Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-14 / 37. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 14. www.ujszo.com Tovább csökken az ágazatban dolgozók száma A termelés viszont nő INFORMÁCIÓ Ha a tehén kevesebb tápanyaghoz jut, a hiányzó energiát saját szervezetének lebontásával pótolja Szakszerű takarmányozással Szakszerű takarmányozással arra kell törekedni, hogy ez a testtömegveszteség minél kisebb legyen (Archív felvétel) Fernanda Guerrieri, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazda- sági Szervezetének (FAO) európai és közép-ázsiai regionális képviselője szerint a térségben tovább csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma. A 2011-es 50 millió főről 2050-re mintegy 15 millióra, a termelés volumene ugyanakkor 2050-re 20 százalékkal növekedhet a 2005-ös szinthez képest. A FAO képviselője abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy áprilisban Bakuban rendezik meg a szervezet 28. európai regionális konferenciáját. Fernanda Guerrieri elmondta: az EU mezőgazdasági termelésének növekedése a 2011. évihez képest 2050-re a FAO becslése alapján 10 százalék körül várható, míg a középázsiai országokban elérheti az 50 százalékot is. A növekedés ellenére az EU elsősorban élelmiszer-importőr marad - tette hozzá. Kálmán Zoltán, a magyar vidékfejlesztési minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetője hangsúlyozta: nem az a probléma, hogy a Föld ne lenne képes elegendő élelmiszerrel ellátni a népességet, sokkal inkább az, hogy az élelmiszer nem mindenhol áll egyformán rendelkezésre, és nem mindenki tudja megvásárolni. Kifejtette: a térségben még műidig vannak olyan országok - például Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgi- zisztán és Örményország ahol jelentős az alultápláltság és fejletlen a mezőgazdaság, ugyanakkor más országok - főként Ukrajna, Kazahsztán és Oroszország - jelentős export- lehetőségeik miatt egyre nagyobb szerephez jutnak az élelmiszer-ellátásban. Előreláthatóan ez a három ország biztosítja a következő évtizedben a világ gabonaexportjának 30 százalékát - közölte a szakértő. Úgy fogalmazott, hogy az április 16-20. között megrendezendő FAO-konferencián várhatóan az európai és közép-ázsiai régió 53 tagországának és az Európai Uniónak a miniszterei, magas rangú állami tisztviselői vesznek részt. A regionális konferencián megvitatják a térséget érintő fő cselekvési területeket és az azokkal kapcsolatos költségvetési és végrehajtási feladatokat. A konferencián egyeztetnek a 2012-2013-ra szóló költségvetésről, és kitűzik a szervezet 2014-2015-ös céljait. (agribussines.hu) A tehenek takarmányozása szempontjából a laktá- ciót három szakaszra lehet felosztani. Az első szakasz az elléstől a 12-13. hétig tart, a második a 14. és a 28. hét közé tehető, a harmadik az ela- pasztásig tart. ISMERTETŐ Ennek alapján a tejtermelés is jelentősen különbözik a lak- táció folyamán. Az ellés után gyors ütemben növekszik, a csúcspontot az 5-6., üszőknél a 6-8. héten éri el, majd néhány hétig azonos, aztán fokozatosan csökken a laktáció végéig. A tehenek szakszerű takarmányozását az első szakaszban a legnehezebb megvalósítani, hiszen a tejtermelés növekedésének üteme meghaladja a takarmányfelvétel növekedésének mértékét, és ennek következtében energiahiány alakul ki. Ha a tehén a napi takarmányadaggal kevesebb tápanyaghoz jut, mint amennyi a tejtermelés gyors növekedéséhez szüksége lenne, a hiányzó energiát saját szervezetének lebontása által próbálja pótolni. Szakszerű takarmányozással arra kell törekedni, hogy ez a testtömegveszteség minél kisebb legyen. A túlzott testtömegveszteség - ami elsősorban a zsírtartalékok lebontásával jár - anyagcsere- zavarokat okozhat (ketózis), a máj ugyanis már nem képes feldolgozni a zsírbontás termékeit. A súlyveszteség ugyanakkor rossz irányban befolyásolja a tehén újrafedezését, növeli a két ellés közötti időszakot. A tehenek súlyveszteségét többféle módon mérsékelhetjük. Az egyik, hogy a tehenet a szára- zonállás idején nem hizlaljuk fel, mert az ellés után így kevesebb takarmányt fogyaszt. A súlyveszteség mérséklésének másik módja a takarmányadag energiatartalmának növelése. Ezt csak a megemelt abrakadaggal lehet elérni, amely az összenergia-tar- talom 55 százalékát adhatja. A fennmaradó 45 százalékot tömegtakarmányból kell biztosítani, mivel ha a takarmány nem tartalmaz elegendő nyersrostot, csökken a nyáltermelés, és a bendő lesavanyodik, bendőaci- dózis alakulhat ki. A tömegta- karmány-szükséglet fedezésére használható a jó minőségű süó- kukorica, a fű- vagy lucemaszi- lázs - 25-30 kilós fejadaggal számolva - és a széna. Az energiahiány fedezésére az utóbbi időben az úgynevezett védett zsírok is használhatók, ezek a bendőben csak kismértékben bomlanak le, így nem zavarják a bendőmikrobák működését. Ezek használata csak a laktáció első két-három hónapjában szükséges napi 450-600 grammos adagban. A laktáció első szakaszában az ipari melléktermékek - nedves cukorrépaszelet, szeszgyári moslék - is jól használhatók. Arra kell ügyeim, hogy biztosított legyen a kellő nyersrostellátás, ellenkező esetben csökken a tej zsír- tartalma. A tehenek téli takarmányozásában és nyersrostellá- tásában fontos szerepet töltenek be a szénák. A kielégítő mennyiségben (6-12 kiló) adagolt széna rágásra és kérődzésre készteti a tehenet, ezáltal elkerülhető az acidózis. Ebben a laktációs szakaszban a fehéijeszükséglet biztosítása is fontos. A bendőmikrobák a takarmányadag fehérjéinek csak 70 százalékát képesek lebontani, a lebontott fehérjék egy része a vizelettel ki is ürül a szervezetből. Kívánatos, hogy ebben az időszakban a nyersfehéije a takarmány szárazanyag-tartalmának 17-18 százaléka legyen. Az utóbbi évek kísérletei bebizonyították, hogy kiváltképp a nagy tejtermelésű egyedeknél a meti- onin aminosav védett formában való adagolása (a bendőben nem oldódó anyaggal bevonva) növeli a tejtermelést. A tejtermelés második szakaszában, amikor enyhe tejcsökkenéssel kell számolni, a takarmány energiaszintjét is csökkenteni kell. Ezt nem a tömegtakarmányok, hanem az abraktakarmányok csökkentésével lehet elérni. Ebben az időszakban a jó minőségű tömegtakarmányok már képesek fedezni az energia- szükségletet, így nem indokolt a védett zsírok etetése. Csökkenthető a fehérjetartalom is, üyen- kor már elég a 14-15 százalék fehérje a szárazanyagban. A laktáció utolsó szakaszában, a 28. héttől az elapasztá- sig a tejtermelés már nagyobb mértékben apad. A takarmánynak ebben az időszakban elegendőnek kell lennie az életfenntartásra, a csökkent tejtermelésre, de arra is, hogy az állat tartalékot építsen be a szervezetébe. A gyakorlat is azt igazolja, hogy előnyösebb, ha ebben az időszakban, és nem a szárazonállás idején épülnek be a tartalékok a szervezetbe. A szárazonállás idején csak az életfenntartásra és a magzat növekedésére elegendő takarmányt indokolt adagolni, (háromszék) (Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele) Minél fiatalabb és minél nagyobb termelőképességű a sertés, annál kevésbé tűri az éhezést. Fehérjehiány esetén megáll a növekedés Gyakori és komoly hibák a sertések etetésében ÖSSZEFOGLALÓ A sertések a bőséges takarmányadagok ellenére is lehetnek alultápláltak, ha nem jutnak elegendő energiához, fehérjéhez, vitaminokhoz, hatóanyagokhoz. Ennek különböző okai lehetnek: többek között a nem megfelelő a takarmány minősége, kellemetlen a szaga vagy az íze, így abból a szükségesnél kevesebbet eszik, a takarmány nehezen emészthető részeket tartalmaz, így rossz az értékesülése, a takarmány egyes táplálóanyagokból a szükségesnél kevesebbet tartalmaz, a takarmányt rosszul dolgozzák fel, rosszul készítik elő, rosszul tárolják (pl. túl finomra vagy túl durvára őrlik stb.), illetve az állat nem jut elég vízhez, rossz az etetési mód, vagy a sertés beteg. A tapasztalatok szerint minél fiatalabb és minél nagyobb termelőképességű a sertés, annál kevésbé tűri az éhezést. Amíg csak a tartalékait használja fel, nagyobb baj nincs, csupán csak annyi, hogy csökken a termelés, a tenyész- sertések szaporodása pedig nem megfelelő. Az energia- és fehéijehiányt az állat saját testanyagainak felhasználásával, azok lebontásával pótolja. Ha ezekből a táplálóanyagokból a hiány hosszabb ideig tart, először a szénhidráttartalékokat, majd a zsírokat, végül a fehérjéket bontja le. Először tehát eltűnik a zsírszövet, helyére víz kerül, majd az izomszövet sat- nyul, a belső szervek károsodnak. Utoljára az idegszövet pusztul, de erre igen ritkán kerül sor, csak akkor, ha az éhezés hosszú ideig tart. A sertéstakarmány táplálóanyagai közül a fehérje a legfontosabb. Természetszerű tartásban a vegyes hasznosítású fajták fehérjeigényének kielégítése nem volt gond, hiszen ezek a fajták egyrészt kevesebb fehérjét kívántak, másrészt a legeléssel, tur- kálással annak egy részét természetes úton fedezték. Ma ezt „zsákból” kell pótolnunk, ráadásul a korábbinál nagyobb mennyiségben, hiszen a hústermelő fajták igénye jóval nagyobb. Fehérjehiány leggyakrabban két okból jelentkezhet: ha a takarmány abszolút mennyiségben sem tartalmazza, 2. ha a takarmány rossz összetétele miatt hiányos a fehérjék aminosav-garnitúrája. Fehérjehiány esetén a növekedés megáll, tökéletlen az emésztés, a vitaminok, ásványi anyagok szervezetbe való beépülése rossz (hiánybetegségek, csontosodási problémák, mozgászavarok stb.). Csökken az ellenálló képesség, a sertés a betegségekre fokozottan érzékeny, károsodik a máj (étvágytalanság, „nagy has“, rossz emésztés), a sertés lefogy, a bőre petyhüdt, zsír helyett a bőr alatt víz van. Esetenként ideg- rendszeri zavarok léphetnek fel (tompultság vagy fokozott ingerlékenység). Ha az ismertetett jelenségeket észleljük, a takarmányt nagy fehérjetartalmú, lehetőleg állati eredetű fehérjéket tartalmazó alkotórészekkel kell kiegészíteni. A gyakorlati takarmányozás másik eléggé gyakori hibája a hatóanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) hiánya vagy nem kielégítő mennyisége. A hatóanyagoknak ugyan nincs energia- és táplálóértéke, mégis nélkülözhetetlenek, mert az egyes élettani folyamatokat szabályozzák, serkentik, vagy ha kell, a kóros folyamatokat gátolják. Ezzel a láthatatlan beavatkozásukkal az ellenálló képességet, a betegségekkel szembeni érzékenységet is befolyásolják, ilyenformán betegség- megelőző szerepük van. A táplálóanyagok hatóanyagok hiányában rosszul értékesülnek, mert felszívódásuk tökéletlen. Feltétlenül gondoskodnunk kell róluk, mert ezek a szervezetben nem képződnek, ráadásul a mai tartás mellett a sertésnek kevesebb lehetősége van arra, hogy a hatóanyagokat a talajból vagy a természetes takarmányokból megkapja. Ha ásványi anyagokból, vitaminokból, nyomelemekből a takarmány a szükségesnél kevesebbet tartalmaz, csökken a termelés, rossz lesz a vemhesülés, gyenge az utódok életképessége, gyakori az étvágytalanság, a rendellenes étvágy (falrágás, szőrevés, kimarás, vizelet ivása stb.), gyakoriak a bőrbetegségek, csökken az állatok ellenálló képessége. Azt, hogy valamely anyagforgalmi zavar esetén hatóanyaghiányról vagy másról van-e szó, csak szakember tudja megítélni, ezért ha a jelenségek bármelyikét észleljük, forduljunk állatorvoshoz. Mindenesetre, ha változatos összetételű, többféle, egymást jól kiegészítő takarmányt etetünk, ez ritkábban jelentkezik. Kiküszöbölésére vagy megelőzésére egyébként többféle premix is rendelkezésre áll, de ezek etetésével kapcsolatosan szintén kérjük ki a szakember véleményét, hogy mit, mennyit és mennyi ideig adagoljunk a takarmányadagba. (agrároldal) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
