Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-20 / 16. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 20. www.ujszo.com Már csak 9 mű az idegen nyelvű filmek között Szűkített Oscar-kör Egy év alatt négy bemutatót tartott a losonci Kármán József Színház Zenés Paraszt dekameron Az előadással sikerült mozgalmas színpadi jelenlétet teremteni (Puntigán József felvételei) MT1-HÍR Los Angeles. Kilenc film, köztük a Golden Globe-díjat is elnyert iráni produkció és Wim Wenders Pina Bausch-ról szóló háromdimenziós alkotása maradt versenyben a jövő heti Oscar-jelölés előtt a legjobb idegen nyelvű filmek mezőnyében. A magyar nevezés, A torinói ló nem került be a válogatásba. Aszgar Farhadi Nader és Si- min - Egy elválás története című produkciója a hét végén nyerte el a legjobb külföldi film díját a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetségétől, és az amerikai kritikusok is favoritjukként kezelték a díjszezonban. Wenders Pina Bausch világhírű táncművészről és koreográfusról forgatott munkája pedig az Amerikai Filmakadémia tagjainak válogatása nyomán nemcsak az idegen nyelvű filmek, hanem a dokumentumfilmek rövidlistájára is felkerült. Erről a listáról kerülnek majd ki a kategória Oscar-jelöltjei. A kilenc esélyes között szerepel még a belga Rundskop, a kanadai Monsieur Lazhar, a dán SuperClásico, az izraeli Hearat Shulayim, a marokkói Omar m’a tűé, a lengyel In Darkness, Angieszka Holland filmje, valamint a tajvani Sái- déké bálái című történelmi eposz is. Az Oscar-jelöléseket kedden hozzák nyilvánosságra, a Film- akadémia díjainak átadására február 26-án kerül sor. 23 év, 41 bemutató, több mint 120 közreműködő - számokban így foglalhatnánk össze a losonci Kármán József Színház történetét, amely 1989 márciusában kezdődött a Fanni hagyományaival, s eddigi utolsó fejezetét a minap bemutatott Paraszt dekameron című játékkal írta. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Közép-Szlovákiának nincs magyar professzionális társulata, holott nagy igény lenne rá. Sőt az 1989-es események után a komáromi és a kassai társulat is jóval kevesebbet jutott el Gömörbe és Nógrádba, így azok, akik helyben szerettek volna színházat nézni, netán játszani, azoknak maradt a füleld Zsákszínház és a losonci Kármán József Színház. Ám míg a fülekiek az utóbbi években mintha megtorpantak volna, Losonc magyar társulata virágzik, s az egész régiót beutazzák, még a határ túloldalára is gyakorta eljutnak, sőt rendezőt és színészeket is gyakran verbuválnak Salgótarjánból és környékéről. Duray Éva 18 éves kihagyás után 1988 őszén gondolta úgy, hogy ideje lesz ismét a színjátszásnak Losoncon, s első bemutatóként mi mást is vehettek volna elő, mint a losonci születésű Kármán József Szabó Magda által színpadra álmodott Fanni hagyományait, amelyet a szintén losonci, korán elhunyt Horváth Lajos rendezett. Az előadást tizenhárom alkalommal játszották, köztük a Jókai Napokon is, ahol Csák Etelka A legjobb női mellékszereplő díját kapta. Ezt további 40 bemutató követte, amelyek egy igazi népszínházi repertoárt mutatnak. A losonciak bátran vettek elő kortárs darabokat (H. Barta Lajos, Bemard Pomerance, Max Frisch, Harold Pinter, Zalán Tibor, Tábori György, Czakó Gábor, T. Pataki László, Háy János, Miloš Karásek, Egressy Zoltán), ahogy az ún. könnyű műfajt is nagy szakértelemmel ápolják. A szakma az előbbiért, a közönség az utóbbiért tette tűzbe a kezét, de valószínűleg így van ez jól. Nincs hely arra, hogy az összes sikert felsoroljuk, de már az 1990-es Jókai Napok fődíját elhozták H. Barta Szalto mortále című darabjával, amelyet Szabó Árpád rendezett. Két évvel később ő kapta meg a legjobb rendezés díját a Biedermann és a gyújtogatok című Frisch-darab színreviteléért, s ebből a korszakból emeljük ki a színész Tóth István és Csák István nevét, mindketten több alkalommal kaptak alakításdíjat. Már az első években kapcsolatot létesített a társulattal Vladimír Sadí- lek, aki azóta a csapat állandó alkotótársának számít. Első rendezése Strindberg Kísértet- szonátája volt 1995-ben, amely ismét nagydíjat hozott a társulatnak Komáromban. A következő év a legjobb rendezőnek járó elismerést is meghozta Sa- dílek számára, miután színre vitték a Harold Pinter írásaiból készült előadást, amellyel a törökországi denizli színházi fesztiváljára is eljutottak. Sadílek ezt követően Csehovot (ezzel az előadással Dániában jártak az Eurocab Fesztiválon), Czakó Gábort, Karáseket és Stefan Ca- nevet rendezett, s nem maradtak el az újabb díjak sem. Sadílek mellett Krizsik Alfonznak volt lehetősége több alkalommal is megmutatkozni, s vele sem vallottak szégyent. Háy János A Herner Ferike faterja című rendezése fődíjat kapott a Jókai Napokon, de díjazták a balassagyarmati Madách Napokon és a budapesti Kaleidoszkóp Fesztiválon is, ahol ezüstminősítésben részesült. Krizsik rendezte Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című darabját és Gyárfás Miklós Tanulmány a nőkről című vígjátékát is, amely mind a szakma, mind a nagyközönség elismerését kivívta, hiszen 28 alkalommal került színre. S ahogy már leírtam, a losonciak nem feledkeztek meg a nagyközönségről sem, így repertoárjukra került a Charley nénje, az Iglói diákok, A kaktusz virága, az Imádok férjhez menni, a Doktor úr, a Csókos kabaré és a Régi idők mozija. Míg korábban évente egy- egy bemutatót tartottak, tavaly négy új előadással kényeztették el a közönségüket. Előbb a gyerekeknek kedveskedtek Szinovál Gyula a Panni és az álommanók című interaktív mesejátékával, amelyet maga a szerző rendezett, ezt követte Krizsik rendezésében a Bolond vasárnap, majd Sadílek Stefan Canev bolgár szerző Johanna második halála című tragikomédiáját mutatta be. A címszereplő Müller Zsófia alakításdíjat kapott Komáromban. S úgy illett, hogy egy ilyen komoly előadást egy könnyedebb kövesse, így esett a választás a Nagy Olga gyűjtése alapján készült Paraszt deka- meronra, valamint a neves ko: reográfusra, Énekes Istvánra, aki már dolgozott a losonciakkal; Zalán Tibor Halvérfesték című játékának ősbemutatóját rendezte-koreografálta. S ez a feladat várt most is rá és a társulatra, így nem egy hagyományos prózai előadást látunk, hanem tánc és zene segítségével mesélnek el öt vérbő, pikáns történetet a széki gyűjtésből. Ezek a kimondottan falusi környezetben játszódó történetek a paraszti gondolkodásmód és erkölcsi értékrend rejtelmeibe engednek betekintést. Mint tudjuk, mindent a szexualitás mozgat. Énekes István gyakorlatilag alig-díszlet és némi kellék segítségével mozgalmas színpadi jelenlétet képes teremteni, s az elsősorban prózai szövegelésre szakosodott színészek meglepően ügyesen mozognak, s teremtenek helyzetet a színpadon. Ebben segíti őket a balkáni elemekkel vegyített, egészen káprázatos zenei aláfestés, így a szövegből épp csak annyi marad, amennyi feltétlenül szükséges az öt történet megértéséhez. S ami még meglep, 12 színész áll Énekes rendelkezésére, ez pestiesen szólva tájainkon nem semmi. Az előadást az elkövetkező hetekben nem egy helyen láthatják. Ma például Tornaiján, holnap Füleken, vasárnap pedig Fülekkovácsiban tapsolhatnak neki. RÖVIDEN Ismét elmaradt a rejtélyes rajongó Baltimore. Hiába gyűltek össze jó páran éjszakai Poe-sír- lesre szerdán este: nem bukkant fel a rejtélyes fekete ruhás alak, aki hagyományosan konyakot és rózsát helyezett évente a költő sírjára a baltimore-i temetőben. Ez volt a harmadik január 19., amikor hiába virrasztónak fagyoskodva hajnalig a kíváncsiak - és feltehetően az utolsó. 2010 óta nem mutatkozik a „sötét alak”, így aztán egyre valószínűbb, hogy azoknak van igazuk, akik szerint nem forgalmi akadály vagy betegség miatt maradt el, hanem azért, mert a különleges tiszteletadást csak a költő 200. születésnapjáig tervezte. Poe 1809 és 1849 között élt, halálának körülményei máig rejtélyesek. Az ismeretlen gyászoló évtizedek január 19-i éjein három szál rózsát és fél üveg konyakot tett a sírra. Az 1940-es esztendőkben kezdte a hagyományt, amely a 90-es években nemzedékváltással folytatódott. Ezt a síron hagyott üzenet tudatta. (MTI) George Lucas hátat fordít Los Angeles. George Lucas bejelentette, hogy nem forgat több kasszasikert. A filmguru azért döntött így, mert Hollywood nem támogatta legutóbbi, csak fekete színészekkel forgatott filmjét. A Star Wars-fimek atyja 23 évig tervezgette a Red Tails című produkciót, de végül teljes egészében saját zsebből kellett finanszíroznia, mert a nagy stúdiók mind visszautasították a kizárólag afro-amerikai szereposztás miatt - számolt be róla a The Daily Telegraph online kiadása (telegraph.co.uk). A Cuba Gooding jr. és Terrence Howard főszereplésével és egy szintén fekete fümes, Anthony Hemingway rendezésében készült produkciót péntektől forgalmazzák Észak-Amerikában. A Red Tails a Tuskegee Airmen, a második világháborúban harcoló, csak feketékből álló pilótacsoport történetét dolgozza fel. Lucast különösen felháborította, hogy egy stúdió vezetői ott sem voltak a bemutató vetítésen. A rendező-producer azt tervezi, hogy visszatér a kísérleti, kis költségvetésű művészfilmekhez, amiket diákkorában csinált. (MTI) Opus Magnum - Korlátozás. Territórium. Meghatározás, címmel látható Natalia LL életmű-kiállítása március 18-ig a budapesti Ernst Múzeumban Natalia LL kiállításán (MTI-felvétel Úszó jégtáblákon helyes irányba AJÁNLÓ Budapest. A wroclawi lengyel konceptuális fogalmi művészet nagyasszonya, Natalia LL kiállításán közel félszáz mű, köztük nagyméretű munkák, installációk, filmek foglalják össze eddigi életművét. Natalia LL (Natalia Lach-La- chowicz) 1963-ban végzett a Wroclawi Állami Képzőművészeti Főiskolán. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy olyan jellegzetes, egzisztencialista értékekre hivatkozó, szuggesztív és excentrikus képet alakítson ki magáról, amely mögött mindig az ember áll. Szerinte a művészet, amit csak szerelemből lehet csinálni, a legfontosabb érték az életünkben. Az Opus Magnum című kiállítás a létezés magán-, közösségi és földrajzi határainak problémáit érinti, aminek része az intimitás tere is. Natalia LL számára a művészet az egyetlen olyan tevékenység, ami szembeszállhat a (le) pusztulással és a hétköznapok depressziójával, a már-már elviselhetetlennek tűnő félelmekkel. Mintha úszó jégtáblákkal borított vízen igyekeznénk tartani a cselekvéseink által kijelölt helyes irányt. Ebben áll a lét nehézsége. Ugyanakkor ez az, ami megerősít, és amitől szenvedünk. Natalia LL ars poétikájában a művészet az a mindennapi „cselekvés”, amely képes felismerni, leírni és megörökíteni ezeket az egzisztenciális rezgéseket. A művészet a remény arra, hogy az életnek van értelme. Hogy a létezésnek van értelme. Natalia LL-nek ez az Ernst Múzeumban látható tárlata az első olyan átfogó kiállítása, ahol a korai és az utóbbi évek alkotásait is bemutatják. (EM)
