Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-08 / 32. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 8. Vélemény És háttér 5 A politikai elit cseréje közel sem elegendő megoldás a mindent átható korrupcióra Gorillák és gyorshajtók A Gorilla-ügy miatt utcára vonuló ezrek követelései elsősorban a jelenlegi politikai elit lecserélésére vonatkoznak. A tüntetések szervezői által megfogalmazott célok között a leghangsúlyosabbak az iratokban megjelenő politikusok lemondása, valamint a választások elhalasztása szeptemberre. RAVASZ ÁBEL Ezek közül különösen az első tétel figyelemreméltó - hiszen a Gorilla kapcsán leggyakrabban ragozott Mikuláš Dzurinda és SDKÚ-s társai mellett olyan nevek is felbukkannak a dokumentumban, mint Fico és a teljes Smer-vezérkar, Bugár, Hrušovský, Slota, Gašparovič, Duray, Mečiar és még sokan mások. Az ő kollektív távozásuk valóban az elit teljes cseréjét jelentené. A választások elhalasztása csak ennek a folyamatnak lecsapódását segítené elő, és időt adna a felbukkanó új neveknek image-ük kiépítésére. A politikai elit cseréje azonban közel sem elegendő megoldás a Gorilla-ügy által láthatóvá tett, egyébként eddig is mindenki által sejtett, mindent átható korrupcióra. Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ország teljes politikai elitje, tokkal-vonóval semmi mást nem szeretne, mint szétlopni az államot. A helyzet ugyanis az, hogy vélhetően a jelenlegi politikai elit zöme is valós tettvággyal vágott bele politikai karrierjébe: és az is vitathatatlan, hogy sokuknak sikerült is rajta hagyni a kezük nyomát az ország működésén. Gondoljunk csak arra, micsoda váltást jelentett éppen a Gorilla által kivesézett Dzurinda-kormányok időszaka a Mečiar-érához képest. A szlovákiai politikai rendszer felépítése azonban jelenleg olyan, hogy a benne mozgókat az árnyékos pályák felé terelik. Félreértés ne essék: minden politikus maga felelős az összes korrupt eljárásáért és pénzügyletéért. Csupán azt állítom, hogy bár minden gyorshajtó maga nyomja le a pedált, az a tény, hogy jelenleg többé-kevésbé a teljes autós társadalom folyamatosan kihágásokat követ el arra utal, hogy az egyéni gyengeségnél többről, valamiféle rendszer- hibáról van szó. Valami hasonlót képzeljünk el a politikával kapcsolatban is: az egyéni hibák és bűnök mindent átható hálózata egy ilyen, az elemeinél többet jelentő rendszert alkot. Amikor a Gorilla-tüntetések szervezői arról beszélnek, hogy a választási törvény és a pártfinanszírozás megváltoztatására is szükség van, a második, nagyobb problémát vetik fel. A hangsúlynak pedig éppen ezen kell lennie: a politikai rendszer intézményeinek módosításán, azért, hogy a demokrácia jobban működhessen, mint eddig. Az államnak el kell ismernie a vállalatok lobbitevékenységét - hiszen azt az elismerés híján is folytatják, csak az árnyékból -, átláthatóvá kell tennie a kampányok finanszírozását - ha kell, a plafon eltörlésének árán is -, és általában a átláthatóbb működés felé kell haladnia. A politikai rendszer nem úgy működik, mint az a bizonyos bordélyház: itt nem lesz elég lecserélni a lányokat. Ennek felismerése meggátolhatná azt is, hogy a felháborodott tömegek energiái mindössze egy új, az eddiginél populistább, de tapasztalatlanabb és védtelenebb elit hatalomra jutását segítse elő. JEGYZET Mandarin III. VERES ISTVÁN Mi lett volna más, ha a pénteki tüntetéseken az emberek tízezrei nem a gorillák, hanem a mandarinok ellen vonultak volna utcára? Semmi. Skandálhatták volna azt is, hogy: „Elegünk van a narancssárga mandarinokból!” A mandarin márpedig narancssárga, ez épp olyan természetes, mint az, hogy vannak néhányan, akiknek ez nem fér a fejébe. Ugyanez a helyzet a politikusokkal is. A pénteki didergő ezrek állítólag azon voltak felháborodva, hogy a politikusok az elmúlt húsz évben nem csupán a hótiszta lelkiismeretük, hanem mások (például gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok) sugallatai alapján is döntenek azokban a bizonyos Nagyon Fontos Kérdésekben, amelyekkel naponta foglalatoskodnak. Ezektől az emberektől meg kellene kérdezni, mit csináltak az elmúlt 22 évben. Téli álmot aludtak? (Az a sok babkademokratka - mert rengeteg nyugdíjas volt kinn - például tizenöt éve talán még Mečiart buzdította fényképpel a kezében.) Mintha a politikusokról most derült volna ki, hogy mu- tyiznak a háttérben. Inkább annak kellene „lemondania”, aki ezt eddig nem volt hajlandó beismerni. A tüntetések ködös múltú és célú szervezőit a péntek esti, és az esetleges jövőbeni rendbontásokért is terheli a felelősség. A közösségi oldalak segítségével tízezreket csaltak az utcára. Olcsó jelszavakkal és könnyen megválaszolható kérdésekkel felbőszítették őket, aztán csodálkoztak, hogy a haragos tömeg tagjainak a gyaku- jemezsesztyeprisli