Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-13 / 10. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 13. Vélemény És háttér 7 2012 Magyarországában mindent, ami a politikához köthető, eluralt a végtelen cinizmus 1984 „A Magyar Köztársaságot Szűrös Mátyás kiáltotta ki. Olyan is lett” - emlékezetből idézem a Magyar Narancs egyik kilencvenes évek elején írott publicisztikáját. KISS TIBOR NOÉ Magyarország jelenlegi köz- társasági elnöke Schmitt Pál. Az egykori Mancsot idézve olyan is ez a köztársaság. A HVG cikke kiderítette, hogy köztársasági elnökünk - aki csak kinevezése óta használja címét - summa cum laudéra értékelt doktori dolgozatában feltételezhetően plágiumot követett el, szövegének négyötöde egy bolgár sporttudós művéből származik. A helyzet hasonló a „Googleberg” gúnynéven elhíresült Karl- Theodor zu Guttenberg esetéhez. Az egykori német védelmi miniszter 2011 márciusában keveredett plágiumgyanús ügybe - majd néhány nap múlva minden politikai tisztségéről lemondott, tudományos fokoza- tátpedig visszavonták. Ne várjuk, hogy mindez nálunk is így történik. 2012 Magyarországában mindent, ami a politikához köthető, eluralt a végtelen cinizmus. Márpedig a cinizmus lassan, de biztosan rothasztja a társadalmat, rothasztja a benne élők lelkét, elrothaszt mindent. A köztársasági elnök személye csak szimbóluma ennek az évtizedek óta tartó, egyre gyorsuló folyamatnak. Az, hogy valaki előbb a kommunista rendszerben felelős állami vezetőként tündökölhet, majd egy emberöltővel később a demokratikus Magyarország megújulását hirdetheti pompázatos díszletek között, mindent elmond ennek az országnak a mentális és erkölcsi állapotáról. Ironizálhatnánk azon, hogy nem vártunk mást. Ki gondolta volna komolyan, hogy doktori címe lehet olyasvalakinek, aki nem tudja leírni helyesen az „államfő” szót? Hogy a köztársasági elnök már egy közepes színvonalú gimnáziumban is megbukna helyesírásból? Hogy a doktori címhez elég lefordítani egy idegen nyelvű tanulmányt? Ne legyenek kétségeink, ebben a cinikus országban mindenre léteznek cinikus válaszok: a köztársasági elnöknek nem feladata, hogy helyesen írjon, mint ahogy a poszt betöltésének nem feltétele a doktori cím sem. Különben is, az elnöki hivatal közleménye szerint Schmitt és a bolgár Georgijev jó barátok voltak, munkájukon közös forrásból dolgoztak. Egyébként igaz, Schmitt Pálnak nem feladata helyesen írni, s a posztjának ellátásához nincs szüksége doktori címre. Hitelességre viszont szüksége volna. Ezt azonban Schmitt Pál elveszítette. Már 1984-ben, amikor a MOB elnökeként aláírta a Los Angeles-i olimpia bojkottját.- Képviselő úr, már most harcba száll a választók szavazataiért?! (Peter Gossónyi rajza) A Nyugathoz akartunk tartozni, föl akartunk zárkózni, ezt Brüsszel nem kevés pénzzel támogatta Szuverenitás, integráció és majomketrecek LOVÁSZ ATTILA Egyre több az euroszkeptikus hang, egyre több a bajok forrását Brüsszelben (Washingtonban) látó látnok, aki a nemzeti szuverenitás miatt fogalmaz meg kiáltványokat, petíciókat, pártok esetén programokat. Tucatszám születnek s terjednek a Brüsszelt Moszkvához hasonlító okoskodások is. Ha ezeket egyre több ember nem venné komolyan és nem hinné el, hogy aktuális bajainak forrását fogalmazzák meg a nála okosabbak, akár szórakoztató vidámságot is láthatnánk eme irományokban. Sajnos, nem így van. Bajaink forrása a túlköltekezés. Komoly bajok forrása ez az egyénnél, családnál, de van mentség és magyarázat: lakni akarsz, hitel kell, tartani akarod a tempót, pénz kell, és még csak nem is értesz a pénzpiaci mozgásokhoz. De hol lelhetnénk mentséget és magyarázatot