Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-27 / 22. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 27. Vélemény és háttér 7 Szlovákiai viszonylatban az is a Smerre szavaz, aki nem szavaz - már az első számolási fordulóban Irány az alkotmányos többség? Igaz, nem felméréseket, hanem választásokat kell nyerni, a felmérések mégis fontosak. Elsősorban azok a felmérések, amelyek a pártközpontok stábjainak készülnek és az életben nem látnak napvilágot (ha most valamely párt azt mondja, hogy neki ilyen nincs, akkor az amatőrizmus minősített esetével van dolgunk). LOVÁSZ ATTILA De azon felmérések sem elhanyagolhatók, amelyek egyre sűrűbben jelennek meg a honi médiában. Igaz, jobbára nem találják el a leendő eredményeket, mindenesetre a választói magatartást igenis befolyásolják. Ha egy párt folyamatosan a megvá- laszthatósági küszöb alatt teljesít, senki nem veszi komolyan. Bezzeg amint 5 százalék fölé kerül, megjelennek nála a politikai újságírók, ragozzák a nevét, „helyzetbe kerül”. Ha tehát gazdag háttérember lennék egy kis párt hátterében, biztosan megvásárolnék egy hangzatosabb nevű ügynökséget és elérném, hogy pártomat 5 százalék fölé helyezzék. A többit az önjáró médiahisztéria elintézi helyettem. S mérget vennék rá, volt már ilyen gyakorlat a szlovák demokratikus politika 22 éves történetében. A jelentéktelen, kicsi, nem befutó pártok természetes velejárói a szabad pártversengésnek, most sem áll módunkban megkérdőjelezni legitim voltukat és tiszta szándékaikat. Ha viszont sok ilyen párt van, akkor fel kell készülnünk arra, hogy a választások eredménye köszönő viszonyban sem lesz a pártpreferencia-mérésekkel. A szlovák pártlistás arányos rendszerű választási modellben az 5 százalékot elért pártok között százalék- arányuk szerint eloszlják a mandátumokat. A fennmaradó mandátumok (amelyek a be nem jutott pátokéi) a második fordulóba kerülnek, s újra a bejutott pártok szavazataránya szerint arányosan osztják el azokat. A be nem jutott pártok szavazatai mindig a legerősebb pártokat erősítik. Szlovákiai helyzetre lebontva: világos, hogy a választások aritmetikai győztese a Smer lesz. Az viszont nem mindegy, milyen arányban nyer, s az sem, mennyi lesz a második szkrutíniumban elosztható mandátumok száma. Ha ugyanis sok kis párt sok be nem jutott képviselője sok mandátumot hagy újraelosztásra, Fico 40 százalékkal még alkotmányos, 90 mandátumos többséget is szerezhet. Ami önmagában elképzelhetetlen perspektíva, hiszen ahhoz, hogy Orbánhoz hasonló dominanciája legyen, elég neki a kényelmes többség is, hazánkban alig van háromötödös törvény. Tehát: szép dolog, hogy pártok és aktivisták egy része azt hiszi, lehet más a politika. Nagyon jó is lenne, ha más lenne. De a mai kínálatban csupa olyan kicsi, kezdő pártot látunk, amelynek munkája által a) nem lesz más a politika, b) ha rájuk szavazunk, a Smerre szavazunk. A parlamenti matematika kegyetlen, nem enged. De szlovákiai viszonylatban az is a Smerre szavaz, aki nem szavaz - bár ő már rögtön az első számolási fordulóban. A választások során nem feltétlenül kell a választónak kalkulálnia, sőt. De ha már kalkulál, akkor legalább jól tegye. Ha rosszul teszi, Fico olyan alkotmányos többséget szerezhet, amire semmi szüksége. S ebben nem az a rossz, hogy valaki, aki esetleg nekünk nem tetszik annyira, kormányozni fog, hanem az, hogy ezt fékek, ellensúlyok nélkül teszi. Ha pedig így teszi, akkor teljesen mellékes, hogy ezzel az ország lakossága után rögtön a párt magajár rosszul. A napkitöréseknél sokkal sokkolóbb a korrupciós botrányok kitörése. (Peter Gossányi rajza A szlovákiai szavazó pedig joggal vélekedik úgy: pusztuljon a férgese Egy majom fogságában JARÁB1K BALÁZS Néhány hónapja vergődik a szlovákiai politikai elit