Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-31 / 25. szám, kedd
i www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 31. Koalíciós partnerre nagy szükség van, hajönnek a nehézségek, valakire hárítani kell a felelősséget Smer: mindig, minden körülmények között Robert Fico - elveitől függetlenül - Szlovákia egyik, ha nem a legtehetségesebb politikusa. Jól manőverezett a párt ellenzéki éveiben, a márciusi választások előtt pedig úgy tűnik, hogy a Smer történelmi eredményre számíthat. TOKÁR GÉZA Nem kell hozzá más, csak az, hogy Fico inkább több, mint kevesebb sikerrel megpróbálja magát távol tartani a Gorillabotránytól, és szabad terepet enged az egymással marakodó ellenfeleinek. De mit hoz így a jövő? Magyarországhoz fogható léptékű változásokat aligha. A Smer kiindulópontja jó. Választóit nem különösebben érdeklik a korrupciós botrányok, a jól kidolgozott pártprogram vagy az elvont célok. A márciusi választások előtt kialakuló közegben Fico tökéletesen megtalálhatja számításait. A Gorillabotrány árnyékában elsikkad, hogy a Smer programjában gyakorlatilag nincs konkrét ígéret, a válság előtti nosztalgia, aszociális biztonság, a stabil kormány és az erős állam képe se több, se kevesebb annál, amit a riválisok ígérnek. Az előrehozott választások nem a jó programokról szólnak, nincsenek olyan meghökkentő elképzelések, ame-' lyekkel például 2010 tavaszán az SaS jelentkezett. A jobboldal eközben Smer-kompatibilissé vált: tele van a kínálat nyugati irányultságú, a gyengéket felkaroló pártokkal, nehéz megjósolni az új kormány felállását. Ilyen előzmények után nyitott az a kérdés, miként viselkedik a Smer, ha hatalomra kerül, és kivel képzeli el a közös munkát Fico. Egyáltalán, milyen lehetőségei maradnak a baloldali pártnak arra, hogy a válság várható folytatása és a megszorítások közepette jól jöjjön ki a kormányszerepből? Az egyik lehetséges forgató- könyv - amellyel egyre többen riogatnak hogy Ficónak az alkotmányos többség megszerzésével (tegye azt egyedül, vagy egy partnerrel) lehetősége nyílik átformálni az államot és saját képére szabni a hatalmi ágakat. Az ország szimbolikus átalakításának ugyanakkor kevés értelme lenne. Főleg ha belegondolunk, a Smer korábban nem jelezte, hogy elégedetlen lenne az állami struktúrák működésével. Ráadásul Fico nyílt nosztalgiával viszonyul ahhoz a kommunista rendszerhez, melynek a jelenlegi állam az örököse. Nincs tehát komoly igény az átalakítás iránt. Ráadásul a főellenségként kezelt Fidesztől görcsösen elhatárolódni igyekvő Fico kínosan ódzkodik attól, hogy bármilyen párhuzamot vonjanak közte és Orbán Viktor között. Akkor merre indulhat még el a Smer? Megpróbálhatja újjáteremteni a láthatatlan, de gondoskodó és mindenhol jelen levő, a gyengéket felkaroló, munkát adó kormány képét. Ezt a célkitűzést végső esetben akkor is meg lehet valósítani, ha végül senki nem közösködik a baloldali párttal. Koalíciós partnerre így is nagy szükség van, ugyanis hajönnek a nehézségek, valakire át kell hárítani a felelősséget. Innentől fogva pedig a jobboldali pártok problémája, hogy mérlegeljék a kormányszereppel járó kockázatokat és előnyöket. Abban biztosak lehetnek, hogy a Smerrel március után - a kereskedelmi tévéből átszivárgó kifejezéssel élve - mindig és minden körülmények között számolniuk kell. Drágám, politikai játék áldozatai vagyunk! (Peter Gossányi rajza) Vélemény és háttér 7 KOMMENTAR Ők forradalmárok? NAGYANDRÁS Minden korosztály szeretne legalább egy forradalomban részt venni. A hatvanasok 