Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-23 / 18. szám, hétfő
6 Stúdióvendég ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 23. www.ujszo.com Ožvald Erzsébet: Ne féljünk magyar iskolába íratni a gyermekünket, hiszen az anyanyelvű oktatás a feltétele annak, hogy jó alapokra építhessünk Az oktatásügy prioritás a magyar pártok számára Az Új Szó Stúdió idei első műsorában Ožvald Erzsébet, a Híd oktatásügyi szakértője és Szigeti László, az MKP oktatásügyi al- elnöke, volt miniszter vitázott. Az alábbiakban a vita szerkesztett változatát olvashatják, a vitát teljes egészében az ujszo.com oldalon tekinthetik meg. MÓZES SZABOLCS A napokban megkezdődtek a beiratkozások. Több lesz a magyar kiselsős, mint tavaly? Ožvald Erzsébet (OE): Mivel nem vagyunk jósok, így nem tudjuk megmondani, de nagyon reméljük, hogy igen. Reméljük, hogy mindenkiben tudatosul az anyanyelvi oktatás fontossága. Szigeti László (SZL): Bízunk benne, hogy több lesz. A Magyar Koalíció Pártja tett is annak érdekében, hogy több legyen. A Via Nova ICS ifjúsági szervezetünk beiratkozási körutat szervezett, a Pro Cívis polgári társulásunk magyar űrlapokat osztott az iskolákban, együttműködtünk a Rákóczi Szövetséggel. Közismert tény, hogy a magyar gyerekek közel ötödé szlovák iskolába jár. Mit lehetne tenni azért, hogy ez az arány csökkenjen? OE: A magyar tannyelvű alapiskolába íratott gyermekek száma a Szlovákiában lévő iskolások 7 százalékát teszi ki. Ez a 7 százalék nagyon elmarad a magyarság részarányától. A magyar tannyelvű alapiskolák ugyanazokat a feltételeket biztosítják, mint más iskolák. Ne féljünk magyar iskolába íratni a gyermekünket, hiszen az anyanyelvű oktatás a feltétele annak, hogy jó alapokra építhessünk. Kampányolhatunk emellett, de az emberekben belül kell, hogy ez tudatosodjék. Magyarán ez az egyén felelőssége, és a pártok sokat nem tehetnek ezért? OE: Tehetnek ezért, azonban minden egyes embernek belül kell ezt tudatosítania. SZL: Fontos az, amit a kolléganő elmondott, de úgy vélem, a civil szervezetek, a politikai pártok is tehetnek valamit annak érdekében, hogy a szülők minél több gyermeket írassanak magyar tannyelvű iskolába. A legfontosabbnak azt tartom, hogy nem csak január 15. és február 15. között kellene beszélni az anyanyelvi oktatás fontosságáról, hanem állandóan. Az MKP politikusai ezt meg is teszik, és nemcsak beszédeinkben, hanem amint az imént említettem: a párt ifjúsági szervezete aktívan részt vesz ebben, egy nagyon ügyes brosúrát adtak ki, a Pro Cívis eljuttatta az iskolákhoz azokat a kétnyelvű űrlapokat, amelyek eddig nem léteztek. Pártunk együttműködik a Rákóczi Szövetséggel, és nagyon értékeljük a szenei magyar alapiskola kis- filmjét, amivel próbálta meggyőzni a szülőket. Ez példaértékű, követni kellene. A korábbi kérdésemben említett arányszám szorosan összefügg a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetével. Melyek a gyenge pontjai, min kellene javítani? SZL: A magyar iskolák sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a szlovák tannyelvű iskolák. Vannak közös gondok is: pénzhiány, nem jut elegendő pénz a pedagógusok bérére, az iskolák működtetésére. Az állam mostohán bánik az intézményekkel. De nem csak ez a gond. Nincsenek a magyar iskolákban tankönyvek, nincs biztosítva a háttérintézmény-rendszer. Ha szakmai problémája van a magyar pedagógusnak, akkor nem biztos, hogy van hová fordulnia. Nem léteznek magyar nyelvű át- és továbbképzési programok. Az elmúlt másfél évben talán a politikai képviselet is cserbenhagyta őket, hiszen sem a parlamentben, sem az oktatásügyi minisztériumban nem volt megfelelő szinten képviselve ez a terület. Az oktatási bizottságban két évig nem volt magyar képviselő. És felmerült egy olyan probléma is, hogy diszkriminálják a magyar iskolákat, mert azon tanulmányi versenyek, amelyekért az iskola eddig többletet kaphatott, pl. a Szép magyar beszéd, a Tompa Mihály szavazóverseny, kikerült a minisztérium tanulmányi versenyei közül. Ez