Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-27 / 48. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 27. Vélemény és háttér 5 Egyetlen jobboldali politikus sem járt a lehallgatott lakásban, Robert Fico viszont igen Alternatív összeesküvés-elmélet Nyomja ezerrel a kam- pányfekáliát Robert Fico „papagájkommandója“ is, akárcsak az utcákra szabadított gorillakommandó a szájába adott összeesküvés-elméleteket. Nyilvánvaló persze, hogy a béresek meg a ragaszkodó közönség híján aligha lenne létjogosultsága az ilyen hamis projektnek. BARAK LÁSZLÓ Más kérdés, mi lesz a sok hamis nóta vége? Mármint, mi lesz a március 10-i választások eredménye? A klasszikust para- ffazálva: felülhet-e megint Fico a béresek, egyszersmind az ország nyakára? Merthogy egyre nyilvánvalóbb, azért lett kitalálva a választási kampány mo- csokcunamija, hogy szőröstül- bőröstül maga alá temesse Robert Fico valamennyi eredendő ellenfelét. Khm, a megváltandó nép ellenségeit... Konkrétan azoknak a jobboldali pártoknak (SDKÚ, SaS, KDH, Híd) a politikusait, akik a legutóbbi választások után annak ellenére, hogy a voksolás abszolút győztese a Smer volt, együtt merészeltek kormányt alakítani. Ugye érthető, hogy ekkora szívást soha többé nem kívánhat magának Fico. Megaszponzorai! Ezért kerülhetett, ha közvetve is, de vélhetően általa napvilágra a Gorilla-ügyirat című kvázi titkosszolgálati dokumentum. A közvagyon politikusok általi folyamatos dézsmálásának tanmeséjeként. Holott, ha igaz a szöveg, ha nem, a nagy semmiről szól ahhoz képest, ami a lopás műfajában Szlovákia létezése óta elő lett adva a közélet porondján. Főként Mečiar és Fico rendezésében. Méghozzá következmények nélkül! A Gorillaszövegben felmerülő tranzakciók miatt meg - annak ellenére, hogy majd mindegyik megrekedt a kipofázott szándék szintjén - éppen bedőlni készül a jobboldali pártstruktúra. Mert akkora mélyütésként érte az SDKÚ elnökét, Mikuláš Dzurin- dát és a párt lehetséges szavazóit, amitől a Klicskók bármelyike megroggyant volna. Itt van aztán a liberális (SaS) Superman, alias Richard Sulik tündöklése és bukása. Ebből a nyegle kóklerből meg a maffia csinált politikai hullát. Konkrétan egy rendőrség által maffiózóként nyilvántartott figura, Marián Koéner. Mégpedig úgy, hogy fölrakatta a netre azokat a villájában rögzített videókat, amelyeken az akkor még házelnökként pöffeszkedő Richard Sulik többek között arról rizsái, jelent, köp neki, hogyan kellene meghiúsítani a parlamentben a főügyészválasztást. Vagyis, hogyan kellene megbuktatni saját kormányát. És mennyibe kerülhet az efféle árulás... Mindezek után van képe arra panaszkodni Fico sajtófőnökének, Erik Tomášnak, hogy a go- rillások elszabadult harci különítménye szombaton az SDKÚ- székház megdobálását követően nem a KDH meg a Híd központját akarták lerohanni, hanem a Smer székházát! Holott, úgymond a „KDH és a Híd politikusaival szemben ébreszt komoly gyanút a Gorilla-ügyirat”... Nocsak! Vajon nem arról szól ez a sunyi szemrehányás, hogy Fi- cóék egyszeriben most már attól tartanak: a másoknak ásott verembe maguk is beleeshetnek?! Könnyen előfordulhat egyébként, hiszen a Gorilla-szöveg szerint a közvagyon fosztogatását tervező nagyvállalkozó kons- pirációs lakásában sem a KDH, sem az SDKÚ, sem pedig a Híd egyetlen politikusa nem járt. Robert Fico viszont igen! Tehát, ha igaz is, ami le van írva, akkor jelenleg aktív politikusként kizárólag Fico az, aki fülig sáros! Persze neki ott a papagájkommandója. Meg sajnos az általa pénzelt vagy a Dzurindát vakon gyűlölő, ezért önkéntes kivégzőosztagként viselkedő médiamunkások által hülyére vett ragaszkodó közönség. Plusz a vakhitűek alkotta Fico-egyház. No és a jelenleg parlamenten kívül kapálózó pártok tanácstalan politikusai. Akik úgy nyelik az összeesküvés-elméleteket, mint kacsa a nokedlit. Hogy egyéb valamirevaló ötletek híján legyen min kérődzni a választásokig.