Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-16 / 39. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 16. www.ujszo.com Nem tudni, miért hagyta félbe a szimfóniát Schubert-mű befejezve MTl-HÍR London. Öt hónapig dolgo­zott Schubert egy félbehagyott szimfóniájának befejezésén egy brit zeneszerző és Schu- bert-szakértő. A közel kétszáz év után kiegészített mű először márciusban csendül fel élőben a BBC Radio 3 műsorában. Franz Schubert osztrák ze­neszerző mindössze 31 évet élt, de amikor 1828-ban el­hunyt, hatalmas életművet, mintegy ezer darabot hagyott maga mögött. Hét szimfóniát írt és további hat olyan szimfó­niája maradt az utókorra, ame­lyeket nem fejezett be. Brian Newbould professzor a BBC rádió felkérésére fejezte be az 1821-ben keletkezett D-dúr szimfóniát, amelynek eredeti kézirata az 1970-es években került elő a Bécsi Állami Könyv­tárból. Schubert a mű 40 száza­lékával készült el, körülbelül 12 percnyi muzsikával. „Nem tudhatjuk biztosan, hogy Schubert miért hagyta félbe” - jelentette ki a professzor, hoz­zátéve, hogy a zeneszerzőnek olyan szerteágazóan gazdag volt a zenei érdeklődése, hogy ha félbehagyta egy művét, már nehezen talált vissza hozzá. Brian Newbould arra töre­kedett, hogy Schubert szelle­mében folytassa a szimfóniát, de semmilyen támpontja nem volt arról, hogy Schubert ho­gyan fejezte volna be. A hang- szerelés javarészt az ő megér­zésén alapul. Nem bánja, hogy leszállhat a futószalagról Hugh Laurie pihenni akar MTl-HÍR Los Angeles. A nyolcadik évad befejeztével véget ér a Dok­tor House, a címszereplő Hugh Laurie számára pedig lezárul egy korszak. Brutális, szóki­mondó stüusa és a rejtélyes be­tegségek okait kibogozó briliáns diagnózisai csakhamar a nézők kedvencévé tették a doktort, Lu­rie pedig kultfiguralett. Az 52 esztendős szülész a Los Angelesben forgatott széria mi­att nyolcadik éve él kétlaki éle­tet. Áz év kilenc hónapját fele­ségétől és három gyermekétől távol tölti. Családja miatt úgy döntött, hogy inkább Angliában maradnak. „Elmulasztottam a fürdeté­seket és a fogászatra sem kísér­tem el a gyerekeket” - jegyezte meg a Daily Telegraphnak adott interjúban. Hugh Laurie a hosszú ideje futó sorozattal járó munkát fu­tószalaghoz hasonlította, ami nagyon nagyon kimerítő tud lenni. „Már 170 epizód körüljá­runk. Az nagyjából 50-60 játék­filmnek felelne meg. Az ember pihenésre vágyik” - vallotta be. A kórházi dráma a rekordok könyvébe is bekerült a világ legnépszerűbb tévéműsora­ként, amelynek 61 országban 81 millió nézője volt. Laurie epizódonkénti 400 ezer dollá­ros szerződésével a legjobban fizetett színész lett. „Kétségte­lenül megütöttem a főnyeremé­nyt”-ismerte el. „Elmentem!" (Képarchívum) A tárlat anyagában ott van Lotz Károly festménye és a kommunista barbárság egyik mementója is Istennők és szentek szépsége A19. századi női szépség istennői és az ugyaneb­ben a században meg­örökített szentéletű asszonyok. Exkluzív képzőművészeti gyűjtemény - festmé­nyek, szobrok, rajzok, grafikák - azokról a kivé­teles női alakokról, aki­ket a század alkotói be­emeltek a művészetbe. A műtárgyak európai aka­démiák művészeinek ré­szint a neoklasszicizmus, részint pedig a romanti­ka szellemében született alkotásai. TALLÓSl BÉLA A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítása azt mutatja be, hogy milyen képteremtő hagyománya volt Szlovákiában a 19. században a mitologikus istennői és a keresztény szentéletű nők ábrázolásának. A leginkább hatásosak azok a munkák, amelyek az antik elő­kép vagy a neves mesterek - Le­onardo da Vinci, Tiziano, Ru­bens - „mintáját követve” szü­lettek. A kiállítás központi ter­mében