Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-09 / 33. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Elutasítják a manipulálást A törvénytelen választá­sok hevében tovább folyik a manipulálás a Marosvásár­helyi Orvosi és Gyógyszeré­szeti Egyetemen. Többször is beszámoltunk arról, hogy a magyar oktatók távol ma­radtak a választásoktól, az egyetem román többségű szenátusa ugyanis a mai na­pig sem volt hajlandó az egyetem szervezési és működési szabályzatát az új oktatási törvényhez igazíta­ni, ami lehetővé tette volna a magyar tagozat önállósulá­sát, a magyar főtanszékek létrehozását. Bár a magyar oktatók ha­tározottan visszautasították a részvételt, az egyetem je­lenlegi vezetősége minden vezető testületben leosztotta a helyek egyharmadát, ese­tenként valamivel többet, s talált is néhány jelentkezőt, akik a magyar oktatók közös állásfoglalása ellenére ön­ként vagy kényszerből vállal­ták a jelöltséget. Mivel a tanárokhoz hason­lóan a Magyar Diákszövetség tagjai is távol maradtak a tör­vénytelennek tartott válasz­tásoktól, a Román Diákliga, amely korábban nacionalista szólamokkal ítélte el a ma­gyar főtanszékek megalakí­tására vonatkozó jogos igényt, ezúttal nagylelkűen „fel-vállalta”, hogy választást hirdet a magyar hallgatók számára is, a szenátus eseté­ben 6-4, a kari tanácsok ese­tében 8-4 arányban. A felajánlásra a Magyar Diákszövetség közlemény­ben válaszolt. Ebben tagadja, hogy a Diákliga képviseli az egyetem minden hallgatóját. „Szeretnénk nyomatékosan felhívni a közvélemény fi­gyelmét arra a tényre, hogy 21 éve a MOGYE magyar hallgatóinak közösségét kizá­rólag a Marosvásárhelyi Ma­gyar Diákszövetség képvisel­te és képviseli a mai napig.” A tagság által demokratikusan megszavazott választmányán és vezetőségén keresztül az MMDSZ ismeri a magyar hallgatók közösségének problémáit, és képviseli azok érdekeit a szenátusában és a vezetőség ülésein. Az MMDSZ, mint a MO­GYE magyar hallgatóinak egyetlen legitim és reprezen­tatív letéteményese, elutasít mindennemű beleszólást és beavatkozást minden olyan fél részéről, amelynek nincs meghatalmazása a magyar hallgatók közösségétől. Kife­jezi továbbá aggodalmát a MOGYE-n kialakult helyzet miatt, amely nemcsak a MO­GYE hírnevét, hanem annak jövőjét is veszélyezteti. „Sajnálattal tapasztaljuk, hogy félretájékoztatások és manipulálások sorozata tere­li el a közvélemény figyelmét a lényegi kérdésekről. Remél­jük, hogy a helyzet mihama­rabb megoldódik. Bízunk benne, hogy a tanügyi tör­vény rendelkezéseinek elfo­gadása, valamint a tanügy- minisztérium felszólításai­nak megfelelő változtatások által egyetemünkön megszű­nik a törvényen kívüli állapot, mely a mesterségesen terem­tett és fenntartott feszültsé­geket is megoldja” - olvasha­tó az MMDSZ válaszában. Hétfői értesüléseink sze­rint egyetlen magyar hallga­tó sem jelentkezett a február 5-i határidőig, (erdély.ma) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) SZEMSZÖG A gyávaság lappangó kórja A rendszerváltás utáni hu­szonkét évben nem volt Szlová­kiában olyan hatalom, amely a lakosságnak egyértelműen bizo­nyította volna, meg akatja szaba­dítani a társadalmat a bűncse­lekmények - terheitől. Szinte mindig volt/van - általában a po­litikusok által generált - olyan esemény, amelyről nem tudha­tott mindenki, s ha tudtak róla az emberek, kockázatos volt vele foglalkozni, mert valakinek vagy valakiknek az érdeke azt kívánta, ne legyen beszédtéma. Én ezt lappangó politikai kórnak neve­zem, amely lehetővé teszi, hogy a százalékarányát tekintve ugyan nem nagy, de nagyon jól élő és a polgárt lenéző társadalmi cso­port mindent megengedjen ma­gának. Ez oda vezetett, hogy a négyes jobbközép koalíció a múlt év októberében megbuktatta magát, előrehozott választások­ra ítélte az országot, amire egyébként nincs felkészülve, vá­lasztani meg lassan nincs kit. Országos méretű tiltakozá­sokkal próbálja a politikusok tudomására hozni véleményét a nép, esetleg tojásokkal és ba­nánhéjjal deklarálva kiábrán­dultságát. Hogy van foganatja a „csörömpölésnek”, azt az iga­zolja, hogy a törvényhozás urai már nem merték nem megsza­vazni a rendszerváltás utáni el­ső olyan törvényt - a mentelmi jog részleges eltörlését -, ami nekik annyit jelent, hogy nem lehet tökrészegen a közúti el­lenőrzést végző rendőrök arcá­ba alkoholt lehelni, lakott terü­leten óránkénti 115 km-es se­bességgel száguldani -, amely nekik hátrányt jelent. A hata­lom birtokosaival szemben tak­tikát kell változtatni. Nem kérni kell őket arra, tegyék azt, ami a dolguk, hanem tudomásukra hozni, hogy elég volt! A lappangó kór Vladimír Mečiar fénykorában kezdett fer­tőzni. Ő rakta le az idült politikai kór alapjait, ami azért nem ke­rülhetett