Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-22 / 44. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 22. Vélemény és háttér 5 Az SDKÚ szavazói nem elégedettek, és csak jobb híján voksolnak a kékekre Dzurinda a padlón Amikor néhány héttel ezelőtt arról írtam, hogy a következő kormány összetételét az 5%-os be­jutási küszöb közelében mozgó pártok sorsa döntheti el, korántsem járt az eszemben az ak­kor a jobboldal vezetőjé­nek számító SDKÚ. RAVASZ ÁBEL Mára a helyzet nagyot for­dult: a releváns ügynökségek 5 és 6 százalék közé mérték a pártot, miközben a pártot egyébként is a többi cégnél mindig alacsonyabbra mérő MVK csupán 4,3 százalékos támogatottságot regisztrált Mikuláš Dzurinda pártjának. A decemberben még stabilan 10 százalék felett teljesítő SDKÚ esésének legfőbb kata­lizátora a Gorilla-ügy volt, melynek súlya némileg érthe­tetlen módon elsősorban a jobboldal vállát nyomja ma, holott a dokumentumban Ro­bert Fico és pártja vastagon érintett. Az SDKÚ lejtmenetének azonban nem pusztán a Gorilla az oka. A szavazók attitűdjeit mutató mérések már az elmúlt időszakban is azt mutatták, hogy éppen a kékek választói voltak legkevésbé elégedettek sajátjaik teljesítményével. Az IVÓ januári kutatási eredmé­nyei szerint például míg a leg­több releváns politikai tényező tábora 80 pontra értékelte szimpátiáját a saját pártja iránt a százból, az SDKU mélyen a mezőny legvégére került, 53 pontos értékeléssel. Ez a kuta­tás még csak a Gorilla elejét „érzékelte”, ami arra utal, hogy a kereszténydemokraták már korábban is magas fokú kiáb­rándultsággal küzdöttek. Ez a következtetés egybe­esik azzal a politológiai köz­hellyel is, hogy a közvéle­mény-kutatók azért mérik rendszeresen alul Dzurindáé­kat azok választási eredmé­nyéhez képest, mert az SDKÚ szavazói nem elégedettek, ezért az utolsó pillanatig va- cillálnak és csak jobb híján ad­ják voksukat a kékekre. Ezt a kényes egyensúlyt bontotta meg a Gorilla kipat­tanása, mely sok taktikai sza­vazót eltántorított a (jelenlegi formájában létező) SDKÚ-tól. A kérdés az, hogy Dzurindáék képesek lesznek-e még egy­szer elérni azt, hogy a munká­jukkal elégedetlen, a korrup­ciós vádak miatt kiábrándult korábbi szavazóik az orrukat befogva a végén a kékek listá­ját dobják az urnába. Az 5 százalék alatti mérési ered­mények természetesen ezen nem sokat segítenek, hiszen sokan nem szívesen adják olyan pártra a szavazatukat, amely akár a parlamenten kí­vül is maradhat. Az igazi kihí­vást azonban nem ez fogja je­lenteni az SDKÚ számára, ha­nem annak bebizonyítása, hogy a szavazóik valóban nem tudnak más alternatívát választani. A jelenlegi politi­kai térben ez nem lesz könnyű: a keresztény irá- nyultságúakat a KDH, a liber- táriusokat az SaS, a jobboldali liberálisokat a Híd, a politiká­ból kiábrándulókat pedig az OĽ és a 99% is tárt karokkal várja. A párton belüli sakkozás arra utal, hogy az SDKÚ veze­tői is látják, vesztésre állnak ebben a harcban. Iveta Radičová partvonalra szám­űzése után azonban még az SDKÚ túlélését önmagában értéknek tartókat is nehéz lesz meggyőzni arról, hogy például Lucia Žitňanskának van esélye az érvényesülésre a „nagy öregek mellett”. Már­pedig a Dzurinda-Mikloš pá­ros támogatottsága jelenleg még a párténál is alacso­nyabb, és ha nem sikerül az utolsó pillanatban érdemleges változás ígéretét elhitetni a választókkal, akkor az SDKÚ most a padlóra kerülhet.