Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-26 / 21. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 26. Vélemény És háttér 7 A választási programot írók ceruzáját mintha a magyarországi Nagy Testvér is fogta volna MKP: a kompatibilitás programja Hétfőn mutatta be a Magyar Koalíció Pártja választási programját, melyet BerényiJózsefa megoldás programjaként prezentált Komáromban a Tiszti Pavilon dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. KOCUR LÁSZLÓ Választási programot írni nem a legegyszerűbb dolgok közé, mert a programnak úgy kell holisztikus víziót nyújtania, hogy a potenciális választóknak az a része, amely a „24-re kell szavazni, az Berényi tuti lapja”-nótával nem győzhető meg, elolvassa, megértse, vonzónak találja, azonosuljon vele, és március 10-én ezt a listát dobja az urnába. És miközben a kampánycsapatok a programokat körmölik, eleve tudják, hogy-példáula Smer esetében - a választók többsége nem jut odáig az olvasásban, hogy a párt 2016-ig már a bruttó hazai össztermék egy százalékát szeretné kutatásfejlesztésre fordítani. Az lesz a döntő, hogy a választásokat megelőző nőnapi haknikra Robert Fico szépen vasal-e élet a nadrágjának, de választási programettőlmégkell. A közvélemény-kutatóknál az MKP egyelőre gyengélkedik, és hosszú távon ez akár a tagságra és a szavazótáborra nézve is demoralizáló lehet, bár Rogán Antal gyorsan klasszikussá vált mondása szerint nem közvéleménykutatásokat, hanem választásokat kell nyerni; és a felméréseket végző Cégek egy részének nem szabad elfelejtenünk a 2010-es választások előtti félreméréseket sem. Az MKP és a Híd párharc végkimenetele egzisztenciális jelentőségű lehet a törvényhozás falain kívül maradó fél számára; lehet, hogy ez a harc lesz a végső. Az MKP mégsem törte össze magát, holott Berényi József már a kormány bukása előtt bő két héttel tartott OT-ülésen arról beszélt, hogy fel kell készülni az előrehozott választásokra, ám azt ő sem tartotta valószínűnek, hogy ilyenhamar bekövetkezik. A programnyilatkozat bevezetőjét olvasva - melyben a párt hitet tesz az Európai Néppárt és annak értékrendje mellett - azt várhatnánk, alant egyjobbolda- li program fog kibontakozni, ugyanakkor a nagyon hangsúlyos, vezető pozícióba helyezett Leépülés helyett felzárkóztatást! programpontban a bankadó, a többkulcsos személyi jövedelemadó, a luxusadó néz velünk farkasszemet, mint ha tévedésből a minap ugyanezen hasábokon tanult kollégám által hiányolt balközép párt programját tartalmazó mappát nyitottuk volna meg. A program gazdasági részében erős az állami szerepvállalásra irányuló tendencia. A párt víziója egy gondoskodó, paternalista állam, minden szférára kiterjedő támogatási rendszerrel, az egyéni felelősségre és lehetőségekre kevéssé koncentrálva. A választási programot írók ceruzáját mintha a magyarországi Nagy Testvér is fogta volna - és most nem csak az egyébként nem elvetendő pálinkafőzős ötletre gondolunk-, a program „nemzeti konzultáció” alapján készült, a gazdasági, mezőgazdasági, vidékfejlesztési, oktatási részekben is nagyon erős rokonság mutatkozik a Fidesz 2010-es választási programjával. Ami pedig a hazai politikai palettát illeti, a konfliktusmentes, hangsúlyozottan gazdasági, szociális, régiófejlesztési témákra fókuszáló programban a „magyar témák” is benne foglaltatnak, de úgy vannak megjelenítve, hogy a (legalábbis a mérsékelt, potenciális koalíciós partnerként szóba jöhető) szlovák pártokat ne irritálják, ugyanakkor valami ködös, nehezen konkretizálható szövegrész az autonómiáról is leíródott, hogy az ezt akarók is megkapják a magukét. A szimpatizánsokban ugyan némi kétséget ébreszthet a gondolatsor, melyet a pártelnök maratoni beszéde végén mondott: „nem az a kérdés, hogy ezt hogy akarjuk megvalósítani, hanem, hogy felvállaljuk ezeket”, merthaesetlega megvalósításra kerül a sor, akkor ez már kevésnekbizonyulhat.