Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-22 / 44. szám, szerda
14 Horgász ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 22. www.ujszo.com Görbüljön a bot! S Hegyek közt nevelkedett gyerekként nagyon ritka, ennélfogva rendkívül becses alkalom volt számomra, ha úttörő-horgászengedélyemet használhattam, s idősebb sporikhoz csapódva eljutottam egy-egy tó partjára. Egész életre szóló tapasztalatok sorát gyűjtöttem be „a vén rókáktól” - ezek közt is talán a legmeghatározóbb, hogy nem az a jó horgász, aki a lehető legtöbb halat fogja, hanem aki méltón bánik a vizek lakóival. Emlékszem: akkortájt még nem volt nagy művészet egy-egy éjszakai horgászat során a Migléci-tavon vagy a Flipperen degeszre tölteni a haltartó hálót; az öregek mégis odafigyeltek arra, hogy a bőséges zsákmányból csak annyit vigyenek haza, ameny- nyit a család egy-, legfeljebb kétszerire elfogyaszt. Amikor rákérdeztem ennek okára, azt a választ kaptam: azért, hogy legközelebb is legyen mit fogni. így rögzült bennem, hogy ez a dolgok rendje. Egyet-kettőt fordult azóta a világ - kul- túrember ma bojlival és más csodaszerekkel horgászik, a halrajokat radarral figyeli, s mert tájainkon egyre nehezebb „eredményt” felmutatni, külföldre jár lerabolni a vizeket. A horgászkultúra terén jócskán előttünk poroszkáló Nyugat meg csodálkozik, és rendészeket fogad a kempingek, rangereket a vizek őrzésére. Pedig Szlovákia - hegyi folyóival, víztározóival, síkvidéki tavaival és két Duna- ágával egyetemben - Európai viszonylatban is horgászparadicsom lehetne. Persze csakis akkor, ha felállítanánk végre a fontossági sorrendet, komolyabban vennénk vizeink és halaink védelmét, s több szava lenne annak a mintegy százezer horgásznak, akik elég kemény pénzeket fizetnek ki minden évben azért, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak. Az országos szövetségnek nem ártana elgondolkodnia egy szélesebb körű társadalmi szerepvállalásban - úgy, ahogy azt teszik a francia, német, vagy norvég országos szervezetek. S lehetőleg addig, amíg egyáltalán van miért síkra szállni. Lőrincz Adrián A hallépcsők megoldást jelenthetnek, de nem minden halfaj tud megbirkózni velük Vizeink vámszedői: gátak, vízerőművek Panaszkodnak a horgászok, hogy kevés, egyre kevesebb a hal. Folyóvizeink állománya a húsz-harminc évvel ezelőttihez nem is hasonlítható. Ennek több oka van. Egyik legsúlyosabb ok a vízierőművek szaporodása. KÖVESD1 KÁROLY Napjainkban már alig találunk folyót, amelynek szabad folyását ne akasztaná meg egy-két, de inkább több gát és erőmű. A hangsúly a szabad folyáson van, ami szinte azonos a hal szabad mozgásával. A legriasztóbb példa. Gyakorló horgászokkal beszélgetve hallom szinte egybehangzóan: a Dunában napjainkban talán feleannyi hal él, mint két-három évtizede. A bősi erőmű - és az öreg Duna elgátalása - óta ugyanis az öreg folyam megrendszabályozva éli az életét. Amit a réven nyertünk, elveszítettük a vámon. Tény, hogy az árvizek azóta nem veszélyeztetik a Duna menti területeket, ám a halak nem tudnak vándorolni, elérni egykori ívóhelyeiket. Ráadásul az ívóhelyek is eltűntek. Az egykori ártéri erdőket elöntő tavaszi ár idején halak milliói úsztak ki az ártérbe, ahol leívtak, majd az ár visszavonulásával az ivadékok milliárdjai tértek vissza a folyóba. A Dunán persze nemcsak Bős gátolja a halak