Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-02 / 27. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Tsúszó szelleme Dunaszerdahely. Ma 18 órakor mutatják be a Hizsnyai Zoltán szerkesztésében napvilágot látott Tsúszó Sándor breviárium első részét a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, az Arthe Caféban (Vállalkozók Háza). A Legyél helyettem ÉN című kötet a kilencvenes években, jóval állítólagos halála után felfedezett, rendkívül sokoldalú hazai magyar alkotó (és alkotás), Tsúszó Sándor feltételezett születésének száznégy és fél éves évfordulójára jelent meg, az utókor mély főhajtásaként. A könyv a Lilium Aurum kiadónál jelent meg, számos irodalmár kutatási eredményeit összegzi, (juk) James Joyce 130 Dublin. Ma 130 éve született Dublinban James Joyce ír regényíró, a múlt század legellentmondásosabb angol nyelvű művének tartott Ulysses szerzője. A mű annak idején közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották, egészen 1933-ig nem jelenhetett meg a szigetországban. 1920-ban Joyce-ék Párizsba költöztek, így a teljes alkotás - az Odüsszeia sajátos, modem változata - először itt jelenhetett meg 1922-ben. A regény cselekménye egyetlen nap, 1904. június 16. története a két főszereplő, Leopold Bloom dublini hirdetési ügynök és egy fiatal művésziélek, Stephen Dedalus belső monológjain keresztül leképezve. A sokak által olvashatatlannak tartott, és sokak által egekbe emelt nagyregény ma is foglalkoztatja az irodalmárokat. Dublinban június 16-án úgynevezett Bloomsday-t tartanak, ilyenkor a rajongók térképpel a kezükben járják végig azokat a helyszíneket, ahol a regény főszereplői megfordultak, (juk) PENGE Tradíció és technika Mogyorósi László költészetének tétje az irodalmi hagyomány megszólítása: versei kísérletek különböző költői beszédmódok, klasz- szikus és modem formai megoldások felhasználására. Tradicionális költő abban az értelemben is, hogy az irodalom legáltalánosabb kérdései érdeklik: a szerelemről, a halálról, a szépről, a rútról, a vágyról és a hiányról ír. Ami különleges, az a hagyomány újrateremtésének módja: egy-egy idézetként funkcionáló szóban, szóképben, verssorban képes a magyar költészet teljes korszakait, egy szimbolikus értékű életművet, egy hatástörténeti ívet összefoglalni. Ezzel együtt lehengerlő a nyelv- és formakultúra, amellyel Mogyorósi a legkülönbözőbb kötött formákat, strófaszerkezeteket, többféle nyelvi és mediális regisztert vegyítő szövegeit megvalósítja. Ezek a megoldások pontosan működnek a harmadik verseskötetben is. Helyenként talán túl sok a technika, talán túlságosan is „helyén van” minden, mintha a József Attila-, Ady-, Petrarca- vagy Horatius-idézetek, utalások, pózok mechanikusan illeszkednének a szövegbe, elrejtve, háttérbe szorítva Mogyorósi László saját hangját, és előfordul, hogy a rím és ritmus kötelmei korlátozzák a szövegalakítást. Többnyire viszont a hagyomány mint egy alig észlelhető „szűrő” jelentkezik, amely árnyalja a kidolgozott képet. Gondolok itt pl. a Toulouse-Lautrec-tema tikára és a finoman működő keresztény kódrendszerre. Figyelemre méltóak, új beszédmódot is jeleznek a test, a testi érintkezés leírásai, amelyék egyszerre élnek a későmodem költészet testélményével, valamint a test posztmodem lebontásának tapasztalatával - ez az eljárás nem öncélú, hanem az érzelmek, lelki mozzanatok, a másikhoz való viszony kifejtését célozza (pl.,Ahogy a kabát alól kiesnek / a vágyak fogaskerekei, / az elhasználódó testeknek / úgy villan majd gyűrődése ki.”; „meleg szerveim kihűlnének nélküled”). Bár az irodalom- és kultúrtörténeti, zenei utalások időnként elidegenítik az olvasót, nem kétséges a „mesterségbeli tudás", és az sem, hogy Mogyorósi minden kötetében képes valami újat mutatni. (Mogyorósi László: A szerelem valami más. Nap- kút, Bp.,2011) Értékelés: <#<»»<(> ) Rita Ackermann kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban A szabad idézhetőség elvén Rita Ackermann: Candyman (Fotó: Ludwig Múzeum' Bakos Rita 1992-ben a budapesti Képzőművészeti Egyetemen festő szakáról ösztöndíjjal utazott New Yorkba, és ott is maradt. A kilencvenes évek kedvelt figurája lett, és külföldön a mai napig meghatározó kortárs művésznek számít. NAGY ZSÓFIA Az életmű egy szeletét bemutató tárlat illeszkedik a budapesti Ludwig Múzeum kiállítássorozatába, melyben olyan magyar származású művészeket mutatnak be, akik Magyar- országon kevéssé ismertek. Rita Ackermann 1968-ban született Budapesten. Klassz gyerekkora volt a szocializmus évei alatt, ahogy egy interjúban visszaemlékezett: szerette, hogy volt elég ideje álmodozásra, képzelődésre, ami később is meghatározó maradt nála. A színház és művészet bűvkörében élt, közben termé szetesen őt is érdekelte minden, ami a nyugati kultúrából beszivárgott Magyarországra. 