- Legfőbb ideje, hogy báli ruhát varrassunk nekik! (Peter Gossčmyi rajza) JEGYZET A magyar furcsa nyelv LAMPL ZSUZSANNA ^2; Jól kezdődött a i SWBr naP-Abuszban 3® egy apuka utajjfl Íjt Atündérke, mert az volt, egyfolytában csacsogott, és csupa aranyos dolgot kérdezett. Az utasok komor arca felengedett, mint ajég, amelyet napsugár érint, s a kislány, miután érzékelte, hogy a középpontba került, még hangosabb lett. Szorgalmasan válaszolgató apukája le akarta csendesíteni, de a kislány folytatta, körbevillantva tejfoghíjas mosolyát. Ekkor az apuka kitalált egy trükköt. Van itt a buszban egy hercegnő és egy majom, mondta. Melyik a majmocska? Az, aki az ölemben ül? Vagy ez, itt az ablaküvegben? Ä kislány zavarba jött, de aztán kivágta magát. Hát mind a kettő én vagyok! Az utasok hangosan nevettek. A nő is felvidult szívvel szállt le a buszról. Egész nap jó kedve volt, még dudorászott is al- mahámozás közben, ami már rég nem fordult elő, mert még almahámozás közben is a munkáján szokta törni a fejét. Szóval dudorászott, aztán almát evett, és akkor a kezébe került egy szlovák lap. Az egyik cikk címe rögtön szemet szúrt.„A magyar furcsa nyelv.” A nőnek, Hófehérke módjára, megakadt a torkán az alma, s bár nem ájult el, a szíve összeszorult. Észébe jutott a régi délután, amikor egy pionírdelegáció tagjaként utazott Prágába. Hatan ültek a kupéban, s az út elején rögtön ismerkedni kezdtek. Te melyik iskolából jöttél? Mindenki megmondta. Ő is, hogy a Duna utcaiból, ami köztudottan a pozsonyi magyar iskola volt. Négy szlovák pionír ezt minden további nélkül tudomásul vette, és kérdezősködtek volna tovább, de az ötödik lány undorodó arccal, mintha legalábbis abba a barna masszába nyúltvolna, kijelentette, a magyar az egy olyan fuuuurcsa nyelv! Nagyon csúúúúnya nyelv, fuj! Én úgy utálom! Akkor a nő, bár jól nevelt kislány volt, azt gondolta magában, dögölj meg, de mert jól nevelt kislány volt, csak a következőt mondta: és te honnan tudod, hogy milyen a magyar nyelv? Hát a nagyi szokott régen úgy beszélni, de már nem, mert mondtam neki, hogy ne beszéljen ezen a csúnya nyelven, válaszolta a lány. Nincs új a nap alatt, konstatálja a nő. Mert a címet nem az újságíró találta ki, bár feltehetőleg nem véletlenül választotta épp ezt a mondatot. Hiszen minden valamirevaló újságíró tudja, hogy a szónak hatalma van, s ezzel a hatalommal éppúgy lehet manipulálni, mint bármely más hatalommal. Nem, a mondat egy alapiskolás lány száját hagyta el. Kisebb koromban értettem magyarul, mondja, de már nem akarok sem érteni, sem tanulni, mert az már sok lenne a német, az angol és a spanyol mellett, amit nyelviskolában tanulok. Csak a nagyanyja kényszeríti („núti ma”), hogy tudjon magyarul. A cikkben megszólaló öt délszlovákiai gyerek közül négynek beszél magyarul a nagymamája. Egynek az anyja is, de nem otthon. Két gyerek kimondja, hogy nem tetszik neki a nagyanyja nyelve. A nő bele sem mer gondolni, milyen napjuk lehetett a nagyiknak, amikor ezt olvasták. KOMMENTAR Érvek és indulatok MAL1NÁK ISTVÁN Számítani lehetett a hétfő éjszakai párizsi szenátusi szavazás után a török-francia viszony megromlására. Ami némi meglepetést kelthetett, az az ankarai vezetés szóhasználata. Ilyen retorikával csak az észak-koreai kommunista rezsim szokta fenyegetni déli szomszédját vagy a kínai vezetés azokat, akik a dalai lámával tárgyalnak. Igent mondott a francia felsőház is arra, hogy büntetni lehessen az oszmán birodalom által 1915 és 1917 között elkövetett örmény népirtás tagadását, egyévi börtönnel és 45 ezer eurós pénzbírsággal. A holokauszt után ez a második genocídium, amit a francia parlament elismert, de eddig csak a holokauszt tagadását büntették Párizsban. A