komoly érvágás, hiszen eddig ez motiválta a pedagógusokat, most pedig ingyen végzik ezt a pluszmunkát. Cserbenhagyta a politikum az oktatásügyet? OE: Nem hiszem. Szigeti úr figyelmét elkerülte, hogy a Híd mindent megtesz azért, hogy a magyar iskolák pedagógusainak továbbképzését biztosítsuk. Az alapkérdés az volt, hogy mi a helyzet a magyar iskolákban. Az óvodáktól az egyetemi képzésig megvan a lehetőség arra, hogy anyanyelven képezhessük gyermekeinket. Nem kaptuk meg az oktatásügyi tárcát, ez nem is volt várható. Azonban a kormányfő-helyettesi hivatal mellett 2011. január elsején nemzetiségi oktatásügyi osztály kezdte meg a munkáját. Sikerrel hoztuk létre azokat a módszertani központokat, amelyek Besztercebányán, Kassán és Komáromban működnek. Utóbbi városban április 1-jén indult el a központ. Célunk, hogy olyan regionális központot hozzunk létre, ahol a nemzetiségi oktatás pénzügyi, felügyeleti és jogkörökkel folyik. Vegyük át a kultúrát, a nemzetiségi oktatásügyet. Ezt csak lépésről lépésre lehet létrehozni. Komáromban már öt személlyel működik a módszertani központ, 400 tanár anyanyelvén lett továbbképezve. Tehát nem igaz, hogy nem biztosítjuk a továbbképzést. Áprilistól októberig, a kormány bukásáig ne várjuk, hogy csodák történjenek. SZL: Mi is örültünk annak, hogy Komáromban létrejött a kihelyezett részleg. Az imént nem ezt bíráltam. Az át- és továbbképzési programok akkre- ditációja az oktatásügyi tárca hatáskörébe tartozik, az én bírálatom a tárcát érintette, mivel ezekből a magyar nyelvű programokból nagyon kevés van. A politika egyik alaptételének számít az oktatásügy alulfinanszírozottsága. Mindenki azt mondja, hogy több pénz kellene: de honnan és mire? SZL: Valóban kevés a pénz, hiszen Szlovákiában az oktatásügyre fordított pénz alig éri el a nemzeti össztermék 3,6%-át, a fejlett uniós országoknál ez az arány 5 százalék felett van. Vannak belső tartalékok, emellett az uniós alapokra is lehet számítani. Az egészségügyben az orvosok és a nővérek bére 30 százalékkal fog nőni, míg a pedagógusoknál csak 5,7 százalékos emelésről hallunk. Ha a parlamentben egyik napról a másikra Görögországnak több milliárdot adnak, akkor meg lehet ezt is oldani. Csökkenteni lehetne az állami hivatalnokok számát. Össze lehetne vonni bizonyos intézményeket, megkérdőjelezhető a kerületi tanügyi hivatalok létjogosultsága. Jogköreik nagy részét át lehetne adni a megyéknek. Hiszem és vallom, hogy a túlburjánzott államapparátus csökkentésével nagyon sok pénzt meg lehetne spórolni. Nem beszélni kell arról, hogy az oktatásügy prioritás, hanem négy éven keresztül így kell dolgozni. S ha valami valóban fontos, akkor arra pénzt is találunk. OE: Ezzel mind egyet lehet érteni. Azonban hozzá szeretnék tenni egy dolgot. Az alulfinanszírozottság a 2004 januárjától alkalmazott 597-es törvényből is adódik. Normatívák vannak az iskoláknak. A fejpénzekből csak azok az iskolák tudnak megélni, amelyekben legalább 500 tanuló van. Az 1-4-es iskolák fele kevesebb, mint 20 gyermeket számlál. Ezek az iskolák meg fognak szűnni. A fenntartójuk, az önkormányzat, nem fogja tudni őket fenntartani. Nagyon rossz volt ez a törvény. 2002-ben, amikor az iskolák átkerültek a helyi önkormányzatokhoz, nagyon sok iskola figyelmeztette a minisztériumot, hogy ez nem megfelelő finanszírozási mód, ez meg fogja ölni a kisiskolákat. Ezt tapasztaljuk most is. Az 597-es törvényt át kell dolgozni. SZL: Gond az iskolák finanszírozása, de mindent meg kell tenni azért, hogy minden magyar településen megmaradjon a magyar iskola, mert ez egy komoly érték. Prioritás a kisiskolák megmaradása? Fenntartásuk részarányosán jóval többe kerül, mint a 9 osztályos iskoláké. SZL: Nem szabad, hogy megszűnjenek, mert komoly közösségerősítő jelentőségük van. Annak idején, amikor ez a törvény megszületett, progresszív törvény volt. Az idő múlásával minden jogszabályon módosítani kell. Nem zárom ki, hogy az MKP kezdeményezni fogja a jogszabály módosítását. ÖE: Az elmúlt