Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-25 / 47. szám, szombat
— NTERJU 19 Szép emlek. Lang József es Roger Moore talalkozasa. Később a Hiltonban is öss „Tudod, hogy több mint 50 éve beszélsz a hangomon?" - kérdezte akkor ajnag Nevetett, és visszakérdezett: „Minden filmemet te szinkronizáltad? A rosszat i Te jó isten, azokagfcalán nem kellett volna..." * » Névjegy: Láng József ■ Született: 1934. január 5., Szekszárdon ■ Díjai: Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (1996) A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt 1953-1957 között, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került (1957-1959). Innen 1959-ben szerződött át a budapesti Vígszínházhoz. 1962 óta a József Attila Színház tagja. Roger Moore brit színész magyar szinkronhangja Az Angyal című filmsorozatban és más filmekben. Ruttkai Évával az Egy csepp mézben és az Ilyen nagy szerelemben. Latinovits állítólag nagyon féltékeny volt. A színpadon látottak miatt az volt a rögeszméje, hogy Láng József a magánéletben is a karjaiban tartja Ruttkait. (Fotók: a szerző és képarchívum) Öregkorban az ember már kevesebbet alszik. Álmaim ennek megfelelően már rövidebbek, de angyalokról még így is gyakran álmodom. Olvastam valahol, hogy Latinovits Zoltán féltékeny volt önre. Mikre nem derül fény? Pedig akkoriban még bulvárlapok sem voltak. Szenzációs főszerepeket játszottam Ruttkai Évával. A szerepeknek köszönhetően Évát gyakran a karjaimban tartottam a színpadon, a „műcsókokról” nem is beszélve. Latinovits Zoltán, amikor csak tehette, megnézte a művésznő valamennyi előadását. Latinovits pedig a színpadon látottak miatt hihetetlen féltékeny volt. Az volt a rögeszméje, hogy mi a magánéletben is együtt vagyunk. Hiába próbáltam győzködni, hogy a feleségemmel élek, és már gyermekünk is van. Ez is talán oka volt annak, hogy bár sikeres éveket töltött a Vígszínházban, átment a József Attila Színházba? Mondhatjuk ezt is. A szakmában mindenki tudta, hogy problémám van Latinovits Zolival. A helyzet pedig egyre jobban kezdett elmérgesedni. Szerencsém volt. Fodor Imre, a József Attila Színház akkori direktora, meglátott egy kísérleti darabban játszani. Tetszett neki az alakításom, és átvitt magához Angyalföldre. Ez 1962-ben volt, és azóta a társulat tagja vagyok Az ötvenéves jubileumi ünnepségemen kiderült, hogy a legtöbb előadáson én szerepeltem ezen a színpadon. Jó szerepeket játszhattam jó színészekkel együtt. Olyan kollégáim voltak, mint Gobbi Hilda, Bodrogi Gyu- szi, Sinkovits Imre vagy Velenczey István. Volt néhány olyan színházi évadom, amikor Bodrogival valamennyi darabban benne voltunk. Ez havonta 35-40 előadást jelentett. Tóbb volt a túlórapénzünk, mint a fizetésünk Túlórapénz a színésznek is jár? Pontosan. A nem túl magas havi fizetésünk mellé jól jött egy kis kiegészítés. Évtizedekig az 1952-ben a Köz- tisztasági Vállalat fizetéseihez besorolt pénzeket kaptuk, fizetésnek nevezve. Néhány érdekes nyugdíjösszeg: Bessenyei Feri kilencezer, Káló Flórián 13 500 forintot kaw A szakmában mindenki tudta, hogy problémám van Latinovits Zolival pott, valamivel később pedig nekem 15 075 forint nyugdíjat állapítottak meg. Ha összeszámolnánk valamennyi szerepét, gondolom, elég szép szám kerekedne. Életéből én, mint néző, hiányolom a kitüntetéseket. Fájdalmas kérdést feszeget. Sajnos odáig jutottunk, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Éppen ezért sokan nem is pedálozunk érte. De ennek más oka is lehet. Anno tizenhét évig szakszervezeti vezető voltam, és teli pofával harcoltam a kollégáim érdekeiért. Gondolom, ez tüske volt a hatalom szemében. De ettől függetlenül, örökös tagja vagyok a József Attila Színháznak, a Magyar Köztársasági Érdemérem kiskeresztjének vagyok a tulajdonosa, és Gobbi-életműdíjas. Szekszárdon született. Mikor és hogyan került a fővárosba? L Óvodáskorú lehettem, amikor Budapestre költöztünk, éppen ezért semmi különös gyermekkori emlékem nincs Gemenc- ről és környékéről. De aztán a 1943-as háború ismét Szekszárdra vitt a nagymamimhoz, mivel a budapesti házunkat bombatalálat érte. A szekszárdi rokonaim segítettek át ezen a szörnyű gyermekkori traumán. Amikor pedig színész lettem, kimondottan élveztem a szekszárdi fellépéseimet. A Pécsi Nemzeti Színház ifjú színészeként tájelőadásokon szerepeltem a társulattal a városban. A rokonság minden alkalommal kitett magáért, hozták a sütit, a pogácsát, a bort az öltözőmbe, természetesen minden kolléga megkapta a magáét belőle. így aztán a társulat tagjai alig várták a szekszárdi fellépéseket, ami az előadás után lakomába csapott. Nemcsak a háború, hanem az 1956-os forradalom is emlékezetes az ön számára. Mondhatjuk úgy is, hogy az a „fránya láng°s-” Jó megközelítés, tetszik. Október 23-án a Hannibál tanár úr című filmet néztem meg abban az óbudai moziban, ahol most bank van a Flórián téren. Vettem egy lán- gost, és olyan sárgaságot kaptam tőle, hogy nem tudtam levizsgázni a színművészetin az osztályommal. Nádasdy Kálmán darabjában, a rendező osztály produkciójában vizsgáztam le később. Október 23án egyébként Németh László Galilei című drámája ment a Nemzeti Színházban, ahol gyakorlaton voltam a főiskoláról. A nézőtéren röplapokat olvasott a közönség, és az előadás után a rádióhoz indultak. Feleségével korábban Pesten, a Pozsonyi úton laktak. A környéknek sajátos hangulata van. Nem hiányzik? Nekem már nem, de a feleségemnek néha igen. Harmincöt évig éltünk a Szent István-park közelében, és sokáig nem tudtunk úgy kimozdulni, hogy ne akadjunk össze Major Tamással, Horváth Ádámmal, Aczél Györggyel, Kazimir Károllyal, Bács Ferenccel, Fenyő Miklóssal és még sok-sok kedves emberrel. Nekem most már elég a macskánk. Ezt a tigrismintás Marcit például reggel négykor ki kell engedni vadászni. Ragaszkodik hozzá, hogy addig az ágyunknál aludjon. Öregkorban az ember már kevesebbet alszik. Ezzel én is így vagyok. Elmondhatom magamról, hogy a macskával fekszem és kelek Álmaim ennek megfelelően már rövidebbek, de angyalokról még így is gyakran álmodom. Albert József