államok esetében? Hajói tudjuk- s ezt az egyet jól tudjuk -, az állam intézményeiben aránylag jól fizetett, szakképzett emberkék ülnek jól vagy rosszabbul felszerelt irodákban, releváns információkkal ellátva. Az államok kényszerhelyzetben lennének? Hivatalnokai, szakértői nem tudták vagy ne tudhatták volna, hogy viselkedésük müyen kö- vetkezményekkeljár? Ha tudták és szóltak a döntéshozóknak, akkor a döntéshozóknak van pofájuk másra kenni bajainkat? Ha meg nem tudták, akkor mi a fészkes fenének fizetjük őket? Az állam nem azonos az egyénnel. Az egyén valamit tud, valamit nem, csőbe húzható. De azt azért mégse akarja senki megetetni velünk, hogy a 300 ezer embert fizető állami apparátus nem tudta, nem tudhatta, csőbe húzták! Ennyire dilettáns nem lehet a közszféra. Brüsszelre mutogatva még egy fontos megjegyzés: nem emlékszem - ha tévednék, javítsanak ki -, hogy az Európai Unió megszállta volna országaink valamelyikét. Nem emlékszem brüsszeli tankokra, brüsszeli katonákra, onnan küldött titkosokra. Én úgy emlékszem, hogy Európa nyugati feléhez akartunk tartozni, oda, ahová a németek, osztrákok, franciák, dánok stb. Föl akartunk zárkózni, s ehhez az a bizonyos Brüsszel nem kevés pénzzel járult hozzá. Mind Szlovákia, mind Magyar- ország tiszta kedvezményezettek, azaz lényegesen többet kaptak az uniótól, mint amennyit befizettek. Amíg nem voltak bajok, ez jó volt, most meg a szuverenitásunkra tör Brüsszel? Meg: ki a fészkes fene az a Brüsszel? Hát nem mi vagyunk? Az Európai Parlamentet diktálták vagy választottuk? A döntéshozatalból kihagynák a nemzeti kormányokat? Nem úgy működik a dolog, hogy az Európai Tanácsot a nemzeti kormányok adják össze? És tudjuk-e, hogy az Európai Tanács által (eddig konszenzussal) hozott döntések nélkül az unióban semmi sem érvényes? Az Európai Bizottságot most kihagyom, annak csak javaslattételi joga van a közösségi törvényhozásban, de ha jól tudom, oda is a nemzeti kormá- nyokjelölnek biztosokat. Akárhogyan nézzük is a jóformán virtuális és globalizáló Brüsszelt, annak alapvető döntései, alapvető eszközei és forrásai mind-mind a nemzeti kormányoktól függenek! Azoktól a nemzeti kormányoktól, amelyek mosolyogva és szemrebbenés nélkül nyúlják le önkormányzataik jogköreit és pénzét (centralizálnak cefetül), majd egy órával később centralizálással vádolják az általuk működtetett Brüsszelt. Akárhogyan nézzük is, a hal a nemzeti kormányoktól bűzlik, csak az a farok, ahonnan pucolni kéne, nincs meg. Az unióba szuverén államok szabad akaratukból léptek be. Szuverén államok maradtak, szabad akaratukból el is mehetnek. Mindkét döntésnek ho- zadékai és következményei vannak, ám azokat szabadon kell vállalni. Az uniónakvannak tisztázatlan ügyei annak minden szervében, tanácsában. De az igazi lenyúlások helye, az igazi Gorillák és egyéb majomfajták ketrece a nemzetállamok fővárosaiban keresendő. A jelenben is túlontúl kísértő, de leélt nemzetállamokéban. KOMMENTAR Itt a hiteles SaS MOLNÁR IVÁN Kellemes csalódásban lehet részük mindazoknak, akik úgy gondolták, a Richard Sulik vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) az elmúlt időszak botrányai után már semmivel sem képes meglepetést szerezni. A márciusi előrehozott parlamenti választásokra ezúttal olyan programmal rukkol elő, amelyet - ha erre lehetősége adódik - minden bizonnyal az utolsó pontig igyekszik megvalósítani. Alak még emlékeznek a 2010-es választások előtti kampányra, tudhatják, hogy a magát klasszikus liberális pártként meghatározó tömörülés a liberális gazdaságpolitika mellett az egyéni szabadságjogok harcos szószólója volt, a drogtörvények enyhítését, az azonos neműek házasságának lehetővé tételét, a kisebbségi jogok bővítését ígérve. A fiatalos és modern párt sokak fejét csavarta el, így nem csoda, hogy két évvel ezelőtt a második legnagyobb kormányerő lett. Kormánypártként azonban nagyon gyorsan bebizonyította, hogy semmiben sem különbözik a korábbi, magukat liberálisnak hazudó, ám valójában kizárólag egy szűk vállalkozói csoport érdekeit gátlástalanul kiszolgáló tömörülésektől. A fent említett szabadságjogokról egyik napról a másikra megfeledkeztek, lelki szemeik előtt kizárólag egy cél lebegett: a párt által jelölt gazdasági minisztereken keresztül a legkeményebb neoliberális gazdaság- politika megvalósítása, amely a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegeit sújtja a leginkább. Kulturális miniszteréért, Daniel Krajcerért egyes esetekben a Szlovák Nemzeti Pártnak sem kellett volna szégyenkeznie, a csúfos véget ért honvédelmi miniszterük pedig már csak hab a tortán, nem beszélve arról, hogy ők a felelősek a szlovák viszonyokhoz képest európaibbnak nevezhető Radiéová-kor- mány bukásáért. Akik arra számítottak, hogy ezt követően a párt csúcsvezetői szégyenükben csendben visszavonulnak, és élvezik a becsületes vállalkozásaikkal megszerzett millióikat, azoknak csalódniuk kellett. A párt indul a választásokon. Ezúttal azonban már nem kertelnek, a választási programjukat bemutató tegnapi sajtótájékoztatón kibújt a szög a zsákból. Nevüket is megcsúfolva, a legelesettebb rétegeknek, szabadság és szolidaritás helyett, éhbérrel díjazott kényszermunkát, az ezt elutasítóknak legfeljebb napi egy tál meleg ételt kínálnának. A liberális szabadságjogokról már egy szó sem esett, épp ellenkezőleg, a párt kampányfőnöke, Krajcer még egy Ids rejtett cigányozást is megengedett magának. Akiknek ez a típusú politizálás jön be, bátran szavazzanak a pártra, hiszen ezúttal - ha véletlenül újra kormányra kerülnek - biztosan nem okoznak csalódást. Azt kapjuk majd tőlük, amit ígérnek: durván antiszociális vadkapitalista tobzódást. Fenébe a liberális szabadságjogokkal! TALLÓZÓ LE FIGARO A Le Figaro című francia napilap csütörtökön a deficiteljárással kapcsolatos brüsszeli bejelentéssel foglalkozott. A konzervatív Le Figaro szerint az Európai Bizottság megtette „az első politikai lépést az ügyetlen magyar miniszterelnökkel szemben”, ami a „nyitánya lehet egy olyan erőjátéknak, amely gyorsan mozgósíthatja az európai fővárosokat és képviselőket Stras- bourgban”. Olli Rehn pénzügyi biztos bejelentése csak „a figyelmeztető lövése volt egy - úgy tűnik - előre eltervezett kampánynak az egykori antikommunista hős félresiklásával szemben”. A lap brüsszeli tudósítója megjegyezte, hogy az Európai Unió eddig - csak félszavakkal - a sajtó és az ellenzék megregulázását hányta a budapesti vezető szemére. Az EU-t azonban most már nyugtalanítja az is, hogy Orbán Viktor pártembereket helyezett a függetlennek tartott intézmények élére, s Brüsszel attól is tart, hogy „egy nap arra ébred, hogy egy Hugo Chá- vezt vagy egy Aljakszandr Lukasenkát talál a Duna- parton” - hangsúlyozta a lap. A „második, azonnali sortűz politikai jellegűnek ígérkezik” - fogalmazott Jean-Jacques Mevel az Európai Bizottság által kilátásba helyezett figyelmeztető levelekre utalva, amelyekben Brüsszel három, közelmúltban elfogadott törvény „átírását akarja Orbántól kikényszeríteni”. A lap kitért arra is: a miniszterelnök jelezte, hogy kész tárgyalni. Miután ahhoz, hogy 2012-ben fizetőképes maradjon, szüksége van az EU és az IMF legalább 15 milliárd eurós hitelkeretére - állította a tudósító. Hozzátette: „Az elvárt változtatásokra viszont nem tett ígéretet”. (MTI)
