Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-14 / 37. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 14. A közvetlen demokrácia vagy az interneten gyakorolt polgári részvétel követelése utópia Occupy Szlovákia Mivel a szlovákiai politikai kultúrához nem tartoznak hozzá a masszív tömegtüntetések, annál szokatlanabb, hogy a Gorilla-demonstrációk több ezer elégedetlenkedőt mozgósítottak a legnagyobb fagyokban. Vajon utcára való a politika? Van egyáltalán esély arra, hogy bármiféle változást elérnek a tüntetők? TOKÁR GÉZA A látványos utcai tömegdemonstrációk feltűnése nem szokatlan jelenség, ugyanis világméretű tiltakozási hullámok jelentek meg az utóbbi egy évben. Az arab tavasszal párhuzamosan - más motivációktól vezérelve - Európában is erőre kaptak a főként, de nem kizárólag fiatalokat megszólító, rend- szerellenes motívumoktól vezérelt tüntetések. Az okok között a gazdasági válság és a növekvő szociális feszültségek mellett a WikLleaks-iratok megjelenése ugyanúgy ott van, mint az internetes ellenállók kultúrájának elterjedése és divatossá válása. Ezeknek a tüntetéseknek a jegyei találhatók meg a szlovákiai demonstrációkban is. A Gorilla-tüntetések már csak azért is beilleszthetők a sorba, mert a nyilvánosságra kerülő lehallgatási iratok egyfajta szlovákiai WikiLeaksként hatnak, amelyek az egész politikai elitet érintik. A dokumentum rámutat arra, hogy a szlovák politika egészét átszövi a korrupció és a klientelizmus, ez pedig rendszerszintű változásokért kiált. Könnyen elképzelhető, hogy a vegyes összetételű szervezőgárda egyes tagjainak vannak hátsó szándékai, a tüntetéseket pedig valakik valamire kihasználják, de ez nem ok arra, hogy az elégedetlenkedők követeléseit figyelmen kívül lehessen hagyni. Kérdéses, hogy a célkitűzéseik mennyire valósíthatók meg. A közvetlen demokrácia vagy az interneten gyakorolt polgári részvétel követelése színtiszta utópia: jól hangzik, csak éppen nem működik. A polgároktól aránytalanul sok energiát követel a közügyek gyakorlása, végső soron pedig egy aktív, de minőségileg nem jobb kisebbség diktatúrájához vezet a többség felett. A követelések másik csoportja, mely a Gorilla-ügyben besározódó politikusok távozását vagy Štefan Harabin lemondását érinti, már egy fokkal könnyebben kivitelezhető lenne - ha Szlovákia politikai és társadalmi kultúrája nem lenne olyan, amilyen. Teljes világnézeti változásra van hozzá szükség a társadalomban, arra, hogy a korrupciót ne vegyük természetesnek sem a politikában, sem a közéletben. Továbbá a felelősök vállalják a következményeket a tetteikért, ne kibúvókat keressenek. Abban az országban, ahol a köztisztviselők még azt is megpróbálják megmagyarázni, ha közvetlenül tetten érik őket a kenőpénz átvételénél, nem lehet hirtelen javítani a politika minőségén. Harmadik központi követelésként a Gorilla-iratokban szereplő személyek felelősségre vonása szerepel. Visszás a helyzet: minél nagyobb a társadalmi nyomás a vizsgálódó hatóságokon, annál nagyobb az esély arra, hogy valaki a rövid távú politikai haszon érdekében manipulálja az eredményeket. Viszont minél kisebb a nyilvánosság nyomása, annál nagyobb az esélye annak, hogy a vizsgálatot szabotálják, a felelősöket pedig nem büntetik meg. A Gorilla-ügyben tüntetők szándékait nem lehet megkérdőjelezni, a hatékonyságukat és az akció értelmét igen. Ha a tüntetés nem éri el a célját, mi kellene ahhoz, hogy valóban eltakarodjanak a korrupt politikusok a közéletből és jobb legyen a politika is? Egy aprócska dolgot tehetünk érte mi magunk is: március tizedikén elmegyünk szavazni, és általunk hitelesnek gondolt személyekre voksolunk.