időszakban részünkről nem egy levél ment a minisztériumba, hogy meg kell változtatni a finanszírozási rendszert. Fenn kell tartani a kisiskolákat, de ehhez pénz kell. Sokan úgy vélik, hogy az oktatásügyet az egészségügyhöz hasonlóan meg kellene reformálni, mert nem éri meg a jelenlegi rendszerbe több pénzt ölni. Mit kellene megváltoztatni? SZL: Vannak olyan politikusok, elsősorban az SDKÚ-ban, akik az iskolák megszüntetésével próbálják meg ezeket a pénzeket előteremteni. Az MKP ezt nem így látja, szerintünk ez stratégiai terület, amire pénzt kell szerezni. A kolléganő korábbi reakciójára visszatérve: azt mondta, jelezték a tárcának, hogy probléma van a nemzetiségi oktatás finanszírozásával. Egy dolog akkor működik, ha a minisztériumban van érdekképviselet. Ezt a tárcánál a nemzetiségi főosztály biztosítja be, amit nem sikerült újraindítani. Ennek az osztálynak az élén ugyanaz a személy áll, akit Ján Mikolaj nevezett ki. Ennek az embernek sem affinitása, sem szakmai tudása nincs. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy odaszólunk, hanem, hogy hatékonyan próbáljuk meg érvényesíteni mindazt, amire szüksége van az iskoláknak. OE: Egy olyan kormányfőhelyettesi funkciót kaptunk, amelynek beleszólása volt az oktatásügybe. Először is fel kellett mérni az oktatásügy helyzetét. Nem egy tanácskozása volt Jurzycának Rudolf Chmellel. Az, hogy a nemzetiségi osztályt Jaraba úr vezeti, nem a Híd párt gondja, nem mi voltunk a tárca gesztora. Mi az a rossz, amit a magyar iskolákkal tett? Nem az volt a fő célunk, hogy a nemzetiségi osztály vezetőjét kicseréljük, hanem hogy egy olyan regionális központot hozzunk létre a nemzetiségi oktatásügy számára, amely pénzüggyel, jogokkal és Szigeti László és Ožvald Erzsébet az Új Szó Stúdiójában (Mészáros György felvétele) felügyelettel fog bírni. Ezen az úton elindultunk. SZL: Nem akarom felsorolni, hogy a minisztérium nemzetiségi főosztályának vezetője mi rosszat tett. Nem tudom, tett-e rosszat. Az én problémám az, s ilyen visszajelzéseket is kapok, hogy semmit sem tett a nemzetiségi, beleértve a magyar oktatásügyért. Pár gyors kérdéssel zárnám a témakört. Csökkenteni kellene az óraszámot az iskolákban? SZL: Van olyan tantárgy, ahol igen, de általában nem. OE: Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Növelni kellene a szlovák nyelvi órák számát? SZL: Egyáltalán nem kellene növelni, de a testnevelés órák számát igen. OE: A gyerekek, ha kijutnak a magyar iskolából, egy piacképes szlovák konverzációt kell, hogy magukénak tudhassanak. Konverzálni kell. Liberalizálni kell a tan- könyvpiacot? SZL: Igen. Az MKP emellett úgy gondolja, a magyar iskolák számára nem elég a szlovák tankönyvek fordítása, íródjanak magyar nyelvű tankönyvek. OE: Igen. A tankönyvek fordítását a nyitrai egyetem magyar tanszékén dolgozó szakembe- reknekkellene elbírálniuk. A meghívóban jeleztük, hogy készítsenek egy kérdést vitapartnerük számára. Ožvald Erzsébet, ön mit kérdezne Szigeti Lászlótól? OE: 2004-ben, amikor elkészült az 594-es törvény, tudatosították azt, hogy milyen kalamajkát fog ez okozni? SZL: Az én kezdeményezésemre került bele akkor a törvénybe az a rész, hogy a 150 tanulónál kevesebbel rendelkező iskolák bonuszban részesüljenek, náluk 5 ezrelékkel emelkedik a normatív finanszírozás minden egyes tanulóra. Szigeti László, ön mit kérdezne vitapertnerétől? SZL: Nem gondolja-e, hogy komoly felelősség illeti pártjukat, mert hátrányos helyzetbe hozták a magyar iskolákat azáltal, hogy a parlament oktatási bizottságában közel két éven át nem volt magyar képviselő, az oktatásügyi minisztériumban a nemzetiségi főosztály nem jött létre, s nem volt ott képviseletük a magyar iskoláknak? OE: Nem. Létrejött a kormányalelnöki hivatalban a nemzetiségi oktatási osztály, nagyon is odafigyeltünk a nemzetiségi oktatás alakulására. Létrejöttek a módszertani központok. Nem hiszem, hogy hátrányossá vált volna a magyar iskolák helyzete. A teljes stúdióbeszélgetést megtekinthetik az ujszo.com-on.
