Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-20 / 42. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 5 Prága olyan lehetőségeket biztosítana a külhoniaknak, mint amilyent Budapest másfél éve A csehek és az állampolgárság Múlt heti hír, mely szerint Csehország megengedi a kettős állampolgárságot saját polgárai számára, így, ennyire leegyszerűsítve akár azt is mondhatnánk, lám, a csehek mennyivel toleránsabbak és akár példaként is emlegethetnénk őket, csakhogy ez a megállapítás ilyen formában nem helytálló, s példaként sem használható. LOVÁSZ ATTILA A cseh állampolgársági törvény még a szövetségi ország válópere idején született, és sokkal, de sokkal szigorúbb volt, mint az akkor és azóta elvben csak a magyar állampolgársági törvény hatására változó szlovák szabályozás. Csehország 1993 januárjától ugyanis elsősorban az éppen alakulgató Szlovákia polgáraitól védte volna magát. Kegyetlen, de így volt, a csehek ötéves állandó lakhelyhez kötötték az állam- polgárságot még azok esetében is, akik szövetségi állampolgárokként már Csehország területén éltek. Igaz, a szövetségi ex- ország expolgárait különösebb hátrány nem érte a cseh szabályozással, de az állampolgárság megszerzése nem volt könnyű - erről egyébként nagyon sokan saját tapasztalatukból mesélhetnének. Szlovákiában a cseh állampolgárság megtartásával és a szlovák felvételével különösebb baj nem volt. Ha a prágai szabályozást nézzük, leírható, hogy különösebb gond nélkül eddig csak akkor fogadta el Csehország a kettős állampolgárságot, ha a cseh állampolgár idegen állampolgárral lépett házastársi viszonyba. Tehát Prágában az az elv, hogy aki felveszi más ország polgárságát, a csehet automatikusan elveszíti (vagy le kell róla mondania), 1993-tól érvényes, és noha Csehország ugyanazon emberjogi nemzetközi szerződések ratifikálója, ipint Szlovákia, eddig senki nem kifogásolta a cseh állam- polgárság erőszakos elvételét vagy annak lehetőségét. Ha ezen csodálkozunk, igazunk van, hiszen Szlovákiában éppen azzal érvel a magyar állampolgárságot is felvenni szándékozók nagy része, hogy az állampolgárságot elvenni valakitől alkotmányba ütközik. Az alkotmány pedig a nemzetközi szerződéseket és egyezményeket jogforrásként fogalmazza mindjárt a legelején - nemkülönben a cseh alkotmány is. Mi tehát az űj a prágai szabályozásban? A híroldalakon bizonyára pontosabb képet kaphat az olvasó, de azt mindenképp kiemelnénk, hogy először is Prága a készülő törvényben mindenkinek kivétel nélkül megengedi, hogy megtartsa cseh állampolgárságát, ha önként egy másik országét is felveszi. Másrészt megkönnyíti a világban élő cseheknek, hogy felvegyék a cseh állampolgárságot függetlenül attól, hogy az eddigit megtartják-e vagy sem. Ugyanakkor az emigránsoknak és leszármazottaiknak lehetővé teszi felvenni a cseh állampolgárságot, miközben egyik esetben sem követeli meg a cseh állandó lakhelyet, tartózkodást. Összegezve: a készülő cseh állampolgársági törvény minden csinnadratta nélkül nagyjából olyan lehetőségeket biztosít saját állampolgárainak, valamint a cseh ajkú, idegen állampolgároknak, mint amilyet a jelenlegi magyar szabályozás. A Pátria rádióban szombaton a regnáló, de március után távozó szlovák miniszterelnök asszony a Prága és Pozsony közötti érvényes állampolgársági gyakorlatot a szlovák-magyar relációra nézve példaként említette. Érdekes lesz hát megfigyelni a cseh-szlovák államközi rendezést (vagy nem rendezést) akkor, amikor a prágai belügyminisztérium által elkészített és múlt héten nyilvánosságra