1968-ban vonultak először az utcára, és érezték meg, milyen az szembeállni az orosz tankokkal. A negyvenesek 1989-ben tapasztalták meg, milyen kimenni az utcára, és vízágyúk által megfürdeni. A harmincasok a mečiarizmus idején, majd az 1998-as civil kampányok során érezhették, hogy ők is egy régi rendszert bontanak le, és valami tisztábbat, újabbat építenek fel. „Minden csepp számít” - buzdított a civil kampány akkor. Minden egyes generáció az adott pillanatban jogosan hisz abban, hogy igaza van, s a rendszer aktuális vezetőinek mennie kellene. A forradalmárokból később, a következő rendszerben már nyugodt, kiegyensúlyozott adófizető polgárok lesznek. Múlt héten pénteken Pozsonyban olyan dolog történt, amire már évek óta nem volt példa, ám nyilvánvalóan várható volt. Az utolsó, igaz rendszerellenes tüntetés óta több mint tíz év telt el, és most újra a húszévesekkel telt meg az SNP (SZNF) tér. Nem egy konkrét párt, nem egy konkrét politikus, hanem az egész politikai elit ellen vonultak az utcára. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a szerveződés mögött nem áll-e olyan politikai párt vagy csoportosulás, mely az egészből hasznot húzhat. Simán elképzelhető. Sőt, a háttérben még üzleti konkurenciaharc is folyhat, mondjuk két csoport között. De tény, hogy míg más témákkal az elmúlt évek során nem sikerült tömegeket megmozgatni, most ezrek vonultak ki Pozsonyban az utcára, és nem sok hiányzott, hogy betörjék a parlament bejáratát. Itt jegyezném meg, hogy Magyarországon hasonló tömegek2006-ban már kukákat borogattak, és az MTV székházát is felgyújtották, ezért mindenképpen van némi igazság- tartalma a „galamblelkű szlovák nemzet” kifejezésnek. A pozsonyi első tüntetést, melyet biztosan több követ még, nem feltétlenül írnám csak a majomtéma számlájára. A Gorilla-ügy csak egy PR-szempontból jól kommunikálható téma, mellyel akár vizuálisan is könnyű azonosulni. El kell ismernem, hogy majomnak öltözve banánokat dobálni az elnöki palota kerítésén át rettentően szórakoztató, tökéletes formája a tiltakozásnak, valljuk be őszintén, ki nem próbálta volna ki. Ám érzékelnünk kell, hogy itt nálunk, ahogy máshol Európában is, nem csak erről van szó. Az emberek azért elégedetlenek a politikusokkal, mert úgy látják, az elmúlt évtizedben rossz irányba vitték a világot. Haragszanak a nagyvállalatokra, mert úgy érzik, a multik és a cápák az egyszerű emberek kárára, a rendszert kijátszva gazdagodtak meg vagy növekedtek. Nem hisznek az intézményeknek, legyenek azok helyiek, országosak vagy nemzetköziek, mert senki sem figyelmeztette őket, hogy baj lesz. A pénzügyi és gazdasági válság rettentően komoly frusztráció mindenkinek. Ezért érthető a felháborodás és a fokozott érzékenység. Ám Szlovákiában nem egész másfél hónapon belül parlamenti választások lesznek, s úgy tűnik, bizonyos köröknek remek alkalom lehet ez a készülő káosz arra, hogy a zavarosban halásszanak. Szeretnék hinni abban, hogy a szlovákiai társadalom van annyira bölcs és megfontolt, hogy nem dől be a szerencselovagoknak, s úgy fogja megtisztítania a szlovák politikai elitet, hogy közben nem okoz még nagyobb kárt. 4 A kínai Dagong már 2010 novemberében leminősítette az USA-t, a nagy hármas csak tavaly merte „Három királyok” HORBULÁK ZSOLT Az egyik hitelminősítő múlt pénteken újra akcióba lépett, és az eurózóna öt tagországának értékelésén rontott. Olybá tűnik, hogy a sokkterápia működik, ezt a lépést már nem övezte felháborodás. A válság kitörése óta sok mindent elmondtak a