Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-21 / 43. szám, kedd

14 FUTBALLSZTORIK FOCITIPP ■ 2012. FEBRUAR 21. www.ujszo.com Miért lehet imádni az ősi ellenséget? (Egyperces történetek a futballpályák környékéről) Játszó újra, George! Mikel Arteta az idei szezon­ban három mérkőzést játszott a Blackburn Rovers ellen (egyszer az Everton, kétszer pedig az Arsenal játékosaként), s mindhárom meccsen gólt lőtt! Ez persze nem rekord Angliában. Az 1971/72-es szezonban a Manchester United hétszer (!) meccseit a Stoke Cityvel: háromszor a Ligakupában, kétszer a bajnokságban, kétszer pedig az FA-kupában. S az egyik manches­teri spűer - George Bestnek hívták - abban az idényben négy meccsen is gólt lőtt a Stoke-nak. Veretlenül a mélyben Hazai pályán véredén a Liverpool, de büszkeségre nincs sok okuk a Vörösöknek: mérlegük az Anfield Roadon 4-8-0, s a tabellán csak a hetedik helyen szerénykednek. Előforduk-e már korábban is, hogy hazai/idegenbeli veredenség ellenére ilyen mélyen lett volna egy csapat? Hogyne. Az olasz Serie A 1984/85-ös idényében a Como Calcio az egész szezonban nem kapott ki odahaza (5-10-0), végül azonban így is csak három pont választotta el a kiesőhelytől. A Como abban az idényben kilenc­szer játszott 0—0-t hazai pályán. Szegény nézők! Zártkörű rendezvény Az angoloknál eddig huszonhá­rom klub örülhetett a bajnoki címnek. Magyarországon tizen­négy (Ferencváros, MTK, Újpest, Honvéd, Vasas, Debrecen, Csepel, Győri ETO, BTC, Nagyvárad, Vác, Dunaújváros, Zalaegerszeg, Videoton). Vannak azonban olyan bajnokságok, ahol majd­nem mindig ugyanazok végeznek a dobogón. Az európai rekordot e tekintetben a portugálok és a törökök tartják, mindkét ország­ban csak 5-5 klub szerzett eddig bajnoki aranyat. Törökország­ban a Galatasaray, a Besiktas, a Fenerbahce, a Trabzonspor és a Bursaspor (egyeden bajnoki cím, 2010-ben); Portugáliában pedig az FC Porto, a Benfica, a Sporting, a Belenenses és a Boavista. Imádott ellenfél A futballban néha az is előfordul, hogy a szurkolók az ősi rivális játékosát istenítik. Az Espanyol- drukkerek például ki nem állhatják a Barca játékosait - Andrés Iniesta kivételével. Öt imádják. Az ok: amikor Iniesta megszerezte a spa­nyolok győztes gólját a 2010-es vi­lágbajnoki döntőn, meze alatt egy „Dani Jarque, örökké velünk ma­radsz” feliratú trikót viselt. Jarque az Espanyol csapatkapitánya volt, akivel 2009 nyarán - huszonhat éves korában - szívroham végzett. Idegen névadók A spanyol Getáfe stadionjának neve: Coliseum Alfonso Pérez. Ki volt a nagyra becsült névadó, Alfonso Pérez? A csapat egykori legendája? Vagy egy fáradhatadan szorgalmú funkcionárius, aki fel­virágoztatta a klubot? Nos, egyik sem. Alfonso remek futballista volt (olvasóink emlékezhetnek rá, a ki­lencvenes években a spanyol válo­gatott tagja volt a korán kopaszodó csatár), játszott a Real Madridban, a Barcelonában és a Betísben, a Getafe csapatában viszont soha (sőt: még ellene sem). Miért dön­töttek a Getafe klubvezetői még­is úgy, hogy Alfonsóról nevezik el a stadiont? Mert a környékről származik, s nagy népszerűségnek örvend a helyiek körében. A róla elnevezett stadionban azóta már, nemzetközi kupadöntőt is játszot­tak (tavalyelőtt a női Bajnokok Ligája döntőjében a Turbine Pots­dam büntetőpárbajban legyőzte az Olympique Lyon csapatát). Megemlítendő az is, hogy a hol­land FC Zwolle stadionjának egyik lelátóját Johan CruijfFról ne­vezeték el, noha Cruijff soha nem játszott a Zwolléban. A hódolat annak szólt, hogy utolsó mérkő­zésén (1984-ben, a Feyenoord játékosaként) abban a stadionban lépett pályára. Műesés, 10 ezerért Tudják, ki volt az első német fut­ballista, akit műesésért megbün­tettek5 Andy Möller, a Borussia Dortmund karmestere. 1997-ben egy Karlsruhe elleni meccsen bün­tetőt harcolt ki, a televíziós felvéte­lek alapján azonban kiderült, hogy a hátvéd legalább egy méterre állt tőle, így hozzá sem érhetett.,/ízért estem el, hogy megelőzzem a sza­bálytalanságot” - mentegetőzött utóbb Möller. Érvelését nem fo­gadták el, két mérkőzésről eltiltot­ták, és 10 ezer márka pénzbírságot kellett fizetnie. Gary Mabbutt térde A Coventry City szurkolói né­hány évvel ezelőtt létrehoztak egy online fanzine-t, a következő címmel: Gary Mabbutts Knee (Gary Mabbutt térde). A Covent- ry-drukkerek részéről még ma is gyakran felhangzik az őt dicsőítő rigmus („There’s only one Gary Mabbutt!”), jóllehet Mabbutt nem a Coventry, hanem a Tottenham hátvédje volt - mégis hozzá köthető a Coventry City klubtörténetének legfényesebb pillanata: az 1987-es, Coventry-Tottenham (1-0) FA- kupa döntőben Mabbutt térdéről pattant be a labda a Spurs kapujá­ba, s ezzel az öngóllal lett angol ku­pagyőztes - története során először és utoljára - a Coventry City. Dr. Jekyll és Mr. Hyde Amikor a Liverpool 2005-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját, a Premier League-ben csak az 5. helyen végzett. Előfordult-e más­kor is, hogy egy csapat úgy ült fel Európa fútballtrónjára, hogy köz­ben hazája bajnokságában csak a középmezőnyben éviekéit? Persze, nem is egyszer. Az Aston Villa például az 1981/82-es szezonban csak a 12. helyen végzett az an­gol bajnokságban (kiábrándító, 15-12-15-ös mérleggel), viszont megnyerte a BEK-et (a döntőben az esélyesebb Bayern Münchent győzte le 1-0-ra). Hasonló emlékük éppenséggel a bajoroknak is van: 1975-ben, ami­kor a BEK-döntőben könnyedén felülmúlták a Leeds Unitedet (2- 0), a Bundesligában szégyenszem­re csak a tizedik helyen zártak. Szoborba öntve A 34 éves Thierry Henry az utób­bi hetekben úgy lépett pályára az Arsenalban, hogy az Emirates Stadion előtt életnagyságú szobra áll. Hogy milyen érzés „szobor­ba öntött, élő legendának” len­ni, azt az argentin Juan Roman Riquelme is ismeri. Ö 33 éves volt, amikor tavaly nyáron szob­rot kapott a Boca Juniorstól, az ünnepélyes avatáson pedig azt mondta a nevét skandáló drukke­reknek: „Örültek vagytok. Soha nem fogom tudni visszafizetni azt a szeretetet, amit tőletek kapok. Boca-szurkoló vagyok én is, ak­ként is fogok meghalni, akárcsak ti mindannyian.” Kicsik a nagyok között Utoljára az 1987/88-as szezonban fordult elő, hogy egy másodosz­tályú csapat bejutott a legjobb négy közé az európai kupákban: az olasz Atalanta Bergamo a Serie B-ben szerepelt, amikor a KEK- ben a walesi Merthyr Tydfil, az OFI Kréta és a Sporting legyő­zésével beverekedte magát az elődöntőbe (ott aztán nem bírt a belga Mechelennel). Kedven­cünk mégis a Newport County, amely az 1980/81-es idényben az angol harmadosztályban vege­tált, de walesi kupagyőztesként indulhatott a KEK-ben, s egy északír (Crusaders) és egy norvég (Haugar) riválist kiejtve a negyed­döntőig jutott. Falkirki világrekord Igaz az, hogy a Falkirk FC, amely jelenleg a skót másodosztályban szerepel, egyszer megdöntötte az átigazolási világrekordot? Igen, igaz. 1922-ben ötezer fontot fi­zetett Syd Puddefootért a West Ham Unitednek. Az üzlet balul sült el: az angol Puddefoot a kö­vetkező három évben adós maradt a gólokkal (skót csapattársait azzal vádolta, hogy nem passzolnak neki a meccseken), s végül 1925-ben „áron alul” távozott Blackburnbe. A Guardian és más források alapján: Gazdagjózsef Laurence Stephen Lowry angol festő A futballmeccs (The Football Match) című, 1949-ben készült képét tavaly májusban 9,1 millió dollárért árverezte el a Christie's aukciós ház.

Next

/
Thumbnails
Contents