a Gorüla ölelésében, és az eredmény máris érezhető: minden valószínűség szerint az ország történetének legalacsonyabb választási részvételét hozzák a márciusi előrehozott választások. Ez pedig Robert Ficónak kedvez, aki így akár egyedül is kormányozhatna. De nem akar. Azt, hogy a Smer ugyanúgy sáros, mint a többi politikai párt -kivétel nélkül-, azzalatöbbség tisztában van. Fico szavazóit bizonyára kevésbé zavarja a korrupció gyanúja. Ők elsősorban az állam emlőin szeretnék továbbra is tengetni egyszerű, de az államnak korántsem olcsó életüket. Vagyis szavazni fognak márciusban, mint a pinty. Egy-null Ficónak. A Gorilla azonban a jobboldalról szól, amely már rég megérett a reformra. Richard Sulik és az SaS ebből a szempontból helyesen tette, hogy megszellőztette ezt a régi anyagot. Az SaS célja a régi jobboldali motorosok kinyírása és a helycsinálás, azonban az egészjobboldalt visszaveti akkor, amikor a demokratikus berendezkedés visszafordítása már itt van a spájzban (Magyarország). Úgy tűnik, Sulíkakormányutána jobboldalt is kinyírja, kizárólag önös érdekből (politikai népszerűség). A szlovákiai szavazó pedig joggal vélekedik úgy: pusztuljon a férgese. Különbség vajmi kevés van, hiszen ha hinni lehet a Gorillának, akkor éppen a gazdasági minisztérium a hunyó. Na és ki is éppen a gazdasági miniszter? Bingó, Miškov az SaS-ből. Ha hinni lehet a pozsonyi pletykáknak (nem rosszabbak, mint a Gorilla), akkor éppen az SaS lehet a mostani kormánykoalíció leg- korruptabb pártja. Tulajdonképpen ki is a majom? De ha nincs kisebbik rossz, hogyan tovább? Az otthonmaradás nem megoldás, hiszen Fico és Társa éppúgy benne van, mint az 1 százalék által finanszírozott 99% nevű új párt. Egyszerűen a rendszer ilyen. Meg lehetne dönteni megint? Mielőtt még jelet adnánk egy Dunán horgonyzó Aurórának, térjünk vissza a Gorillához. Legaktuálisabb részei ugyanis nem a politikai korrupcióhoz köthetők, hanem a 2006-os kormányalakításhoz, ami ugyancsak „emlékezetes” Smer-SNS-HZDS koalíciót hozta. A Gorillát olvasva kiderül, hogy a Smernek se víziója, se koncepciója, sem emberei nem voltak. Mit ad isten, ma sincsenek. Annyi bizonyos, hogy a Smernek esze ágában sincs egymagában elvinni az euróválság és a globális recesszió növekedő terheit. Értelemszerűen nagykoalíciót akar, márpedig Ficót Figeľ nem tudja „kordában” tartani. Dzurindaés Bugár talán. Bár Orbán Viktornak van víziója, a Smerhez hasonlóan nincsenek a megvalósításhoz emberei. De bármiféle vízió nélkül is irányíthatja Szlovákiát a hatalom bebetonozásához vezető útra egy Smer által uralt kormány. Márpedig az Közép-Európa elszigeteléséhez vezet. Ha a jobboldal képesnek érzi magát az ország érdekében cselekedni, akkor el kell fogadnia Ficót, és elő kell jönni egy olyan csomaggal, amely képes ezt a rendszert jobbá, működőképessé termi. Mert egy új rendszer szinte minden bizonnyal a régihez lenne hasonlatos. A szerző külföldön dolgozó politikai elemző, stratéga KOMMENTÁR Ficói dilemmák MÓZES SZABOLCS Az utóbbi hetek felmérései alapján egyre inkább úgy tűnik, a választások alapkérdése az lesz, szüksége lesz-e egyáltalán koalíciós társra a Smernek vagy sem. Egymás után a második releváns közvélemény-kutató hozott ki olyan eredményt, mely szerint Ficóék megkerülhe- tetlenek lesznek a kormányalakításkor, sőt, a Focus ügynökség keddi felmérése alapján kényelmes többségre tehetnek szert egymaguk is. A kérdés így egyre inkább az: és kormányoznának egyedül? Ficóék erre rendre azt felelik, hogy nem, mert stabil kormányra lesz szükség. Ha viszont például 81 mandátumot szereznének - mint legutóbb a Focusnál -, akkor már erre sem nagyon hivatkozhatnának, hiszen egy hatfős többség már stabilnak mondható. Pláne, hogy egypárti kabinet lenne. S még egy pláne: úgy, hogy az az egy párt is egy centrumból irányított, s nem jellemző rá a szakadás. A kérdés tehát az, kell-e nekik koalíciós társ. Hiába állítják azt, hogy igen, feltétlen, mellette valójában csak három erős érv szól. Az egyik a már említett stabüitás. Minél nagyobb a parlamenti többség, annál biztosabb a kormány pozíciója. A második érvről minduntalan hallunk, persze nem a smere- sektől: kell egy bűnbak, aki a sikertelenségekért hibáztatható. S akire rákenhető egy-egy korrupciós vagy más balhé, figyelemelterelésként. E sorok szerzője szerint a harmadik ok lehet a Smernek a legnyomósabb, amiről viszont a legkevesebb szó esik. Ha jobboldali koalíciós társra lelnek, akkor felboríthatják az utóbbi évekre jellemző bal-jobb politikai térfélleosztást, s egyben meggyengíthetik a jobboldalt is. Átmenetüeg. Persze könnyen lehet, hogy a jobboldali partner számára a koalíció a halálos csókkal érne fel. Ajobboldal ez által kissé kitisztulna, így négy év múlva Ficóék még erősebb ellenfele lenne. Tehát: kormányozhatnának egyedül is? Igen. Miért ne? Ficóék ellenkezései elterelő hadműveletként is értékelhetők. Ha csak egy párt van hatalmon, nem kell egyeztetni, legfeljebb párton belül. Minden poszt elvihető, a politikai - és nem csak politikai - zsákmányon senkivel sem kell osztozni. Emellett a kormányzás kontrollja is csökken. S még egy fontos érv - amiről pedig végképp senki nem beszél: hozzá lehet nyúlni néhány törvényhez, melyet eddig az összes kormány koalíciós pártjainak ellentétes érdekei miatt nem lehetett megváltoztatni. Például? A választási törvény. Ami nálunk egyszerű többséggel módosítható, eltörölhető, nem úgy, mint például Magyarországon. Itt tehát nem kell kétharmad, sem háromötöd ahhoz, hogy valaki a saját képére szabja át a választási rendszert. Például úgy, hogy a jelenlegi arányos rendszert többségivé vagy többségi elemeket tartalmazó kevert választási rendszerré változtatja át. Akkor aztán lenne min gondolkodnia az 1989 óta ezer Ids pártra osztódó jobboldalnak. Hiába akart volna ilyet fénykorában a HZDS vagy a Smer, az elmúlt 20 év két óriáspártja, a velük kormányt alkotó kis pártok ebbe nem mentek volna bele, mert saját létüket fenyegették volna. Ezért aztán már jó ideje senki sem beszélt róla. Koalíció? Egyedüli kormányzás? Ezen dilemmázhatnak Ficóék. Kellemes dilemmák. Számukra. TALLÓZÓ WSJ Interjút közölt Orbán Viktor miniszterelnökkel a The Wall Street Journal (WSJ) vezető amerikai gazdasági napilap európai kiadása. Az írás címe szerint Magyarország enyhíti az EU-val és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) szembeni hangnemét. A WSJ alcímben azt emelte ki, hogy Orbán „felhagy a harcias retorikával”, és közli, hogy kormánya hajlandó egyes törvények és a politikai irány megváltoztatására, a pénzügyi támogatás elnyerése érdekében. Az inteijú felvezetőjében a szerzők „békülékeny hozzáállásnak” minősítették a kormányfő által mondottakat. Idézték Orbántól, hogy még maradtak nézeteltérések, de ő maga derűlátó, és úgy gondolja, hogy „most már nagyon közel vagyunk a céljainkhoz”. A WSJ szerint Orbán - a jegy- banktörvény módosítására vonatkozó készség kinyilvánítása mellett - azt is jelezte, hogy „hajlandó megfontolás tárgyává tenni” az adózással és az államadóssággal kapcsolatos törvényi változtatásokat. A lap beszámolt a kormányfő keddi brüsszeli tárgyalásairól, arról, hogy az Európai Bizottság szóvivője „bátorítónak” tartotta a magyarok változtatási hajlandóságát, valamint hogy a pénzügyi piacok is üdvözölték a zsákutcából való kijutás előjeleit. Orbán Viktor szerint a magyar törvényhozás február végére végezheti el az összes szükséges jogi módosítást, a pénzügyi támogatás ügyében pedig március végéig nyélbe üthető a megálla- podás-írtaaWSJ. (MTI)