- Kérem, foglaljon maga mellett nekem is helyet, ha föl kell emelnem a rendelőmben dolgozó nővérke bérét, én is koldusbotra jutok. (Peter Gossányi rajza) A Híd programja összefogottabb, innovatívabb, az MKP-é olvasmányosabb, de hibásabb Az MKP és a Híd kampánya HORBULÁK ZSOLT A választási programok elemei a választók legnagyobb részét nem érdeklik, nem is olvassák. Nincs ez másként az MKP- val vagy a Híddal sem. Nagyobb a befolyása a bemutatása mikéntjének, vagyis magának a kampánynak. Általánosan elfogadott tény, a két magyar hátterű párt a megmaradásért küzd. Bejutni a parlamentbe csak egyiküknek sikerülhet. Kétségtelen, hogy a Híd jobb helyzetből indul. Mivel egymástól csábíthatják el a szavazókat, elengedhetetlenül kialakul köztük a vita. Ez viszont elég szelíd, és enyhébb, mint a két évvel ezelőtti. Az persze érthető, hogy az aktuálpolitikát leginkább mozgató titkosszolgálati ügy náluk is megjelenik. Érdekes, hogy az MKP keményen támadja az SaS-t, a Híd egyik legnagyobb konkurensét. Ha a külsőségeket nézzük, az MKP jobban újított. A lógó megváltozott, a kampány dinamikusabb lett. A párt vezető politikusai blogolnak. Úgy tűnik, a választókkal való párbeszédet komolyan gondolják. Ennek részben az is az oka, hogy most kulturális műsorra kevesebb pénz jut. Nem így a Hídnál, amely neves énekesekkel kampányol. A dizájn szempontjából a Híd sincs hátrányban, hiszen a párt színei, lógója új, nem elkopott. Ez érvényes a párt arcaira is. Ahogy arról már szó volt, a pártprogramok valójában nem is választók számára készülnek. Nekik sokszor elég egy-egy hangzatos szlogen, amely jól látható az óriásplakátokon. Ez nem elítélendő, hanem a politikai marketing törvénye. A programokat elsősorban az elemzők olvassák. Megvalósulásuk különben is nagyban függ a koalíciós tárgyalásoktól vagy a gazdasági helyzettől. Mindezek mellett a program mégis fontos, hiszen azt mutatja, milyen szakembergárda áll a párt mögött, egy kormányba kerülés esetén kiket tud pozícióba állítani. A honlapokon elérhető szövegek alapján a Híd programja összefogottabb. Pontokba van szedve, konkrétabb, így számonkér- hetőbb is. A javaslatai alapján innovatívabb. Az MKP-é ezzel szemben olvasmányosabb, több kisebb ötletet említ, az MKP programja mégis rosszabb, mint a Hídé. A február 9-i állapot szerint a szöveg sok elírást tartalmaz, pl. „szepont”, „folamato- kat”, „magyas szintű”, de található benne jó pár durva hiba is: „észszerűsítését”, „milliőjének”, „infrastruktúrális”. Habár a párt hivatalosan síkra száll a magyar nyelv megőrzéséért, a helyesírásra, úgy látszik, ez nem vonatkozik. Vélemény és háttér 7 KOMMENTAR A jobboldal vezére NAGYANDRÁS Szlovákia számára a jobbközép koalíció lenne a legjobb választás, melynek megszületését már semmi sem gátolja, ám a leendő kormányban nem szabadna helyet adni sem Mikuláš Dzurindának, sem Ivan Miklósnak. Kedves olvasó, ez nem egy 2010-es hír, ezt hétfőn, egy hónappal az idei választások előtt jelentette ki Richard Sulik. Az SaS elnöke hétindító sajtótájékoztatóján valós alternatívának nevezte a jobboldaldali koalíciót, bár az SDKÚ két legerősebb emberét előre kizárta a kormányból, mivel szerinte leginkább őket terheli a felelősség a jobboldal szétveréséért. Emellett nem felejtette el megjegyezni, hogy az SaS a jobboldal új vezető pártja szeretne lenni. Közelednek a választások, folyamatosan emelni kell a téteket, a szavazók ingerküszöbét már egyre kevesebb dolog éri el, nyüván Sulik is ezért akart nagyot mondani. Tudom, hogy amikor a politikusok kampány üzemmódba állnak, egyre kevésbé érzékelik a valóságot maguk körül, de ez