Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-12 / 9. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 12. Kultúra - hirdetés 9 A Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítása a születést, a gyerekkort és az ifjúkori éveket mutatja be A bölcsőtől a katonaládáig Hogy egy kicsit sejtelmes legyen az indítás és az invitálás a kiállításra, a bemutatott tárgyak egyikének, egy hajdan létezett kirakójátéknak a talányos ismertetését vetném be csaliként. TALLÓSl BÉLA Nevezhetnénk ezt a játékot a mai legók korai ősének is. Álta­la, anno, földrajzot tanulhat­tak, illetve szerzett geográfiai tudásukat gyakorolhatták és mélyíthették el a magyar nebu­lók: egy olyan térképet kellett kirakniuk, amelyet ma hiába keresnénk a valóságban. Természetesen nemcsak en­nek a - kiállítási tárgy kapcsán - fentebb megfogalmazott ré- busznak lehet utánajárni a Szlovák Nemzeti Múzeum múltba vezető tárlatán, s lehet kideríteni, mi is ez a kirakójá­ték, hanem sok érdekes, köztük magyar vonatkozású anyagot is felfedezhetnek a látogatók. Sok múltban hivatalos papírra vetett olvasnivalót (magyar szövegűt is) és olyan tárgyi em­léket talál a közönség e múze­umi prezentáción, amely - fő­leg az idősebbekben - szemé­lyes vonzatokat is felvethet. A maga múltból visszahozott misztikájának köszönhetően az iskolateremben lehet a legtöbb időt eltölteni - és visszaidézni valamit, amit mára szinte telje­sen (vagy majdnem) eltörölt a technika. Ám amíg oda - a régi osztályterembe - elér a kiállítás időrendi sorrendbe rendezett anyaga, meg kell születni és fel is kell cseperedni. A születésnek és a felcseperedésnek, folytató­lagosan pedig az ifjúvá érésnek a letűnt, száz évvel ezelőtti kö­rülményeit mutatja be a kiállí­tás. Vagyis azt, hogy elődeink Fából faragott és fonott gyerekkor (Fotó: SNM milyen körülmények között születtek, milyen körülmények között cseperedtek, hogyan ta­nultak, hogyan játszottak, szó­rakoztak, hogyan éltek a böl­csőtől a katonaládáig, vagyis addig a korig, amíg a legények regrutakorba jutottak, és elin­dultak a hazát szolgálni. Ez, az ún. „regrutasor” vége jelentette a gyerek- és ifjúkor végét, a fel­nőtté válás kezdetét, hiszen a leszerelést követően a legény­ember házasulandó sorba lé­pett. E „regrutasor” kellékeinek bemutatásával ér véget az idő­utazás. A kiállítást nyolc, a nemzeti kisebbségek kultúráját doku­mentáló múzeum (köztük a Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeuma) állította össze oly mó­don, hogy az anyagot a Turóc- szentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeum anyagával egészítet­ték ki. így a bemutatónak nem­csak az Ohýbaj ma mamko szlo­vák címét idézhetjük ide, ha­nem a nemzetiségieket is, élen a magyart: „Amit Jancsi megta­nult, János sem felejti”. Vagy a csehet: „Kam strom ohýbáš, tam roste”. De folytathatjuk a sort a „Te band’arel man mamo” cím­változattal is - amelyet a roma olvasók tudnak azonosítani. Az Amit Jancsi megtanult, János sem felejti cím abszolút kifejező. Vagyis hogy ez a kiállí­tás azt a nevelési-tanulási, fizi­kai-szellemi gyarapodási utat mutatja be, amely a felnőtt kor alapjává vált. Bölcsők, fonott gyerekkocsik, korabeli járókák és a játékok a születést és a csa­ládba való beilleszkedést mu­tatják. Az öltözékek, az oktatás környezete, a szórakozás és a A kiállításról több képet is láthatnak az ujszo.com-on. társasági élet kellékei a tágabb környezetbe való beilleszkedést jelképezik. Amihez hozzájárul­tak a különféle egyéni vagy cso­portos kézimunka- és kedvtelési lehetőségek is. (Magam is csak ámultam, hogy a gyűjtőszen­vedélynek a bemutatott korhoz elmaradhatatlanul hozzátarto­zó eszközei, a bélyegalbumok mennyire vonzzák és lekötik a figyelmet még ma is!) Április 15-éig a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti épületében töbh mint négyszáz kiállítási tárgy révén ismerkedhetünk nagyanyáink- nagyapáink felnőtté válásának körülményeivel. Ingyenes Keleti Szél-koncert Écsi Gyöngyivel, Vujicsics- és volt Ghymes-tagokkal Montanaro sok év után ismét Pozsonyban A zene világutazója (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Miquéu Montana­ro nemzetközi zenekarával, a Vents d’Est (Keleti Szél) pro­jekttel január 17-én, kedden 19 órától a pozsonyi KC Dunaj kul- túrközpontban varázsol. A le­gendás francia multiinstru- mentalista barátaival, Écsi Gyöngyi énekesnővel, a Vuji­csics zenekar tagjaival, volt Ghymes-tagokkal (Buják An­dor, Pukkai Attila) és fiával, Baltazar Montanaro hegedűs­sel lép színpadra. Montanaro Provence-ban él, egy mesebeli faluban, magyar feleségével és két felnőtt gyermekével. Amióta csak ze­nél, a kultúrák találkozásából merít és életműve a különféle stílusban zenélő és a világ leg­különbözőbb pontjairól érkező, zenészek együttműködésével A Keleti szél egyik