Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-09 / 33. szám, csütörtök
22 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com FULVIDEK Nox et solitudo JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Kétségkívül nagy szolgálatot tett egy bizonyos Rexa Dezső a különböző művészeti ágaknak, amikor kitalálta a Báthory-sztorit. Mármint a fiatal lányok vérében fürdő csejtei rém alakját. Bár a legendából semmi sem bizonyosodott be, Báthory Erzsébet a leghírhedtebb magyar, akit immár filmesek és zenészek egész hada örökített meg. Legutóbb Julie Delphy vitte saját címszereplésével filmvászonra a Thur- zó György fiába, Istvánba szerelmes nő tragikus alakját, de ez a szerelmi szál is csak egy a sok közül, amely próbálja megindokolni a megindokolhatatlan vérgőzös legendát. Vannak figurák, akik természetesen kihagyhatatlanok a történetből, így Nádasdy Ferenc, a törökellenes háborúkban emberi méltóságát vesztő férj, Thurzó György, a nő kezére és tekintélyes vagyonára ácsingózó nádor, Darvulia, a boszorkánynak kikiáltott házi mindenes, vagy Fickó, Darvulia jobbkeze. Caravaggio, Thurzó István, esetleg Stefano, az olasz vívómester? - a szeretőjelöltek közül válasszon mindenki kedvére. A kilencvenes évek elején bemutatott szlovák musical az utóbbit választja. Henrich Leško, Jana Rákosová, Martin Sarvaš és id. Ivan Vojtek alkotását a nyitrai Andrej Bagar Színház mutatta be a címszerepben Zdena Studenkovával és Eva Pavlíkovával, Martin Kákoš rendezésében. Két éve a darabot felújította a pozsonyi Új Színpad, s mivel azóta már nincs repertoáron, legalább a hangfelvétel őrzi az egyébként talán jobb sorsra (több előadásszámra) érdemes pozsonyi bemutató emlékét. Az egyik első, azóta is a legjobbak között számon tartott szlovák musical expresszivitásban az akkoriban készült Karel Svoboda-féle cseh Dra- culával is felveheti a versenyt. De, amit mégis kiemelhetünk, az Báthory Erzsébet emberi arca, amelyre , a legtöbb Báthory-előadás fátylat vet. Ez a pozsonyi nő tele van érzelemmel, s mire a története végére érünk, összeáll bennünk a más korban talán jobb sorsra hivatott nő története, aki nemcsak egy hatalmi összeesküvés áldozata lesz, hanem érzelmei is megcsalják. Ideális választás volt a címszerepre Katarína Hasprová, aki a hangjával képes annak a Báthory Erzsébetnek a tragédiáját megszólaltatni, aki nem bánt meg semmit, s aki méltósággal várja a halálba kísérő útitársait, az éjt és a magányt. Értékelés:###### Több rovat foglalkozik a farsanggal A Tücsök februárban LAPAJÁNLÓ A napokban érkezik meg a Tücsök februári száma a hazai magyar iskolákba. A mostani szám visszatérő témája a farsang, a vele kapcsolatos hagyományok, régi és mai gyermekjátékok. A játékos feladványok, foglalkoztatók nagy része is farsangi motívukmo- kat tartalmaz, emellett logikus gondolkodást serkentő számkeresők, csalafinta nyelvi játékok is várják a kis olvasóikat. A Hírhozó/vivő hasábjain ezúttal hat iskolából érkeztek képes hírek. A Tájak, emberek rovat farsangi kalandtúrára hívja a gyerekeket, akik a képzelet szárnyán Rióban találják magukat. Az Erdőn, mezőn, vízen sorozatban nálunk élő kisállatokkal, az Érdekes állatoknak szánt oldalon pedig a kihalt állatok egyik jelképével, a dodó madárral ismerkednek meg a kis olvasók. A magyar mondák sorozatában Lehel kürtje kerül sorra; folytatódik A gyógyfüveket gyűjtögető erdei manók mesés kalandozása, egy népmesében pedig arról olvashatnak, hogy hogyan talált társat magának a szegény ember lova. Kanadából, egy ott élő magyar szerzőtől is olvasható egy mese a lapban, Őzikék és emberek címen. Van angol szótanuló, origami, Bálint-napi szívecskés kézimunka, meserejtvény, sok-sok gyermekrajz, az Ajánlóban új gyermekkönyv, -film és nagylemez ismertetője is a februári Tücsökben. A lap egyszerre tanulságos és szórakoztató, ezért érdemes