1989-től a budapesti Képző- művészeti Egyetem diákja lett, ahol három évet töltött, majd ösztöndíjasként kiutazott az USA-ba és a The New York Studio School of Paiňtingben folytatta tanulmányait. Az intézmény azonban túl szigorú és didaktikus volt a popkultúra bűvkörében élő kelet-európai lánynak: egy év után otthagyta az iskolát, és belevetette magát a város kulturális életébe. Pincéméként dolgozott, rengeteget olvasott, filmeket nézett, kiállításokra járt és ismerkedett. New York a kilencvenes években jó talajnak bizonyult. Rita Ackermann olyan közegben vert gyökeret, melyet olyan nevek fémjeleztek, mint Larry Clark, Harmony Koríné vagy a Sonic Youth zenekar. Ez volt az úgynevezett enfant terrible színtér, ami leginkább úgy ragadható meg, mint egy művészeti irány, amely vegyítette a különböző műfajokat, és jellemzően a fiatal kultúrával foglalkozott. így tehát világos, hogy Rita Ackermann művészetében miért kapott akkorra hangsúlyt a szexualitás, az ösztönök, a drogok, a hatalmi pozíciók kérdése és a káosz. A mash-up mint a kortárs kultúra kivédhetetlen összetevője nála is jelen van. A mash- up vagy mixkultúra alapja a korábbi alkotások (vagy alkotások bizonyos elemeinek) újrahasznosítása, a szabad idézhetőség elve. A digitális kultúrában ez mindennapi praxisnak számít, a legtöbben nem is figyelnek fel a jelenségre, mivel természetesként élik meg azt. Persze nem a digitalizáció vagy az internet találta fel a mixe- lést; a különböző, már meglévő dolgok összevegyítését csinálták már a kubisták vagy a pop art művészei is (és biztosan találnánk még példákat sokkal korábbról is). Rita Ackermann képein ez a formanyelv leginkább a kollázsokban mutatkozik meg, illetve az állandóan vissza-vissza- térő figuráiban. És még inkább azokban a kisfilmjeiben, amelyek valójában videómontázsok - már meglévő felvételekből összevágott önálló anyagok. Ezeknek a videóknak nagyon sokrétű az alapanyaguk: Moammer Kadhafi televíziós beszéde, Youtube videók, filmrészletek és így tovább. A Ludwig Múzeumban látható kiállításon is megtekinthető néhány ezek közül a filmek közül: akár a képekkel egy térben, akár külön teremben is. Ezeknek a filmeknek köszönhetően a kiállítóteret áthatja a felvételekhez járuló tompa zaj és zene, ami valószínűleg tudatosan illeszkedik a kiállítás lelkiségéhez. Megtekinthetők korábbi művek is, hogy követhető legyen a művész pályájának alakulása, azonban a kiállítás jelentős része az elmúlt három évben készült. A két színre és egy kompozícióra épülő sorozat, a Tűz, napról napra (Fire by Days) elsőként Budapesten mutatják be. A tárlat március 18-ig látogatható. A legendás amerikai rocker hetvenévesen jut el Szlovákiába, barátjának „köszönhetően" Lou Reed fellép az idei Pohoda fesztiválon JUHÁSZ KATALIN A rockzene történetének egyik legmeghatározóbb alakja lép fel idén a trencséni Pohoda fesztiválon. A hatásában ma is rendkívüli Velvet Underground zenekar egyik alapítója, a műfaj nagy újítója nem melíesleg Václav Havel jó barátja volt. Azért is fogadta el a szervezők meghívását, mert a fesztivál első estéjét Havel emlékének kívánják szentelni. Lou Reed előtt a szintén legendás prágai The Plastic People of The Universe ad koncertet, amelynek Havel amolyan láthatatlan tagja volt, a háttérből támogatta őket gondolataival. Lou Reed először 1990-ben találkozott Havellal Prágában, amikor is interjút készített vele a Rolling Stone magazinnak. „Számomra igazi hős volt, már jóval azelőtt, hogy meglátogattam. Csodáltam őt íróként, gondolkodóként, és úgy érzem, a világnak szüksége van ilyen hősökre” - mondta Reed, aki olyan fontosnak érezte ezt a beízléstelen elnöki irodabútor láttán, amelyet még a kommunista érából örökölt, és hogy későbbi, amerikai találkozásaikra Havel fotókkal érkezett, hogy megmutassa, mi minden változott a prágai vár berendezésében. Közeli barátságukat jelzi, hogy Havel „intézett” egy koncertet Lou Reed számára a Fehér Házban 1998-as washingtoni látogatásakor, amikor Bili Clinton vendégeként választhatott egy, a cseh küldöttség hivatalos programjában szereplő zenei programot. Reed márciusban lesz hetvenéves, június 5-én pedig először lép fel nálunk. Részleteket még nem tudni, a szervezők egyelőre csak arra kaptak ígéretet, hogy ott lesz a fesztiválon. Elképzelhető, hogy a Metal Machine trióval érkezik, ahol egy szaxofonossal és egy elektronikus zenésszel improvizációkra épülő zenét csinál, ám valószínűbb, hogy régi zenekarát hozza, és sorra veszi szólóalbumainak slágereit. szélgetést, hogy később a Between Thought and Expression című, szövegeket, jegyzeteket tartalmazó kötetébe is bevette. Havel halálakor az elsők között nyüvámtotta ki részvétét saját internetes honlapján. A szimpátia kölcsönösnek bizonyult. Václav Havel így nyilatkozott az amerikai rockéiról: „Lou volt az első igazi híresség, akit hivatalomban fogadtam. Már tíz perc után olyan érzésem volt, mintha óta ismernénk egymást.” Elárulta azt is, mennyire kiborult Lou Reed az