- Engem nem zavar, hogy a falunak nincs pénze digitális mozira, annál jobb műsort, amit az öregem rendez, ha hazajön a kocsmá­ból, úgysem látnék ott sem. (Peter Gossányi rajza) VISSZHANG Ad; Tokár Géza: Hid - segít a bajban, Új Sió, 2012. február 21. Hír a semmiről A szlovákiai politikai pártok kötelesek leadni egy előzetes jelentést a választási kampány költségeiről. (85/2005 Z. z. törvény 3§ 21. bekezdés). A kiadásokat a választások ki­hirdetésének napjától kell fel­tüntetni egészen a választások előtti 30. napig. A törvény hiányosságai közé tartozik, hogy nincs egyértel­műen megfogalmazva, mit ér­tünk pontosan a választási kampány költségei kifejezé­sen. A logika azt diktálja, hogy minden olyan tevékenységet soroljunk bele, amely során vagy amely által arra buzdít­juk a választókat, menjenek el szavazni és egy konkrét vá­lasztási számmal ellátott párt­ra szavazzanak. A mostani vá­lasztási számokat december 19-én hozták nyilvánosságra, tehát ettől a dátumtól kezdve mérjük a kampány kezdetét. Vagyis az előzetes jelentésben a törvény értelmében a 2011.december 19. és 2012. február 9. közötti kiadásokat kell feltüntetni. Mivel a Híd választási kampánya vízkereszt után kezdődött, a Híd a kiadások ezen részét tüntette fel, úgy, ahogy a törvény kimondja. Csak ez így már nem hír. Mi­nimum nem szenzáció. De le­het, hogy megérne egy szűrőpróbát a szerkesztő úr­nak végigautózni és megszá­molni például a dunaszerda- helyi és a pozsonyi tábla kö­zötti útszakaszon elhelyezett billboardokat - ez kettő az egyhez az MKP javára. De ez sem hír. Mert nem érdek. Ja, hogy a narancssárga jobban látszik? Hát igen. Meg kell ta­nulni óriásplakátot készíteni. A Híd választási kampánya 750-800 ezer euró között fog mozogni. Az, hogy ezt a-pénzt a párt február 9. előtt vagy utána és melyik napon költi el, olyan fontos hír, mint a tavalyi hó mennyisége. Ha teszi ezt, más téma hí­ján, egy kétségbeesett politi­kus, az rendben. Na de egy ob­jektív újságíró? Ui.: Köszönjük a címet. Ez így van, a Híd segít a bajban. A Híd kampánystábja KOMMENTAR Magyarország feljelentve SZOMBATHY PÁL Nem hungarikum, de sikerágazat a magyar panaszsport (extrém verziója: országlejára­tás) . A ballibek régről erősek benne, a jobberek erős felzárkózásban vannak. Orbán Viktor el­tanulta a harcmodort: jelenlét és reagálás. Most már a hozzá hű értelmiségiek is publikál­nak, vitába szállnak, néha túlizgágáskodnak (bécsi követ) nyugati sajtótérben. A ballibek megmondó-fejedelmei hagyományosan az anti­szemitizmusra húrozzák fel a nótát, ha gyakran nincs is alap­ja. A tipikus mondat a tipikus nyugatra nyilatkozótól ma is ez: „egyre inkább úgy érzem, mintha a harmincas évek térnének vissza”. Orbán okosan kieszelte az ellenmítoszt. Megszüle­tett a rendíthetetlen antikommunizmusa miatt támadott ve­zető képe: akit „azötvenes évek koncepciós pereire emlékez tét” ami ellenük főijük kint és bent. Végképp-túlzásnak pedig ott a CNN- (régen ugyebár CIA-) szabotázs réme, haha. A szélsőjobbal kokettáló erős kéz Mucsája küzdene hát a ha­záját bármikor eladni és feladni kész, ma is kommunistagya­nús (a globális