került javaslatból jogszabály lesz. Hátha valóban jól jön egy kis pozitív példa. KOMMENTAR Köszönjük, Mikuláš! MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda a tipikus képviselője annak az emberfajtának, amelyik nem tudja, mikor kell lelépni. Vagy nem akarja tudni. Többször volt esélye és lehetősége, sőt oka is a távozásra, de soha nem tette meg. Ő maga államférfiúi magatartást vél felfedezni saját viselkedésében, a jobboldali választó meg azt látja, hogy hiú és hataloméhes, képtelen a helyzetet reálisan értékelni. Az ország talán leggyűlöltebb politikusa, és ehhez Gorilla sem kellett, a lehallgatási és korrupciós botrány csak megerősítette vezető pozícióját a népszerűtlenségi listákon. Most úgy döntött, pártját rántja a mélybe, és ezzel gyakorlatilag a jobboldalt is. Persze, ne temessük még az SDKÚ-t, még bekerülhet a parlamentbe. Egy évvel ezelőtt ez a mondat teljes badarságnak tűnt volna, ma pedig a realitás. Dzurinda azt mondja, nem futamodik meg, és elfogadja a választók által kiállított bizonyítványt, bármilyen legyen is az, amivel nemcsak magát hajszolja öngyilkosságba, hanem pártját is. Manapság az a négy-hat százaléknyi választó, aki még mindig az SDKÚ-ra szavazna nem más, mint megrögzött Dzurinda-fan. Hogy ez elég lesz-e a parlamentbejutáshoz, március tizediké dönti el. Valószínűleg elég lesz. Az utolsó pillanatban, összeszorított fogakkal bár, de öt százalék fölé juttatják a választók Dzu- rindáékat. És aztán jöhet Žitňanská, hogy az SDKÚ ne jusson az SZDSZ sorsára. Ajobboldal legnagyobb tragédiája, hogy nincs karizmatikus figurája. Illetve van egy, de az meg magyar, amit nem bír benyelni a szlovák gyomor. Ez meg Bugár Béla tragédiája. Az más kérdés, hogy Bugár kormányfőtípus-e. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a jobboldalnak mostanság nem kell azon gondolkodnia, ki legyen a miniszterelnök-jelöltje. Dzurinda maradása az SDKÚ-lista élén ugyan jó hír a többi jobboldali pártnak, hiszen így esélyük van a csalódott SDKÚ- szavazók megszerzésére, de a helyzet csalóka. Ugyanis több volt SDKÚ-választó marad otthon, mint amennyit képesek megszerezni. Ajobb sorsra érdemes jobboldal pedig önként és dalolva adja át a placcot a balkáni típusú baloldalnak. Kicsit korai Mikulás-ajándék. És még virgács is. , TAUOZO LE MONDE Schmitt Pál magyar államfő állítólagos plágiumügyéről írt a Le Monde című francia napilap hétvégi számában. A cikk szerint az ügy a szófiai lapok címlapjára került, de a bolgárok elsősorban „az egyik honfitársuk előtti nem szándékos tisztelgésre büszkék”. A magyar közvélemény a botrányra inkább politikai preferenciái szerint reagál: a Fidesz választóinak 6, a szélső- jobboldalnak 28, míg a baloldali és liberális ellenzéki tábornak 77 százaléka gondolja azt, hogy az államfőnek le kellene mondania. A német elnök lemondása ugyanakkor arra ösztönözheti a Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy az államfő doktori disszertációját vizsgáló bizottság munkájának márciusra tervezett vége előtt „túllapozzon” a zavaróügyön. (MIT) Az SDKŰ választási preferenciái elsősorban azért csökkennek, mert ajobboldal politikusai inkább egymást irtják, mintsem eredendő ellenfeleiket Hogyan terem az Esőcsináló? BARAK LÁSZLÓ Igaz, hogy nem a közvélemény-kutatóknál kell a választásokat megnyerni, hanem a választófülkékben. Ugyanígy igaz viszont az is, hogy az efféle kinyilatkoztatásokkal többnyire azok a politikusok élnek, akik a közvélemény-kutatások állandó vesztesei. Annál nevetségesebb, amikor ugyanezek a politikusok