lapozgatni, olvasgatni. Sőt, egy ideje a legnagyobb közösségi portálon is „lájkolható”. (rv) Martin Scorsese tizenegy Oscar-díjra jelölt alkotása nagy utazás a mozi történetében Hogyan lesz a filmből cipősarok A leleményes Hugo Cabret, akit a rokonszenves gesztusokkal játszó Asa Butterfield az időt és a gonoszt legyőző gyerekhőssé formál meg (Fotó: Bontonfilm) Ezért a filmért volt érdemes „feltalálni” a 3 D-s technikát. Mint tudjuk, háromdimenziós kiterjedésben az Avatar lett „a korszakalkotó”. A leleményes Hugo 3 D-ben már nem írhat történelmet, legfeljebb a mozitörténeti csoda minősítést érdemelheheti ki. TALLÓSl BÉLA Jön majd még 3 D-ben a Titanic, amire már most előre tömegesen kíváncsiak a filmrajongók - s valószínű el is kápráztat majd. A Hugo 3D-ben akkor is marad csoda és varázslat, egy abszolút új, megragadó fejezete ennek a technikának. A világ legnagyobb, illuzioniszti- kus térbe átdimenzionált mozgóképes hajókatasztrófája sem tudja majd lemosni a vászonról azt a bájos, szívmelengető szomorú-bús, helyenként naivan ámító világot, amelyet Hugo felfedezése nyújt. Ebben a mesés közegben azonban, amelyet a Hugo hoz, ez a naiv ámítás is elfogadható, hiszen magáról a moziról van szó, de ez lentebb majd kiderül. A gengszterek mozgóképes pápája, Martin Scorsese ugyanis ezzel a munkájával, az új technikát felhasználva, megteremtette a saját Cinema Paradi- sóját. Amelyben minden, vagy legalábbis annyi minden benne van abból, amit eddig láttunk: a némafilm minimális kifejező formáitól kezdve az Amelie csodálatos élete bájos mesélge- tő vizualitásáig. Egy személyes értelmezésű mozgóképes történeten átvonuló retrofüm valójában A leleményes Hugo. Scorsese ezzel az új, mesélge- tős mozijával az első pillanatban, az első helyzet- és képalkotásával elkápráztat, olyan illúziót kelt, ami kockáról kockára fokozódik. Az illuzionista látvány és cselekmény teljes elburjánzását élhetjük meg. S mivel mondják, a jóból is megárt a sok, egy idő után ez a csodálat is kezd fárasztóvá válni, egyszerűen képtelenség ennyi szépet, ennyi bájt, ennyi illúziót, ilyen szerteágazó mesét egy ültőhelyben megemészteni. Ez persze mit sem von le a film kvalitásaiból, ezzel csak arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy egy idő után nagyon eltelít, oly mértékben tömény. Nincs egyetlen olyan pillanata, amíg megpihenhetne a szem. De nem kell csüggedni, meg kell nézni még egyszer. Martin Scorsese ezzel a sajátos Cinema Paradisójával a mozi születését, a filmművészet történetét ünnepli. Ezért van az, hogy újszerű képeiben, amelyeket megteremt a párizsi vasúti pályaudvar jelképes közegében, vizuális emlékezetünk mélyéről sorra tűnnek fel ismert filmkockák, -motívumok. Természetesen más viszonylatból. Scorsese ebbe a pazar kiviteA leleményes Hugo r című film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. lezésű munkájába mintegy belesűríti a mozi hozadékát: két gyerek, a leleményes Hugo és Isabelle kapcsolatán keresztül meséli el a mozgókép csodájának születését. (Ä párizsi vasútállomás s az ott közlekedő gőzmozdonyok sem véletlen - gondoljunk csak arra a korai mozis élményre, amikor a közönség meghőkölt a szembe közlekedő vonatszerelvénytől.) Hugo árvagyerek, aki a párizsi vasútállomás titkos zugaiban éli mindennapjait, s irányítja az időt - a vasúti óra fogaskerekeinek őreként. Az idő - amelyet Hugo felügyel, hogy meg ne álljon azzal, hogy irányítja az óraszerkezeteket - ugyancsak áttételes, sok mindenre utal. A két gyermek múltat kutató kalandjai Isabelle nagy titkokat őrző nagybátyjához vezetnek el, aki aztán felfedi előttük a korabeli filmgyártás kulisszáit. A mozgóképes csoda születésének Scorsese mester általi rekonstruálását látni kell. Hogy mindenki maga dönthesse el, a giccshez vagy a művészi illúzióhoz áll-e közelebb annak az okos szerkezetnek a legendája, amelyet