Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-31 / 25. szám, kedd
RIPORT FOCITIPP 2012. JANUAR 31. www.ujszo.com ‘v b Win %bwin twin bwin % i—. • TT laCaixa A kötelező kézfogás: balra Jósé Mourinho, iobbra Pép Guardiola. Mourinho a meccs után nem gratulált barcelonai • kollégájának a továbbjutáshoz. lJ «1 m 1 Jl rjrj fjj:-:.v> t G;* * :A. - £ N »•. ŕ i : hí ‘ * wV. *' é Aj, a . . ^ "seíM . . :í Mennyibe kerül egy belépő a Real Madrid ellen? Mit mondott Mourinho a bírónak a meccs után, a parkoló félhomályában? S ki volt Kuksi, aki Budapesten és Pozsonyban is élt, s akit istenként tiszteltek Katalóniában? Barcelonában jártunk, El Clásicót láttunk. „Gyilkos! Gyilkos!” - kiabálta a tömeg Első fejezet (melyben megismerkedünk Jorge Luis Borgesszel, a portással) Egy nappal a meccs előtt Barcelonában már mindenki az El Clásicóról beszél. Na jó, ez túlzás. Nem mindenki. A kis panzió recepciósa például azt sem tudja, milyen mérkőzés lesz, a beszélgetésnek ezt a vonalát gyorsan lezárja, s az El Clásico helyett - olvasószemüvegét levéve - a hivatásos turistavezetők modorában a Casa Battló mozaik- csempés, „bizarr tengeri lényre” hasonlító homlokzatáról kezd beszélni. Szemmel láthatóan alig várja az ilyen helyzeteket, amikor a mesz- sziről jött idegent beavathatja a titkos tudásba. Azt például tudom-e, hunyorít felém, hogy George Or- wellnek a spanyol polgárháborúban átlőtték a torkát, úgyhogy hetekig egy barcelonai kórházban kezelték1 Nem tudtam? Na, ugye. S mesél, egyre csak mesél. A kérdésre, hogy szereti-e a futballt, sértődötten elhallgat. Még- hogy ő? O és a futball? Micsoda aljas, rosszindulatú feltételezés! Foghegyről válaszol, arcán megvető fintorral: „nem éppen”. Azzal hátat fordít, alá szolgája! S már vissza is ült, olvassa tovább a megkezdett könyvet. A párbeszédnek vége, többé már nem vagyok érdekes a számára, mehetek isten hírével. „Már megint egy fútball- bolondot hozott utamba a sors” - ez van az arcára írva. Jorge Luis Borgest, az argentin írót juttatja eszembe, aki úgy vélte, a futball kitalálása egyike azoknak a bűntetteknek, amelyeket a civilizált Európa joggal róhat föl Angliának. Borges jó író volt (a legjobbak egyike), de ebben, s ezt mindenkinek be kell látnia, tévedett. Második fejezet (melyben gyakorlati útmutatókat adunk barcelonai futballtú- rázóknak) Európa legnagyobb stadionjához, a 100 ezer férőhelyes Camp Nouhoz a kék metróval (5-ös vonal) lehet a legegyszerűbben eljutni, a Collblanc nevű megállótól tízpercnyi séta, csak követni kell a táblákat. A meccs után viszont egyszerűbb, ha az ember sodródik a tömeggel a Badal felé, s ott száll föl a metróra, amely hétköznapokon éjfélig közlekedik (a Badal esetében: negyed egyig). Barcelonában összevonták a tömegközlekedést, így metróra, buszra és vonatra ugyanazok a menetjegyek érvényesek. A tikettek 1 óra 15 percre szólnak, s érdemesebb tíz útra feljogosító, ún. T-10-es jegyet venni (9 euró 25 centért). A stadionnál minden pénztár zárva, a Barcelona-Real Madridra csak a klub hivatalos honlapján lehetett jegyeket vásárolni. A legolcsóbb belépő 87, a legdrágább 220 euróba került (a VIP- páholyok persze jóval drágábbak). A klubtagok és bérletesek elsőbbséget élveztek, de el kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy az El Clásicóra lehetetlen civil belépőt szerezni: a klub már az előző héten meghirdette, hogy a