azért enyhe túlzás volt. Richard Sulik úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy a jobboldali szavazók többsége kiábrándult saját korábbi pártjából. Nem csak az SDKÚ veszítette el szavazóinak többségét, ugyanez érvényes az SaS-re is. Komoly veszélye van annak, hogy a párt listájára felvett, s általa a parlamentbe is bejuttatott Igor Matovičék Egyszerű Emberei még a saját kis botrányuk ellenére is utolérhetik, vagy akár meg is előzhetik az SaS-t. A januári felmérések nem a jobboldal vezető erejeként, hanem talán a leggyengébben szereplő jobboldali pártként hozzák ki Sulíkékat. Bár a lelke mélyén mindenki egyjobboldali koalícióról álmodik, az elmúlt másfél év tapasztalata és az aktuális közvélemény-kutatások eredményei nem ezt jelzik előre. Hogy ki válik a jobboldal vezetőjévé, az március 12-én derül ki, erről a szavazók döntenek. S hogy melyik pártot ki vezeti majd, a pártok saját fórumainak joga eldönteni. Sulik téved abban, hogy megmondhassa, ki és hogyan képviselje a másik pártot. Programokról mindig lehet vitázni, egyezkedni, közös nevezőt keresni, de személyeskedni nincs értelme. Több mint valószínű, hogy Mikuláš Ózurinda befolyása a szlovák belpolitikára a márciusi választások után a minimálisra csökken, s az is valószínű, hogy ha az SDKÚ még egyszer meg akar erősödni, már nélküle kell megtennie, ám ezt mégsem egy másik politikai párt elnöke hivatott eldönteni. Hihetetlen és egyben szomorú azt látni, hogy a szlovák jobboldal pont a választások előtt hogyan csinálja ki önmagát úgy, hogy közben Robert Ficóék karba tett kézzel ülnek és röhögnek rajtuk. Érthető, hogy most mindenki a maximumot akarja kihozni, de a szavazók már nemigen vevők erre. Az SDKÚ és az SaS most mintha abban versenyeznének, ki tudja alulmúlni a másikat. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ Az osztrák Die Presse Neel- ie Kroes európai bizottsági al- elnök és Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes múlt heti szóváltását is feleleveníti. A lap szerint „Orbán Viktor jobboldali konzervatív kormánya egyre szorultabb helyzetbe kerül, miután Kroes az Európai Parlament egy bizottsági meghallgatásán kilátásba helyezte, a bizottság nem riad vissza attól, hogy az ország ellen indított három szerződésszegési eljárással összefüggésben a szerződés 7-es cikkelyének megfelelő eljárást kezdeményezze, ha nem sikerül kielégítő megoldást találni”. Ilyen eljárást akkor kezdeményezhetnek, ha európai alapértékek súlyosan sérülnek, s legrosszabb esetben megvonják a tagállam szavazati jogát. „Magyarországnak február közepéig van ideje, hogy hivatalos állásfoglalásban reagáljon” a vádakra -írta a lap. A Kurier című osztrák lap vasárnap az EP szocialista frakcióvezetőjével készült interjút közölt, amelyben Hannes Swoboda felszólította az Európai Néppártot, hogy határolódjon el Orbán Viktortól. Az országgal szemben indított szerződésszegési eljárások kapcsán szerinte „Navracsics miniszterelnök-helyettes nagyon kétértelmű és homályos válaszokat adott. Ez jellemző a (magyar) kormányra. Tudatosan hozott olyan törvényeket, amelyek nem egyeztethetők össze az európai joggal. Orbán tudja, hogy ezt korrigálni kell, de arra van szüksége, hogy e módosításokat úgy állítsa be, mintha közben Magyarországot egy jogosulatlan külső nyomással szemben védelmezné. Magyarország megmentőjét alakítja. Ez egyes autokrata vezetőknek bevett metódusa. Ugyanaz, mint amit Mubarak (egyiptomi) és Ben Ali (tunéziai elnök) csinált” - hangoztatta Hannes Swoboda, aki szerint Orbán csillaga hanyatlóban van már, miközben a jobboldali radikális Jobbik párt népszerűsége növekszik. (MTI)