a kifejlett politikai be­tegség stádiumába, mert a lap­pangó állapot volt az előnyösebb a kór előidézőinek. Ő és követői tették/teszik ezt azzal a céllal, hogy a jogorvoslatra és az azzal együtt járó jogi elégtételre ne kerülhessen sor. Nem is került eddig soha. így lehet eltölteni a szlovákiai politikában három­négy választási ciklust úgy, hogy ne legyen eredménye, s ha még­is, annak az ország polgárai lát­ják kárát. Toljuk magunk előtt azokat a terheket, amelyektől régen megszabadulhattunk volna, ha a választásoknál az or­szág polgársága megállj paran­csolt volna az érintetteknek, vagy az igazságszolgáltatás tette volna a dolgát függetlenül attól ki követte el a gazságot. Nem lehet a jog területén rosszabbat elkövetni, mint azt, hogy ugyanazért a bűncselekményért aszerint büntetik vagy nem az illetőt, kicsoda, hova tartozik, mi­lyen kapcsolatai vannak, ki­nek a kije. És vannak olya­nok is, akik ítélet nélkül ússzák meg a legsúlyosabb jogsértéseket is. Ami pedig mindennek a teteje: nemegy esetben a jogsérelmet szen­vedett áldozatot ültetik poli­tikai indítékból a vádlottak padjára. (Gondoljunk csak Malina Hedvigre.) A honi politika vadhajtása­iért nem az ország polgárai a felelősek. Őket csak becsap­ták. Minimum hétszer, ak­kor, amikor választottak, mert a szolgálatukat kínálók nem azt csinálták a választá­sok után, amit előtte ígértek. Jóba Mihály SZEMPONT Tudatlanság Az egyik közösségi oldalon megosztottam egy cikket a felvidék.ma hírportálról. S mivel a cikk egy tatabányai fotókiállí­tásról szólt, meg sem fordult a fe­jemben, hogy valaki még ebbe is beleköt. Pár perc múlva már azt a hozzászólást olvasom, hogy fel­vidék (így kicsivel) nem létezik, hogy felvidék csak a magyarok „kitalálmánya”, ez Szlovákia, nem felvidék! Ahozzászóló azt ál­lította, ő nem felvidéki, nem is volt soha, és mivel idősebb, mint én, ezért én sem vagyok az, s én csak egy Szerdahelyen született szlovák állampolgár vagyok és ezt már végre véssük be kicsi agyunkba... Meglepődtem, mivel ez a férfi negyven körüli magyar ember, a gyerekei is tudnak magyarul, de szlovák suliba járnak. Amúgy jó­ban is vagyunk. Hozzászólást hozzászólás követett, én meg­kérdeztem, járt-e egyáltalán alapiskolába, ha „kitalálmány­nak” nevezi a Felvidéket, mire ő közölte velem, hogy igen járt, de szerencsére szlovákba, mert a magyarral nem ment volna sem­mire „Szlovákián”, sajnos ez a igazság, főleg a mai világban. Az­tán kioktatott: a somorjai szlovák alapiskola sokkal színvonala­sabb, mint a magyar, de ez a többi iskolára is érvényes, ráadásul akikmagyariskolábajárnak, nem boldogulnak az életben... Egy dologban igazat adhatok ismerősömnek: a magyar alap- és középiskolát végzett diákok nagy része nem tud kielégítően szlovákul. Ennek az okát a szlo­vák nyelv oktatásának módszer­tanában kell keresnünk, s meg­reformálásának fontosságát évek óta fújja mindenki, de még nem történt előrelépés. Itt kelle­ne kezdeni. Ez lenne az első lé­pés. A gyakorlatban azok tehet­nek csak érte, akik bennünket képviselnek a parlamentben. Sajnos mindig akad kifogás. Azért is tart itt Szlovákia a ki­sebbségi jogok terén, mert az egyszerű emberek nem hangoz­tatják az általuk támogatott pártok képviselőinek nap mint nap, hogy nem jó ez, ahogy van. S ezért baj, hogy a magyarok egyötöde szlovák iskolába jár magyar helyett, és nem meri vállalni, hogy Szlovákiában élő magyar anyanyelvű szlovák ál­lampolgár. Gyávák. Nem hiszik el, hogy magyarként is egyen­rangú állampolgárai Szlovákiá­nak, meghunyászkodnak, mert a szlovák állam ezt sugallja. My Národ Slovenský - így kezdődik a szlovák alkotmány 2012-ben egy olyan államban, ahol ma­gyarok, csehek; ukránok, né­metek, ruszinok, romák stb. él­nek kisebbségben, s róluk nem szól az alkotmány, egy európai uniós tagállam alkotmánya. Szégyen! Finnországban a své­dek miért nem finn suliba jár­nak és miért svédbe? S miért működik mégis az a társada­lom? Igaz, ők gazdaságilag is előbbre járnak, de érdekes mó­don ott ez a rendszer működik. Gyakran olvasok olyan vélemé­nyeket, hogy miért van kiírva magyarul is a városok, falvak neve, s ha már ki van írva, miért 20% a küszöb stb. Az SNS pedig népszavazást kezdeményez ar­ról, hogy a szlovák legyen a ki­zárólagosan használt nyelv, miközben Finnországban egy 300 000 lakosú városban 8000 svéd él, mindent két nyelven tüntetnek fel, s a hivatalokban a finneknek tudniuk kell svédül! Ez nem teher, hanem gesztus azokkal az emberekkel szem­ben, akikkel együtt élnek. Kép­zeljük csak el, mi lenne, ha ma Pozsonyban mindent két nyel­ven kellene kiírni, és a pozsonyi hivatalokban a szlovák hivatal­nokoknak tudniuk kellene ma­gyarul. Bele se merek gondol­ni... MéryJános

Next

/
Thumbnails
Contents