Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-21 / 17. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 21. Vélrmény és háttér 7 A baloldalon semmi sem történik, Robert Fico nyugodtan ül népszerűsége babérjain Gyilkos testvérháború A Gorilla-akták nyilvá­nosságra hozatala után a közvélemény óriási nyomást gyakorolt a bűnüldöző szervekre, ezért azok kénytelenek voltak komolyan foglal­kozni velük. JURAJHRABKO Tehát pontosan fordítva, mint legutóbb tavaly, amikor a vizsgálat eltűnt a múlt ho­mályában - ám akkor nem tudott róluk senki, kivéve né­hány politikust és a sajtó né­hány képviselőjét. És akik tudtak az aktákról, titokban tartották őket. Nem lehet tudni, mi a jobb - az, hogy az aktákat vizsgál­ták, de semmit sem nyomoz­tak ki, ahogy az Dániel Lipšic belügyminisztersége idején volt, vagy az, hogy megvizs­gálták az aktákat, aztán meg­semmisítették őket, mint Ro­bert Kaliňák minisztersége idején. Az, hogy az iratokat megsemmisítették, nem okoz­hat komoly gondot, hiszen úgysem nyomoztak ki sem­mit, és amit megsemmisítet­tek, azt újra kinyomozhatják és fel is eleveníthetik. Egy dolog biztos: a Gorilla miatt ádáz testvérháború tört ki. A jobboldali pártok közt, holott ők együttműködésre vannak ítélve. A baloldalon semmi sem történik, Robert Fico nyugodtan ül népsze­rűsége babérjain. Közben egyetlen kérdésre sem képes válaszolni - volt-e vagy sem a pozsonyi Vazov utcai házban. Mikuláš Dzurindának leg­alább elfolytak az idegei, amikor Daniel Lipšic bejelen­tette, 2006-ban, amikor Dzu­rinda volt a kormányfő, az asztalára tették a titkosszolgá­lat iratait. Mikuláš Dzurinda azt mondta erre, ez aljasság, hazugság, és feltette a kér­dést, megbolondult-e Daniel Lipšic. Dzurindát már nagyon Tom Nicholson újságíró több politikust is emlí­tett, akiket tájékozta­tott a 2010-es választás előtt az aktákról. régen nem láttuk ilyen ide­gesnek. Akkor sem, amikor a kassai adóhivatal épülete vagy a platinahálók kerültek terítékre. Természetesen ez semmit sem bizonyít, csak rámutat néhány dologra. Végül is nem csak Dzurinda kapott infor­mációt az aktákról, nem csak ő látta az iratokat néhány év­vel ezelőtt. Tom Nicholson új­ságíró több politikust is emlí­tett, akiket tájékoztatott a 2010-es választás előtt az ak­tákról, köztük volt Dániel Lipšic és Richard Sulik is. Iveta Radičová is. A belügyminiszter politikai jópontokat gyűjt, amikor arról tájékoztat, amiről hallgatnia kellene, pontosabban, amiről a törvény tiltja, hogy beszéljen. A vizsgálat eredményeiről a nyomozó csoportnak kellene beszámolnia, nem egy politi­kusnak - ahogy Kaliňák bel­ügyminiszter sem beszélhetett volna a Maiina Hedvig-ügyről ez Lipšic tárcavezetőre is vonatkozik a Gorilla-ügyben. Csakhogy nem vonatkozik - a politikai jópontok előbbre va­lók, mint a törvény. És ez semmi jót nem ígér. Mindegy, melyik kijelentés mire utal; totális kakofónia, ez jellemezte a strasbourgi üléstermet Sok hűhó semmiért KISS TIBOR NOÉ Január 18-án Magyarország volt a téma az Európai Parla­ment plenáris ülésén, miután az Európai Bizottság három kö- telezettségszegési eljárást indí­tott Magyarország ellen. Négy frakció (a szocialisták, a liberá­lisok, a zöldek és a kommunis­ták) a magyar szavazati jog fel­függesztését javasolta az Or- bán-kormány egyes intézkedé­sei miatt, így mindenki éles vi­tára számított. A vita élesnek is bizonyult, a színvonala azonban végtelenül elszomorító volt. Aki a magyar országgyűlésben megszokott mvótlan torzsalkodások után magasztos párbeszédre