- Nem azt ígérték, hogy a sípályákon is kampányolni fognak! (Peter Gossónyi rajza’ KOMMENTÁR Deficit itt, hiány ott S1DÓ H. ZOLTÁN Erősödik a tüzelés, durvul a helyzet az Európai Unióban. A Himalájával vetekedő adóssághegyek, az óceáni árkok mélységével egybevethető költségvetési hiányok láttán - német unszolásra - Brüsszel bekeményít. Ha igaz, a görögök nyakára német adóellenőröket küldenek, ami a porosz precizitás és a hellén hanyagság közötti különbséget még kézzelfoghatóbbá teszi. Jövőre életbe léphet az úgynevezett fiskális szigorról szóló egyezmény, ami fokozatosan a gazdasági össztermékhez képest legfeljebb 0,5 százalékra mérsékli az éves állami hiányt. Ha mégsem, az adott kormány csinos büntetést fizet be a közösbe. A brüsszeli bárd már a múlt héten is lecsapott: Magyarországtól minden jel szerint megvonnak 495 millió eurónyi pénzügyi forrást, mivel egyelőre úgy tűnik, jövőre(!) csekély mértékben túllépi a megengedett hiányszintet. Bár Budapest még korrigálhat, a nem hagyományos megoldásokat kedvelő Matolcsy György gazdasági miniszter további megszorításokat (pardon ésszerűsítéseket, átcsoportosításokat) rendelhet el, a brüsszeli lépés mégis példátlan. E héten Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanács soron következő ülésén ugyan megmagyarázhatja a mindenkori magyar kormányzat elmúlt 8 éve negatív bizonyítványának okát, ami a pénzelvonás lebegtetését kiváltotta, azonban számunkra inkább az Európai Bizottság ellenérvkészlete lesz fontos. Az, hogy Görögország kudarcából okulva milyen eszközöket vetnek be a deficitek elleni harcba, hogyan akarják megállítani a kreatív könyvelések pénzügyi trükkjeit, a gyakorlatban milyen fékeket húznak be, ha látják, nem javul a pénzügyi fegyelem. Nálunk a jövő héten parlamenti választások lesznek. Szerencsére a kampány nem a ki osztogatna többet jegyében zajlik, a Gorilla-ügy még az ilyenkor szokványos magyarellenes hecckampány habzását is fékezi. Ha Brüsszel szigora következetes lesz, akkor a választásokból szinte biztosan győztesen kikerülő, osztogatásra egyébként hajlamos Smer számára azt a jelzést küldi: máris nekiláthat az idei állami költségvetés csavarjai behúzásának és a 2013-as büdzsé minden eddiginél feszesebb koncepciója kidolgozásának. Nincs több roncsprémium, szociális cégeknek történő osztogatás, könnyedén kezelt hiány. Szlovákia sem áll jól, rövidesen beveri a fejét az adósságplafonba, jövőre pedig az ideihez képest legalább egyharmadával kell lefaragnia a deficitet. Félő, a takarékosságot csak hírből ismerő Smer a problémát úgy oldja meg, hogy nekiugrik a második nyugdíjpillérnek, kétkulcsos jövedelemadót vezet be és extraadókat vet ki a sikeres társaságokra. És akkor még az egyszínű, parlamenti többséggel bíró Fico-kormány politikai tobzódásának valós veszélyéről nem is szóltunk. Lehet, hogy a Smer a fenti intézkedéseivel kénytelen-kelletlen csökkenti a költségvetési hiányt, ám a politikai életben várható lépéseivel bizonyosan hozzájárul a demokratikus deficit újbóli kialakulásához. A kisebbségi csoportok léte, azok életminősége, fejlődésük záloga semmiképp sem lehet nemzeti hatáskör Az Európai Unió és a 100 millió kisebbségi polgár LOVÁSZ ATTILA Az Európai Unió egyre kevésbé hallja meg a nemzeti kisebbségek problémáit, és a közösségi szintről érkező válasz mindig ugyanaz: a kisebbségvédelem kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik. A nyilatkozat Gál Kinga európai parlamenti képviselőtől származik és azon a düsseldorfi konferencián hangzott el, amelyet a múlt héten nyugati és németországi magyar szervezetek rendeztek az európai kisebbségvédelemről. Gál Kingának igaza van: az EU valóban egyre süketebb a nemzeti kisebbségek kapcsán, s ha az okokat keresnénk, a legvalószínűbbnek továbbra is a nemzetállamok léte mutatkozik. A „nemzeti hatáskörbe tartozik” szókapcsolat pontosan így és ezért válik cinikussá, hiszen az unió egyik legfontosabb célja, létrejöttének oka a háborús konfliktusok elkerülése volt. Márpedig ha egy országon belül vannak nemzeti, államalkotó népek, és nem államalkotó, következetesen és a nemzetközi szerződésekben kizárólag „kisebbségnek” nevezett népcsoportok, akkor bizony vannak feszültségek és igenis vannak konfliktusgerjesztő gócok. Aztán meg csak keserűség és lehetőség kérdése, mikor lesz a feszültségből konfliktus, akár véres, erőszakos formában is. Amíg Európa a nemzetállamok közössége lesz, addig ez a feszültségforrás itt van és itt is marad. A határok légiesítése szép eszme, aztán nézzük meg az állampolgársági és nyelvtörvényeket, és a szép eszmére máris legyinthetünk egy nagyot. Ha az Európai Unió „nemzeti hatáskörbe" delegálja a kisebbségi kérdést - kecskére bízza a káposztát. Európa meghatározó országainak pedig van e kérdésben vaj a fején, nem is kevés. Ki beszél ma arról, milyen regionális nyelvek és milyen nemzetiségek szűnnek meg pl. Franciaországban. A spanyolországi baszkokról, az észak-írekről tudunk valamit, mert főleg szélsőséges szerveződéseik tesznek erről, de hogy kik azok a szárdok? Ki tudja? Az EU „nemzeti hatáskörbe” delegálná a kérdést - kecskére káposztát de mégsem teheti egykönnyen. A kisebbségi csoportok léte, azok életminősége, fejlődésük záloga semmiképp sem lehet nemzeti hatáskör, mert alapvető emberjogi kérdéseket érint, azok pedig már az 1975-ben zárult helsinki folyamat óta Európában sem számítanak belügynek. A nemzetiségi, kisebbségi kérdés emberjogi megközelítése pedig lassan elfárad - a többség soha nem érti meg, mit is akar tulajdonképpen a kisebbség, a kisebbség pedig állandóan kér, hiszen alig hallgattatik meg. Aztán a kisebbség mindig jól jön egy kis politikai balhéra, ha nagy lenyúlásokat, gazemberséggel párosuló politikát kell eltussolni. Akárhogyan nézzük is e kérdést, semmilyen modell nem mutatkozott eddig megoldásként. Igen, a demokratikus, szabad országokban, ahol senkit nem érdekel a más ember nemzetisége, feltehetően kellemesebb a kisebbségi lét. Főleg, ha a kisebbség a sikeres többséghez akarván tartozni, lassan amúgy is beolvad. Vannak helyek, ahol pedig azt vállalja, hogy országa amolyan egzotikus mutogatnivalója. De amíg nemzetállami eszmék uralják Európát, és amíg a gyakorlatban nem szűntek meg az államhatárok, addig e kérdésben a megszállók és a megszállottak örökös és nem szűnő harcát látjuk, az pedig semmilyen új, 21. századi Európát megalapozni nem fog. Főleg nem úgy, hogy az európai lakosság egyötöde (százmillió körüli polgár) érintett e kérdésben. A már elért eredményeket viszont könnyen lehet a múltba küldeni - az erősödő nemzetállami populizmus egyébként semmilyen kérdésben nem annyira káros, mint éppen ebben az egyben. Bárhol, bármilyen színtiszta költészet kíséretében adják is elő.
