Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-11 / 35. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. FEBRUAR 11. RIPORT 19 Családja körében Cipőkészítéssel kezdte apósa műhelyében. Gyárában ma 300 munkás naponta 500 kézzel varrott cipőt állít elő, közülük a drágábbak ára meghaladja az 500 amerikai dollárt is. Hari Kiszán Pippál legkisebb unokájával agrai lakásában Egykor riksásként kellett dolgoznia, ma egy Honda autó- és motorbiciklibolt tulajdonosa A szülői hálószoba. Linóleumpadló, egyszerű ágy és szekrény, kisebb rendetlenség - semmi luxus. De Hari elégedett, azt mondja, ő jól él. (SiTA/AP-feivéteiek) Mégis, a hosszú múltra visszatekintő, merev hagyomány közepette a lassú változás jelei is tapasztalhatók. A Pennsylvaniai Egyetem India-in- tézetének kutatói például kimutatták, hogy míg a dalitokra korábban az volt leginkább a jellemző, hogy vályogházakban laknak, a vasbeton épületekben élő dalitok aránya 18 százalékról 64 százalékra ugrott 1990 és 2007 között egy észak-indiai körzetben. Egyidejűleg a tulajdonukban lévő javak - ventilátorok, karosszékek, kuktaedények és kerékpárok - száma is nőtt. Bizonyos kaszthoz kötődő tradíciók halványulni kezdtek, például ritkábban ültetik külön a dalitokat a más kaszthoz tartozók esküvőin. Bár még ma is a legtöbb dalit mezőgazdasági munkásként tartja el magát, létrejött egy gyarapodó „tisztátalan” középosztály, amelynek igen sok tagja ma köztisztviselő lehet az ezt elősegítő törvények révén. A vagyon fontosabb a kasztnál ,A kaszt szorítása enyhül” - szögezte le Csandra Bhán Praszád dalit író, társadalomtudós, aki egykor marxista aktivista volt, ma pedig arra igyekszik rávenni a szegény sorsú dalitokat, hogy vegyék észre a kapitalizmus pozitív oldalát is. ,A fogyasztói társadalomban a vagyon fontosabb a kasztnál, legalábbis igen sok esetben az lehet. A gazdaság növekedése elősegíti a városiasodást, lehetővé teszi az alacsonyabb kaszthoz tartozó indiaiaknak a hagyományos falusi társadalomból való kitörését. A hagyományos kereskedő kasztok már nem elegendők minden poszt betöltésére, így mások is esélyt kapnak az üzleti életben” - fejtette ki. Szerinte az új milliomosok léte bizonyítja, hogy a dalitok megállják a helyüket a globalizált világban. A lista mély benyomást kelt, bár a rajta szereplők nem a vagyonosok, a hatalmasok és híres emberek hagyományos köréből kerülnek ki. Többségük kékgalléros tevékenységi körökben gazdagodott meg, kisebb presztízst élvező iparágakban: munkáslakótelepek építőiként, hatalmas betoncsövek vagy olcsó műanyagingek gyártóiként. Senki sem tudja, hány dalit nagyvállalkozó emelkedett ki, amióta India liberalizálta gazdaságát az 1990-es évek elején, és elindította az egyik leggyorsabb növekedési folyamatot a világon. Minden bizonnyal több száz, de talán több ezer is. Egyre nyíltabban lépnek színre. Egy évtizede a dalit üzletemberek még rendre megváltoztatták vezetéknevüket, mivel abból mindig kitűnik, ki melyik kaszthoz tartozik. Ma viszont saját üzleti kamarájuk van, és a kereskedelmi vásárokon önállóan állítanak ki. Vezető kormánytisztviselők felvetették egy kockázati tőkealap létesítésének gondolatát is, hogy az támogassa az indiai alsóbb kasztok vállalkozóit. A szupergazdagokat kényezteti az indiai média, ami egyesek szemében bizonyítani látszik, hogy India egyre kevésbé érzékeli a kasztkülönbségeket. Anánd Teltumbde, az ismert dalit aktivista azonban non- szensznek tartja ezt a véleményt. Szerinte az ilyesfajta sikertörténetek jól csengenek az indiai középosztály fülében, de nem feledtethetik, hogy n ... az új milliomosok léte bizonyítja, hogy a dalitok megállják a helyüket a globalizált világban. bár az egész világ megváltozott, a jó sorba került dalitok aránya a 10 százalékot sem éri el. „Kilencven százalékuk továbbra is nyomorúságos körülmények között él” - hangsúlyozta. Cipőkészítéssel kezdte Maga Pippál a kemény munkának és önbizalmának tulajdonítja sikerét: gyerekkorától meg volt győződve arról, hogy egykor nagy ember lesz. Amikor elvégezte a középiskolát, apja megbetegedett, úgyhogy családja támogatására riksásként kellett dolgoznia. Felemelkedése azzal kezdődött, hogy egy valamelyest tehetősebb dalit családból való lányt vett feleségül. A családnak volt egy kis cipészműhelye - a dalitok hagyományos foglalkozása ez, mivel a cipőt elpusztult állatok bőréből készítik. Ám Pippál megváltoztatta apósa műhelyének profilját, luxuscipőket készített, és több nyelvet is megtanult, hogy könnyebben árulja portékáját. Cipőgyárában ma 300 munkás naponta 500 kézzel varrott cipőt állít elő, közülük a drágábbak ára meghaladja az 500 amerikai dollárt is. A profitot előbb a kis Honda-au- tókereskedésbe, majd a kórházba fektette be. India privát egészségiparában hatalmas profitok születnek, mivel az új középosztály kerüli a kétes színvonalú közkórházakat. „Semmit sem tudtam a kórházakról” — emlékezett vissza nevetve az üzletember. A bráhmin orvosok először nagyon vonakodva szerződtek vele, „de ma már sok pénzt keresnek nálam”. Még messze van attól, hogy milliárdos legyen, de évente már 12 millió dollár körüli jövedelme van. A Heritage kórház első látásra nem tűnik a csúcsnak. Pippál irodájában foltos a zöld szőnyeg, a festék felhólyagzik és lepattog, a főbejáratnál munkálkodó kőművesek miatt a pácienseknek a kórház melletti Honda-kereskedés alatti bejáraton át kellett közlekedniük. Ezzel együtt a létesítmény még mindig tisztább és jobban felszerelt, mint a legtöbb indiai közkórház: 150 ágyra 187 fős orvosi személyzet jut, onkológusoktól a plasztikai sebészekig. , Pippál útja így sikertörténet. Gazdag, tisztelettel köszöntik az utcán, gyermekei jó iskolába járnak, és barátai a legkülönbözőbb kasztokhoz tartoznak. Mégis, sokszor úgy érzi, hogy megvetéssel néznek rá. „Ezek a fickók átkozottul okosak- jegyezte meg a felső kasztokhoz tartozó üzletember partnereiről. — Amikor a profitról van szó, minden rendben van a kasztom tekintetében. Magukban azonban azt gondolják: mégiscsak dalit ” (MTl-Press)