francia alsóház, a nemzetgyűlés egy hónapja hagyta jóvá a törvényt, s Törökország akkor hazarendelte párizsi nagykövetét, befagyasztotta a politikai és katonai együttműködést - pedig Párizs a legfőbb partnerének tekintette Ankarát a szíriai válság megoldásában -, valamint felfüggesztette a kétoldalú látogatásokat. A török vezetés most azzal fenyegeti Párizst, hogy végleg hazarendeli nagykövetét, korlátozza a külképviselet működését, továbbá kereskedelmi és gazdasági szankciókat vezet be ellene. Recep Tayyip Erdogan kormányfő „diszkriminatívnak, rasszistának, a gondolatszabadság ellen elkövetett mészárlásnak” nevezete a francia törvényt. Az eléggé érthetetlen jelzőket érvekkel nem, csak indulatokkal támasztotta alá. A török parlamentben azt mondta, lépésről lépésre fogják bevezetni a szankciókat Franciaország ellen, a visszafordulás esélye nélkül. „Törökország most még türelmes. Sarkozy elnöknek 15 napja van eldönteni, aláírja-e a törvényt”, s ő személy szerint reméli, Franciaország „helyrehozza a hibáját”. Előlegezzük meg a végkövetkeztetést: Ankara szándékosan veszett össze ilyen durván az EU egyik legbefolyásosabb országával, céljai megvalósításához még jól is jött neki ez a francia törvény. A törökök hivatalosan még az EU-ba törekednek, még érvényes a tagfelvételi kérelmük, de a vezetést az uniós tagság már nem érdekli. Amióta Erdoganék a se- gélyflottilla-ügy miatt összerúgták a port Izraellel, azóta Ankara az iszlám világ szószólójaként lép fel, egyes arab országok így is tekintenek rá, hiszen Erdoganból, a mérsékelten vallásos, sikeres gazdaságpolitikát folytató kormányfőből hirtelen muzulmán „nemzeti hős” lett. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy Berlin és Párizs - és ez a viszály igazi oka - ellenkezése miatt Törökország aligha lesz egyhamar az EU rendes tagja. Erdogan ezért meghirdette a fordulatot: egyre szorosabbra fűzi a viszonyt déli és keleti szomszédaival - Szíriával, Jordániáyal, Libanonnal, Irakkal-, több tucat fontos megállapodást kötött velük. Igaz, a szíriai válság ebbe kissé belekavart, Erdogan hirtelen Aszad elnök ellen fordult, de a stratégiai cél nem változott. Egyre többet beszélnek Ankarában valamiféle közös piac, az EU közel-keleti változatának létrehozásáról, s tavaly már egy konferenciát is szerveztek a „samgeni bankrendszerről”, éspedig a török jegybankelnök védnöksége alatt. A samgeni térség az európai schengeni övezet arabosított változata: Levante történelmi arab neve Sam, s a szójátékot, a samgeni övezetet állítólag maga Erdogan találta ki. Érdemes eljátszani a gondolattal, milyen nehéz helyzetbe kerülne a török vezetés, ha hirtelen választhatna: uniós tagság vagy vezető közel-keleti szerep. Az igazság az, hogy az EU sem hagy neki sok választási lehetőséget. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ A Frankfurter Allgemeine Zeitung német konzervatív lap azt írta: a magyar kormány „nem is annyira a bizottságtól tart, hanem a pénzügyi piacoktól”, Brüsszel legerősebb ütőkártyája nem is a három eljárás, hanem „a súlyosan eladósodott országnak” nyújtandó hitelről szóló tárgyalások megkezdésének halogatása. Az a mód, ahogy az Európai Bizottság az ügyet kezeli, eddig nemigen hívott elő „önkritikát és megtört- séget” a magyar vezetésből. A Financial Times Deutschland német üzleti lap szerint Magyarország hitegeti Európát. „Mindig ugyanaz a mintázat” mutatkozik meg: „Orbán az EU-val folytatott vitában enged bírálóinak, ugyanakkor ragaszkodik céljához, a magyar társadalom átalakításához”. A cikk a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás és a jegybank függetlensége kapcsán kifejtette: Orbán „kompromisszumkészséget mutat, de nem árulja el, konkrétan mit kíván tenni”, otthon pedig „más hangot üt meg” és „áldozatként mutatja be magát”. (MTI)