számí­tott, annak csalódást okoztak a látottak. Az EP-pártokban is működik a frakciófegyelem: a baloldaliak és a liberálisok ke­ményen, olykor indulatosan támadták a magyar kormány­főt, a néppárti képviselők óva­toskodva, a szélsőjobboldaliak lelkes egyetértéssel támogatták Orbánt. Tényekről szinte egyet­len szó sem esett, a képviselők többsége a hivatalos frakcióál­láspontot szajkózta. Az Orbán- kormányt támadó képviselők többsége mintha a 168 Órából és a Népszavából ollózta volna össze hozzászólását. Átütő erejű, meggyőző, alapos kriti­kát nem hallhattunk, üres ló­zungokat annál inkább. Persze, nehéz is az Orbán-kormánnyal szembeni európai méretű „bal­oldali médiaösszeesküvés” vád­ját tagadni, amikor a nemzet­közi sajtóban olyan „érvek” hangzanak el, mint Konrád György nyilatkozata a német Bildnek. Vagyis: Orbán Viktor­nak mennie kell, mert „rossz ember”. Persze, a másik oldal is kitett magáért. A jobboldali és szélső- jobboldali képviselők gyakran keverték a szezont a fazonnal. Az Orbán Viktort védelmezők közül volt, aki a lengyel katoli­kus rádióműsorok sanyarú hely­zetéitől értekezett. Egy flamand szélsőjobboldali képviselő azért rontott neki liberális honfitársá­nak, mert pártját megpróbálták betütani. Nagy sikert aratott Borghizi úr is, aki a pénzügyi szabadságharcot folytató Orbán Viktort meghívta (az országként nem létező) Padániába. Az pe­dig már csak hab volt a tortán, amikor egy szlovák képviselő a magyarok kettős állampolgár­sága ügyében kezdeményezett európai eljárást, egy román szo­cialista (!) pedig a székelyföldi autonómia ügyét hozta szóba. „Puskaporos hordó” - fogalma­zott Cretu asszony a romániai helyzet kapcsán, gyarapítva az irreleváns hozzászólások szá­mát. A strasbourgi nóta zanzá- sítva: antiszemitizmus, Gyur- csány, kettős mérce, Brezsnyev­doktrína, európai Chávez, sztá­linista alkotmány. Hogy melyik kijelentés mire is utal valójában? Teljesen mindegy: totális kako­fónia, ez jellemezte a strasbour­gi üléstermet. Mindez azért szomorú, mert az Orbán-kabinet intézkedései kapcsán valódi, a demokrácia helyzetét érintő kérdések forog­nak kockán. Az EU parlamenti képviselői azonban minderről úgy tanácskoztak, hogy - s ezt néppártiaktól kommunistákig - többen is elismerték: még csak nem is ismerik a január 1-jétől hatályos új magyar alkotmány szövegét. Mint ahogy való­színűleg fogalmuk sincs arról, mit tartalmaz a médiatörvény vagy a munka törvénykönyvé­nek módosítása. Az érdemi vita elmaradt, he­lyette sehová nem vezető ideo­lógiai csatározások zajlottak Strasbourgban. Azaz: sok hűhó semmiért. KOMMENTAR Mit ér „egy arab”? BALÁZS BENCE Fél évtizede sincs még annak, hogy utolért minket a nagy gazdasági világválság. Mégis, már-már közhely felemlegetni bizonyos kon­textusokban - hiszen odajutottunk, hogy ha valami nem megy, akkor azonnal ráfogjuk-rá- fogják a válságra, anélkül, hogy más lehetsé­ges okot keresnének. A politikusok legalábbis profi szinten űzik a válságosdi nevű „társasjátékot”, a nép pedig válaszként próbálja az „Ember ne mérgelődj! ”-öt mes­terfokon művelni. Amíg el nem szakad a cérna. A cérna pedig meglehetősen kiszámíthatatlan, és Murphy törvénye szerint akkor szakad el, amikor senki sem számít rá. Az viszont biztos, hogy ha húzzák, akkor nagyobb esély van arra, hogy elszakadjon. Ha pedig feszítik, akkor még na­gyobb. A román egészségügyi rendszer megreformálása márpedig csakis feszítésnek minősíthető, hiszen az egészségügy priva­tizációja, ületve a tervezett részfizetéses rendszer hallatán mindenki felkapta - és igencsak csóválta - a fejét. A megszo­rítások és a reformok olyan mérföldkőhöz érkeztek, amely­nek súlyával már nehezen tudott megbirkózni a cérna. Még­sem szakadt el. Nem szakadt, így végül elvágták: e „kegyelemdöfést” a ro­mániai rohammentő-szolgálat megalapítója, a palesztin Ra- ed Arafat adta meg azzal, hogy mit sem sejtve lemondott egészségügyi államtitkár-helyettesi tisztségéről, mivel nem értett egyet a rendszer tervezett privatizációjával. Cseleke­dete viszont példátlan szimpátiahullámot váltott ki Romá- nia-szerte: érte vonultak utcára egy héttel ezelőtt az első tüntetők, s ez a tüntetés fajult súlyos incidensektől sem men­tes kormány- és államfőellenes bukaresti demonstrációkká. Meglepő módon azonban, miközben a nép - a számára végső soron idegen országban - az életét másoknak szentelő orvos mellé állt, a politikusok egy része döbbenten szemlélte és ab­szolút nem értette a történéseket. Mert miféle dolog az, hogy a román „egy arabot” éltet, és közben egy román lemondását követeli?! - tette fel például a kérdést az egyik román EP- képviselő. Sajnos, nem csak politikusok között vannak olyanok, akik nem azt nézik, hogy az ember mit tesz vagy milyen a jelleme, hanem csak azt, hogy milyen a nemzetisége. Hasonlóan sajnálatos módon a tüntetők közt sokan voltak olyanok, akik nem egy eszméért - vagy Arafatért - vonultak utcára, hanem pusztán azért, hogy a tüntetés álcája mögé bújva töljenek-zúzzanak, összemérjék erejüket a csend­őrökkel. Vagy éppen - mint Kolozsváron - magyarellenes fel­iratot firkáljanak a tüntetés alatt a Mátyás-szoborcsoport ta­lapzatára és néhány belvárosi épület falára. A mostam eseményeket sokan második forradalomként em­legetik. Érdekes, az elsőt, az 1989-est is egy kisebbségi-Tő­kés László - neve fémjelzi, aki azóta sok román számára „közellenség” lett. Ki tudja, talán néhány év múlva Raed Ara­fa tból is az lesz. Mert valóban világválság van. Csak nem gazdasági, hanem eszmei... A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ Az amerikai liberális The NewYorkTimes arról írt, hogy Európa nyomására Magyaror­szág visszakozik az új törvé­nyekkel kapcsolatban. Az „alapvető demokratikus elvek aláaknázásával” vádolt Orbán Viktor „taktikai visszavonulót” fújt szerdán Strasbourgban. Felajánlotta, hogy módosítják a vitatott új törvények egyes részeit, azt a vádat azonban visszautasította, hogy országa az önkényuralmi berendezke­dés irányábanhaladna. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) német konzer­vatív lap idézte Markus Lönin- get, a német kormány emberi jogi politikáért és humanitári­us segítségnyújtásért felelős megbízottját, aki „színtiszta provokációnak” nevezte Or­bán Viktornak a Bild című lap­ban megjelent előző napi inter­júban tett kijelentéseit. Löning szerint a kormányfő azt a be­nyomást kelti, mintha nem is az EU érvei, hanem Brüsszel hatalma előtt hajolna meg, ho­lott a demokráciát tekintve „legalábbis aggasztó” folyama­tok bontakoztak ki Budapes­ten. A Die Zeit című hetilap sze­rint az európaiak hálásak is le­hetnének a magyar kormány­nak, amiért ráébresztett, hogy az EU nemcsak gazdasági, ha­nem értékközösség is. „A tagál­lamok közös értékei közé pedig azok is odatartoznak, amelye­ket a budapesti kormány fo­lyamatosanmegsért: a demok­rácia és a jogállamiság”. Ezért helyes, hogy az EU a ,jog esz­közeivel lép fel a jogállamiság kiüresítése ellen”. (MTI)- Igazgató úr, olyan autentikus ebben az álarcban.

Next

/
Thumbnails
Contents