Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-25 / 47. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. FEBRUAR 25. PORTRÉ 13 A hajdan költőnek készült Grétsy László nyelvművelő műsorai feledtetik, hogy valaha álmosítónak tartottuk a grammatikát. A most nyolcvanéves nyelvész elmondja, hogy szerinte miért nincs szükség új Kazinczyra. Gyerekkora óta nagy játékos, felüdülésként olykor „KaszparoV-val” sakkozik. J óval azelőtt lett „celeb” Grétsy László, hogy a ma oly elterjedt, angol eredetű szó meghonosodott a magyarban, és a megnevezés olyan jelentésmódosuláson ment át, ami miatt mostanra szinte sértő megjegyzéssé vált, hiszen értéket fel nem mutató, a képernyőn csupán tetszelgő szereplőket illettek vele. Legkedvesebb időtöltése A nyelvész, aki a múlt héten ünnepelte 80. születésnapját tényleg nagyhírű ember lett a televíziózás révén. Nyelvművelő műsorait 1960 óta láthatja-hallhatja a közönség. A Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! tíz évet ért meg, a korábbi A nyelv világa pedig tizenhét esztendeig műsoron volt. Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke igazi őre a nyelvnek, számos ismeretterjesztő rovata van újságokban. Érdekesen, tréfásan közelíti meg a sokak által unalmasnak gyanított témát.- Kölyökkorom óta legkedvesebb időtöltésem a nyelvi játék - mondja. - Tízéves voltam, amikor első saját készítésű keresztrejtvényemet elküldtem a Fehér Barát című lapnak. Fő sorául közmondást választottam: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, és a kezdő „a” azonos volt az utolsóval. Meg is jelent az újságban, és egy nagy torta volt a jutalmam, amelyet futárral küldtek ki a lakásunkra. Ez a kedvtelés végigkísérte az életemet. Már meglett ember voltam, amikor 1970-ben az ugyancsak rejtvénybolond Vargha Balázzsal közösen megszerveztük a TIT-ben (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) a Nyelvi játékok klubját, és húsz évig vezettük. Erről is megemlékezem a még idén megjelenő Nagy nyelvi játékkönyvben. Azon kevesek közé tartozott Grétsy László, akiknek végig jeles bizonyítványuk volt, kitüntették Kiváló Diák- meg Rákosi Mátyásemlékéremmel, és jutalmul fölvették a Lomonoszov Egyetemre, Moszkvába. De nem akart az orosz nyelv tudora, tanára vagy szovjet fizikus lenni. Figyelmeztették, hogy a visszautasítás következményeként esetleg nem kerül be az ELTE-re, de mégis bejutott magyartörténelem szakra.- Elárulom, azzal a céllal mentem a bölcsészkarra, hogy költő leszek - folytatja -, de az első félév és Pais Dezső meggyőzött, hogy nekem a magyar nyelvvel kell foglalkoznom. Miután az ašpirantúra tudományos továbbképzési éveit letöltöttem, a Nyelv- tudományi Intézetbe, Lőrincze Lajos osztályába kerültem. Már az első napokban bedobtak a mélyvízbe, hetente kétszer teljesítettem például telefonszolgálatot. Sokan érdeklődtek nyelvi kérdések iránt. Ez azóta is így van, immár hatvan éve, csak most jobbára e-mailben kapom a kérdéseket, megjegyzéseket. Olykor biztatást várva faggatnak: „Ugye, tanár úr, már nem szabad tovább tűrni, hogy az idegen szavak elárasszanak bennünket?”- Tényleg nem mindegy - állapítja meg -, hogy miként használjuk a nyelvet: lehet úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk nagyszerű kifejezőerejét, és lehet úgy, hogy kossuthi magasságú szónokká válunk. De nem szabad hibáztatni senkit, aki rosszul beszél, mert nem tanították meg rá, ellenben buzdítani kell, hogy foglalkozzon többet a nyelvvel, mert megéri, a saját jövője szempontjából is. Az anyanyelvet elődeink végtelen sora alakította és örökítette ránk, ezért nekünk kutya kötelességünk úgy bánni vele, úgy őrizni, korszerűsíteni, hogy utódainkat kétszáz év