hitelminősítőkről. Egyebek között hogy későn figyelmeztettek a bajra, most pedig igyekeznek behozni a lemaradást, vagy hogy az összefonódások miatt döntéseikkel bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak jobban megfelelő ítéleteket hoznak. A három nagy hitelminősítő, a Standard & Poor’s, a Moody’s és a Fitch gyakorlatilag monopolhelyzetben van, együtt a piac 94%-át tartja kézben. Igaz, kockázatfelméréssel egyéb pénzügyi vállalatok is foglalkoznak, például a befektetési bankok és brókercégek, de igazán a hitelminősítők véleményét szokás figyelemben venni. Az, hogy a válságra későn reagáltak, tény. Ezt egyrészt az bizonyítja, hogy az USA értékpapír-felügyelete, a SEC, valamint az Európai Központi Bank 2010 tavasza óta gondolkodik saját hitelminősítő megalakításán. Abban az időben még nem azért kritizálták őket, mert honi berkekben is leminősítettek, hanem mert a befektetési bankok esetében (például Lehman Brothers) lemaradtak az eseményekről. A késlekedés, vagy inkább a túlzott tisztelet bizonyítéka, hogy más társaságok gyorsabban léptek. A kínai Dagong már 2010 novemberében leminősítette az Egyesült Államokat, míg a nagy hármas csak tavaly nyáron merte ezt megtenni. A kínaihoz hasonló erélyt mutatnak az orosz hitelminősítők is. A lemaradás legnyilvánvalóbb bizonyítéka mégis az, hogy a Moody’s Írország besorolását 2010 decemberében egyszerre öt fokozattal vitte lejjebb. A hitelminősítők körüli mai mizéria kísértetiesen hasonlít a tíz évvel ezelőtti, könyvvizsgáló cégekkel összefüggő afférhoz. Annak idején a később az Ernst & Young részéve vált Arthur Andersen évekig szemet hunyt az Enron viselt dolgai felett. A botrány akkora lett, hogy az ikertornyok lerombolása miatt zuhanó tőzsdeindexek még mélyebbre buktak. A könyvvizsgálók körüli helyzet azóta se változott. Az „öt nagyból” „négy nagy” lett, és működésük jelentősen hozzájárult a pénzügyi válság kitöréséhez. Félő, hogy a hitelminősítők esetében is hasonló történik. A regulátorok most ugyan fo- gadkoznak, de idővel lanyhulni fog a rájuk irányuló figyelem, és pozíciójuk is megmarad. Nem arról van szó, hogy a tevékenységük káros, csak sajnos éppen az ő esetükben nem működnek a piaci mechanizmusok. Túl kevés társaság túl nagy befolyással bír. TALLÓZÓ KURIER A Kurierban megjelent olvasói levelében Szalay-Bob- rovniczky Vince, Magyarország ausztriai nagykövete megállapította: Lendvai szavai azt jelentik, hogy folytatni kellene a „Magyarország- szapulást”, mert Ausztria gazdasági érdekei így jobban érvényesülnek. A nagykövet ezt azzal kapcsolatban írta, hogy a lapnak adott interjúban a publicista úgy vélekedett, nagyon visszafogott az osztrák kormány fellépése az osztrák gazdasági szereplők elemi érdekeinek védelme terén, és Magyarországnak sürgősen pénzügyi segítségre van szüksége, hitel nélkül „nem éli túl”. A nagykövet hangsúlyozta, Magyarországnak vannak tartalékai, kereskedelmi többlete, a forint euróval szembeni árfolyama 300 forint körül valamennyire stabilizálódott, az ország fizetőképes. „Egy államcsőd nem téma, ezt vitatni akarni felelőtlenség, és az osztrák tőke elvesztésének cinikus beszámítását jelenti - tette hozzá. - Magyarország stabüitása Ausztria pártokon átívelő érdeke. Az olvasóknak, akiket szisztematikusan félrevezetnek, nyomatékosan tudomására kell hoznunk: az Orbán-kormány gazdasági intézkedései nem az osztrák cégek ellen irányulnak, magyar vállalatoknak (OTP, Mól) jóval több válságadót kellett befizetniük nagyobb piaci részesedésük miatt” - írta a diplomata. (MTI)
