Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-22 / 44. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 22. www.ujszo.com Jerzy Stuhr, a lengyel mozi ikonikus alakja Nanni Morettivel forgatott Vatikánban A pápa szóvivője volt (Zuzana Mináčova felvétele) RÖVIDEN Jön az Intim Torna Illegál Pozsony. Ma este Magyarország egyik legnépszerűbb és legpörgősebb koncertzenekara, a fesztiválkedvenc Intim Torna Illegál lép fel a pozsonyi KC Dunaj kultúrközpontban. Előzenekar a dallamos alternatív rockzenét játszó király- helmeci Sémi Holsen, a kezdés időpontja 20 óra. (juk) Charlie másképpen Pozsony. A Deja Vu-klub mai estjének vendége Gaál Jenő énekművész, aki új oldaláról mutatkozik be: a Charlie-da- lokkal készült Deja Vu zenekar kíséretével. A másik vendég Erich „Bobos” Procházka, a hazai blues szájharmonika-kirá­lya. Helyszín a Hlava XXII. Music Club (Bazová 9.), kapunyi­tás 18 órakor. A belépés ingyenes, (juk) A csapatok még nem tudják, mi vár rájuk Rögtönzések fesztiválja JUHÁSZ KATALIN Komárom. Még nem késett el, aki jelentkezni szeretne a szombati Imprófesztre, azaz a színpadi rögtönzések fesztivál­jára, amelyet idén a komáromi Rév Magyar Kultúra Házában szervez a szlovákiai magyar di­ákszínjátszó csoportokat tömö­rítő Gurigongo Sympózium, il­letve a Magyar Szín-Játékos Szövetség. Az elmúlt öt év gya­korlatához híven középiskolás kortól felfelé várják az érdeklő­dőket, akik különböző impro­vizációs feladatokat kapnak. A felkészülésre 10-10 perc áll ren­delkezésükre, a játékidő min­den feladat esetében 3 perc. A konkrét feladatokról a szerve­zők természetesen nem árultak el bővebbet, annyit azonban megtudtunk, hogy az elmúlt években például újsághírekre kellett rögtönözni, vagy a sze­replők egy-egy tárgyat kaptak, amelyeket be kellett építeniük egy történetbe. A zsűri tagjai idén Szabó Csilla drámapeda­gógus, rendező, Solténszky Ti­bor dramaturg és Majorfalvi Bá­lint színművész. Az első három helyezett meghívást kap a ma­gyarországi döntőre, azaz a Maestrok Találkozójára, ame­lyet idén Gyöngyösön rendez­nek március 24-én. A fesztivál 14 órakor kezdő­dik, az eredményhirdetést köve­tően farsangi álarcosbál kezdő­dik a Very Nice Kitchen Staff közreműködésével. Jelentke­zés: togacska@gmail.com Amatőr filmesként kezd­te, majd börtönbe került, később hibernáltatta magát, most pedig a Va­tikán szóvivőjeként tért vissza Jerzy Stuhr, a len­gyel mozi krakkói nagy­mestere. SZABÓ G. LÁSZLÓ Krzysztof Kieslowski erős szociális üzenetű játékfilmjé­vel, az Amatőrrel indult a pá­lyán 1979-ben. Hétköznapi hős volt, aki szuper 8-as kamerájá­val vállalata megszállott (és önhibáján kívül bajba kevere­dett) dokumentátora lett. Kies- lowskitól kapta a Nyugalom börtönből szabadult, majd fő­nöke révén újabb kísértésbe keveredett, amúgy nyiltszívű ifjú munkását is. A Szexmisszi­ót, Juliusz Machulski alkotását lefagyasztott kísérleti alany­ként vitte színre. Jerzy Stuhr a lengyel mozi legnevesebb rendezőivel dol­gozott. Andrzej Wajdával (Ér­zéstelenítés nélkül), Agnieszka Hollanddal (Vidéki színészek), Krzysztof Zanussival (Persona non grata). A velencei mustrán a kritikusok díjával jutalmazott Szerelmes történeteket ő maga írta, rendezte és a film főszere­pét is ő játszotta. Friss csillogást Nanni Moretti olasz-francia koprodukcióban forgatott víg- játéka, a Van pápánk! adott most Stuhr nevének, hiszen Mi­chel Piccoli depresszióval küz­dő pápája mellett úgy játssza el a Vatikán szóvivőjét, hogy az valóban zseniális alakítás. „Nanni és én régóta ismerjük egymást - mesélte a lengyel színész Karlovy Vary fesztivál­ján. - Már a Berlusconiról szóló