után nincs kedve visszaülni a tévé elé meg a sör mellé. Az egyik szervező, Lucia Gallová már lassan egy hete nem hajlandó elárulni, hogy kitől származnak a tüntetéseken felolvasott követelések. „Egy úr küldte őket, akinek nem emlékszem a nevére” - ezt mondta. Ha az utcára vonult tízezrek nem hisznek a korrupt politikusoknak, azt jól teszik. Viszont ha hagyják magukat befolyásolni és felbőszíteni az említett ismeretlen úr sugallatára, akkor bizony elég butuskák. KOMMENTÁR Magyar királyság, forradalommal SZOMBATHY PÁL Hála istennek, mintha szélámyékban küszködhetne tovább Magyarország a sokszor megalázó januári európai össztűz után. A vihar utáni csendet érdemes lenne jól kihasználni; rendezni a sorokat, hogy azok közé jobban beférkőzhessen a szakértelem, a függedenség, a társadalmi érzékenység és a kritikával segítő/támogató attitűd is. Mi legyen a magyar most? Önállóan gondolkodni/cselekedni képes csapatjátékos például; az lenne az igazi magyar királyság. A nagy hideg nem csak arra lehet jó Orbán miniszterelnöknek, hogy csizmában-bőrdzsekiben-kalapban, a bulvárnak szivárogtató Mátyás királyként látogatást tegyen egy hajléktalanszállón, kipipálva jeligére. Érdemes lassítania - ahogy ígérte is a francia sajtóban -, meghallgatni a Miskolcról közeledő panaszmenet helyzetjelentését; elgondolkodni az egykulcsos adóhoz makacs szorongatásán túl a szegénység örökölt helyzetének felszámolásán, annak bővítése/konzerválása helyett. Tőlünk délre-keletre éppen most bukott bele az IMF-kúrába, megszorításokba Emü Boc román kormánya. Alighanem őszinteség nélkül nem megy, avval viszont együtt jár a felhördülés. A ragaszkodás a ravaszkodáshoz csak ideig-óráig tart ki. Jó lenne, ha nem esnénk át Overdose túloldalára, és a palackba visszadugaszolt szabadságharc nem torkollana sima modorú IMF-behódolásba. Nem lesz Magyarországból derűs hangulatú, fejlődő közeg, míg a nép többsége nem képes a munkán, kiszolgáltatottságon, fáradtságon és bizonytalan holnapon túl - bár azt is tudomásul véve - örülni; megállni egy percre, rendelni egy ebédet, leülni egy pillanatra, beszélgetni egy sör mellett - nem folytatom: mértékkel, ízléssel, de kevéskét azért fogyasztani. Megpihenve élvezni az erőfeszítések apró, sa- vanykás, mégis gyümölcseit. S amíg a nép nem képes erre, mert hozzá se pénze, se kedve, se ideje, addig nem lesz középosztály, legfeljebb annak hazudott hivatalnokréteg, de ez kevés: csak rossz hangulatú uralkodásra képes, szolgálatra aligha. Hogy ne így legyen, ahhoz méltányosság, higgadtság kell - gyűlölködés, árulkodás helyett. Tegyünk le arról, hogy valahol távol az országtól elintézhetők/megoldhatók a dolgaink, bajaink. Óvakodjuk az ízléstelen országlejáratástól: nem minden fénylik, ami Nyugatról süt. Cseréhe csendes forradalmat a dumaszabadságharc helyett: némi jövedelemkiegyenlítődést. Levegőt. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Könnyen elképzelhető, hogy Ukrajnában hamarosan életbe lép a kisebbségek számára előnyös nyelvtörvény - írta a Kárpáti Igaz Szó című ungvári lap, amely ugyanakkor problémásnak tartja a tervezet elfogadtatását. A jogszabálytervezetet, amely lehetővé tenné az egy tömbben élő, jelentősebb létszámú kisebbségeknek anyanyelvűk hivatalos használatát az adott közigazgatási egységen belül, két kormánypárti politikus - Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov - jegyzi, de annak szakértői szintű kidolgozásában részt vett az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség is. Atervezetmár jó ideje az ukrán parlament szakbizottságánál hever, a törvényhozás tavaszi ülésszakán vitára bocsáthatják. Az újságcikk utal a kijevi Sze- vodnya című napilap megbízható forrásokból szerzett értesülésére, hogy az elnöki hivatalban és a kormányzó Régiók Pártja parlamenti frakciójában arra a következtetésre jutottak, hogy a nyelvtörvényt, amely kedvező a párt legfőbb szavazóbázisának számító orosz etnikumra nézve, célszerű lenne a közeljövőben elfogadni. Apárt ettől megcsappant szavazóbázisának visszaszerzését reméli az októberi parlamenti választásokra. Emellett zöld utat kaphat az a törvénytervezet is, amely garantálná a szülőknek gyermekük anyanyelven folyó óvodai nevelését - emlékeztet a lap. Ezeket az elképzeléseket azonban nem lesz könnyű keresztülvinnie a kormányzó erőnek - mutat rá az újság, amely utal Jurij Kosz- tenkónak, az Ukrán Néppárt elnökének nyilatkozatára, mely szerint minden lehetséges módszerrel tiltakozni fognak a tervezet elfogadása ellen. A nacionalista politikus a nyelvtörvényt az államnyelv elleni támadásnak tartja. A cikk idézi Mihajlo Pogre- binszkij kijevi politológust, aki úgy véli, a nyelvtörvény lehetséges elfogadásának meglebegtetése csak egy kommunikációs trükk a választások évében. (MTI) Szöveg nélkül