vándorlását, Ausztriában is több gát állja útjukat. Közismert példa a vizák eltűnése a Vaskapu megépítése óta. Ez a gyönyörű, őshonos halunk szinte teljesen eltűnt a folyamból. Napjainkban ugyan folynak kísérletek a vizák újratelepítésére, ám ennek a szorgalomnak éppen az ívóhelyek eltűnte miatt lehet kérdéses a végeredménye. Kiserőművek A szlovák kormány tavaly márciusban fogadta el azt a határozatot, amely 368 helyszínen teszi lehetővé 2030-ig vízerőmű építését (ezek közül néhány már megépült). Ez a terv különösen a síkvidéki folyók esetében veszélyezteti a halállomány mozgását. A Kis-Duna 135 km-es szakaszán például két gát található, Dunaújfalunál és Feketevíznél. Ami azt jelenti, hogy a Kis-Duna zárt vízterület lett, el lett vágva anyafolyójától. Ezt természetes szaporodás lehetősége nélkül. Már napjainkban is csak telepítéssel lehet egy-egy folyó halállományát úgy-ahogy szinten tartani. A sokat emlegetett és kötelező hallépcsők- amelyek lehetővé teszik a halak vándorlását - sem felelnek meg minden halfajtának, ezek megépítésének paramétereit ráadásul semmilyen előírás nem pontosítja. S ha a beruházó elmulasztotta megépítem, megúszhatja büntetéssel, ami a halakon nem segít. A gátak - különösen, ha sok van belőlük- beszorítják a halakat egy-egy zárt vízszakaszba, és elvágják a természetes vándorlási útvonalukat. A halak ugyanis máshol ívnak, máshol tartózkodnak a nyári hónapokban, máshol gyülekeznek ősszel, és máshol vermelnek a tavaszi hóolvadásig. Életelemük a folyamatos vándorlás, és éppen ezt teszi lehetetlenné a folyón épített gátak sokasága. Befektetők és vízkezelők (Somogyi Tibor felvétele) ■P Barátságos hallépcső Készül a „zöldenergia" a Garamon Ronda, de hasznos szeretné az áram- és betonlobbi még tovább parcellázni. Tavaly jelentkezett egy befektető, amely Alsójányokon akart építeni törpeeróművet, de a lakossági ellenállás miatt kénytelen volt meghátrálni. Nem állt el a tervétől, csak más helyszínt keresett. Illésházán sem fogadta osztatlan siker a megjelenését: a lakossági fórumon heves visszautasításra talált. A dolgok logikáját tekintve a beruházó addig fog keresgélni, míg meg nem találja a legkisebb ellenállást, ahol felépítheti a gátat. A Kis-Dunán egyébként összesen hat kiserő- mű épülhet meg a terv szerint. A nagyobb folyók ennél is rosszabbuljárhatnak, hiszen a Garamon például 30, a Vágón 21 erőmű helyszíne lett jóváhagyva, míg a Laborcon 13, a Hemádon 17, a Sajón 15, a Nyitrán 9 erőmű szoríthatja be a halakat egy-egy vízszelvénybe, míg az Ipolyon 7, a Murány folyócskán pedig 8 erőmű épülhet. De a fentieknél sokkal kisebb folyócskák (szinte patakok) fölött is ott lóg Damoklész kardja. Mindig zöldebb? A szélerőművek, vízerőművek és a Nap energiáját hasznosító napkollektorok mellett szól az az érv, hogy az általuk előállított energia környezetkímélő és tisztább, mint a fosszilis (szén, gáz) energiaforrások vagy atomerőművek használata. Persze, ez is relatív. Hiszen mindegyikkel szemben ott az ellenérv: a nap- kollektorok a jó termőföldeket foglalják el, a szélerőművek a tájat csúfítják stb. Ám míg utóbbi pusztán esztétikai, tájrendezési szempont, és a napkollektorok helyét is értelmesen meg lehet választani (parlag, rossz legelő, alacsony bonitású földek), addig a folyóvíz kiszolgáltatott. A folyó nem tudja megkerülni a gátat (hiszen nem azért építik, hogy