egy szív alakú kulcs hoz működésbe. Hatásosnak mindenesetre hatásos a szív alakú kulcsra mozduló szerkezet története, ahogy e Scor- sese-mesében elvezet minden titkok nyitjához, az Utazás a Holdba című 1902-es filmhez. S e filmtörténeti utazás során az is kiderül, hova jutott el Borat, tudják, a „kazah nép nagy fehér gyermeke, aki menni művelődni Amerika”, vagyis tanúi lehetnek a vászon előtt, hogyan építi fel az állomásfelügyelő zseniális figuráját ámulatra méltó színészi eszközökkel Sacha Baron Cohen. És megtalálják a választ a címben feltett kérdésre is. Vagyis hogy hogyan lesz a filmből cipősarok. A tizenegy Oscarra jelölt Scorsese-opusnak rengeteg rejtett kincse van. Egy „filmfényév” kevés lenne arra, hogy valamennyit felfedezzük, és ínyencként kiélvezzük. Végül is, A leleményes Hugo maga a képek mozgó valósággá fűzésének története, vagyis a vén mozi eddigi élete 3 D-ben újraélesztve, Scorsese-vel újratöltve. Legyél helyettem én címmel megjelent a magyar irodalom grandiózus újítójának breviáriuma Tsúszó Sándor, a művészeti mindenes NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Az utóbbi hónapok leghangulatosabb irodalmi estje zajlott az Arthe Ca- féban, és ehhez nem kellett más, mint az egyetemes magyar irodalom nagy megújítója, Tsúszó Sándor, pár lelkes Tsúszó- kutató, akik fáradhatatlan munkával összegyűjtötték és felolvasták az író eddig még fel nem tárt, terebélyes életművét. Kellett hozzá az ismert tsuszo- lógus, Hizsnyai Zoltán, aki összeválogatta a vaskos kötetnyi anyagot, és átadta a Lilium Aurum Könyvkiadónak, aki könyv alakban megjelentette Legyél helyettem én címmel. A breviáriumot, ha az égiek és egyéb felső szervek is úgy akarják, ebben az évben egy újabb követi, ugyanis rengeteg anyag került elő a kutatás során, olyanok, amelyek nem tűnhetnek el a süllyesztőben. „Ez a könyv a legmakacsabb tények bőséges gyűjteménye. Az ellentmondásoknak olyan bonyolult viszonyrendszere, amelyen csak a leg-lényegre fókuszálva dereng át a bizonyosság perzselő fénycsóvája. De úgy aztán akkorát dereng, mint a pinty. A kukacoskodók akár azt is mondhatják majd erről a könyvről, hogy a tények csak úgy vannak összehányva benne... Legyen igazuk! És lön! Olyan ez a könyv, akár egy kitört tűzhányó. Háborog, fortyog, aztán egyszeriben szikrázva lövell...” - írta előszószá- ban Hizsnyai Zoltán. És igaza vagyon. A kötetben láthatatlan tintával íródott vers, képvers, és az 1992-ben megjelent tanulmányok is megtalálhatóak. Tsúszó Sándor idén lett volna száznégy és fél éves, folyamatos feltárás alatt álló életműve megihlette a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szerkesztőit is, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén pedig megszületett az első Tsúszó Sándorról íródott szakdolgozat, és ennek a dolgozatnak egy része ékessége a breviáriumnak. Ez is bizonyítéka annak, hogy Tsúszó élt, él, és élni fog. A reményt az is adja, hogy a régi kutatók mellett a Fiatal írók Körének tagai is belekóstoltak a kutatásba, és aki a könyvet elolvassa, megtapasztalja, hogy nagy sikerrel. Hizsnyai Zoltán egy megdöbbentő újdonságot tett közzé az irodalmi est végén a hallgatóságnak. Valamikor a harmincas évek végén és az ötvenes évek közepén Tsúszó unokaöccse kábítószeres ügybe keveredett Venezuelában. Amikor az író megtudta, hogy közeli rokonát életfogytiglanra ítélték, megpróbált segíteni rajta. Egy keresztrejtvényt küldött neki, amelynek megfejtése szonettkoszorúnak álcázva tartalmazta a menekülési útvonalat. A ma már nyolcvan fölött járó tékozló unokaöccs megtanulta a megfejtést, majd elégette a keresztrejtvény-verset. Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy a jövőben több Tsúszó-kutató folyamodik majd kiutazási engedélyért, hogy Venezuelába látogasson és megszerezze a koponyában féltve őrzött, felbecsülhetetlen értékű kincset.