filmjében is játszottam, a Ha- bemus Papamban pedig ki­mondottan rám írta a szóvivő szerepét. Ez nagyon nagy meg­tiszteltetés a színész számára. A lengyel akcentusom pedig még jól is jött a figurához, hi­szen Vatikánban, főleg a pápa körül, nemcsak olaszok mo­zognak. Az általam életre kel­tett sok orosz bandita és kelet­európai maffiózó, vagy akár „Rengeteg szövegem volt olaszul... Švejk után igazán élveztem, hogy ilyen fontos értelmiségi hősnek is nevezhető karaktert formálhattam meg.” Stuhrt, akit a Szexmisszió­ban a nyolcvanas évek közepén tizenkét millió néző látott Len­gyelországban, most abban reménykedik, hogy Moretti pápafilmjével is nézői rekordo­kat dönt szerte a világban, hi­szen az alkotásra a Vatikán is áldását adta. Pedig a meglepő fordulatokkal teli és humorral erősen fűszerezett alkotás nem éppen „szent módon” ábrázolja a katolikus egyház életét. A filmbeli pápa például valóság­gal menekül a rá nehezedő ter­hek elől, és meg sem jelenik a hívei előtt. „Nemcsak a filmben, a forga­táson is több megmosolyogtató jelenettel szembesültem - így Jerzy Stuhr. - Mindennap lát­nom kellett, ahogy az utolsó snittet is felvettük, hogy a sta­tisztaként felvonuló bíborosok miután meghallották, hogy vé­ge, mára befejeztük, vörös re­verendájuk alól azonnal elő­kapták a cigit és a dobozos sört, és úgy vágtak végig a Szent Pé- ter-bazüika előtti téren. Az iga­zi vatikáni papok a fejüket te­kergették, annyira felkavarta őket a látvány, a turisták pedig, akik nem tudták, hogy a közel­ben forgatás zajlott, semmit nem értettek az egészből. Ne­kem az volt a szerencsém, hogy a Vatikán civil ruhás alkalma­zottjaként azonnal beülhettem egy grappára a legközelebbi bárban, és nem kellett azon iz­gulnom, hogy mi lesz, ha valaki meglát, és kellemetlenségbe keveredek.” Hogy segítette-e tanácsaival a lengyel színész-rendező olasz kollégáját? Jerzy Stuhr egyér­telmű nemmel válaszol. „Ilyesmi eszembe sem jutott. Én sem örülnék, ha valaki foly­ton belebeszélne a munkámba. Annyit azonban elmondhatok: Nanni sokszor kiborított. Ha egy jelenetet hetedszer vagy nyolcadszor veszünk fel, kezd kicsúszni a kezemből a figura. Otthon ugyanis, pályám első éveiben, amikor spórolni kel­lett a nyersanyaggal, megszok­tam, hogy maximum ötször ve­szünk fel egy beállítást. Moret- tit semmi sem gátolta abban, hogy akár a negyvenedik felvé­tel után mondja ki, hogy kö­szönöm, ennyi! Engem annyira zavart ez a fajta szabadság, hogy voltak pillanatok, amikor azt hittem, most tényleg meg­őrülök. Minél többször ismétel­tünk, annál idegesebb voltam, és már a szövegemet sem tud­tam pontosan elmondani. Ha harmadszorra sem vesszük fel az adott jelenetet, rutinra kap­csolok, amit nagyon nem szere­tek, de képtelen vagyok el­kerülni.” A pápát alakító Michel Picc- colival zökkenőmentesen dol­gozott. „Mivel rengeteg szövegem volt olaszul, az első nap önző módon csak magamra kon­centráltam. Nem is gondoltam arra, hogy az európai mozi élő legendája előtt állok. Csak jó­val később kezdett foglalkoz­tatni a tény, hogy micsoda re­mek partnert kaptam Nannitól, hogy két lépésnyi távolságból figyelhetem azt a színészt, akit A burzsoázia diszkrét bájában olyan nagyon csodáltam. Hirte­len el is szállt a bátorságom, a következő snittben bakiztam is egy nagyot. Időbe telt, míg megnyugodtam, és hogy végig remek hangulatban dolgoz­tunk, abban a nyolcvankilenc éves Piccoli úrnak oroszlánré­sze volt.” Pillanatkép a tavalyi pozsonyi fesztiválról (Képarchívum) OTTHONUNK A NYELV Ételnevek írásmódja I. MISÁD KATALIN A Gramma Nyelvi Iroda ügy­félszolgálatához nemegyszer fordulnak olyan étterem- vagy