múlva is jól szolgálja. A nyelv nem romlik — A nyelv nem romlik - hangsúlyozza Grétsy tanár úr —, legfeljebb nem rendeltetésszerűen használjuk. Miért kell manapság a médiában, a publicisztikában meggyökereztetni, sőt a parlamentbe is bevinni a trágárságot? Ezzel mintha azt sugallnák, hogy az irodalom vagy a politika nyelve legyen teljesen azonos a mindennapokéval, ahol elkáromkodhatjuk magunkat, ha kalapáccsal ráütünk az ujjúnkra. A nyelvi rétegeket nem szabad összemosnunk, ebben óriási a pedagógusok és a közszereplők felelőssége. Grétsy László munkásságát számos díjjal honorálták, legutóbb 2007-ben Magyar Örökség-díjat kapott (MTI-felvételek) Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma Kedves szavai a Kosztolányi által szintén legszebbnek ítéltek: láng gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. A nyelvész fontos feladattak tartja a szaktudomány magyar szókincsének folyamatos megújítását: e nélkül a tudomány ötven év múlva nem lesz magyarul művelhető. A köznyelvben azonban nincs szükség új Kazinczyra, mert öntisztulásra képes, kiveti magából a tőle idegen elemeket. Ki nevezi manapság pert- linek a cipőfűzőt vagy frizsidernek a hűtőt? - kérdezi. Az új technika gyors elterjedése miatt ma jobbára idegen szavak átvételével gyarapszik a nyelvünk, jobb ez, mint a hosszas körülírás. De születtek szép és találó magyar kifejezések is, ilyen például a honlap vagy a föllabda.- Az erőszakos magyarítást nem helyeslem - jelenti ki. - A köznyelv általában nem fogadja el az ember rátukmálta szavakat. Vagy tízszer hirdettem pályázatot pályám során egy-egy idegen szó magyarral való kiváltására, de a sok-sok javaslatból a zsűri által kiválasztott változatok nem honosodtak meg. Legfeljebb a nehezen kezelhető sci-fi helyett ajánlott fand, amelyet a Vajdaságban elfogadtak és talán ma is használnak. Kedves szavai a Kosztolányi által szintén legszebbnek ítéltek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.- Az egytagú ősi szavakat sorolta, egy kivétellel, mert az „anyát” nem volt szíve kihagyni - magyarázza a választást. - Ha a hangalakra fülelek, éppígy kellemesnek vélem a kehely, az álom szavakat is. És közel állnak hozzám azok a kifejezések, amelyeket a pályám elején vizsgáltam, és keletkezési módjukat én neveztem el szóhasadásnak. Ilyen a sok-sok hasonlóan egy tőről fakadó közül: család és cseléd, kalauz és kalóz, padló és palló. Akár húsz-negyven lépés is lehet Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nyelvész szívesen beszél mindennapjairól. Például, hogy negyvenhat év házasság utáni özvegységében régi-új társat talált. Ifjúkoruk óta rendszeresen együtt bridzseltek feleségével és egy baráti házaspárral. A sors az ugyancsak egyedül maradt női kártyapartnerrel hozta össze, akiben — mondja - ma is a huszonéves ifjú asszonyt látja. Mostanában hobbijával, a sakkjátékkal is többet tud foglalkozni. Fiatalon másodosztályban versenyzett, és a polcán ma is ott sorakoznak a sakkújságok. „Kaszparovját”, a kis sakkautomatát mindig viszi magával, ha elutazik. A tanszékétől kapta ajándékba, amikor nyugdíjba ment. Sikerült párszor legyőznie, de a géppel nagyon nehéz elbánni - panaszolja -, vele szemben a dönteden kivívása is szép teljesítmény. — Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma - mondja búcsúzóul. - Az első szakasza a megnyitás, amikor igyekszünk magunkból embert faragni. Ez az iskoláink befejeztével véget ér. Akkor jön a középjáték a családalapítással, a megélhetésért folytatott harccal; ott fondorlatosán kell kombinálni. A magam nyolcvan évével már a végjátéknál tartok. De tudvalevő, hogy ügyes sakkozóknál ez akár húsz-negyven lépés is lehet... (MTI-Press)