látható a maga nemében a Szlovákiában fellelhető leg­szebb Vénusz-ábrázolás, a Guggoló Vénusz, mely a vatiká­ni gyűjteményekben található antik mintakép szerint készült. A szentéletű nők vagy a mi­tológiai nők áradó szépsége: olyan téma ez - a női szépség -, amelyre az európai kultúra épí­tett ősidőktől és épít a mai na­pig. Ez a női szépség tárul most a néző elé mitologikus és ke­resztény történetekből egy olyan válogatással, amely annyira egyedi, hogy van olyan műtárgy, amelyet így kiállítá­son még sosem láthatott a kö­zönség (mivelhogy például ál­landó helyéről a templomból Lotz Károly múzsája Ámorral (Reprofotó: SNM) A kiállítás képeit megnézhetik az ujszo.com-on. csak erre a kiállításra adták kölcsön). A kiállítás azért is ki­vételes, mivel egy kutatói pro­jekt részeként valósult meg, melynek célja volt az ebben a témakörben született alkotá­soknak a feltérképezése. Ennek köszönhető a most Pozsonyban látható kiállítás, valamint egy katalógus, melyben összefog­ják a kutatás során feltárt műtárgyakat. Ez természete­sen részletesebb, mint maga a kiállítás: olyan alkotásokat tar­talmaz a leírásukkal együtt, amelyeket nem lehet elmozdí­tani eredeti helyükről - freskók vagy oltárképek és -szobrok. A kiállítás így is gazdag: öt te­remben hetvenegy eredeti al­kotást vonultat fel. Órákat el lehet tölteni áb­rándozva a tizenkilencedik századi fennkölt és áhítatos női szépség varázsában, ami ugye nem is csak annyira tizenkilen­cedik századi, hanem abszolút örök csak a neoklasszicizmus, illetve a romantika jegyeivel visszaadva, ám megőrizve né­mi antikvitást is. Említsük előbb azt a kettőt, amelyet a címbe is kiemeltem. Kezdjük a rosszal: „a kommu­nista barbárság egyik memen­tója” - ahogy az újságírók fi­gyelmébe ajánlották a művet (az ilyesmi egyébként mindigjó kampányfogás). Mindenesetre önmagáért beszél az egykori Ruskinovce (Szepesség) falu templomának Szent Ágnes-ol- tárképe, pontosabban a kép sor­sa. Az ötvenes években a faluba katonai kiképzőközpontot ter­veztek, e terv áldozatául esett a település. Az egyedüli, ami megmaradt, az oltárkép Szent Ágnessel. S ennek az oltárkép­nek is van egy érdekessége: Szent Ágnes lábainál egy lánc látható bilinccsel. Ez a keresz­tények üldöztetésére utal - mintha még e keresztény szent­kép sorsát is előre látta volna az alkotó. A kiállítóterem Dunára néző fő falán tekinthető meg Lotz Károly múzsája hárfával és Ámorral (Múza s Amorom, pred 1876). A képet, mivel az írást ezzel illusztráljuk, nem szükséges leírni. Ami nem lát­ható, az a képkereten olvasha­tó: „Lotz Károly ajándéka” (pontosabban: Locz Károly ajándéka). S még egy érdekes­ség (?), ami a sajtótájékoztatón hangzott el, ám ugyanez olvas­ható a katalógusban is: „Obraz múzy s harfou a malým Amo­rom pochádza od nemeckého maliara žijúceho v Budapešti.” Talán nem is kell magyarítani a mondatot, értjük belőle a dup­la torzítást, hogy a Budapesten élő német festő műve ez a Lotz- festmény. További méltatlan­kodás helyett gyönyörködjünk inkább az olajfestmény repro­dukciójában, bár még jobb, ha a helyszínen csodáljuk meg. Az eredettel összefüggő ér­dekességek közül említsünk még egy alkotást. Azt a Szent Cecüia-ábrázolást, amelyet elő­ször láthat kiállításon a nagykö­zönség. A kép Brunswick gróf tulajdonából származik, s a két háború közti időszakban nagy sajtóvisszhangot váltott ki. A vi­ta tárgya azt volt, hogy Leonar­do da Vinci festhette-e a szépsé­ges női alakot. Valóban olyan, mintha a reneszánsz mester al­kotta volna, a stüusa arra utal, ám a fejábrázolás nem a Leon- ardótól megszokott (túl kicsi). A női szépség, ahogy a 19. században a művészek