megkerülhesse), így a halak is zárt rendszerbe zsúfolódnak, Tavaly áprilisban a Szlovák Horgász Szövetség aláírás- gyűjtésbe kezdett a kaotikus erőműépítési engedélyezés ellen, és felszólította a környezetvédelmi minisztériumot, hogy vizsgálja felül a mértéktelen vízkivételt a folyók felső szakaszán (műhó készítése a sípályákon). ,A törpeerőművek tönkreteszik a folyók eredeti jellegét, amelyekben csökken a biodiverzitás (sokszínűség), és hatalmas környezeti károk keletkeznek.” - tartalmazza többek közt a nyilatkozat, amely azt is említi, hogy az erőművek csökkentik a turizmus esélyét, ráadásul az érintett lakosok sem jutnak olcsóbb áramhoz, mert a haszon a befektetők zsebébe folyik. A diagnózishoz tartozik, hogy a gátak fölött a víz eliszapolódik, megbontja a folyó megszokott szerkezetét. A vízkezelő például sok esetben nincs tekintettel a halak életfunkcióira, és ha kedve szottyan, ívás után is vízszmtet csökkent, amivel ivadékok millióit pusztítja el. A kis (és nagyobb) erőművek veszélye tehát nem pusztán abban rejlik, hogy többszáz méteres, ronda betonteknő éktelenkedik a gát fölött, hanem a biodiverzitás, a halélettan és a biológiai egyensúly megbontását eredményezi. És az őshonos halak helyett telepítéssel „termelhetjük” a természetbe a művi körülmények közt szaporított és nevelt halivadékot. HETI TIPP A zsinór vastagsága AJÁNLÓ Sok, különösen kezdő horgász kérdi, milyen zsinórral horgásszon? A kérdésre általában azt felelhetnénk, hogy keszegfélékre a 0,14-0,20 mm-es, pontyozni a 0,20-0,30 mm-es, ragadozókra pedig a 0,25-0,30 mm átmérőjű zsinór a megfelelő. A dolog azonban ennél sokkal árnyaltabb, és attól is függ, milyen vízen horgászunk. Akadómentes víz esetében használhatunk finomabb szerelést, mint például az akadós, kagylós vízen. A következő szempont, hogy milyen halak fordulnak elő, és milyeneket szeretnénk fogni? Vékonyabb zsinórral biztosan több kapásunk lesz, viszont nagyobb a szakítás kockázata, ha nagy halat akasztunk. Ebben az esetben sokat számít a fárasz- tás közbeni rutin. Ha vastagabb Sinking zsinórral horgászunk, kevesebb lesz a kapás, de kevesebb (nagyobb) halat is veszítünk. Ha például olyan vízen pontyozunk, ahol nagy amurok is „beeshetnek”, meggyűlhet a bajunk a túl vékony zsinórral. A ragadozók sem egyformák: nyilván vastagabb (0,35-50 mm-es) zsinórral harcsázunk, míg a süllőzéshez megfelel a 0,22-es, 0,25-ös zsinór is. Csu- kázásra tapasztalatom szerint az arany középút a 0,23-0,28 mm körüli zsinórvastagság. Sokan a szakítószilárdságot tekintik alfának és ómegának, vagyis hány kilós súlyt bír el az adott zsinórfajta. Ezt azonban „holt” súllyal mérik, és fá- rasztás közben a zsinór sokkal többet (akár kétszeres értéket) bír ki, mint amennyit a gyártó feltüntet. Az sem mindegy, hogy sprőd, kemény damilt tekerünk-e fel az orsóra, vagy lágyat (soft). A lágy szerintem sokkal jobb, mert rugalmasabb (ami a fárasztásnál előny), és a halat is kevésbé riasztja, mint a kemény kanóc. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog: a zsinór rugalmassága a bot függvénye is. A „puha” bot és lágy zsinór lenne elvileg a legideálisabb, ám ebben az esetben a hal megakasztása jelenthet problémát, különösen a ragadozók esetében, amelyeknek kemény, csontos a szájuk. De egy-egy víz esetében is eltérő, hogy milyen óvatosak vagy óvatlanok a halak. (- kk -)