klipjét megnézhetik az ujszo.com-on. vált teljessé. Több mint húsz éve koncertezik rendszeresen világszerte, csaknem annyi időt tölt Afrikában vagy a Tá­vol-Keleten, mint Európában. A kollégákkal való találkozása­it zenei sokoldalúsága teszi még könnyedebbé, hiszen nemcsak fuvolázik és tambu­rindobon játszik, hanem sza­xofonozik, tangóharmónikázik is. Tradicionális és saját kom­pozíciókat ad elő, magától ért- hetődő módon ötvözve a medi­terrán és kelet-európai zené­ket, valamint a dzsessz eleme­it. A Keleti Szél 1989 óta léte­zik, változó felállásban, de va­lamennyi zenész lételeme a színpadi rögtönzés. A produk­ció évről évre változik, több lemezkiadást ért meg Magyar­országon és Franciaországban is. A pozsonyi ingyenes kon­certen Montanaro egy külön­leges meglepetést is tartogat a közönségnek. A dunaszerda- helyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás néhány tagjá­val közös produkcióra készül. Biztosra vehető, hogy vala­mennyi közreműködő élvezni fogja a fellépést, mert ez a zene annyira különleges és sodró erejű, ötletes és játékos, egy­szerre komoly és légiesen könnyű, hogy nem csak a hall­gatókat ragadja magával, ha­nem a résztvevőket is. Montanaro egyébként min­denütt büszkén hangoztatja, hogy az occitan kisebbséghez tartozik. Ez a népcsoport fő­ként Dél-Franciaországban él, a nyelvet azonban már keve­sen beszélik. Talán ebből a ki­sebbségi sorsból is adódik, hogy a zenész teljesen nyitott minden nemzet kultúrájára, nyelvére, ezért is zenél és be­szél több nyelven - többek kö­zött magyarul is. TOLLVONÁS Könyvek között KULCSÁR FERENC Vergilius Au­gustus császár uralkodása idején alkotott. Viszonylagos békeévekvol- takezek, bár ekkormár érlelődött a Biroda­lom szétesése: a lélek szabad­ságának és az emberi méltó­ságnak az eltiprásával a poli­tikai demokrácia halála, ami­nek bekövetkezte után Róma ragadozó vadállattá, elvete­mült fosztogatóvá lesz, az egész földkerekségről beléje ömlőjavakat eszelős orgiák­ban és tomboló fényűzésben tékozolvánel. Ezt megérezve látott neki Vergilius az Aeneas megírá­sának, hogy megörökítse a „régijó időkszigorú egyszerűségét”, s Róma ural­kodóosztályait az ősökbecsü- lésére bírja; arra,hogyacsá- szárok eszelős és öntelt mó- donne„császárosodjanakel”, hanem megőrizve embervol­tukat, egyszerű, jó, tiszta, komoly, igazságszerető, is­tenfélőjóindulatú, szeretet­teljes és rendületlenül köte­lességtudó uralkodók legye­nek, amilyenné csak a filozó­fia, a művészetek és a kultúra formálhatja őket. Mondják, hogy Vergiliust maga Augustus császár vette rá az Aeneas megírására. Bár­hogy is volt, az eposz, az Ae­neas, ez a „nemzeti és vallási” mű tiszta érzelmeivel oly an­nak mutatja Rómát, amilyen- neklenniekellettvolna, de amilyen soha nem volt, és nem is lehetett. Erről tanús­kodik a későbbi filozófus csá­szár, Marcus Aurelius is, aki máig érően érvényes megál­lapítást tett az emberről s a mindenkori politikai hata­lomról, mondván, szánalmas minden politikai elmélet, amely azt képzeli, hogy a böl­cseletmegállapításai áttehe- tők az emberi élet gyakorlatá­ba. „Értelmetlen gyermekség! - írja. - Mert ki tudná megvál­toztatni az emberek gondol­kodását? A gondolkodás megváltoztatása nélkül pedig mi más lehet az eredmény, mint sóhajtozó és meggyőző­dés nélkül színlelő tömegek meghunyászkodása? Ami most van, az mind olyasmi, ami volt már azelőtt is, s ajö- vőben is ugyanígy lesz. A szín- játék mindig ugyanaz, csak a szereplőkmások.” Mindenesetre Augustus csá­szármeghálálta Vergiliusnak a propagandát: miután a költő a polgárháború idején elvesz­tette vagyonát, később a csá­szár visszaadta neki, mi több, az udvar kegyencévé lett. Hogy azután- Hermann Broch Vergilius halála című regényének tanúsága szerint -Augustus palotájában bekö­vetkező halála előtt „saját éle- tévelszálljon vitába: igaz vagy igaztalan erkölcsű volt-e éle­te, volt-e létjogosultsága műveinek”, s mekkora az írás­tudók mindenkori felelőssége az értékek-korunkban is fájó- an tapasztalt-széthullása ide­jén, Vergilius esetében a Ró­mai Birodalom utolsó, Krisz­tus előtti évszázadában. Ám Vergilius nem hajolt meg­alázkodva földig a hatalom előtt- mint előtte és utána sok-sokíró és művész -, ha­nem tisztességes módon kiállt az írókszabad és függetlenlé­téért, nem kérve cserébe mást, mint hogy „távol a politika lármájától, könyvei között élhessen”. Azt hiszem, sokunkteljes erő­ből ezt óhajtja ma is. Ám látva világunk válságát, egyén és közösség vergődését, becste­len és hitvány, mindig a gyen­gébben ellen irányuló érdek- szövetségek virágzását, kér­dés, hogy megtehetjük-e. i MUSIC-ART bemutatja LIVE FROM info: 0903 445 710, www.mustc-ai 2012.február 3. HANT-ARÉNA I PASIENKY SPORTCSARNOK jegyelővétel: 02/529 333 23 lüi'ü.ü.M www.ticketportal.sk MP9120009

Next

/
Thumbnails
Contents