Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-07 / 31. szám, kedd

I 1 8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com Már életében „nemzeti intézmény" lett Charles Dickens 200 A Rankov-műből montázs állt össze, amelynek segítségével megismerjük a hatalom működését Nem lehetett megúszni Kiselőadás a pingpongasztalon (Monozlai Flóra felvétele ÉVFORDULÓ Ma kétszáz éve született Charles Dickens, a 19. századi angol irodalom legkiemelke­dőbb alakja. Regényei ma is vi­lágszerte ismertek, többet kö­zülük meg is filmesítettes, sőt musical-színpadra is állítottak. Élettörténete nem kevésbé epikus mint regényei. Szegény környezetből származott, ti­zenkét évesen már dolgoznia kellett, mivel apja adósok bör­tönébe került. Sok egyéb mel­lett megpróbálkozott az újság­írással is, és kiderült, hogy kitűnő riporter, aki nemcsak gyors és megbízható, hanem éles szemű megfigyelő is, és összetéveszthetetlen humora van. A véletlen folytán a kiadó felkéri egy történet megírására - az eredetileg felkért író meg­halt, az illusztrációkat viszont már megrendelték - így szüle­tik a Pickwick Klub, az angol irodalom egyik legmulatságo­sabb regénye. Dickens sikeré­nek titka, hogy hitt az erény győzelmében és a bűn veresé­gében, mindig az elesettek, a kisemmizettek mellé állt, akik a szívtelen tőkések igája alatt küzdenek. Mai szemmel nézve rövid élet, 58 év adatott meg neki. Ti­zenkilenc regényt írt, a husza­dik befejezetlen maradt. Ó ma­ga a háromkötetes Copperfield Dávidot tartotta fő művének, amely némileg önéletrajz. Ma világszerte irodalmi ren­dezvényeken, maratoni felolva­sásokon adóznak Dickens em­lékének, aki már életében „nemzeti intézmény” lett. A brit uralkodóház is megemlékezik a bicentenáriumról. Erzsébet an­gol királynő nagyszabású foga­dást ad a Buckingham palotá­ban, Károly herceg pedig a lon­doni Dickens Múzeumba, az író egykori lakhelyére látogat, és megkoszorúzza Dickens sírját a Westminster Abbey-ben. (juk) Ezt az előadást pusztán a létrejötte miatt is ünne­pelni kell, mert egy olyan szlovák szerző fontos re­gényének színpadi adap­tációja, aki maga is ki­sebbségi - bolgár szár­mazású -, és talán emiatt más kisebbségek, példá­ul a szlovákiai magyarok is érdeklik. JUHÁSZ KATALIN Pavol Rankov Történt szep­tember elsején (vagy máskor) cmű regényének Peter Pavlač ál­tal készített kamaraszínpadi vál­tozata a Szlovák Nemzeti Szín­házban már fut egy ideje, és vendégként az a Gál Tamás is játszik benne, aki a magyar for­dítás és előadás kezdeményező­je, társrendezője, ötletembere. Helyesen gondolta, hogy ez a történet magyar nézők előtt is működhet. A társulat neve Csallóközi Vándorok (CSAVAR), ezt sem kell magyarázni: ahová meghív­ják őket, oda mennek. És rögtön jelzem a dél-szlovákiai rendez­vényszervezőknek hogy ezt az előadást érdemes meghívni. Nem csak azért, mert a díszlet bármilyen színpadon elfér, a négy szereplő és a két zenész pe­dig szintén mozgékony konst­rukció. Kiss Szilvia, Gál Tamás, Öllé Erik és Olasz István mellett két zenész, Zsapka Attüa és Ma­darász András, a Kor-Zár együt­tes tagjai alkotják a hatosfoga­tot. A darabot a társulat rendez­te, megspórolták a díszletterve­zőt is, és mindkét bátor döntés jónak bizonyult. Kiderült példá­ul, mi mindenre használható egy pingpongasztal. Lehet belőle is­kolai tábla, padlástér, városo­kat, sőt országokat elválasztó fal, napozóágy, íróasztal... Aki nem olvasta a regényt, ez­úttal - furcsa mód - lépéselőny­ben van, mivel zanzásítva kap egy történetet. A Rankov-műből olyan montázs állt össze, mely­nek segítségével megsimerhet- jük a hatalom működését, és le­merülhetünk az emberi lélek mélyére is. Ám az előadás után remélhetőleg sokan fogják ke­resni a regényt, akár magyarul is (Mészáros Tünde fordításában, a Kalligram Kiadó gondozásá­ban jelent meg). Harminc év két felvonás alatt, négy főszereplő életén végig­szántva. A lévai strandon kez­dünk 1938-ban. Egy magyar, egy cseh és egy zsidó fiú verseng ugyanazért a szlovák lánykáért. Jól megértik egymást ők négyen, előttük az élet, tele vannak ter­vekkel, és hiszik, hogy senki sem állíthatja meg őket. Áztán ahogy telnek az évek, kiderül, hogy de- hogyisnem. Hogy a történelem, és a mindenkori hatalom úgy pingpongozik velük, mint ők maguk teszik a darab elején. Hogy nem lehetett megúszni. Sem a börtönt, sem a titkosszol­gálattal való együttműködést, sem a szocialista agymosást. A bemutatott groteszk léthelyze­tek és a roncsöltságában is viru­lens életanyag jottányit sem avult. Mi több, némi idő távlatá­ból még jobban látszik, hogyan működtek az élet finomra han­golt dramaturgiai csavarjai, és mennyi rezignált, illúziótlan történetfilozófiai prófécia hú­zódik mega pillanatra hegyezett dialógusokban és konfliktus­helyzetekben. Á színészek percenként csil­logtathatják meg jellemábrázo­ló képességüket. Kiss Szilvia ér­zékenyen, finom eleganciával játssza a kissé megszeppent, de emberi tartását minden körül­mények között megőrző Mária alakját, aki a történet során mindhárom férifihoz karnyúj­tásnyira kerül. A férfi szereplők a mellékszerepelben is brillíroz­nak, egy pillanat alatt vedlenek át kihallgatótisztből vádlottá, vegyészmérnökből korlátolt és rendszerhű iskolaigazgatóvá, barátból ellenséggé. Természetesen nem arról az elcsépelt közhelyről van szó, hogy bizonyos élethelyzetek­ben eldönthetetlen, ki az áldo­zat és ki a hatalomgyakorló, ha­nem arról a súlyos kérdésről, hogy feldolgozhatóak-e egy kö­zösséget ért történelmi trau­mák. Az előadásban párhuza­mos és egymásra vonatkozta­tott, egymást erősítő vagy el­lenpontozó sosrtöredékek vil­lannak fel. Mire eljutunk 1968-ba, már mindenki azzal foglalkozik a nézőtéren, ami fontos: a társadalmi viszonyok áttetszőén bonyolult szerkeze­tével, ahol a tisztánlátás bizo­nyos fajta önként vállalt vak­sággal párosul. Az előadást en­nek ellenére egyfajta könyed- ség hatja át, amely nem számol a tények könyörtelen gravitáci­ójával. Úgy nevetünk a „poé­nokon”, hogy közben sírni, vagy tömi-zúzni is kedvünk lenne. A CSAVAR társulatnak sike­rült az a bűvésztrükk, hogy tel­jesen realista jelenetekben te­remtenek totálisan abszurd helyzeteket, megannyi sűrített jellemtanulmány segítségével. Könynyed suhintásokkal vázol­nak fel egy hiperbonyolult kor­szakot, és képesek arra is, hogy hatalmas erejű pillanatokat produkáljanak. A cselekmény hátterében állandóan ott érez­zük a kort, a diktatúrából kö­vetkező fenyegettséget, félel­met, mindazt, ami elveszi az emberek józan eszét, ha szem­bekerülnek a hatalom megnyil­vánulásával. „Háttértudásunk­nak” köszönhetően még akkor is működik mindez, amikor a színészek a figurákat csupán külsődleges, karikaturisztikus eszközökkel ábrázolják. Hiszen végtére is egy nyelvet beszél­tünk mi mindannyian az 1938 és 1968 közötti Csehszlovákiá­ban. A fiatalabbak pedig meg­ismerhetik apáik, nagyapáik történelmét. Nem csupán Lévá­ét, hanem az egész elfuserált térségét. W.P. Frith olajfestménye Dickensről, 1859-ből (Képarchívum) Jan Komasa fiatal lengyel rendező Öngyilkosok szobája című filmje veszélyes virtuális valóságba menekíti hősét a fizikai világ elutasítása elől Őrült átlényegülésbe menekülés Dominik (Jakub Gierszal) még a valós világban, de már „kacérkodik" az öngyilkosok szobájával (Fotó: ASFK) TALLÓS1 BÉLA Erő kell az Öngyilkosok szo­bája (Sala samobójców) című lengyel filmhez. Fizikai, szel­lemi és lelki is. Idősebbek valószínűleg nem is igazán tud­ják megemészteni, a fiatalok, ha nem is természetesnek (mert ezt azért nem lehet ter­mészetesnek venni), de köze­lebb állónak érzik majd a vász­non lepergő valóságot. Olyan­nak, ami az ő világuknak, ha nem is ilyen extrém formában, de valamelyest a része lehet. A virtuális és a fizikai világok kapcsolódásáról szól a film egyik, „gépi” síkja. Az ilyen, a filmből kitűnő kapcsolódás egy kicsit talán meredek annak, áld nem kötődik annyira az inter­net világához, aki nem a számí­tógépes játékok és a virtuális lehetőségek vonzásában érle­lődött - tehát az idősebbeknek. Az „emberi” síkja azonban ab­szolút fogyasztható, bárkinek érthető és átélhető tud lenni. Egy újgazdag család áll a kö­zéppontban: apa és anya külön utakon keresi a testi élvezete­ket. Gyermekük, a kamasz Dominik, éli a gazdag csemete „mindent szabad”, „mindent megengedhetek magamnak” különc életét. Apja számára ő csupán egy problémaforrás mindennemű tulajdonának lel­tárában, anyja még tud hozzá érzelmileg kötődni, de számára is elsődleges, hogy minél job­ban idomítsa a felső tízezer protokolljához. A fiú azonban nem idomítható, mi több, más, mint a többiek. Egy előkelő parti kellős közepén vágja el az utolsó szálat, amely még összeköti őket: közli a VIP- vendégek előtt, hogy meleg. Az addig is laza, közönyös kapcsolat ettől kezdve még jobban szétesik, egyetlen cél lebeg csupán a szülők előtt: va­lahogy leplezni az igazságot, Az Öngyilkosok szobája (MS® * című film előzetesét m l megnézhetik az ujszo.com-on. hogy az exkluzív kapcsolataik­ra Dominik vallomása ne le­gyen hatással. Dominik addig se élt klasszi­kusnak nevezhető emberi vi­szonyban a szülőkkel, ezentúl, a meg nem értéstől és az eluta­sítástól tartva még kevésbé igyekszik. Ugyanakkor egyre „szorosabb viszonyba” kerül a virtuális világgal. Az öngyilko­sok szobájában fedez fel ma­gának egy lányt, akivel megérti magát, s egyre mélyebbre zu­han a nihilbe. Innentől megvál­tozik a film világa: vegyesen van jelen az animált változattal ábrázolt virtuális világ és Do­minik szobája, ahova bezárkó­zik és elvonul a külvilág elől. Az animált figurák között Domi­nik egyre dominánsabbá válik. Az átlényegülés, ahogy a bom- ló elméjű fiú kiszakad a való­ságból és elveszti lelki-szelle­mi, végül fizikai önkontrollját is, velőtrázó színészi teljesít­mény. Az őrület már-már elvi­selhetetlen mozis élményét nyújtja a Dominiket megformá­ló Jakub Gierszal (a teljesítmé­nyéért Shooting starként lesz jelenaBerlinalén). Elgondolkodtató a virtuális világnak az ereje, a számítógép képernyőjéről ható öngyilko­sok szobája. Az a különleges kí­sérleti, animált-virtuális film­nyelv, amelyet Jan Komasa fia­tal rendező ezzel a munkájával megteremtett, újszerű, de valószerű, és erős koncentráci­ót igényel. Nézni és elképzelni- elhinni azt, hogy a számító­géppel keltett illúzió ilyen szél­sőséges lelkiállapotot, fizikai leépülést váltson ki, mint amit Jan Komasa mutat.

Next

/
Thumbnails
Contents