multik Internacionáléját harsogó) világpol­gárokkal plusz régi világból itt maradt országldfosztókkal. Túlzások mindenütt. Közük a valósághoz? Jóval kevesebb, mint amilyen gyakoriak a toposzok. Azért Magyarország nem ennyire rettegnivaló hely. Bájos adalék, ahogy Európa tegnap első számú koki- és salle­rosztója mára az EU-államokból érkező méltánytalan, durva hangnemről panaszkodik. (Mi több: részint igaza van, ám sajnos itt az adjon isten/fogadjisten esete áll fent). Hasonló­képp érdekes szemléim a 2006/2007-es zavargások és rend­őri brutalitások idején még erős kézért, rendért kiáltó liberá­lisok panaszait a demokrácia teljes eltüntetésére. A „Nagy Új Párt”, a Fidesz Brüsszelbe telepített alapítója Cohn-Bendit stílusát és ürességét feddi meg; éppen ő. Ellen­zéki liberálisok rontanak rá a középen állni igyekvő politoló­gusra, mert moderátorként leült egyetemén vitázni a Jobbik elnökével. Náciveszély sosem volt itt 1990 óta. Náciveszély mindig van itt ’90 óta. Mindkettő igaznak látszik, attól függ, honnan és éppen mikor nézzük. Olcsó és kényelmes hisztiklisék; hig­gadtság híján, jogos érzékenységekkel párolódva. Követ­kezmény: sajnos üressé váltak a mondatok. A rosszat könnyebben ment eltanulni egymástól. Keressük végre in­kább a jó kötőanyagot, mert hisztériaveszély van. A teljesít­mény ellenségeként. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Vezet a román ellenzék A román ellenzéki Szoci- álliberális Szövetség (USL) nyerné meg magabiztosan a romániai parlamenti válasz­tásokat, ugyanakkor ered­ménye nem érné el az 50 százalékot - derült ki a CSOP román közvélemény­kutató intézet felméréséből. Az Evenimentul Zilei című újságban közölt romániai közvélemény-kutatás sze­rint a román szociáldemok­ratákból, liberálisokból és konzervatívokból álló ellen­zéki USL a szavazatok 47 százalékára számíthatna, ha most tartanák a parlamenti választásokat. A felmérés szerint az USL támogatott­sága továbbra sem éri el az 50 százalékot, miután ta­valy év végén csökkent elő­ször támogatottsága - egy évvel ezelőtti megalakulása óta - a többséget jelentő „bűvös határ” alá. Második helyen a Demokrata Liberá­lis Párt (PD-L) áll, amely a szavazatok 20 százalékát szerezheti meg. A felmérés február 16-17. között ké­szült, ezért a lap megállapít­ja: a PD-L támogatottsága négy százalékkal nőtt janu­árhoz képest, miután Emil Boc volt miniszterelnök le­mondott, és helyét Mihai Rázván Ungureanu vette át, valamint a kormány összeté­tele is jelentős mértékben módosult. Harmadik helyen egy - elemzők szerint rend- szerellenes pártként számon tartott - parlamenten kívüli politikai erő, a Nép Pártja (PP) áll, amelynek elnöke Dán Diaconescu, az OTV nevű román bulvártelevízió műsorvezetője és tulajdono­sa. Erre a pártra a megkér­dezettek 18 százaléka sza­vazna. Negyedikként bejut­na a parlamentbe a Románi­ai Magyar Demokrata Szö­vetség (RMDSZ) is, amely­nek támogatottsága a felmé­rés szerint 5 százalék. A ro­mán parlamentből korábban kiszorult szélsőségesen na­cionalista Nagy-Románia Párt (PRM) 4 százalék sza­vazatot gyűjtene, így nem érné el az öt százalékos par­lamenti küszöböt. Romániá­ban várhatóan novemberben rendezik meg a parlamenti választásokat. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents