Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-01 / 26. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 1. Régió-szülőföld 17 Még várják a hozzájárulásokat a március elején rajtoló expedícóhoz Hasznosabb beruházásokat is el tudnak képzelni A hondurasi esőerdőbe készülnek a vándorok Ismét közterületek felújítására lehet pályázni Alsószeli. Nem egész öt­ven nap múlva kezdődik a hattagú csapat közép­amerikai kalandja. B. JUHOS MELINDA Egyelőre sok a megválaszo­latlan kérdés, de az új iránti ér­deklődés mindennél erősebb. A Vándorláss-csapat ezúttal Honduras esőerdőinek vág ne­ki, hogy megismerje a néhány száz lelket számláló tawahka törzs tagjainak életét. Nem sok ember járt a Moszkító-parton Az ötlet a Vándorláss Polgári Társulás elnökétől, Kovács Zol­tántól származik. „Venezuelába vagy valahová Amazóniába szerettem volna menni, hondurasi útjairól bu­dapesti barátom, Nagy Endre mesélt nekem először. Ő pár­szor járt már a Moszkitó-par- ton. Mint mondta: nem egy tu­ristáktól hemzsegő hely, nem szerepel az útikönyvekben sem” - árulja el az Alsószeliben élő túravezető. A Nagy Endre által vezetett, Kovács Zoltán, Lőrincz Adrián, Markó Gyula, Mátis Iván és Posta Tibor alkot­ta csapat tagjainak célja az in­diánok életének megismerése. ,A Moszkitó-parton élő ta­wahka törzs tagjai vadásznak, halásznak, és elégedetten él­nek. Mindössze napikét-három órát dolgoznak ahhoz, hogy meglegyen, amire szükségük van. A tawahkákat ugyan elér­te a civilizáció, már nem járnak fűszoknyában, de még mindig gyűjtögető életmódot folytat­nak. Teljes harmóniában élnek a természettel” - mondta Zol­tán. Elismeri, hogy az ilyen és ehhez hasonló expedíciók megzavarhatják a törzs életét, és valamilyen szinten a termé­szetet is károsítják. A tawahkák viszont a civilizálódás küszö­Kovács Zoltán nem fél a nehézségektől bén állnak, sok lehetőségük nincs. Az esztelen erdőirtás miatt rohamosan fogy az élet­terük, már nem sokáig tudnak gyűjtögetni és vadászni. Zoltán szerint elképzelhető, hogy né­hány év múlva a turistáknak pénzért mutogatják majd kunyhóikat, településeik kira­katfalvakká válnak, a városok­ba kényszerülnek, és iskolá­zottság híján koldusként élnek majd. „Érdekel ez a folyamat, ami­nek az indiánok maguk egyelő­re örülnek, mivel még nem is­merik a civilizáció nehézségeit. Nem tudom, mennyire nyitot­tak, de remélem sikerül közel férkőznünk hozzájuk” - mesél­te Zoltán a tawahkákról, akik­kel egy spanyolul is beszélő he­lyi indián segítségével kom­munikálnak majd. A Vándor­láss társulás tagjai előadásokon osztják majd meg élményeiket a diákokkal. ,A diákokat nem csigázza fel, ha egy Honduras- ról olvasott könyvről kezdek el nekik beszélni, de ha azt mon­dom, hogy jártam ott, és szíve­sen elmesélem nekik az élmé­nyeimet, arra vevők. Ezzel az üzenettel próbáljuk megszólí­tani támogatóinkat, akik hoz­zájárulhatnak az expedíció költségeihez” - mondja Zoltán. A malária jelentheti a legnagyobb veszélyt Zoltán azt vallja, a teherbírás nem a fizikumtól, sokkal in­kább az egyén pszichikumától függ - az őserdei körülmények­re meg egyébként sem lehet fi­zikailag teljesen felkészülni. „Ez a túra nagyjából annyira veszélyes, mint mondjuk egy- egy téli gleccsertúránk. Igaz, A Vándorláss-csapat, útban a Grossvenediger 3666 méter magas csúcsa felé (Képarchívum hogy ez egy teljesen új helyzet, környezet lesz, de ott lesz a ta­pasztalt túravezető és egy helyi indián is, aki tud tájékozódni, tudja, mire kell figyelni, mikor, honnan bukkanhat fel veszély, tudja, hová nem léphetünk. Oda kell figyelni a mérges ro­varokra, a skorpiókra, kígyók­ra, hangyákra” - avat be Zol­tán, akitől megtudom, hogy kö­telező védőoltás nincs, de teta­nusz és hepatitis ellen ajánlott beoltatni magukat. Leginkább a malária veszélye áll fenn, ez ellen viszont nincs oltás, és a gyógyszerek hatékonysága is kérdéses. Az esőerdők patakjai tiszták, de a fiúk elővigyázatos­ságból visznek magukkal víz­tisztítót. A csapat szeretne elérni a Colon hegységig és lehetőség szerint átkelni rajta, de mivel a hegyvonulatról semmiféle le­írás nem létezik, nincsenek bemérve a csúcsai, nem tudják, mi vár ott rájuk. Mint Zoltán mondja, az életüket nem teszik kockára azért, hogy feljussanak a csúcsra. A csapat tagjait ér­deklik a legendás barlangraj­zok, de ezekről sem tudnak túl sokat, ezeket sem kereshetik térképek alapján, és az őslako­sok sem biztos, hogy megtalál­ják a sűrű esőerdőben, ahol a kivágott ösvény néhány nap alatt eltűnik. Nem egy össze­szokott csapatról van szó, de Zoltán nem tart az esetleges fe­szültségtől, amelyeket a várat­lan helyzetek szülhetnek, hi­szen tapasztalt túrázókról van szó. A csapat március 12-én kel útra; Schwechat, London, majd Miaimi érintésével érkeznek meg a hondurasi San Pedro Su­téba. A tawahka törzset pipan- tén, azaz egyetlen fatörzsből vájt csónakon érik majd el - kétnapi evezést követően. A tú­ráról és a társulásról többet a www.tawahka.eu és a www. vandorlass.eu honlapon olvas- jatnak az érdeklődők. B. JUHOS MELINDA Pozsony. Május 15-ig pá­lyázhatnak a Pozsony megyé­ben található települések, egyebek mellett közterületek felújítására. Tavaly november végéig 46 ilyen projekt valósult meg a megye területén. A földművelésügyi és vidék- fejlesztési minisztérium a na­pokban tette közzé a Pozsony Megye Operációs Program felhívásait. Az egyik, a lakóhe­lyek revitalizációjára meghir­detett programban, amelynek keretében 9 922 750 euró áll a pályázók rendelkezésére, köz­világítás, közterületek, zöld­övezetek, bicikliutak, tanös­vények, járdák kiépítésére, felújítására pályázhatnak a megye területén található községek és városok, a Po­zsony Megyei Önkormányzat valamint a településeket tö­mörítő regionális társulások. Egy projekt értéke nem halad­hatja meg a 800 000 eurót. A pályázóknak 5 százalékos ön­résszel kell hozzájárulniuk a terv megvalósításához. 2009 és 2010 között a me­gyében található önkormány­zatok számára már meghirdet­ték ezt a programot. Ebben az időszakban 46 különböző pá­lyázat valósult meg, egyebek mellett felújították Magyarbél, Boldogfa, Gútor, Fél, Vők, Hegysúr, Dénesd, Dunaújfalu központját, valamint Szencen a szabadtéri színpadot körülöle­lő parkot. Az önkormányzatok vezetői már többször kritizál­ták a Pozsony megyét illető pá­lyázati forrásokat. Mivel Po­zsony megye az uniós átlag fe­letti fejlettségi mutatókkal rendelkezik, korlátozottak a pályázási lehetőségei, a fejlett­ségi mutató gyakorlatilag el­vágja a községeket az uniós alapok komolyabb pályázati lehetőségeitől. A polgármeste­rek, mint mondják, a parkok felújításán kívül értelmesebb beruházási célokat is el tudná­nak képzelni, például a csator­nahálózat kiépítését, az utak, iskolák felújítását. Hegysúron eddig már több mint 550 000 eurót sikerült le­hívniuk a falu szépítésére. „Gondolkodunk, pályázzunk-e ismét, van-e még értelme újabb zöldövezeteket, játszótereket építeni egy ilyen Ids községben (nem egészen hétszáz lakos - szerk. megj.). Többet érne, ha mondjuk az iskola szigetelésé­re pályázhatnánk” - mondta Gujber László, a község pol­gármestere, a Pozsony Megyei Önkormányzat képviselője. Csaszny Alajos, Boldogfa pol­gármestere elmondta, több mint 330 000 eurót nyertek el a központ felújítására. „Ilyen jellegű beruházásokat önerő­ből nem tudnánk finanszírozni. A lehetőséget most is megra­gadjuk, még mindig vannak felújításra szoruló járdák, fon­tos a közvilágítás rekonstruk­ciója, zöldövezetre is igény van” - mondta Boldogfa pol­gármestere. A Pozsony Megyei Önkormányzat a tulajdonában lévő éberhardi Apponyi-kas- télyt körülölelő öthektáros park felújítását célozza meg. Az operációs program má­sodik programjában a me­gyei önkormányzaton és a fővároson kívül, Szene, Ma­lacka és Bazin önkormányza­ta pályázhat. Szencen tavaly adták át az európai uniós program keretében fel­újított pihenőzónát (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents