Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-06 / 30. szám, hétfő
18 Sport ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com Tatjana Voloszozsar és Makszim Trankov másfél éve korcsolyázik együtt, s mindketten egybehangzóan állítják, ez pályafutásuk legszebb időszaka „Nem akartunk gyenge produkcióval Eb-t nyerni” A szurkolók kezdettől fogva álompárként emlegették őket, s ők igazolták is ezt a megnevezést: amióta összeálltak, két kivétellel minden versenyt megnyertek. A sheffieldi Európa-baj- nokságot is. A páros műkorcsolyázás új kontinensbajnokaival, az orosz színekben versenyző Tatjana Voloszo- zsarral és Makszim Trankowal beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Meggyőző fölénnyel nyerték az Eb-t két másik orosz pár, a Bazarova, Larjonov és a Sztolbova, Klimov kettős előtt. Makszim: Különös verseny volt ez számunkra. Nem éreztünk akkora nyomást, hiszen a négyszeres Európa-bajnok, háromszoros világbajnok németek közvetlenül a rövidprogram előtt visszaléptek. Nélkülük nem volt olyan nehéz nyerni, csak korcsolyáznunk kelíett, nem harcolnunk. Mi volt az első gondolatuk, amikor kiderült, hogy a német Aljona Savchenko, Robin Szolkowy páros sérülés miatt visszalép? Makszim: Nehéz volt új motivációt találnunk, mivel már nagyon vártuk, hogy újra összecsaphassunk Aljonáékkal, és nagyon keményen dolgoztunk, hogy végre le is győzzük őket, ami eddig még sosem sikerült. Kicsit csalódottak voltunk, amikor megtudtuk, hogy nem versenyeznek, de végül arra gondoltunk, hogy jól kell korcsolyáznunk. Nem akartunk gyenge produkcióval Eb-t nyerni. Elégtétel ez a diadal? Makszim korábbi partnerével, Maria Muhortovával ugyan állt már dobogón, de soha nem a legtetején, Tatjánának pedig érme sem volt az Euró- pa-bajnokságokról, amíg még ukrán színekben Sztanyiszlav Morozowal korcsolyázott. Tatjana: Az álmaink valóra válnak. Ez az első Eb-érmem, és mindjárt arany. Most már ugyanezt szeretném a világ- bajnokságon is. Makszim: Nekem nagyobb öröm korcsolyázni, mint díjakat kapni, de természetesen boldog vagyok, hogy Európa- bajnokok lettünk. Sok embernek örömet szereztünk Oroszországban és más országokban is. Nagyon sokan gratuláltak a Facebookon és egyéb weboldalakon, s rengeteg SMS-t is kaptunk. Összesen legalább ezer gratuláció érkezett! A szurkolók már régóta arról álmodoztak, hogy egyszer összeállnak, és nagyon lelkesek voltak, amikor a 2010-es olimpia után ez meg is történt. Tatjana Voloszozsar és Makszim Trankov első közös Eb-jéről rögtön aranyéremmel távozott Makszim: Ez eddigi pályafutásunk legjobb időszaka. Még csak másfél éve korcsolyázunk együtt, de már nagyon sok szép pillanatot átéltünk, és rengeteg érmet nyertünk. Amióta együtt korcsolyázunk, mindig mindenhol aranyérmesek lettünk, a világbajnokságot és a Grand Prix-döntőt kivéve. Boldogok vagyunk, hogy együtt vagyunk, mindennap öröm együtt korcsolyázni. Taljana: De természetesen az még nagyobb öröm lesz, ha végre legyőzzük Aljonát és Robim. Mi az, amiben a németek jobbak? Makszim: Aljona és Robin nagyon technikás páros, és rendkívül sok tapasztalatuk van. Több mint nyolc éve korcsolyáznak együtt, míg mi csak másfél éve. A tapasztalat mindenképpen nagy plusz számukra. Mi viszont nagyobb hangsúlyt fektetünk a koreográfiára, érezni közöttünk az energiát a jégen. Ezt érzik a nézők, és érezzük mi is, amikor korcsolyázunk. Szerintem mi jobban meg tudjuk jeleníteni a nő és a férfi kapcsolatát a jégen, a koreográfia az erős oldalunk. Mindkét idei programjuk nagyon erőteljes, dinamikus. Ki választotta az Evanescence Bring Me Back To Life című dalát a rövidprogramjukhoz? Makszim: Tavaly felléptünk Svájcban az Art on Ice show- ban, és Stephane Lambiel barátunk erre a zenére korcsolyázott. Ott élőzene volt, zenekar játszott, de az edzéseken az énekes még nem volt jelen. Ahogy hallgattam ezt a dalt, arra gondoltam, ez jó zene, valaki használhatná a programjához. De ez csak egy kósza gondolat volt, aztán el is felejtettem. Eljött a nyár, és koreográfusunkkal, Nyikolaj Morozov- val próbáltunk zenét keresni a rövidprogramhoz, de egyszerűen semmit nem találtunk. Akkor bevillant ez a dal, megmutattam Nyikolajnak, aki azonnal rábólintott, hogy ez működni fog. A kűrt a Fekete hattyú című film zenéjére futják. Makszim: Nagyon szeretem a balettot, ezért elmentem moziba megnézni a filmet, s mindjárt arra gondoltam, ez Tatjana története is. Ö nagyon „fehér”, pedig néha erősebbnek, „feketébbnek” kellene lennie. A koreográfusunkkal sokszor biztatnunk kell, hogy legyen agresszívabb, határozottabb. Azt javasoltam Tányának, nézze meg ő is a filmet, s neki is nagyon tetszett. Mindez még a tavalyi szezon kellős közepén, a világbajnokság előtt történt, de rögtön tudtuk, hogy erre akarunk korcsolyázni, alig bírtuk kivárni az új szezont. Edzéseken többször beraktuk a zenét, próbálgattuk a mozdulatokat. Tatjana tényleg úgy érzi, hogy nehéz megtalálnia a sötét oldalát? Tatjana: Inkább érzem magam fehér hattyúnak, mint feketének, szóval nem egyszerű ezt elkorcsolyáznom. Szerencsére Makszim és a koreográfusunk sokat segít. Makszim: A kűr második felében már a fekete hattyút személyesíti meg, a történet szerint kezd megbolondulni. Nagyon jól csinálja, néha még engem is meglep. Annyira fekete, mintha nem is ő lenne! Mely elemeket volt a legnehezebb megtanulniuk, amikor elkezdtek együtt korcsolyázni, és melyek működtek azonnal? Taljana: Az ugrásokkal kezdtük. Makszim: Nem volt könnyű. Egyetlen elem sem volt könnyű, de keményen dolgoztunk. Tatjana: A legnehezebb a pörgetett emelés volt, meg a dobott ugrások. Makszim: És a szóló ugrások is! De a legszörnyűbb a páros forgás volt! Az első három versenyünkön ezt mindig elrontottuk, egyetlen pontot sem kaptunk rá. A fiúnak vagy a lánynak nehezebb megtanulni az új technikát a dobott ugrásoknál? Makszim: Mindkettőnek. De a lánynak talán még nehezebb, mert neki kell az én technikámhoz alkalmazkodnia. Sztasz a kezét fogta a dobott ugrásoknál, én a derekát. Mennyi ideig tartott megszokni egymás technikáját? Makszim: Gyorsan ment, egy hét elég volt hozzá. Tatjana: De még ma is nagyon koncentrálok erre, mindig észben tartom, hogy oda kell figyelnem. Egyik edzőjük Tatjana élettársa s egyben volt korcsolyapartnere, Sztanyiszlav Morozov. Egy korábbi interjúban Makszim azt nyilatkozta, hogy eleinte bizalmatlan volt vele szemben, s nem igazán hitte, hogy sokat tanulhatna olyasvalakitől, akit versenyeken mindig legyőzött. Makszim: En ezt egyáltalán nem így értettem. Mindenkitől tanulhatok valamit, és Sztasz- nak rengeteg a tapasztalata. A kérdés számomra inkább az volt, mennyire tudok felnézni (SITA/AP-felvétel) rá, mennyire tudom majd úgy tisztelni, ahogyan egy edzőt kell, hiszen korábban a versenytársam volt. Kell, hogy az edzőnek tekintélye legyen, hogy a versenyző akkor is hallgasson rá, amikor épp mérges vagy rosszkedvű. Ebben nem voltam biztos, hogy működni fog-e, de azt tudtam, hogy Sztasztól sokat tanulhatok, hiszen idősebb nálam, s két olimpián vett részt. Tatjana: Sztasz már akkor is olyan volt nekem, mint egy edző, amikor együtt korcsolyáztunk. Ebben tehát nincs különbség. Inkább abban változott az életem, hogy most jobban különválik a magánéletem és a korcsolyázó-pályafutásom. Oroszországban legendás az ellentét a szentpétervári és a moszkvai műkorcsolya-iskola között. Makszim korábban Szentpéterváron készült, de jelenleg Moszkvában edzenek. Éreznek valamit ebből a rivalizálásból? Makszim: Szentpétervár az orosz műkorcsolya fellegvára, komoly múlttal, nagyon sok olimpiai bajnokkal és kiváló edzőkkel. Amikor Moszkvába költöztem, meg voltam rémülve: olyan edzőkhöz megyek, akiknek sosem voltak bajnokaik, új partnerem lesz egy másik országból, és Moszkvát mint várost sem szeretem. Egész addigi életemben Szentpéterváron éltem. Most viszont már elmondhatom, hogy Moszkvában sokkal jobban érzem a sportszervezetek támogatását. Az orosz szövetség, a sportminisztérium és minden egyéb szervezet is segít nekünk. Ebben a szezonban elég sok egészségi problémám volt, de ezen a téren is minden segítséget megkaptam. Szentpéterváron ezt a törődést nem éreztem, ott csak a klubunk állt mellettünk, de ez kevés. Alena Leonova szintén eljött Szentpétervárról Moszkvába, s hasonlóan vélekedik. Továbbra is imádom Szentpétervárt, de sportolóként Moszkvában könnyebb az élet. Miért olyan erős az orosz páros műkorcsolyázás? Tatjana: Nagy hagyományai vannak nálunk a műkorcsolya ezen szakágának. Makszim: Nagyon boldogok voltunk, hogy mind a három orosz pár dobogóra állhatott Sheffieldben. Utoljára 2005- ben fordult elő ilyen. Örülünk egymás sikerének. Néhány pár négyfordulatos dobott ugrással vagy dobott tripla axellel kísérletezik, de önök nem. Makszim ezt azzal indokolta, hogy nem akarja megölni a partnernőjét. Makszim: A páros műkorcsolyázás veszélyes, s nekem az a feladatom, hogy minimalizáljam a veszélyt. Az emeléseknél, dobott ugrásoknál kétszeresen is figyelnem kell, jó formában kell lennem, nehogy valami történjen. Vigyázok a partneremre. Egy törékeny lány van ' ott mellettem a jégen, törődnöm kell vele, hogy ne érhesse semmi baj. Nem frusztráló a páros műkorcsolyázók számára, hogy nem elég, ha ők maguk hibátlanul korcsolyáznak, ha a partnerük elront valamit? Makszim: Együtt korcsolyázunk, eleshetek én, eleshet ő, de soha nem hibáztatjuk egymást. Nem számít, melyikünk hibázik, a bírók a párt értékelik. Tatjana: Nagyon jó a viszony közöttünk, a jégen egy csapat vagyunk. A jégen kívül is sok időt töltenek együtt, például együtt járnak kutyát sétáltatni. Makszim: Nekem is van egy kutyám és Tatjánának is, nekem emellett még egy szőrte- len macskám is van. Az én kutyám yorkshire terrier, a Tatjánáé pomerániai törpespicc. A két kutya nagyon jóban van egymással, és a macskát is kedvelik. Tatjana: De a macska mindig csak Makszimmal akar lenni, legszívesebben mindig az ölében ülne. Makszim másik hobbija a futball. Sheffieldben többször elmondta, hogy mindenképp el akar menni egy meccsre. Melyik a kedvenc csapata? Makszim: A Zenit Szentpétervár. Az angol csapatok közül az Arsenalnak drukkolok. Kiskorom óta szeretem a focit, s nagy álmom volt, hogy Angliában lássak egy meccset. Szerintem az angol futball a legjobb a világon. A páros idei programjait megnézhetik az ujszo.com-on.