kávéház-tulajdonosok, akik kétnyelvű, szlovák-magyar étlappal/itallappal várják ven­dégeiket. A Hogy fordítsuk ma­gyarra? típusú kérdések mellett ilyenkor gyakran szóba kerül az egyes ételnevek írásmódja is, hiszen nem egyszerű eldönteni, mikor írjuk őket egybe s mikor külön vagy esetleg kötőjellel. Ahhoz, hogy a különírás és egy- beírás bonyolult szabályait megfelelően tudjuk alkalmazni, tudatosítanunk kell, hogy ezek a szabályok a szavak összekap­csolásának törvényszerűségein alapulnak. Ha egy szókapcso­latról nem tudjuk eldönteni, hogy egybe- vagy különírjuk, az általános elv a különírás legyen, hiszen két egymás után követ­kező szónak ez az alapvető for­mája. Egybeírást akkor alkal­mazunk, ha ennek valamilyen nyelvi oka van, vagyis jelentés- változás következett be a két szó viszonyában. De lássuk a konkrét kérdése­ket! Az egyik telefonáló az iránt érdeklődött, egybe- vagy külön- írjuk-e a sült hús ételnevet. A jelző szerepét betöltő -t/-tt képzős befejezett melléknévi igenév és az őt követő jelzett szó tipikusan alkalmi vagy ál­landósult szókapcsolatot alkot, melynek természetes írásfor­mája a különírás, pl.: főtt bur­gonya, grillezett zöldség, párolt káposzta, sült hús, töltött papri­ka stb. Kivételt csak néhány je­lentésváltozatos alak képez, ezeket az előzőekkel szemben egybeíijuk, pl.: aludttej. Egy másik érdeklődő nem tudta eldönteni, egybe vagy kü­lön kell-e írni a paprikás csirke elnevezést. Az -s képzős mel­lékneveket az esetek többségé­ben szintén különírjuk jelzett szavuktól, pl.: diós bejgli, májas hurka, mákos tészta, paprikás csirke, szilvás gombóc. Különö­sen erős a különírási tendencia akkor, ha a kapcsolat valame­lyik vagy mindkét tagja össze­tett szó, pl.: köménymagos leves, vörösboros marhapörkölt. A következő kérdés a hal­mozott jelzőt tartalmazó étel­nevek írásmódjára irányult. Mivel az egymással melléren­delő viszonyban levő jelzők az ételnevekben általában kötő­szó nélkül fordulnak elő, kis­kötőjellel kapcsoljuk őket egymáshoz, a közös jelzett szót pedig értelemszerűen kü­lönírjuk, pl.: diós-mákos szelet, meggyes-mézes mártás, tökös- morzsás rétes. Egy újabb tele­fonáló azt kérdezte, miért kell különírni a fehér kenyér meg­nevezést, s miért egybe a fe­hérbor italnevet. A színnevek­kel alkotott jelzős kapcsolatok különösen sok gondot okoz­nak az ételnevek írásában, hi­szen nehéz eldönteni, mikor hoznak létre tipikus szókap­csolatot, s mikor alkotnak összetett szót. Ilyenkor abból az általános szabályból érde­mes kiindulni, hogy a színne­vekkel minőségjelzős szókap­csolatokat szerkesztünk, ezek alapvető írásmódja pedig a kü­lönírás, pl.: fehér csokoládé, fe­hér kenyér, fekete cseresznye, fekete retek, fekete szőlő. A szín­nevekből keletkezett szerkeze­teket akkor írjuk egybe, ha az őket alkotó tagok viszonyában jelentésváltozás megy végbe, pl.: fehérbor (= világos színű bor), fehérpecsenye (= a mar­hának a fartő és a comb közöt­ti részéből metszett finom hús), fehérrépa (= petrezse­lyem gyökere). A színnévi szerkezetekhez hasonlóan problematikus a kis és a nagy melléknévből kelet­kező állandósult szókapcsola­tok és összetett szavak közötti határ meghúzása. Az elsődle­gesen különírt formából (kis adag étel) keletkezett a ven­déglőkben valamiféle mennyi­ség- vagy mértéknévként funk­cionáló kisadag (= a rendesnél kisebb és olcsóbb adag), nagy­adag (= a rendesnél nagyobb és drágább adag) vagy zóna­adag (= a kisadagnál is kisebb adag) összetétel. Szintén egy- beítjuk a gyerekadag és a pót­adag megnevezéseket, míg a dupla adag, illetve az extra adag már különírt jelzős szer­kezet.

Next

/
Thumbnails
Contents