és az általuk felbérelt politológusok azonnal győzelemként igyekeznek kommunikálni, ha valamelyik közvélemény-kutató egyszeriben valamivel jobb tetszési indexet jelez számukra a megszokottnál. Legalább ekkora melléfogás ez, mint a szokásosnál kedvezőtlenebb eredmény esetén pánikrohamot kapni. Az ilyen önsorsrontással felérő pánik, depresszió, letargia tapasztalható jelenleg a Mikuláš Dzurinda vezette SDKÚ táborában. A párt választási preferenciái az utóbbi hetekben tagadhatatlanul csökkenő tendenciát mutatnak. Elsősorban azért, mert a szlovák jobboldal politikusai önző és ostoba módon sokkal inkább egymást irtanák, mintsem eredendő ellenfeleiket, a Robert Fico fémjelezte baloldalt meg az egyszeri használatra kreált egyéb népbutító politikai formációkat. A pánik másik oka, hogy a civilizált jobboldali pártok szavazói általában intelligensebbek, mint a nemzeti és vallási demagógiával szédített szélsőjobbosok vagy éppen a szociális demagógia eszközeivel megvezetett balosok. Vagyis az SDKÚ problémája paradox módon épp az, hogy potenciális választóinak zöme nem bunkó. Ezért sokkal inkább képesek ps hajlamosak a gondolkodásra, sőt az önmarcango- lásra, mint a szélsőjobboldali és baloldali droidok. Mert mi is történt Szlovákiában, amióta eldőlt, hogy előrehozott választások lesznek? Szinte azonnal napvilágra került a Gorilla-ügyirat néven el- híresült ún. lehallgatási jegyzőkönyv. Amit a piszkos kampány nyilvánvaló szándékával titkosszolgálati környezetből szivárogtattak ki. A szóban forgó affér főhőse egy nagyvállalkozó, aki egy általa és macája által használt szerelmi fészekben randizott 2005 és 2006 között bizonyos politikusokkal. Konkrétan egy Jirko Malchárek nevűvel, aki annak idején Dzurinda kormányának gazdasági minisztere volt. Tegyük hozzá, az azóta már rég nem létező ANO párt színeiben. No és az a Robert Fico is járt a tett állítólagos színhelyén, aki a Gorillaügyiratban jegyzett cselekményeket követően négy évig háborítatlanul regnált kormányfőként. Plusz ellenzékiként jelenleg is Szlovákia legnépszerűbb politikusa. Ezek a személyek az egyelőre hivatalosan egyáltalán nem igazolt Gorillaügyirat szerint arról konspiráltak, hogy mit és miként fognak majd ellopni. Ezeken a randevúkon aztán számos politikus és egyéb közszereplő, többek között Dzurinda neve is szóba került. Ennyi és nem több egyelőre az ő bűne! Továbbá azért is őt szívatják, mert Robert Fico kormánya alatt állítólag valaki elrendelte a vonatkozó eredeti lehallgatási dokumentumok megsemmisítését...! Ebből a több sebből vérző és bűzlő titkosszolgálati játszmából kreáltak aztán egy kusza összeesküvés-elmélet. Amit viszont főként a jobboldali értékrendet képviselő médiák vérszagra gyűlő sajtómunkásainak köszönhetően leginkább az SDKÚ-szavazókkal sikerült megetetni. így került Dzurinda és pártja kutyaszorítóba. Míg az illuzionista Fico, mintha a Radičová- kormány bukása után jött volna a világra, rendületlen sikerrel alakítja a mindenható Esőcsináló szerepét. Legalábbis a közvéleménykutatók szerint. Ha azonban a választási fülkékben is így döntenek majd az emberek, főként, mert a hiszékenység, az önértékelési zavar, meg a kiábrándultság miatt nem mennek el március 10-én választani a jobboldali szavazók, netán a szélhámos Sulíkékra vagy az idült ripacs Matovičra szavaznak, esetleg egyéb parasztvakítókat támogatnak majd, akkor megérdemlik a sorsukat...- Elnök úr, tudom, hogy az elmúlt húsz év politikai tapasztalatai kellően felvértezték, de ne vágtasson fejjel a falnak! (PeterGossányi rajza)