látták, mítoszokkal és kultuszokkal övezve, ma is hódít. A Szlovák Nemzeti Múzeumban március 31-ig. A rendezők nem titkolt célja, hogy kritikus hangnemben mutassák be, milyen sztereotípiákban gondolkodnak a nemzetiségek egymásról Szlovák-magyar határ Selmecbányán Egy kocka a Pál Adrienn című filmből (Képarchívum) HAVRAN KATALIN Első téli kiadását készítik a rendezők a 4 živly filmszemi­náriumnak, amely nyaranta már hagyományosan egyre több filmkedvelőt csábít Sel­mecbányára. A kisváros, mely az utóbbi években megélénkült művé­szeti aktivitással dicsekedhet, február 24. és 26. között várja majd a látogatókat. Daniela Chlapíková, a rendezvény fő­szervezője elmondta, hogy a té­li verzió, amely a Határok (Hranice) nevet kapta, egyfajta előzetese a nyári rendezvény­nek. Mivel a szervezők a nyári filmszemináriumokból idő- és helyszűke miatt több remek al­kotást is kénytelenek kihagyni, télen bepótolják a kimaradt filmeket, illetve behatóbban tudnak foglakozni egy adott témával. A filmszeminárium idén feb­ruárban a szlovák - magyar ha­tárra és a két ország határain be­lül élő kisebbségek helyzetére összpontosít. Elsősorban az igényes mozi kedvelőit szólítja meg: mindazokat, akik kíván­csiak arra, hogyan vélekedtek az elmúlt évtizedekben és ho­gyan vélekednek ma kortárs szlovák és magyar filmrende­zők a kisebbségi létről. A filmek tematikailag két témát céloznak meg: vetítésre kerülnek olyan alkotások, amelyek a két nem­zet viszonyát vizsgálják, illetve amelyek azzal foglalkoznak, hogyan viszonyulnak az orszá­gok a saját kisebbségeikhez. A rendezők nem titkolt célja, hogy kritikus hangnemben mu­tassák be, milyen sztereotípiá­ban gondolkodnak a nemzetek és nemzetiségek egymásról. A programban klasszikusok és nemrégiben forgatott fil­mek, magyar és szlovák alko­tások egyaránt helyet kapnak. Autentikus helyszínen indul a programsorozat: Martin Sulik Cigány című filmjét a helyi roma központban vetítik majd, az est élő cigányzenével foly­tatódik. A továbbiakban a nézők be­tekintést nyerhetnek egy ma­gyarországi szlovák közösség életébe az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követő években, ha megnézik a Jadvi- ga párnáját, amelyet Deák Krisztina készített Závada Pál regénye nyomán. Dušan Hu­dec, aki több alkotásában vá­lasztja témájául a társadalom­ban ma is jelenlevő antiszemita érzéseket, a Szeresd felebará­todat című dokumentumfilm- be'n az 1945-ös tapolcsányi zsidóellenes pogromnak állít emléket. Gálán Angéla, a Budapesten élő, szlovákiai származású rendező a kisebbségi lét kér­dését vizsgálja Szlovákmagya­rok című dokumentumfilmjé­ben, melyet tavaly fejezett be a budapesti Színház- és Film- művészeti Egyetemen. Több film is foglalkozik a roma ki­sebbség helyzetével, például Lakatos Róbert Jó szerencsét! - Bahrtalo!, Marek Sulik Ciga­retták és dalocskák és Szeder­kényi Júlia Barlang című alko­tása. Érdekes párhuzamot vonnak a rendezők Jankovics Marcell János Vitéze, és a Viktor Kubai három évvel későbbi Zbojník Jurkója között. Mindkét alko­tás egy-egy nemzeti hős törté­netét vitte vászonra a hetvenes években, és mindkettő az első egész estét betöltő animációs film volt az országban. A nézők megnézhetik ezenkívül A hen­tessegéd (r. Zoro Záhon) és Pál Adrienn (r. Kocsis Ágnes) című filmeket. A vetítéseket a nyári rendez­vényhez hasonlóan beszélgeté­sek, viták előzik majd meg, ahol neves filmszakértők, köz­tük magyarországi vendégek elemzik a filmeket. A rendez­vényt gazdag kísérőprogram keretezi, a résztvevők kóstol­hatnak majd magyar, roma és zsidó ételkülönlegességeket, il­letve részt vehetnek filmmű­veltségi vetélkedőn.

Next

/
Thumbnails
Contents