felszerelni. László Attila alpolgármester sze­rint ezek költségeit a helyi és a megyei tanács közösen állja. A városi tanácsban március 13-án teijesztenek elő hasonló összeg elkülö­nítésére irányuló határo­zattervezetet. „Az alpol­gármester konkrét időpon­tot nem közölt a táblák ki­helyezéséről, mert - mint mondta - ezek folyamato­san kerülnek majd ki a műemlék épületekre” - áll a Krónika cikkében, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents